Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-10 / 28. szám

— Pénzügyőri biztos áthelyezése. Az elhunyt Kárlövits Mihály volt szekszárdi pénzügyőri biztos helyébe Zirczről Lovich László pénzügyőri biztos helyeztetett át Szekszárdra.

— Halálozás. Dr. Stókinger László, földink, budapesti kir. aljárásbiró, Stókinger János szekszárdi derék iparos testvéröcscse, f. hó 7-én Budapesten 45 éves korában elhunyt. Az elhunytat Budapesten tegnap beszentelték és haza szállították Szekszárdra, a hol ma d. u. 5 órakor újabb beszentelés után a családi sírboltban örök nyugalomra helyezik. A férfi kora delén elhunyt rokonszenves férfiú elhunytéról családja a következő gyászjelentést adta ki. «Stókinger István, Stókinger János, és Stokin- ger Lajos mint az elhunytnak testvérei, Stókinger Jánosné mint sógornője, Stókinger János, Emilia, Sándor és László mint unokaöcscse úgy a maguk^ valamint az összes rokonság nevében is fájdalom tó i megtört szívvel jelentik, hogy szeretett testvérük, sógor, nagybátyjuk és rokonuk Dr. Stókinger László kir. aljárásbiró folyó hó 7-én esti fél 8 órakor, életének 45-ik évében, rövid szenvedés után az Urban csendesen elhunyt. A kedves halott földi maradványai folyó hó 9-én, délután 5 órakor fognak a gyászházban, VI. kér., Gyár-utca 42/a szám alatt a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és Szekszárdra szállítva, folyó hó 10 én délután 5 órakor újólagos beszentelés után az alsó áz alsó temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat folyó hó 11-én, délelőtt 9 órakor fog a szekszárdi belvárosi plébániatemplomban a Mindenhatónak be- mutatiatni. Budapest, 1904. julius hó 8. Áldás és béke poraira.«

Özv. Fugerth Károlyné 59 éves korában folyó hó 4-én Tolnán elhunyt. Haláláról a következő jelentést vettük; »Alulírottak a saját, valamint a számos rokonság nevében fájdalomtelt szívvel jelentjük, hogy forrón szeretett anyánk özvegy Fugerth Károlyné, született nagyabonyi Csiba Jolán úrnő rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 59-ik, gyászos özvegységének 4-ik évében ma délután 6 órakor jobblétre szenderiilt. A boldogult földi maradványai folyó hó 3 án, vasárnap délután 5 órakor fognak a helybeli róm. kath. sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise áldozat folyó hó 4-én délelőtt 9 órakor fog az egek urának a tolnai r. kath. templomban bemu- tattatni. Tolna, 1904. julius hó 1-én. Béke lebegjen drága hamvai felett! Fugerth Károly és neje Spuller Adrienne, Fugerth Frigyes ás neje Wagner Berta, Fugerth Mariska férj. Kolossá Gézáné gyermekei. Fugerth Adélka, Fugerth Ferike, Fugerth Györgyike, Fugerth Erzsiké, Kolossá Klárika, unokái.

— Szülésznő választás. A fegyelmi utón elbocsátott medinai községi szülésznő helyébe Lázár Istvánné oki. szülésznőt választották meg.

— Az elhagyoti: férj. Ugyancsak árván hagyta Kovács Ferencz kocsolai lakost a felesége Balog Róza, aki mig az ura a székesfehérvári vásáron járt, a házat elhagyta, az abban volt összes ingóságokat több ottani lakosnak éjnek idején eladta és Budapest felé megszökött. A csendőrség a hűtlen asszonyt keresi, az éjjeli vevőket pedig mint orgazdákat a biróságnak feljelentette.

— Agyonszurt asszony. Véres esemény bolygatta meg a múlt héten Külfürged puszta csendjét. Szombaton este 9 óra tájban a közös konyhán lakó Hosszú Györgyné és Tórák Ferencné egymással összeszólalkoztak és már javában folyt a szóáradat, mikor a két férj is beleártotta magát a vitába, természetesen mindegyik a maga kelepelő oldalbordájának az igazát védve. Minthogy pedig az asszonyok már minden mondhatót egymásnak kitálaltak, a férfiak jónak látták a tettek mezejére lépni. Hosszú egy kis teknőt kapott fel és Török fejéhez vágta, amire ez kést rántott és azt oly erővel vagta Hosszuné mellébe, hogy a szerencsétlen asszony belső elvérzés következtében pár perc múlva meghalt. A tettest a csendőrség átadta a tamásii kir. járásbíróságnak, mely másnap hullaboncolás és helyszíni szemle tartása végett a helyszínére is kiszállt.

