Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-24 / 30. szám
2. TOLNA VARMEGYE. 19041 julius 24. nem eléggé okos és nem eléggé elhatározott arra, hogy a kereskedőtől magyar cikkeket követeljen és magyar termékeket fogyaszszon. Most, hogy a kereskedők szervezkednek, mozgalmukat méltán helyesléssel, sőt bátorítással kiséri a közönség. Legyen szervezetük hatalmas tényezője a magyar közgazdaságnak, de ezt a fokot csak úgy érhetik el kereskedőink, ha híven és odaadó készséggel a magyar nemzeti munka zászlója alá sorakoznak. Magyarország a magyarokéi A magyar kereskedő csak a magyar nemzeti munka harcosa és védője lehet. Földvári Mihály. VÁRMEGYE. Megyei közgyűlés. Tolnavánnegye tegnapi rendkivüli közgyűlésére várakozás ellenére nagy számban gyűltek egybe a bizottsági tagok. Mintha érezték volna, hogy azon fog megnyilatkozni a megye kegyelete az elhunyt F ö r d ő s Vilmos iránt.... A közgyűlést D ö r y Pál alispán nyitotta meg, bejelentve, hogy Széchenyi Sándor gróf főispán szabadságon van. Ezután az alispán meleg szavakban emlékezett meg F ö r d ő s Vilmos tiszti ügyész haláláról. Magas szárnyalásu emlékbeszéde szívből fakadt és a szivekhez szólt; meleg, szines szavai szobor- szerüleg alakították ki az elhunyt alakját, jellemét, munkásságát, amely őt a megye közéletében felejthetetlenné tette. A szép beszéd nagy hatást tett a közgyűlésre és P e r c z e 1 Dezső felszólalása után, aki a megye közönsége nevében fejezte ki hozzájárulását az alispán szavaihoz, egyhangúlag elfogadÍ tatott, hogy F ö r d ő s Vilmos érdemei jegyzőkönyvbe igtattassanak, özvegyéhez pedig részvétirat intéztessék. Ezután gyors egymásutánban tárgyaltattak le a tárgysorozat pontjai és pedig minden vita nélkül; ezek közül megemlítjük, hogy a várm. alkalmazottak fizetésének szabályozásánál S z é v a 1 d Móricz tamási főszolgabíró — tekintettel hosszú és érdemes szolgálatára — 1 fizetési fokkal előbbre soroltatott, Rill József kiadó pedig 400 korona szolgálati pótlékban részesittetett, a nyugdíjra jogosult dijno- kok pedig irnoki sorba osztályoztattak. Az elhunyt tiszti ügyész özvegyének nyugdija 2268 koronában, két kiskorú gyermekének neveltetési pótléka pedig 450 koronában, — az elhunyt főlevéltáros özvegyének nyugdija pedig 854 koronában állapíttatott meg. Egyedüli vitát a sárközi községek utügye keltett, amelyre vonatkozólag az állandó választmány azt ajánlota, hogy e kérvény adassék ki a közúti építkezési bizottságnak, amely a többi hason- irányú kérelmeket és ügyeket vitassa meg, tegyen jelentést, amelynek alapján a megye közönsége már augusztusban dönthet. Boda Vilmos már most akart a kérvény sorsa felett kedvezően dönteni. A vitában részt vettek: Bartal Béla, Simontsils Elemér, Totth Ödön (a javaslat mellett) és Szabó Kálmán (ellene). Boda Vilmos névszerinti szavazást kérvén, megejtetett a szavazás, melynek eredménye, hogy az állandó bizottság javaslata 45 szóval 28 ellen elfogadtatott. — Tolnavármegye központi választmánya e hó 19-én kedden tartott ülésében az országgyűlési képviselő választók 1905-ik évre kiigazított ideiglenes névjegyzéke ellen beadott felszólamlásokat intézte el. Az ülés eredménye a következő : 1. A szekszárdi választókerületben Joó Károly bátaszéki választó kérelmét, ki 15 bátaszéki adózó polgárnak a névjegyzékbe felvételét kérte, elutasította azon indokolással, hogy az illetők az 1904-ik évi névjegyzékben sem v oltak felvéve s igy az ezen jegyzék alapján 1905-re kiigazított névjegyzékből sem voltak kihagyhatok; minélfogva nem a kérvényező, hanem az illetők egyenként jogosultak csak kérni, hogy felvétessenek. — Dr. Gulyás József szekszárdi ügyvédet ellenben a választók sorába felvette. 