Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-28 / 35. szám

4.

TOLIviAVAI^MEGYB.

— Egy püspökség zárgondnokság alatt. A király f. évi julius 18-án kelt elhatározásával az 1703. évi 71-ik te. alapján zárlat alá vetette a rozsnyói püspökség javadalmait és azok zárgondnokává Steflanits István közalapítványi kir. ügyigazgatósági címzetes aligazgatót nevezte ki. — A rozsnyói püspök lvánkovits István, aki 8 évi püspökösködése alatt annyira eladósodott, hogy sehogyan sem tudott magán segíteni. Akartak rajta segíteni a vallásalapból fölveendő törlesztéses kölcsönnel, de kitűnt, hogy a püspök adósságai megközelítik az egy millió koronát, évi mig jövedelme csak 60.000 koronára rúg. Érthetetlen, hogy egy papnak és püspöknek ennyi adóssága keletkez- • zék aránylag rövid idő alatt. Szigorú vizsgálatot fognak ez ügyben foganatosítani. A sok adósság mellett a püspöki javakis rosszul kezeltettek, megrongáltalak. Szó volt arról, hogy Ivánkovits püspök lemond és kolostorba vonul, legalább a magyar kormány ezt kívánta; de a püspöknek e lépés megtételére nem volt elegendő lelki ereje. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint a zárgondnokság elrendelése. így talán a püspöknek a püspökség iránt fentálló kötelezettségei teljesíthetők lesznek. A püspök magán természetű tartozásai, azt hisszük a vizsgálat során tetemesen le fognak apadni és egyébként is másodrendbe kerültek. Bizonyos, hogy a rozsnyói püspök lelkiismeretlen hitelezői kezébe került.

— Tanító választás. A báró Drache-féle tolnai uradalomhoz tartozó puszta-kajmádi tanítói állásra lotth. Ödön uradalmi ügyvéd elnöklete alatt Leopold Miksa, a szekszárdi Májer Árlow-féle intézet tanítója választatott meg.

— Nem kell 3-ik gyógyszertár. Sauger Kornél oki. gyógyszerész fajszi lakos Szekszárdon egy 3-ik gyógyszertár felállításának engedélyezését kérte. Tolnavármegye közegészségügyi bizottsága — a községi képviselőtestület határozata és a szakvélemények alapján — a kérelem elutasítása mellett foglalt állást és pedig egyhangúlag.

— Panasz egy halászati társulat ellen.

A dunafóldváribátyai halászati társulat ellen néhány halász panaszt adott be a földművelési miniszterhez, hogy a társulat nem felel meg alapszabály- szerű kötelezettségének, miután évek óta nincs választmánya. £ panasz folytán a miniszter elrendelte, hogy a társulat működését haladéktalanul kezdje meg.

— A dombóvári Erzséb et-kórház. Megírtuk már, hogy az országos vöröskereszt egyesület dombóvári fiókja az általa 70,000 koronával létesítendő és 40 ágyra tervezett Erzsébet-kórház ügyében újból a vármegyéhez fordult azzal a kéréssel, hogy az aláírásokkal és adományokkal biztosított 40,000 koronán felül még hiányzó 30,000 koronát fedezze a vármegye. E lépésre az indította az egyesületet, hogy az ajánlatot tevő adakozók közül többen, mint az állam, Eszterházy herceg stb. azzal a feltétellel korlátozták adományaikat, ha a kórház bizonyos idő alatt létesül. Ámbár Tolnavármegye e kórház céljaira már 5000 koronát megszavazott, D'óry Pál alispán, aki minden humánus intézménynek barátja és támogatója és aki a vármegye minden községének, sőt minden egyes polgárának ügyét szeretettel karolja föl, méltányolva a dombóvári vöröskereszt egyesület álláspontját és különösen abból a helyes szempontból indulva ki, hogy az egész vármegyének érdekében van, ha a vidék egy nagy fejlődésre hivatott pontján modern berendező sü uj kórház létesül, — a rendelkezésre álló alapokból és vármegyei jövedelmekből újabb 19,000 korona hozzájárulást jelölt ki az Erzsébet-kórház költségeihez. Nem szenved kétséget, hogy a megye közönsége magáévá teszi az alispán álláspontját, annál is inkább, mert hiszen az egyesület ezt a korházat tulajdonképen a megyének és a megye helyett létesíti. Az alispán e rendelkezésével mi a dombóvári Erzsébet-kórház sorsát biztositottnak hiszszük, mert hiszen a hiányzó 11,000 korona nem igen játszhatik szerepet és az akár újabb gyűjtésekkel, akár a versenytárgyalásnál elérhető szokásos megtakarításokkal, akár pedig a berendezés egyszerüsitésével és ideiglenes korlátozásával eltüntethető. A fő dolog: hogy a kórház mentői előbb létesüljön és e célra bizonyára a dombóváriak is minden rendelkezésükre álló eszközt és alkalmat fölhasználnak.

