Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-03 / 27. szám
XIV. évfolyam 27. szám. Szekszárd, 1904. julius 3. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Kéziratok vissza nem adatnak. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD EOBNÉL. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Aratáskor. törvény hintett föléje. Ne adja balsorsunk, Péter és Pál a magyar mezőgazdaság, a magyar gazdák nagy napja. Ragyogó, piros betűs ünnep néha, gyászos fekete ko- morságu nap máskor. Mikor valóra váltja egy országnak egy egész évi reménykedését, örömünnep akkor. Mikor pedig reményét szegi a gazdának egy hosszú esztendőre, gyásznappá változik. Péter és Pál napja jelzi az aratási munka általános megkezdését, akkor vág be először az élesre fent' kasza a hullámzó aranytengerbe, a gabonába. Az »élet«-be, ahogy a magyar gazda mondja. Valóban az »élet« az, amit a kasza ott rendre vág. Az élet van fölhalmozva azokban a kalászokban, azokban a kévékben és keresztekben. Hiszen ha acélos, piros szemekkel van tele az a buzakalász, ha a marokverő lányok nem győzik kévékbe kötni a lekaszált gabonát, ha a keresztek elborítják a tarlót akkor valóban uj, friss élet fakad belőle. Azt jelenti, hogy egy hosszú esztendeig meg lesz a betevő falat, lesz miből adót űzetni, lesz miből ruházkodni, iskolázni a gyerekeket, kitatarozni a házat, megszaporitani a jószágot. Az a boldogságot és jólétet jelenti, a gazdák boldogságát, az ország jólétét. Két bőséges esztendő után, Ínséget jósoltak, jaz idén. Pedig reánk férne még égy-két izmosabb esztendő. Hiszen közter- heink az utóbbi években mértéktelenül megnőttek már. Haladnunk kell és azt nem lehet megakasztani. Az államnak élnie kell: annak ki kell adni a maga- részét. Ami azon túl marad, abból kell, ha szegényen is, ha ínségesen is, megélni. Minden tavaszszal azt hisszük, hogy az uj aratás jobb időket hoz. Az idei tavaszszal rettegve néztünk az aratás elé. Fekete tél után -tavaszi fagyok, majd óriási szárazság, kártékony rovarok pusztítása busitották el, szinte kétségbeejtet- ték a gazdákat. ínséges esztendőről hál’ Istennek, nem lehet szó, gyönge középtermésre van kilátás, vagy harmincöt millió métermázsára becsüli a hivatalos jelentés az idén várható búzatermést. Lesz hát kenyérnek való. Ha nem is dúskálunk a bőségben, de legalább nem halmozódik uj baj. a sokhoz. És nem támadnak uj sebek gazdasági életünk testén. S ez biztató lehet már arra, hogy a bajokat majd csak kiheverjük és a sebek behegednek. Mint a hideg borzong héha keresztül gazdáink testén az a sejtelmes aggódás, hogy megeshetik, hogy nem lesz ki arassa le az istenadta.-áldást Visszaemlékeznek azokra a viszontagságos, keserves, véres évekre, mikor az a munkára teremtett, a munkájából élő magyar aratómunkás azt mondta az aratás előtt, hogy nem veszi föl a kaszáját. Az érő búzatáblák előtt kellett ujraalkudni nekik. S ezalatt sokszor nyugodott le a nap, sokszor kelt föl és forró sugarai alatt a búza szeme megérett, kipör- gött, összeaszott. A legdrágább vér, a kitűnő munkásember vére is öntözte a földet. Az agrárszocializmus áldozatakat követelt a munkásosztályból is. S ennek az agrárszocializmusnak a parazsa ott van még ma is az alatt a hamu alatt, amit a munkáshogy ez a parázs újra lángra lobbanjon. Nem szokatlan és mégis sajnálatos jelenség, hogy az egész ország csak az iránt érdeklődik, hogy milyen lesz a búzatermés. Ezt számítják egyfolytában a gazdák, ezen töri a fejét a kormány, ezen spekulál a tőzsde, e szerint dolgoznak a műhelyekben, erre alapozza számadását a kereskedő. Az egész ország izgatottan lesi a híreket: harmincöt millió mázsa — harminc millió ? Évről-évre igy megy ez nálunk és igy van ez most is. Miért ? Mert az ország élete a mezőgazdaságon épül föl s mert az egész magyar' mezőgazdaság a búzából remél mindent. Mezőgazdaságunk egyoldalú és ennek az egyoldalúságnak nemcsak a gazda, de az egész ország óriási