Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-31 / 31. szám

1904. Julius 31.

TOLNA VÁRMEGYE.

— A vármegye kegyelete. Mult számunkban megemlékeztünk már Tolnavármegye közönségének kegyeletéről, amelylyel Dory Pál alispán javaslatára az elhunyt Dordős Vilmos tiszti ügyész emlékének adózott. Erre vonatkozó közleményünk pótlásra szorul, amennyiben a vármegyei közgyűlés részvéte nemcsak Fördős Vilmos érdemeinek jegyzőkönyvben való megörökítésére és a családjához intézendő részvétiratra vonatkozott, hanem egyúttal kimondatott az is, hogy Fördős Vilmos arczképét a megye közönsége a tiszti ügyészi hivatal helyisége | részére megfesteti. Lesz tehát a vármegyének egy újabb művészi értékű és kivitelű J képe,'ami ör"k emléke lesz annak a méltatásnak, amelylyel a vármegye e jeles fia emléke iránt viseltetett.

— A dombóvári Erzsébet-kórház. Az Orsz. veres-kerestt egyesület dombóvári fiókja, amely egy Erzsébet-kórház létesítésére gyűjtést indított, amely azonban teljes eredményre még nem vezetett, egy nagyot és merészet gondolt. A kórház, mely 40 ágyra terveztetik, 65—70,000 koronába fog kerülni. Ebből az Összegből eddig csak 40,000 korona biztosíttatott különféle adományokkal és pedig : a vármegye közönsége megszavazott 5000 koronát, a kereskedelmi miniszter 3000 koronát, Uj- űombóvár 17,5000 koronát, Dombóvár 6000 koronát, Dombóvári takrékpénztár 5000 koronát, Iroll Ferenc v. püspök 2000 koronát és Bisicz János 2000 koronát Ez összesen 40,000 korona. A fiókegylet, mint dombóvári levelezőnk értesít, megkereste a vármegye közönségét, hogy a hiányzó jO,ooo koronát a megye biztosítsa, úgy okoskodva, hogy a dombóváriak ezt a kórházat tulajdonképen a vármegye helyett létesítik. Szó sincs róla: a vármegye közönségének csakugyan érdekében áll, hogy a megye területén mentül több modern felszerelésű kórház létesüljön, de a fiókegylet e kívánsága egy kicsit mégis túlmegy a határon. A fenforgó nehézségeknek nagyon egyszerű megoldása volna a hiányzó fedezetet a vármegye nyakába varrni, de ebbe a vármegye bele nem mehet, mert megfelelő fedezettel nem rendelkezik. Nem szabad feledni, hogy még más községek is vannak, amelyek a vármegye támogatására méltán számítanak. A dombóváriak tehát nagyon helyesen teszik, ha nem hagyatkoznak pusztán a vármegyére, hanem a maguk lábán is körülnéznek és törekszenek — talár egy két szomszédos község bevonásával is ügyük diadalra juttatására. A vármegye közönsége eddig is pártolólag és áldozat- készséggel segítette ügyöket és bizonyos, hogy támogatását a jövőben sem fogja tőlök megtagadni, de a fődolog, hogy a dombóváriak maguk legyenek e kérdésben fáradhatatlanok, leleményesek és áldozatkészek és pedig, ha az eddigi mérték nem elég, hát akkor — azon fölül is. Miért nem fordulnák ez ügyben a dombóváriak a belügyminiszterhez, a kultuszminiszterhez, a szomszéd községekhez és a környékbeli birtokosokhoz ? Ez talán nehezebb munka, de mindenesetre eredményesebb lesz, mint a dolog könnyebb vége: a vármegyére való hagyatkozás. A vármegye bizonyára megteszi e kérdésben a tőle telhetőt, de tegyék meg a dombóváriak is.

— Utóállltás. A honvédelmi miniszter leirata szerint megengedte, hogy Szekszárdon az állandó sorozóbizottság f. évi szeptember 3-án egybegyül- jön és működjék.

— Nyugdíjazás. A pénzügyminiszter Boros Endre szekszárdi pénzügyigazgatósági titkárt, kataszteri becslőbiztost f. évi augusztus 1-től nyug- dijaszta.

— A dunaszentgyörgylek kérelme. A duna- szentgyörgyi ev. ref. hitközség hívei annyira megszaporodtak, hogy az iskolájuk elégtelennek mutatkozott a tanulók befogadására. A fölmerült panaszok következtében a vármegye közigazgatási bizottsága is megsürgette már az intézkedést, minek következtében a hitközség elhatározta a

4-ik tanítói állás szervezését, csakhogy miután a lakosság az iskolai terhekre már eddig k is az állami adó 37 % -át fizeti, arra kérik a közoktatásügyi minisztert, hogy nekik évi 500 korona állami -segélyt engedélyezzen. Kérelmöknek valószinüleg foganatja is lesz, mert hiszen a kormány, min\

örömmel látjuk, igen tetemes segélyben részesíti a hozzája folyamodó felekezeti iskolákat, ami különben kötelessége is.

