Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-24 / 4. szám
XIV. évfolyam. 4. szám. Szekszárd, 1904. január 24. TOLNAVARMEGYE Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Molnár Mór I könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdion. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megj elenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KÖPNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A választási reform. A belügyminisztériumban megtartották a szaktanácskozást, amelyet lisza István gróf miniszterelnök a választási reform ügyében hivott össze. Az ankét elé nem kerültek konkrét kérdőpontok, csupán a miniszterelnök rövid előterjesztés kapcsán mindenesetre a tanácskozmány elé adta a már eddig beszerzett adatokat, azonban a kifejlődő eszmecsere föladata lesz annak megállapitása, hogy az adatgyűjtést milyen terjedelemben és irányban folytassák tovább. Habár a tanácskozás lefolyása sok mindenre enged következtetést, a kormány tervei még nincsenek teljesen megvilágítva. Hir szerint a harmadik osztályú kereseti adó, valamint a földadó alapján választók cenzusát aránylagosan »szabályozni« fogja. Ez nyilván nem jelenthet mást, minthogy a cenzust leszállítják, mert hisz a jelenleg uralkodó irányzat kétségkívül a választói jog kiterjesztésére-, néni pedig megs-zükitésére irányul s habár arra nézve nálunk még egyáltalában nincs közvélemény, hogy Belgium példájára az általános választói jogot dekre- táljuk, de a jelenlegi statusnak liberálisabb helyezése — úgy látszik — bevégzett tény. A fentiek szerint tehát alapos reményünk lehet arra nézve, hogy a kereskedő és iparos, nemkülönben a földmivelő osztályból való választók száma tetemesen szaporodni fog. A kormány reformja’azonban nem fog ennél a pontnál megállni. Sok a panasz a választókerületek aránytalant beosztása miatt is. Van kerület, a hol 300 választó küld képviselőt, aztán van olyan is (például Budapest egyes kerületei), a hol 10,000 választónak van csak egy képviselő küldésére joga. Az igaz, hogy e tárgyban a teljes egyenlőséget megteremteni lehetetlen, mert hisz ahol több az intelligens ember, többekre alkalmazható úgy a vagyoni, mint az értelmi cenzus és például Budapesten aránylag sohasem lehetne annyi képviselő, mint az erdélyi oláh vidéken, mert hisz akkor a főváros talán egymaga küldhetné száz képviselőt a parlamentbe, de a jelenlegi kerületi elosztás mégis kiáltóan aránytalan. Ha tehát ezen segítenek, egy régi bajt orvosolnak. Sok vitára adott okot újabban az is, hyg-y- ii ^ szerint, ha több község alkot égy választókerületet, ezek nem a községekben, hanem együttesen szavaznak le. A mostani érvényben levő törvények szerint a községek a központi választmány által meghatározandó sorrendben s az egy községből valók a szerint, a mint az egyik vagy másik jelöltre szavaznak, külön bocsátandók szavazásra. Ha kellő időben, mikor az illető község soron volt, nem jelentkeztek egyesek, akkor ezek a a többiek után szavaznak, a többiek szavazása után 1—2 óra alatt. Ezzel szemben most körjegyzői körzetek szerint akarják a szavazást megejteni, elejét veván ily módon a választási herce-hurcának, a sokszor véres kimenetelű verekedéseknek, mert egy- egy községben, bár itt sincs kizárva, hogy különböző pártállásu választók vannak, de az ellenséges érzületü, felizgatott tömegnek oly nagyarányú össztorlódása, mint az ma lehetséges, nem fordulhat elő. Azonkívül pedig a reform által megszűnnék az az anomália is, högy esetleg télviz idején, napi járóföldre kelljpn menniök a választóknak s ott talán szabadd ég alatt táborozni, a mint ez már szintén \többször előfordult. De en nek dacára, az\ ankétből következtetve a községenkénti szavazás nehezen fog megvalósulni. \ A reformnak V bizonyára legkényesebb pontja az, mely a Szociális kérdés egyik nehéz csomópontjának a megoldására törekszik. Adjunk-e felvkJm választóiJogot a munkásnak? Ez kemény dió. Magyarországban a nemzetiségi kérdés miatt ez, mig eldöntik, nagyon meggondolandó ; sokan veszedelmesnek tartanák, ha minden idegen nemzetiségű, sőt internacionalista irányzatú munkás a parlament összealkotására befolyást nyerne. A kormány sem akar tehát a dolog mélyére