2. A bonyhádi választó kerületben'. Rohr er György, R,ohrer Péter és\Siöckpl Henrik bátaapáti választók a névjegyzékbe»' hibásan irt nevük kiigazítását kérik, nevük kiigazittatott. 3. A kölesdi választó kerületben: Palóczi Károly gyönki járásbirósági Írnok felvételi kérelmét elutasította, mert az 1874. évi XXXIII. t.-c. 7. §-a alapján való jogosultságát nem igazolta. — Továbbá több kétyi választó nevének helyesbítését kérte, helyesbittettek. Kilvinger János ud- varii lakos felvételi kérelmét elutasította, mert adó jogosultságát az 1904. évi adókönyvecskébe történt bejegyzéssel igazolni elmulasztotta. 4. A paksi választó kerületben: Halász János dunaszentgyörgyi lakos kérelmét, a fentebb Kilvin- géméi irt okok alapján elutasította, ellenben Horváth Pál Paks községhez tartozó daróci-pusztai lakost régi jogon felvette. 5. A pinczehelyi választó kerületben: Darányi Ferencz pécsi lakos, országgyűlési képviselő, mint Görbo községben , adófizető, kéri felvételét; kérelmének a választmány helyt nem adott, mert 1) a bemutatott okmányok alapján jogosultsága az általa különben is határozottan meg sem jelelt cimek egyikén sem volt megállapítható. 2) Értelmiség és hivatal alapján sem volt felvehető, mert ilyen jogcímen csak azok vehetők fel, kik a kerületben állandóan laknak. 3. Adó alap címén sem volt felvehető, mert a megkívánt adó mennyiséget nem igazolta. — Holcer Lajos, Lőzvy Gyula és Weisz Mór görbői lakosok életkora kiigazittatott. Kovács István magyarkeszii lakost abbeli kérelmével, hogy a kérvényében felsorolt 40 választó kihagyassék a névjegyzékből, elutasította, mert kérelmező az 1904. évi adócsökkenéseket egyiknél sem igazolta. Günz Ignác nagyszékelyi lakost szintén elutasította kérelmével, mert nem igazolta, hogy 1904-ik évben 210 korona tiszta jövödelem után lett volna III. oszt. kereseti adó alá felvéve. Végül Oravszky László némedii jegyző s ugyanott választó kérelmére Ács István és társai nevének hibás kiírását helyesbítették. — Ha a mezőgazdasági szerződés nem a községi jegyző, hanem a jegyző által felfogadott írnok előtt köttetett, ki a községi elöljáróságnak nem tagja: akkor az ily szerződés a törvényes alakszerűségeknek nem felel meg s az abból támadható vitás kérdés elbírálása nem a közigazgatási hatóság, hanem a kir. bíróság jogkörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanács 1904. január 23-án 2252/194. sz. alatt hozott határozata.) — Állami gyermekvédelemre csak azoknak a 15 éven aluli vagyontalan gyermekeknek van igényük, a kiket hozzátartozóik eltartani nem képesek. (A m. kir. belügym. 