Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-04 / 36. szám

tudás szolgálatában, de ez nem is szükséges. Csak lépést kell tartania a korszellemmel, melyben a gyakorlati elem került túlsúlyba. Az iskola természeténél fogva az oktatásra veti a fősulyt s a legtöbb esetben a növendék passzív szerepre van kárhoztatva.

Hogyan fejlődjék ki igy öntevékenysége ?

• Minden tanulásnak cselekvésből, tevékenységből kellene származnia, de a mostani rendszer mellett az egész tanulás csak az emlékezet működése és gyakorlása s igy csak elméleti. Az egyetemen azután még többet magolnak, mig végre a diploma vet véget ennek a kínlódásnak és a legtöbb esetben — a tanulásnak is.

Az iskola legfontosabb feladata abból áll, hogy a tanulót szellemi munkára szoktassa, hogy ebben kedvet találjon, nem pedig az ismeretek halmozásában, bevésésében.

Úgy kell tanítani, hogy a tanuló maga szerezze meg tudását, mert az önállóságra való szoktatás a fő. A tanuló tudjon és szeressen olvasni, tudjon és szeressen írni, olvasni, szeressen öntudatosan dolgozni. Rá kell szoktatni, hogy a természetet, ennek jelenségeit és környezetét s általában mindent szeressen megfigyelni és ezek fölött gondolkodni. Ez az a punktum saliens, a melyben az iskola minden irányú ténykedését összpontosítani kell. Ha az iskola az egész vonalon öntudatoson fogja ily irányba terelni a tanítás módját, akkor a tanulók jobban megszokják a munkát s nem fognak idegenkedni a produktiv pályáktól sem Ha a szülők és az iskola önállóságra nevelték a gyermeket, erkölcsét helyes irányban fejlesztették, az élet igaz értékeinek fölismeréséhez vezették, — akkor az előítéletek ellen is könnyebben küzdhetnek.

Ne hangzatos jelszavak, ne csillogó ábrándképek után induljunk, hanem vessünk számot gyermekünk képességével és az élettel Boldog életre s ne »uri« pályára neveljünk. Boldog, megelégedett, dolgozni szerető munkás emberekre, nem pedig proletár urakra, diplomás tudatlanokra, állások után futkosó, kétes jellemű stréberekre van szüksége hazánknak, ha élni és fenmaradni akarunk azok között a nemzetek között, akik már megértették a nemzeti lét nagy feladatait s megbecsülik a munkát, bármely téren érvé- érvényesüljön is.

2. _______________

__________________

TO

LNA VARMEGYE

1904. szeptember 4.

VÁRMEGYE.

— Az igazoló választmány f. hó 9 ikén

d. e. 9 órakor a megyeház kis termében ülést tart, amelyen az 1905. évre szóló, legtöbb adót fizetők névjegyzéke fog összeállittatni. A. névjegyzékbe való fölvételre vonatkozó kérelmek a jelzett napig, a gyűlés kezdetét megelőzőleg adhatók be.

Tolnavármegye közúti építkezései.

A vármegyei közúti építkezések tervezetének előkészítése végett alakított bizottságnak az 1904. évi augusztus hó 11-én és 22-éu Döry Pál elnöklete alatti ülésében részt vettek: Bajó Pál szolga- biró, Bernrieder János, Forster István, Jeszenszky Andor, br. Jeszenszky György főszolgabíró, Kämmerer Ernő, Kovács S. Endre, Löwy Ignácz, Máthis Kálmán számtanácsos, Nagy István főszolgabíró, Órfly Lajos, Perczel József, Podhoránszky Géza kir. főmérnök, Raisz József kir. mérnök, Rassovszky Julian főszolgabíró, Simontsits Elemér főjegyző, Sörös József szolgabiró, Szévald Móricz főszolgabíró, Totth Ödön, Veszelei Zsigmond, Vizsoly Ákos és Szévald Oszkár megyei' aljegyző, közúti előadó.

A bizottság mindenekelőtt a törvényhatósági úthálózatot vette beható tárgyalás alá különösen abból a szempontból, hogy vannak e olyan útvonalak, amelyek a törvényhatósági úthálózat megállapítása (1890. év) óta elvesztették forgalmi jelentőségüket, hogy az úthálózat kiterjesztése nélkül, azóta közérdekűnek felismert útirányok, amazok helyett felvehetők legyenek.