— OrOSZOSan. P 1 e h v e orosz belügyminiszter ellen bombamerényletet követtek el, midőn a vasútra hajtatott, hogy a cárnak a szokásos heti jelentését megtegye. A bomba elszakította a miniszter fejét. Ez alkalommal számosán megsérültek az utcán járók közül. A merénylő, aki elfogatott, maga is súlyosan megsérült. Nevét nem akarja megmondani. ' Hir szerint a nihilistákhoz tartozik, akik a cár, Pobjedonoszcev és Obolinszky herceg finn kormányzó ellen is merényletet terveznek.

— A Viszonosság. Tudvalevő dolog, hogy az osztrák hatóságok nem igen szeretik a magyar cégeket, különösen ha ezeknek utazói osztrák területen akarnak üzleteket kötni. Ami talán elvileg még érthető is volna, de teljesen érthetetlen a mai viszonyok között, amidőn az osztrák kereskedelmi utazóktól még csak mozogni sem lehet Magyarországon, annyira hemzsegnek nálunk. Ezek szabadon űzik nálunk mesterségöket, sokszor visszaéléseiket és vílágcsalásaikat ... Az utóbbi időkben számos magyar cég panaszkodott a magyar kormánynál, hogy az osztrák hatóságok nem adták meg nekik az engedélyt arra, hogy sajtótermékeikre előfizetést gyűjtsenek. A belügyminiszter most felhívja törvényhatóságainkat, hogy az osztrák cégek részére sajtótermékek előfizetésére vonatkozó engedély megadásánál nagyobb körültekintéssel legyenek és az engedélyt csak figyelemre méltó esetben adják meg. Ezt a körültekintő és óvatos állásfoglalást mi bátorkodunk magyarul értelmezni és követeljük, hogy a magyar hatóságok egyetlen osztrák cégnek se adjanak meg ily engedélyt. Ha magyar embernek könyv kell, forduljon magyar könyvkereskedőhöz, osztrák könyvcégeknek épenséggel ne biztosítsunk előfizetéseket. Igazán szánandó az a magyar ember, aki könyv és irodalmi szükségleteit Ausztriából elégíti ki. Az osztrák könyvutazóknak mutassunk a leghatározottabban ajtót. Kívül tágasabb.

— Halálozások. Bubics Antal, herceg Esterházy urodalom nyug. főügyésze, Bubics Zzigmond kassai püspök unokaöcscse, hosszas szenvedés után, életének 63-ik évében Tamásiban meghalt. Elhunytáról a család a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak számos rokonság nevében is, mély fájdalommal tudatják a legjobb férjnek, apa, nagyapa, testvér és rokonnak Bubics Antalnak Esterházy herceg ny. uradalmi főügyészének Tolna-Tamásiban 1903. évi julius hó 28-án esti 7 órakor, életének 63 ik, boldog házasságának 32-ik évében, hosszas szenvedés és halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A holdo- gult hült tetemei folyó hó julius 30-án délután 5 órakor fognak a gyászháznál beszenteltetni és á tamási-i rom. kath. sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat folyó hó 30-án reggel fél 8 órakor fog a helybeli rom. kath. templomban az egek urának bemutattatni. Tamási, 1904. julius hó 28. Áldás és béke lebegjen a forrón szeretett drága hamvai fölött. Neje: özv. Bubics Ántalné szül. Sissovics Mária. Gyermekei: Bubics Tivadar, Bubics Károly, Bubics Miczi és férje Várady János kir. járásbiró. Unokái: ifj. Várady János, Várady Mariska. Testvérei: Bubics Károly, Bubics József, Bubics Alöizia férj. Angelholczer Antalné, Bubics Mária férj. Wolt Lajosné, Bubics Zsigmond. Nagybátyja: Bubics Zsigmond v. b. t. t. kassai püspök.« — Özv. Kókay Pálné szül. Nyuli Anna neje, Kókay István és neje Németh Julianna testvér és sógornő, Németh József Kiüti és neje Csirkó Anna unokaveje és menye, Polgár Ferenc és neje Németh Teréz Kiüti dédunokák, a maguk és az összes rokonság nevében, mélyen szomorodott szívvel jelentik a felejthetlen jó férjnek, testvérnek, nagyapának, dédnagyapának, és rokonnak Kókay Pálnak folyó évi julius hó 26-án este 9 órakor, életének 69-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogult hült teteme folyó, évi julius hó 28-án délután 4 órakor fog a felsővárosi rk. temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise áldozat folyó évi julius hó 28-án reggel 7 órakor fog a plébánia templomban az Egek Urának bemutattatni. Dunaföldvár 1904. évi julius hó 27-én. Áldás és béke poraira.