— A. pécsi dalosverseny. A Dunántúli Dalosszövetség f. hó 14 és 15-én Pécsett rendezett versenyünnepélye minden tekintetben méltóképpen sikerült. A zsűri határozatát a Pécsi Polgári Daloskörnek a szabad versenyt követő jubiláris mulatságán hirdették ki az «Ujsörgyári Abbáziá»-ban. A nehéz műdal csoportban Pécs szab. kir. város közönsége ezüstserlegét a «Budapesti Egyetértés Férfidalegylet» nyerte el; a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter esüstserlegét a «Győri Ének- és Zene-egylet», a pécsi dalárda ezüstkoszoruját a »Szombathelyi Dalosegyesület«k apta meg. • — A dijak mellett a zsűri késztetvé érezte ma* gát annak kijelentésére, hogy mind a háromf dalosegyesület kitünően képzett és méltók a legnehezebb műdalok előadására is. A műdalcsoportban a Pécsi Takarékpénztár ezüstserlegét a »Nagykanizsai Irodalmi és Művészeti Kör Daiárdájá»-nak, a Pécsi hölgyek ezüstserlegét a «Székesfehérvári Déli vasúti Dalegylet«-nek, a Pécsi Nemzeii Kaszinó ezüstkoszoruját a «Győri Iparos Önképző- és Betegsegélyző Egylet Dalköré«-nek juttatta a zsűri. — A népdalcsoportban első helyre került a «Siklósi Polgári Daloskor», elnyervén a Pécsi Polgári Daloskor majolika csutoráját, a «Keszthelyi Iparosok Dälköre» a Pécsi Polgári Kaszinó majolika csutoráját, a «Tatai Első Polgári Dalkör* pedig a Dunántúli Dalosszövetség eosin vázáját nyerte el. — A bizottság külön elismeréssel adózott az összkarban eredményesen közreműködött «Bolmányi Polgári Dalegylet»-nek, mely, ámbár a község tisztán német ajkú, mégis a magyar dalnak áldoz. Ez alka- lomal a szekszárdi daloskörról is — pedig évek előtt országoshirü daloskörünk volt — is szeretnék valamit írni, de — nem lehet. Hát csakugyan meghalt volna Székszárd a magyar dal számára! Ez nagyon szomorú volna és mi — nem is akarjuk hinni.

— Tanítói korpótlékok. A közoktatásügyi miniszter a szákadáti és pálfaix. k. tanítónak 100, — a kocsolai r. k. tanítónőnek 100, — a felsőnyéki és bonyhádi, r. k. úgy szintén a görbő-pincehelyi izraelita tanítónak 200 K. korpótlékot engedélyezett.

— Hídépítés. A m. á. v. igazgatója elrendelte, hogy a Czikó község határában levő 5 m. nyílású fahid elsőrangú vashiddá alakíttassák át. Az uj vashid 6 m. nyílású lesz és annak sürgős munkálatai a legrövidebb idő alatt megkezdetnek.

— Felirat a gyógyszérum olcsóbbá tételére. Már akkor, midőn a belügyminiszter kiadta azt a rendeletét, hogy a difteritiszt gyógyító szérumot a gyógyszerészek kötelesek tartani, lapunkban felemlítettük, hogy a gyógyszer árát a belügyminiszter oly magasra szabta, hogy a szegényebb néposztály nehezen tudja majd megszerezni. Dr. Hangéi Ignác vm. tiszti főorvos, mint erre nézve legilletékesebb, múlta pénteken tartott vm. közigazgatási ülésen hivatalosan jelentette be, hogy a szérum oly drága, hogy beszerzése a szegény néposztálynál majdnem lehetetlen. Ezen jelentés alapján elhatározta a közigazgatási bizottság, hogy a gyógyszérum olcsóbbá tétele végett a belügyminiszterhez fog felirni. Igen örvendünk a határozatnak s reméljük, 'hogy a belügyminiszter ur méltó figyelembe fogja részesíteni.

_ a dombóvári aj postaépület, amely e virágzó és szépen fejlődő községnek igazi ékessége lesz, ez év november hó 1-én fog megnyílni. — Ez a szép épület lesz egyúttal a telefon-központ.-- Tanügyi hírek. A szekszárdi r. k. hitközségi tanács- és iskolaszék Éber Márton belvárosi tanító nyugdíjazásával megüresedett uradalmi tanítói állásra Bállá Sándor szekszárd-ujvárosi tanítót léptette elő s megerősítése végett fölterjesztést tett a vallás- és közoktatásügyi ministerhez. Az igy megüresedett tanítói állásra, melylyel 800 korona évi fizetés és 200 korona lakbér javadalmazás van egybekötve, f. évi szeptember hó 1-ig pályázat van hirdetve.

— Pénz helyett bárány. Tauszig Ignátz medinai kereskedő sehogysem tudta Vercsevics Döm- jén ottani szerb tanítótól megkapni a 32 koronáját, amivel ez áru és élelmi cikkek fejében neki adósa volt. Hogy azonban némileg is kárpótolva legyen, kapta magát és a tanitóék 5 hónapos bá- ránykáját az istálóból elvitte. Ezért a tanító Tauszi- got lopásért feljelentette.