Kihagyásra ajánltattak :

1. Szekszárd—simontornyai törvényhatósági útnak ki nem építendő s összesen 38'37 klmt. tevő szakaszai;

2 Szekszárd—bikácsi törvényhatósági közút ki nem építendő 26*60 klmt. tevő szakaszai ;

3. Bonyhád—zombai ut ki nem épített 10 03 kim. Szakaszai;

9 A paks-sárszentlőrinci törvényhatósági útnak Hencs. pusztától Nagydorogig terjedj 5 79 kim. szakaszai.

Kihagyatott összesen 123 4+ kim.

A beérkezett kérvények, részben pedig a bizottság tagjainak propoziciói alapján felvételre aiánltatnak, eddig a törvényhatósági úthálózatba felvéve nem volt következő utak.

1. A keselyüsi úttól kiindulólag Öcsény Decs—Pilis községben — Pilis vasúti állomáson át Várdomb községig 16*25 kim. hosszban ;

2. kocsola—lápaföi útvonal 10-30 kilométer hosszban ;

3. bonyhád-varasd-kovácsi - teveli útvonal 1068 kim. hosszban;

4 madocsa—bölcske—dunaföidvári útvonal 15-80 kim. hosszban; ■ r

5. ozora—pinczehelyi (vagy Nemedi) útvonal 8 700 kim. hosszban;

6. hídja—apáti—szedres—medina—kölesdi

útvonal 12910 kim. hosszban;

7. a kocsola—dalmandi vasúti állomástól a tamási—dombóvári törvényhatósági közutba be- ágazólag 3‘306 kim. hosszban;

8. a keselyüsi törvényhatósági közút folytatásában a gemenci élő Du/náig< 5'00 kilométer hosszban ;

9. Zomba községtől az u. n. Ördög-malomig terjedő 4 65 kim. hosszú útvonal ;

10. paks—sárszentíőrlnci törvényhatósági útból kiágazólag Györköny községen át Nagydorogig 7.40 kim. útvonal ;

11. a tolna—domborii törvényhatósági útból kiágazólag Fadd és Gerjen községeken át a gerjeni révig terjedő 10 63 kim. útvonal.

Összesen 105 kim. és 640 méter.

Az ekként megállapított úthálózatot alapul véve építésre ja vaslatba hozatnak.

1905. évben:-tv paks—kölesdi törvényhat. közút 0—2*510 (paksi átkelési) és kötesd — tengelici vasút állomástól Kölesd községig tenedő 6 540 kim. szakasza;

2. tamási—pincehelyi törvényhatósági közut- nak végső szakasza (a vasúti sínektől a kiépített útig) 0*200 kim.

3. kölesd —pinczehelyi törvényhatósági közút 18‘90—20750 kim. szakasza (hidegkút—gyönki állomástól Keszőhidegkut községig) ;

4. felsöireg—kányái törvényhatósági közút kezdő szakasza Felsöireg községben 0"900 kim. és tovább Tengőd felé 179 kim. hosszban;

5. szekszárd—simontornyai törvényhatósági közút űzd—sárszentlőrinci szakasza 2380 kim hosszban ;

6. lengyel—kurdi törvényhatósági közül 0—10*190 kim. szakasza;

7. kónyi—szántói törvényhat. közút 0—8-70C kim. szakasza;

4. Tamási—darányi törvényhatósági közut- nak Felsőireg községházától a határszélig terjedő szakasza 9*320 kim. hosszban ;

5. Tamási—pinczehelyi törvényhatósági közút 14 kim. szakasza ;

6. Tamási—dombóvári törvényhatósági közút kónyi—kocsolai 8-12 kim szakasza;

7. Bölcskét az állami úttal összekötő törvényhatósági közutnak a bölcskei vasútállomástól az állami útig terjedő 4 55 kim. szakasza.

8. A szekszárd—lengyeli törvényhatósági közutnak a kezdőponttól az ördög-malomig terjedő 13 24 kim. szakasza;

A leány ijedten emelte fel a fejét.

— Mikor ? — kérdezte reszketve.

— Előbb megvárjuk Károlyt, — vágott közbe az asszony és szemérmesen a földre nézett, mintha ez a dolog csak ő rá tartoznék, holott tudta, de látni nem akarta, hogy a leány arca ettől a névtől mindjárt pirosra válik.

— Jó, — mondta az ember — a fiút megvár - juk. Már itt is lehetne, ha nem szeretné úgy azt a I várost. Mit is szeret rajta? Meg azon a sok idegen emberen. Te Veronka, rábeszélhetnéd, hogy maradjon itthon.

— Nem marad, — susogta a leány — ott jó neki, ott szeretik.