4. / , • , , ■ • ’

— Egy kis különbség. Sárváron most nagy selyemgyárat csinálnak francia tőkepénzesek. Egy sárvári iparos, akinek fia a szappanos mesterséget kitanulta, szerette volna a fiát »bedugni« a selyemgyárba »urnák«. El is ment a gyarigazgatóhoz, aki egy való^gos francia gróf és előadta a szive szándékát. Mire a gróf igy válaszolt: »Egy fiatalembernek nem az irodában, hanem a gyárban van a helye. Adja a fiát a gyár valamelyik munkacsoportjába, ott tanulja meg a gyártást, ez többet ér, mintha 20—30 korona fizeté>ü irodai gyakornokká lesz. A fiú dolgozzék, tanuljon, akkor jövőt biztosit magának.« — Ha ez az igazgató magyar ember lett volna, úgy bizonyára azt mondta volna a sárvári derék iparosnak: Tessék a fiának a kérvényét beadni és én Ígérem, hogy a lehetőség határai között mindent elkövetek kérelme teljesítésére. — De ugyanezt elmondta volna még 50 más kérvényezőnek. Mert: miért ne lenne az ember »jó ember.« És miért ne legyen »ur« a szappanos legényből? Kinek kell manapság szappan ? Gyártanak azt- Auszlriában eleget, sőt olcsóbban adják, mint itthon minálunk. De az osztrák szappanos nem is adja ám »urnák« a maga fiát, hanem csinál belőle szappangyárost. így aztán boldogul az iparuk. Nálunk az iparos »urat« nevel a fiából — de nincs is ám iparunk s ha igy maradunk; nem is lesz soha.

— Tolvaj hajókormányos. Rosmayer Ferenc tolnai fakereskedő a szekszárdi sióparti rakodóhoz egy hajórakomány tűzifát szállíttatott, ahol belőle két kocsira való eltűnt. A csendőrségi nyomozás * megállapi ötta, hogy a tolvaj maga a hajó vehetője és kormányosa volt, aki a fát a lakására fuvaroztatta.

A papok szénája. Az udvari bíróval is ritkán történik meg olyan eset, mint a múlt pénteken, amikor délben hirül vitték neki, hogy a község rétjén idegen ember rakodik a szénából. Az «rdemes biró csakhamar felcihelődött és fol- fegyverkezve a hatalom irigyelt jelvényével, a bírói pálcával, a rekkenő hőségben elindult a hirt hozókkal a veszedelem színhelye felé. Másfélórai loholás után a forró verítéktől csurom-vizesen célhoz értek, ahol az ámulattól kimeredő bírói szemek a következőket látták : Először is négy-négy erős lovat, majd a lovak után egy-egy nagy szekeret olyan vendégoldalakkal, mintha a készítője külön a más szénája elhordására szánta volna és végre az egyik szekér tetején, az udvari tornyot alapul véve, toronymagasságban egy marcona magyart, aki még mindég rakosgatta a szénát fölebb-fölebb ... A szokásos bevezető üdvözlések és jókívánságok után a merész idegen a biró fölszólitására előadta, hogy ő Fehérvári József miszlai lakos és minthogy az ottani plébánosnak innen járó két szekérnyi konven- ciós szénáját megvette, azt most el is hordja. Erre a biró megmagyarázta, hogy járni jár ugyan a plébánosnak széna, de csak akkor és olyan két szekérrel, amikor és amilyennel a község azt neki kiadja, továbbá, hogy a mi már eddig a szekerekre fel van rakva, abban nemcsak a miszlai plébánosnak, hanem a varsádi lutheránus lelkésznek járó két szekérnyi széna is bent van, ők pedig a miszlai katholikus papnak a varsádi lutheránus pap szénáját ráadásul oda nem adják. Azonban a biró felvilágosító magyarázata és még oly bölcs szavai is a pusztában hangzottak el, mert az idegen a lovakat megindította és a papok szénáját a szemük lattára elvitte. Az udvariak tehát búsan hazaballagtak, otthon aztán a biró rögtön megiratta lopás miatt a panaszlevelet Fehérvári ellen, akit a községnek okozott kárban is elmarasztalni kér.

— Támadás az országúton. A személyi biztonságot furcsán jellemző eset történt múlt pénteken délután a bonyhádi országúton, ahol Longaver Alajos besztercebányai lakost ismeretlen emberek megtámadták és úgy elverték, hogy ápolás végett Szekszárdra a »Ferencz« közkórházba kellett beszállítani.

— Elfogott Cigányok. Látványosság számba ment tegnap a városban, egy cigánykara vánnak erős csendőri fedezet mejlett való felvonulása. A társaságot, melyben a gyengébb nem is nagy számmal volt képviselve, a gyönki kir. járásbíróság szállíttatta be a kir. törvényszéki fogházba, mert Tolnanémediben több vakmerő betöréses lopást követtek el.

TOLNA VARMEGYE.