_ A. szutkálásokhoz. A tavaszi

gy

akori szurkálásokat némi joggal vehettük az obstrukezió utóhatásának, mert biz kivételes állapot volt évelején az ujoncbevo- nulás és ha elgondoltuk, hogy máskor ez a nevezetes dátum összeésett a boriorras idejével, amikor a bicsaknak amúgy is derekasan kijut a munkából, hat bizony oda kívántuk a szószátyár honatyákat, ahol a bors terem. De hát ezen is csak átestünk valahogy. Ám azért a bicsak csak nem nyugszik, mert immár ismét nem múlhat el vasár- vagy ünnepnap szurkalas nélkül. Most ugyanis átvették a szerepet azok az »itthon maradtak,« akiket a nóta tudvalevőleg nem éppen a leghizelgőbb jelzővel illet. Es csodálatos: igy volt ez Szekszárdon mindig. Hiába támadnak gomba módra a különféle körök, a »legény« és »ifjúsági egyesületek«, a bicsak csak tovább is járja! Ügy látszik, mindössze csak annyiban változott a helyzet, hogy azelőtt solo kaptak be, most pedig viribus unitis iszszák le magukat a hires legények.

Múlt vasárnap a lisztes szurdikban szurkába össze Szabó Pál István Tóth Istvánt, akit súlyos sérülésével a »Ferenc« közkórházba szállították. Mivel ebben is szerepel a bicsak és csak kényelmi szempontból nem használták, ide iktatunk egy másik esetet is. Hétfőn a palánki szőlőhegyen Szabó Pál Antal együtt borozott Pegler János és Fehér József téglavetőkkel és mi sem természetesebb, hogy már jó elázott állapotban, szokás szerint valami kicsinyes ok miatt csakhamar összeszólalkoztak. Itt még verekedésre nem került a sor. — Amint azonban este hazafelé mentek, a Tóth Károly mérnök szölleje alatti szurdikban a két téglavető kést rántott és leszurással fenyegette Szabót, ha megmozdul, miközben az egyik úgy arcul ütötte, hogy elesett, mivel pedig most már hajólniok kellet volna, hogy Szabót bántalmazhassák, hát a bicsaknak szerep nem jutott, hanem elkezdtek táncot járni a magával is tehetetlen Szabón addig, amíg hasfala ki nem repedt. A szerencsétlen embert a »Ferenc« közkórházba szállították be, ahol súlyos operációt hajtottak rajta végre. Valószínű, hogy életben marad. íme egy harmadik eset: Szabó Ferenc Sági szekszárdi földmives Szent-István napján délelőtt több társával a Garay-téren várakozott, hogy a szokásos déli publikációt meghallgassa, miközben a templomból jövő ifj. Bóváry János hátulról orozva megtámadta és ^zsebkésével meg- szurkálta úgy, hogy rajta 20 napon túl gyógyuló sérüléseket ejtett. A szurkálásra egy még múlt évi jelentéktelen összeszólalkozás adott okot. Nagyon szép, csak félő, hogy ha ez még tovább is igy tart, derék legényeink mihamar a templomot fogják az ilyen esetek színhelyévé avatni.

Az előjelek után kíváncsian nézünk az őszi szüreti szurkálásoknak elébe. — Mit szól mindehhez a magy. kir. csendőrség?

— A >Pécs-BaranyaI-KertészetI-Egylet« kiállítását rendező bizottság augusztus hó [21-én tartott ülés en egyhangúlag elhatározta, hogy a f. évi október hó 2—p.. napjaira tervezett gyümölcs- szőllő és borászati kiállítás megtartását elejti azon. okból, mert az előre nem látott rendkivüli országos szárazság és hőség folytán a gyümölcsökben idő. előtt beállott kényszerérés, — a fejlődésben általános visszaesés, valamint a szőlőben mindenütt jelentkező aszály ennek megtartását lehetetlenné tette.

— TŰZ. Vasárnap este Lápafő. községben Hajdú György háza a padláson levő mintegy 350 korona értékű gabonanemüvel együtt leégett.

— Fölismert Öngyilkos. Augusztus 23-án éjjel történt, hogy a fővárosi Margit-hidon egy fiatalember főbelőtte magát s a következő pillanatban beleug- rótt a Dunába. A vizben nyomtalanul eltűnt s igy nem tudták meg, hogy kicsoda. Tegnap azután az Erzsébet-hid pesti oldalán egy fiatalember holttestét fogták ki. A halott fején lőtt seb volt. A rendőri vizsgálat megállapította, hogy a halott tarlói Kos- tyál Béla János, dombóvári születésű, huszonhárom éves műszerész, a ki huszonharmadikán éjjel a Margit-hidon lett öngyilkossá. A szerencsétlen fiatalember Kostyál János magyar államvasuti ellenőr fia s az állami telefon alkalmazottja volt.

1904. augusztus 28.