hatni, hanem egyelőre, hir szerint, úgy szeretné azt megoldani, hogy a munkásosztály vezetőinek adná csak meg TÁRCA. Modern vőlegény. Mikor Ernő barátom a múlt hónap végén azzal állt elő, hogy el akarja venni Kerekes Tildát, az első pillanatban majdnem azt kérdeztem tőle : — Megőrültél ? Hanem aztán csak elnyeltem ezt a kérdést, amelyet elvégre mégsem szoktak a vőlegényekhez intézni s ahelyett más uton-módon igyekeztem szegény fejét meggyőzni arról, hogy talán okosabb dolgot is cselekedhetnék, minthogy Kerekes Tildát elvegye. De Ernő ur annyi érvvel állt elő, hogy végre is megadtam magam. Az érvek között a legfőbb természetesen az volt, hogy kijelentette, hogy Tilda kisasszony nélkül nem tudna élni. — Az már más! Akkor ne is beszélj többet! Ha szereted s elbirod tartani, akkor csak rajta, vedd el. — Hogy elbirom-e? Valahogy csak elbírom. Az irodám, há nem is megy valami fényesen, de valahogy csak megy. És Tildácskának nincsenek ám valami nagy igényei. Két szobás lakással is meg lesz elégedve. Hogyne lenne, hiszen odahaza egy ágy fele volt az egész terület, amit magáénak mondhatott, a másik fele húgáé volt. Két szobában királynőnek fogja ő magát érezni. S azt hiszem, hogy egy ilyen szegény kis leány nagyon hálás ám, ha az ember elveszi. Nem mint azok az elkényeztetett nagyúri kisasszonyok, akik áldozatnak a rtják a férjhezmenést 1 Oh, Tildácska, nagyon boldognak fogja magát érezni és engem is boldoggá fog tenni. S ezidőszerint nem is volt boldogabb ember Baróty Ernőnél. Nap-nap után újabb és újabb előnyöket fedezett fel a menyasszonyban: — Milyen szerény, nem is képzeled. Szinte haragudott, hogy hatszáz forintos lakást vettem. Váltig erősítette, hogy négyszáz forintos is elég lett volna. Hogyisne, majd egy olyan angyalt holmi rongyos lakásba viszek. Olyan nincs! Bútorokat is vettem. — Te? Én hát. Nem tudom miből vett volna az öreg Kerekes ? Én se pénzen vettem ugyan, hanem hitelbe, de-az öreg még igy se vehetett volna. Nagyszerű bútorok! Micsoda Ízlése van annak az aranyosnak. Mert ő választotta ám. Kék selyem a szalonba, diófa garnitúra az ebédlőbe, ó-német, az én szobámba cseresnyefa! Hát még a hálószoba! Oh, az az édes, remek hálószoba; csipkés ágy, rózsaszínű lámpa — reszketek a * gyönyörűségtől, ha rágondolok! Oh már most is hogy csókol! Csupa tűz, csupa láng! Ha még azután, ha leányos szemérme nem tartja majd vissza! Barátom, az életnek csak egy igazi nagy célja van: elvenni azt, akit szeretünk! Micsoda leány! S hogy szeret! Alig várja az esküvő napját, alig várja, hogy az én édes, aranyos kis feleségem legyen! De mégis tartjuk az esküvőt hamarosan. Addig nem is élet az élet, mig az embernek felesége nincs. A legényember nem is tudja, mi a szerelem, az igazi, édes, hitvesi szerelem. Az egészben csak az tűnt fel nekem, hogy Ernő ur ezeket a lelkes tirádákat rendesen esténként a vacsoránál tartotta; amikor is rendesen be volt csípve ő kelme. Ilyenkor dicsekedett mód felett a boldogságával s csak ilyenkor szinezgette ki magának ragyogó színekkel a jövőt. Mikor napközken találkoztunk, olyankor, mikor még nem öntött fel a garatra, korántsem volt úgy elragadtatva az esküvő közelségétől. Tegnap délután pláne megnyilatkozott szegény fiú, maga teljes őszinteségében. Vőlegénykora óta nem is voltam fent a lakásán, mindig csak esténkint találkoztunk a vendéglőben s napközben csak néha futólag az utcán, hanem tegnap valami dolgom akadt s felmentem hozzá az irodába. S mit láttam? A boldog vőlegény, aki esténkint mindég olyan boldognak látszott, leverten, szomorúan gunnyasztott az Íróasztalánál. — Dolgozol ? — Dolgoznám, ha dolgom lenne ! De nem jön ide az ördög se! Nyomorúságos dolog biz’ ez! — Később majd jobban megy! Fiatal embernek mem sikerül az egyszerre, hogy a kliensek ostromolják. Meg van annak a maga lassú útja. — Csakhogy én bevágtam magam előtt az utat. A legtöbb fiatal fiskális vagy addig kapós, mig nőtlen és számítanak rá, vagy pedig elveszi egy gazdag vagy befolyásos embernek a lányát s úgy csinálja meg a karrierjét. Ilyen szamár, mint én, nincs több a tisztelt karban. Mert Kerekes bácsi révén ugyan nem jutok még e0y sommás váltókeresethez sem, legfeljebb árverési kifogások-