1904. évi 52525. sz. határozata.) ' * : — Vízügy. Védtöltés mellett leszúrt kisajátítási jel? őkarók eltávolítása nem vizrendőri kihágás. (Földm. min. 1904. évi 43.874. sz.) T Á RC A. lapsugár! Vörös szikrákat szór hajamba A meleg tavaszi sugár. Merészen siklik homlokomra És hogy elűzzem, arra vár. De én megállók; — szembeszállva A nappal, a mely rám nevet, Forró útját dacosan állom S kitárom néki lelkemet. Ne incselkedve jöjj el hozzám Langyos fényárral, szeliden, Alkonyóráknak napsugára, Mikor erőd már elpihen. Izzó kévékben hullj nyomomba I Csókold fel fáradt véremet! Tüznyilaidnak pattanása Égessen belém mély sebet! Sebezz halálra, azt se bánom, Vakitó fényű déli nap! Lánglövelésed ne kíméljen, Csókod legyen még szilajabb. Tégy vakmerővé, küzdelemben Legyen enyém a diadal! Tengervilágod hintsd szivembe, Mig lüktetése fiatal!! LYS NOEL A bögre. Nem tudjuk,' miforma lehetett az ősember, bár koponyáját és kését teméntelen mennyiségben ássák ki a tudósok. A lelkét azonban nem lehetett eddig sehonnan napvilágra szállítani, holott az ember lélek nélkül igen csonka. Mit érzett vájjon őseim egyike ezelőtt negyven-ötvenezer esztendővel, amikor 'népes családja körében kőbicskával szeletelte föl a masztodon-sonkát ? Erről óvatosan j hallgat Ranke és Klaatsch, mert e tárgy könnyen költői fecsegésjbe csalogathatná az egzakt tudományt. E kapacitásokkal szemben talán nincs helyén a téma feszegetése, bát izgatón érdekes. Bizonyos körülmények azonban lehetővé teszik, hogy ezen a tudomány számára hozzáférhetetlen helyen leírjuk néhány idevágó tapasztalatunkat. Több ősemberrel találkoztam ugyanis az utóbbi években. S tőlük tudtam meg azt, amit a szakemberek eddig rejtélynek nyilvánítottak. Nem is egyenest tőlük, hanem a munkájuktól. Van egy varázsszelencém, amely pontos felvilágosítással szolgál. Egy bögre. Közönséges tárgy, három krajcárba került, nincs rajta semmi különös látnivaló, anyaga is a legprózaiabb, vegyi összetételele Wartha Vince szerint AI2,03, 2SiOs, 2H,0. Szóval idegen anyagokkal kevert agyag. Bögre, amely nem készült korong segítségével, tehát egészen a gölöncsér két kezének müve. Ami rajta dekoráció, az is csak úgy hevenyészve, »szabad kézzel« készült. Néhol a gölöncsér a hüvelykujját benyomkodta a még friss agyagba: ott karikás mélyedések látszanak. Másutt a körmehegyit nyomta bele: az csupa félholdat adott. Végül a pipaszurkálójával végighuzott egy stráfot: ez a mélyedés most úgy fogja körül a bögrét, mint egy karperec egy puha asszonyi kezet. E körülményes leírásból már sejti az olvasó, hogy az ősember, akiről itt szó esik, egy közönséges gölöncsér, azaz fazekasmester. Rendes adófizető polgár. Mégis jogom van őt a régmúlt tanújaként felidéznem. Ő az egyetlen ember Európában, aki ma is azt a mesterséget gyakorolja, amelyet legalább ötvenezer esztendővel ezelőtt is gyakorolt az emberiség. Sőt szakasztott azon módon gyakorolja, mint az őshajdanban. Itt tehát nem változott a divat. A művészeti irányok és technikai vivmányok nem avatkoztak bele ennek az embernek mesterségébe. Egyszer, de csak egyetlenegyszer, ütötte fel itt a fejét a szecesszió; de ez is igen régen volt, talán a bronzkorszakban, amidőn egy merész ujitó kitalálta a bögrének korongon való gyártását. Ez el- ellen valószínűleg élénken tiltakoz tak a bronzakadémiák, de úgy látszik, hogy az ifjúság ismert erőszakossága győzött, mert a gölöncsér máig is használja a korongot. Néha-néha mégis elpártol tőle, amidőn szabadon alakit, minden mechanikus készülék nélkül. Ilyen tárgyakkal egyre sűrűbben találkozunk az iparművészeti kiállításokon, ami arra mutat, hogy az ős-akadémia kibőj tölte az évezredek tekintélyes számát. Ilyen bögrém van nekem is. Amint kezembe veszem é& megsimogatom fekete, kerek termetét, eszembe jut az a két kéz,, amely ezt a bögrét nedves agyag-korában épp