— A pincehelyi véres választás a pécsi

táblánál. Mindenkinek élénk emlékezetében él még a pincehelyi véres képviselőválasztás. A korteskedés hevében nem tudtak a választok hatart tartani és tettleg is kezdtek argumentálni. A csendőrök igyekeztek békét teremteni, de ez nem sikerült, sőt ekkor a fölizgatott nép a csendőrök ellen fordult, kik sortüzet adtak, melynek 5 halott és 11 sebesült lett az áldozata. A lázongás előidézőit pörbe fogták, először a szekszárdi törvényszék ítélt fölöttük, mely Ítéletbe az elitéltek egy része belenyugodott, 19 vádlott ügye azonban fellebezés folytán a pécsi kir. ítélőtábla elé került. Ezen vádlottak a következők: Getlinger Márton, Her Frigyes, Gutermut Péter, Pöcz József, Babies Pál» Kecskeméti Károly, Mészáros Károly, Jancsky Mátyás, Biró György, Pintér Károly, Nyéki Molnár István, Mackó József, Kovács János, Gabriel József, Piszker István és Császár József. Az első hármat a felső bíróságnál 7oldy Béla dr., a többit Darányi Ferenc dr. védte. A vádlottak közül 13-at fölmentett és 6-ot elitéit a tábla. És pedig Getlinger Mártont kihágás miatt 60 korona pénzbüntetésre, Piszker Istvánt súlyos testi sértés vétségéért 1 hónapi fogházra és 20 kor. birságra, Gábriel Józsefet hatóság elleni erőszak miatt, minthogy állítólag a szuronyok megragadásával ő provokálta a sortüzet, 6 havi börtönre, Mackó Józsefet súlyos testi sértés vétségéért 14 napi elzárásra és 20 kor. pénzbüntetésre ítélte, Biró Györgygyel szemben pedig fentartotta a törvényszék marasztaló Ítéletét. Azon vád alól, hogy nevezettek a választó polgárokat választói joguk szabad gyakorlásában meggátolták, valamennyi vádlottak fölmentették, minthogy a büntető tk. 189. szakasza értelmében ezen cselekmény csak akkor büntethető, ha 30 napon belül bejelentik, ez azonban nem történt meg. A főügyész az ítélet ellen semmiségi panasz jelentett be, hasonlóképpen Biró György vádlott is és igy az ügyet fölterjesztették a kir. Kúriához.

— Körözés. A szekszárdi kir. járásbíróság körözteti Bodnár Gusztáv, Keleti Kreisch Lajos és Springer Ignácz kereskedelmi utazókat, akik a súlyos testi sértés vétsége miatt reájuk jogerősen kiszabott büntetés elől megszöktek.

— meglőtt czigány. Sárközi Tamás mórágyi czigányt a bátaszéki szőlőhegyen az egyik szőlőpásztor almalopáson érte és rálőtt. A czigányt élet- veszélyes sérülésével a »Ferencz«-közkórházba szállították, a szőlőpásztor kipuhatolása iránt pedig a nyomozás megindult.

— Lopások. Sinorovics József szekszárdi zöldségtermelő kerti napszámosa, Belecskei József vasárnap este beosont a gazdája záratlan nádku jy-1 hójába és onnan egy nyakra ölthető vásári bőr-l erszényt 100 korona készpénzzel ellopott és megszökött. — Böhm Ármin kereskedősegéd a Íróit főnökének Fishof Károly helybeli kereskedőitek egy 12 korona 20 filléres követelését az adóstól megbízás nélkül felvette és a pénzt saját céljaira fordította. Fishof a meggondolatlan fiatalembert a! hatóságnak feljelentette.

— Tanuló felvétetik Molnár Mór könyvnyomdái intézetében Szekszárdon.

1904. julius 10.

VIDÉK.

Paks.

Tolnavármegyében már mindenütt befejezték a sorozásokat. Pakson tartották meg a legkésőbben. A sorozás eredménye Pakson a következő: Sorozásra fölhiva volt 1310 hadköteles, ebből be- soroztatott 185 a rendes újoncok közé és 18 a póttartalékba, összesen tehát 203. Távol volt 240. Bizony ez nem valami fényes eredmény. Egy érdekes tényt állapíthatott meg azonban a sorozóbizottság a Dunaföldvári járás hadköteleseinél, azt t. i< hogy igen sok volt az állításra felhívottak között olyan, kit túlhizoit állapota miatt kellett a katona1 szolgálatra alkalmatlannak kijelenteni. Úgy látszd) a dunaföldvári járás lakóinak , nem a legrosszabb!: dolguk van ebben az áldott országban, ha fiaikai »túlhizlalhatják«. No de legalább ez vigasztaló s sorozás szomorú eredményénél 1!

Paks község képviselőtestülete legutóbb tartót ülésében elhatározta, hogy az utcákat öntöztetn fogja. Ez bizony régen kellett volna, mert olyai nagy port, mint Pakson, csak a szaharai homok sivatagon találhatni még, pedig a Duna — ug] tudjuk — régen ott folyik Paks mellett.