kárát látja. Ha rossz idő járt a búzára, ha a májusi szárazságban rosszul fejlődött, vagy a júniusi forróságban megszorult, ha rosszul telelt, vagy ha megdőlt, ha rozsda támadta meg vagy a hesszeni légy: kész a veszedelem. Mert semmi egyebünk nincs, mint a mezőgazdaságunk. S a mezőgazdaság minden reményét a búzával veti el. Ennek az egyoldalúságnak meg kell egyszer szűnnie, mert hiszen borzasztó tudat, hogy egyetlenegy terménytől kelljen függni jólétünknek és balsorsunknak. Tudjuk hogy mikor rossz termő év van, a gazdának nincs pénze arra, hogy uj, talán költséges befektetésekkel járó termények művelésébe kezdjen. De egyszer már át kell térni a többoldalú gazdálkodásra '.is. TÁRCA. lyiló rózsák. Nyíló rózsák, kedves virágok, Gyönyörűség néznem tirátok, Az illatot lelkembe szívnom, Mikor harmat rezeg a szirmon. Hasadó piros hajnalon Megittasul egész valóm. Virágaim, ti jók, ti szépek, Ahogy halkan közétek lépek, ügy gondolom, hogy ez az illat A telketek, mely lelkemig hat, S köny ez a harmat rajtatok, Hogy hervadásra nyíltatok. Ne sírdogáljatok ti rózsák: Egy perez is örökkévalóság, Ha azt a perczet mosolyogva A boldogság megaranyozza. Csak aki él év-év után, S nem boldog, az sirhat csupán! *'v 1 X4E0LY. A renaissance.* Gyönyörű kor, a melynek külön erkölcsei, külön története, külön szokása s — a mit ma legjobban ismerünk — egészen külön művészete volt. Nemcsak igy messziről sóvárgunk vissza mind feléje, Burckhard és Gobineau olvasói, egy olasz maga is, Alfieri, a ki ezek közt a csodák között élt, azt mondotta ; «Az emberi növény egyszer nőt nagyra, akkor is Olaszországban, akkor is a XV. században.« Mi nekünk ma a renaissance és vele az egész középkor? Igazi összefoglalójuk eddig nem akadt, magyar legkevésbé, csak egyes elemeit látjuk: a papságot és a lovagvilágot, a hűbériséget és keresztes hadakat, a klasszikus kor hagyatékát, a melyből egy uj világ művészete és tudománya sarjad, de mindezek összeolvadását még nem akadt, a ki megmagyarázza. Csupa töredezett kép az egész század: szürke klastrom kékelőhegyen, hol a seriptoriumban szelíd arcú vén barátok másolgat- ják ékes fractura-irással, piros initialékat vetve a míniumos kalamussal, ’a szentek életét. A fiatalja meg égő szemmel festegeti Horátius istentelen •A Nagy Képes Világtörénet VI. kötete. Az egész munka 12 kötetből fog állni. Egy kötet ára diszkötésben 8 forint. Kapható minden könyvkereskedésben, részletfizetésre is a kiadó -Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaságnál Ifi $|r. üllői-ut 18.) poétáinak a verse fölé a csábitó Lälage arcamá- sát. Lent meg a völgyben barátok tanítják a népet szántásra-vetésre, Isten nevének nagyobb dicsőségére. S fent a várakban mór csatákban kicsorbult fegyverek, a kongó vén folyosókon bársonyos csótárok, faragott| csontnyergek, himes bársonyban fáklyafény nyel járó meseszép asszonyok, apródok, lovagok, vitézi tornák véres-pajkos képe: ezek nekünk a középkor, liliomformára nőtt törékeny szép lányokkal, a kik ápolgatják piciny kertjüket a vár bástyáján, egy pár lépés kerületben, a hol a sziklán maréknyi földben eldédelgettek egy-két virágot, mint a hogy a Somló, Fülek bércein ma is látjuk. Ez a kor a maga kegyetlenségében ájtatos volt, a maga szilajságában istenes, a maga vadságában tele szépséggel és művészettel. Művészettel? «A sötét középkor?» Igen, mert hiszen nem a kor volt sötét, csak mi nem látjuk elég világosan. Művészettel volt tele a levegő, az tapadt oda a templomok, várak kőfalának freskóihoz, miniatűr-festők kisded rajzaihoz. Ott van a művészet szépséges asszonyok hímzett rokolyáin, aranycsipkés fejkötőin, mintás fátyolfoszlányain, lovagok cifra vértjein, jámbor hegedősök dalában. Csakhogy ez a művészet kevés embernek kedvéért volt, főrangú uraknak, főrangú asszonyoknak tetszésére. A jobbágylány szive megszakadtáról nem éne\!ik, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb 'lani sv.ivAalraíHaiia!t