— Hát mi nem szeretjük ? — fakadt ki az I öreg — te nem szereted ? Több neki a mások | szeretete, mint a mienk ?

— Isten tudja, — mondta a leány és nagy világoskék szemeivel elnézett messze, a távolba titok-keresőn és nagyon szomorúan.

Estére megjött a fiú, az arva rokon, akit az öregek magukhoz fogadtak akkor, amikor még a fehér leány nem yolt s amikor azt hitték nem is jön már soha, semmilyen. A lány az öregek biztatására, menten vallatóra fogta, kikérdezte.

— Miért jött olyan soká? ügy vártuk már. Mindég magára gondoltunk. Apókáék szidták is, hogy úgy elmarad.

— Sok volt a dolgom. Most is szökve jöttem. Nem tudja maga Veronka, mi az fiskálisnak lenni Pesten.

— Hát ne legyen. Maradjon mindég itthon. Jussa van itt mindenhez. Maga volt élőbb apókáék gyereke, csak azután jöttem én. Magáé az elsőség.

— Dehogy. Köszönöm, — nevetett a férfi. — Maga az igazi, én csak amolyan pót-gyerek voltam. Már most ellensége legyek ? Itt elfoglaljam a maga helyét? Hogy tehetném.

— Ketten is megférünk idehaza, — mondta hirtelen a leány, de menten megbánta, elpirult, zavart lett, megijedt. Valahogy szerette volna megmagyarázni, hogy hogyan gondolta.

— Tudja, nekem hasznomat úgy sem veszik. Apóka magát kívánja. 0 már öreg ember és anyóka is. Jól esnék nekik, ha tudnák, hogy maga itt van és mindent rendben tart. Már a lovait sem szereti ? i Az Achillesre, hogy vigyázunk 1 Magának nem is való a nagyvárosi élet. Maga itt szeret lenni tudom. És azt is tudom, hogy miért nem akar itthon maradni tudom

A férfi arca elsötétült.

— Akarja, hogy megmondjam ? — folytatta a leány. — Ne tartson engem oly ostobának. De rossznak se tartson. Maga tudja, én is tudom: apókáék mit terveznek velünk kettőnkkel. És — maga — ezért nem akar. Pedig hát — pedig — én értem — és — mert lássa, hogy nem vagyok rossz: meg akarom nyugtatni. Bátran haza jöhet és itthon maradhat. Nem kell hogy — nem kell engem feleségül venni. Én — lássa Károly — úgyis meghalok —

Egész teste reszketett, ahogy ezt mondta. Az arca a szokottnál is fehérebb volt. De az ijedt, nagy szemeiben nem volt köny és a hangja hidegen csengett.

— Látja, — mondta — én hetek óta érzem. Mintha útra kelnék : úgy készülődöm. A szekrényemet rakosgatom. Folyton rakosgatom. . Maga ma- |

radjon itt. Mi elmegyünk apókával délre. Aztán visszajövünk. Aztán tél lesz. Azután —

— Veronka, — mondta a férfi és a leány kezét meg akarta fogni. De az nem engedte, eldugta, mosolygott

— Ne — ne! — mondta. — Maga most sajnál engem. Óh, de jól látom, mi van a szemében ! Maga most képes volna arra, hogy azt mondja : szeret engem. Mert jó a szive. Pedig én tudom, hogy nem igaz. Ott a városban van valaki, akit maga szeret. Senki sem mondta, de én érzem. Tudja, én már többet megérzek mint más.

A férfi lehajtotta a fejét és nem szólt. Úgy érezte, hogy nem mondhat semmit olyat, ami ne fájjon. Hazudni ez előtt a fehér arcú leány jelőtt nem tudott.

— Most bemegyek apókáékhoz — mondta az — és megmondom nekik, hogy maga itthon marad, had örüljenek.

És bement, hozzájuk bujt, átölelte a két öreg

fejét.

— Látjátok ! Rábeszéltem. Nekem szót logad, látjátok? Itthon marad, a tietek lesz és ezt énekem köszönhetitek.

Nem b ria tovább a tetetést. A szemeibe könyek szöktek. Úgy érezte: a szive nyomban meghasad. Nem tudott ott maradni köztük. Kiszaladt a szobából.

— Láttad apjuk, milyen piros volt ? — mondta boldogan az öreg asszony — ugy-e mondtam ? Ugy-e igazam volt? Vigyed tengerre, aztán adjuk egymásnak őket mentői élőbbén.

És a két megcsalt, félrevezetett öreg ember összemosolygott, vidáman, örömteljesen . . .