— Emléktábla leleplezés. A dombóvári ifjúság még a múlt év nyarán mozgalmat indított a végből, hogy Veszelei Károly- nak, a korán elhunyt fiatal költőnek dombóvári lakóházát emléktáblával jelöljék meg. A derék és szép eszmének foganatja lett és az emléktábla leleplezési ünnepélyét augusztus hó 21-éré már ki is tűzték. — Még bizonyára élénken emlékeznek olvasóink Veszelei Károlyra, hisz’ lapunknak úgyszólván házi poétája volt, a ki gyönyörűségünkre sűrűén keresett fel bennünket az ő bánatos lantjával, a mely, fájdalom, oly korán elnémult. Azokban a bűbájos szerelmi dalokban, a melyekbe daltermő lelkének színes álmait szőtte és a melyek költészetének maradandó becsű, legszebb alkotásai, benne lüktet rövid életének egész tragédiája, a gyógyithatlan halálos kórral való szüntelen tusa és az elszálló lélek fájdalmas megadása. — Szegény Veszelei Károly! Az irodalmi kritika is bővebben foglalkozott vele és érdeme szerint méltatta, mert a ki a költői munka becsét, a gondolatot, a nyelv zenéjét és zamatját és a verselés gondos voltát bámulta az ő költeményeiben, az megbocsátotta komor, de a saját perspektívájában igaz világnézletét, mely majd minden költeményét tépelődő és gyötrött lelkének egy-egy hattyúdalává avatta. — A sokat szenvedett poéta a dombóvári árnyas sírkertben már enyhet és nyugalmat lelt, emlékének pedig most méltó jelet állít a dombóvári ifjúság kegyelete, a mely nem szorul dicséretre.

— Ritka eset- Kloucsek József, a szaloniki osztrák-magyar főkonzulátus titkára folyamodott a magyar állampolgárságért, mohácsi illetőséggel, ahonnan nősült. íme tehát a jó magyar asszony magyarrá tette a férjét, aki különben osztrák származású. Ez is hóditás és . pedig igen értékes. Kloucsek főkonzulátusi titkár tökéletesen beszél magyarul, de e képességével a szaloniki konzulátusunkon egyedül ragyog. Bizony: türelmes a magyar, nagyon is türelmes!

— EskfiVŐ. Éber Sándor bajai kir. tanitó- képző-intézeti rajztanár, Éber Márton szekszárdi tanító fia, Annanapján vezette oltárhoz Baján a belvárosi r. k. plébánia templomban néhai Bartosch Samu volt bajai kir. tanítóképző intézeti igazgatónak a leányát Juliskát. Az esketési szertartást a vőlegény bátyja: Éber Géza bükkösdi káplán végezte, ünnepi beszéd kiséretében. Násznagyok voltak a tolnamegyei származású Dobozy János dau- tovai plébános, és Kása Károly zentai kir. járásbiró.

— motoros üzem a helyiérdekű vasutaknál. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter az államvasutak kezelésében levő helyi érdekű vasutaknál'a motoros üzemet szándékozik behozni. Az erre vonatkozó előkészítő munkálatok most folynak a kereskedelemügyi minisztériumban. A helyi érdekű vasutak igazgatóival már megegyezett a miniszter s a nagy reorganizáció pénzügyi részét is elintézte a vasutakkal. — — Az államvasutak kezelésében 109 helyiérdekű vasút van, 7000 kilométer hosszúságban. E vasutak nagy része veszteséggel dolgozik, m:nek főoka a személyforgalom csekély volta s ezt mindaddig nem is lehet fokozni, mig a mai menetsebesség és a mai menetrend marad érvényben. Ennek a megváltoztatására törekszik a kereskedelemügyi miniszter é<~ ezt a motorkocsik alkalmazásával reméli elérni. A minszter egyelőre háromszáz motor megrendelését tervezi, melyből százhúsz darabot, mintegy négy és félmillió korona értékben magyar gyáraknál már meg is rendeltek.

— A villanyvilágítás Dombóváron bősz- szas tervezgetés után befejezett dologgá lett. A vállalkozókkal kötött szerződés az őszi megyei közgyűlés elé kerül jóváhagyás végett, ami minden valószinüség szerint nem is fog elmaradni. A létesítési munkálatok ily módon a legjobb esetben is csak a tavaszszal lesznek megkezdhetők. A dombóváriakat, kik azonban nem mindannyian lelkesednek valami szertelenül a modern villanyvilágításért, vigasztalhatja az az igazság, hogy: jó dolog sokáig készül.

___________________________________3.