Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-17 / 3. szám

TOLNA VARMEGYE.

1904. január 17.

maradhatatlan kelléke és kiegészítése a modern értelemben vett város fogalmának.

Igaz, hogy a most felsorolt közintézmények töméntelen pénzt, körültekintő gondosságot, kitárté muukát és ernyedetlen szorgalmat igényelnek. De elvégre az Isten sem egy nap alatt teremtette a világot; s itt az ideje, hogy teljes erővel és lelkesedéssel induljunk neki az alkotás és kiegészítés nagy munkájának, mert erre nem pusztán a humanizmus hivó szava, hanem egyúttal a hazafiui érzés öntudata is kötelez, ha méltó helyet akarunk elfoglalni a nyugot-európai kulturáhamok díszes sorában.

Tisza István gróf kormányelnökünk komoly ígéretet tett aziránt, hogy a varosok által teljesített állami feladatok kártalanitásaképen megkapják azok a borital- és hús fogyasztási adókat. íme, e ténynyel egy bő anyagi forrás nyílik meg a városok előtt, melynek évi jövedelmeiből okos és célszerű beosztás mellett megvalósíthatják mindezen hygienikus intézményeket, melyekről való gondoskodás a városoknak legeminensebb feladata.

Ahol pedig a közegészségi intézmények netán már rendelkezésre állanak, ott előáll a legszükségesebb kultúrintézményekről való gondoskodás kötelessége, minők; a felsőbb tanintézetek, színház, múzeumok stb.

Amely város mindezen vonatkozásokban eleget tett feladatának, az büszke öntudattal sorakozhatik a modern Magyarország megteremtőinek tényezői közé. ,

Éhen Gyula,

országgyűlési képviselő.

VÁRMEGYE.

— A közigazgatási bizottság múlt pénteken tartotta meg január havi ülését gróf S z é c h e- n y i Sándor főispán elnöklete atatt. Az ülésen részt vertek; Bernrieder József, B o d a Vilmos,

D ö r y Pál, Fink Kálmán, F ö r d ő s Vilmos, dr. Hangéi Ignác, Jeszenszky Andor, Kovách S. Endre, Krcsraarik Pál, Kurcz Vilmos,

0 r ff y Lajos, P e r s z i n a Alfréd, S a s s László, Simontsits Elemér, Ti h an y i Domokos és Wosinsky Mór. Elmaradásukat kimentették:

P e r c z e 1 Dezső, P er c z e 1 József, P e r c z e 1 Lajos és Totth Ödön.

Az alispán jelentése szerint a múlt hó folyamán beérkezett 1139 ügydarab, az előző hóról hátralékként áthozatott 598, elintézendő volt tehát összesen 1737 drb; ebből elintéztetett alispánilag 1258, közgyűlésig pedig 42 drb, közgyűlési tárgyalásra feunhagyatott 21, elintézetlenül maradt 416 drb. — A közbiztonság zavartalan volt. Fe^ 2. __________

gyelm

i eljárás az elmúlt hóban két esetben alkalmaztatott, rendbirságolás pedig három esetben fordult elő. A közigazgat isi bizottság 1903. évi ügyforgalmáról s az előadók tevékenységéről beterjesztett kimátatás szerint beérkezett 3708 ügydarab, elintéztett 3538, hátralékként a folyó évre áthozatott 170 drb.

A kir. főmérnök jelentése szerint az állami közút a folytonos esőzések folytán jelentékeny károkat szenvedett, mindazonáltal forgalmi akadály elő nem fordult. Miután az utmesteri iskolák deczember 1-én működésűket megkezdték, a paksi két valamint a központi megyei útmester a tanfolyam hallgatása végett Pécsre küldettek s azok helyettesítésével a szekszárdi kir. útmester bízatott meg. — A törvény- hatósági közutakra a folytonos esőzések szinte kártékony hatással voltak, sőt azok kiépítetlen részeiken majdnem járhatatlanokká váltak.

A törvényhatósági kir. állatorvos jelentése szerint az elmúlt hónap állategészségügye általánosságban kedvezőnek mondható, amennyiben a ragadós állati betegségek nem léptek fel nagyobb kiterjedésben. — Felemlitésre méltó a Kalaznón ebek között járványosán fellépett veszettség, mely egy marakodó kóbor eb áthaladásával hozható összefüggésbe ; megbetegedett 3 darab eb, melyek a község összes kutyáival marakodtak, miért is a községbeli összes ebek kiirtásának elrendelése vált szükségessé. Megmaratott két ember, kik idejekorán felküldettek a budapesti Pasteur-intézetbe.

A közgazdasági előadó jelentése szerint múlt november hó eleje a mezőgazdasági munkálatok végzésése kellemes volt, de az őszi vetési munkálatoknál fellépett egerek oly nagy mérvű elszaporodását a kedvező idő okozta, úgy vármegyénkben különösen a tamási és dombóvári járásokban a szépen fejlődő vetésekben nagyobb károkat tettek, sőt a lucerna és lóhereseket oly nagy mértékben lepték el, hogy több helyen fel kellett szántani. A folytatott költséges mérgezés és más pusztitási módok, de főképp november hóban beállott hosszas esőzések pusztító hatással voltak az egerekre, úgy, hogy a további kártékonyságuktól többé tartani nem kell.

A kir. főügyészhelyettes jelentése szerint a szekszárdi törvényszéki fogházban a múlt hó folyamán 109 egyén volt letartóztatva, akik közül kettő volt fegyházra ítélve, vizsgálati fogoly pedig 18 volt. A fogházi kórházban 19 beteg volt, kik közül 12 meggyógyult, hetet tovább gyógyítanak.

A községjegyzői nyugdíjalapra felügyelő

választmány január hó 21-én, délelőtt 10 órakor a vármegyeház kistermében Dory Pál alispán elnöklete alatt ülést tart, melynek tárgysorozata a következő :

Özvegy Wohlfarth Jánosné budapesti lakos - nak Laura leánya részére segély kiutalványozása, iránti kérvénye.

Hús zár János volt görbő-belecskai körjegyző nyugdíjalap tartozásának törlése iránti előterjesztés.

Lenthy Mihály volt kocsolai jegyző végkielégítése iránti kétrendbeli kérvényé.

Fehér Imre körjegyzőnek kérvénye nyugdíjalap hátralékainak befizethetésere halasztás megadása iránt.

Kliegl Béla tolnai II od jegyzőnek nyugdíjalap járulékok befizetésére halasztás engedélyezése iránti kétrendbeli folyamodása.

Özv. Herczegh Józsefné szekszárdi lakos kérvénye, kiskorú gyermekei részére megállapított nevelési pótléknak 20 éves korukig leendő folyósítása tárgyában.

Özv. Gróf Józsefné szekszárdi lakosnak nyugdíj és nevelési pótlék iránti kérvénye.

K e s z 1 e r Károly regölyi segédjegyző kérvénye nem rendszeresített állásban eltöltött 10 évi szolgálati időnek beszámítása iránt.

Matzon Béla Szekszárd községi jegyzőnek időközben felemelt fizetése, valamint nősülési díj kirovása iránti kérvénye.

Szemcséd község elöljáróságának jelentése a község jegyzői állás betöltése tárgyában.

Eiferth István volt murgai jegyzői kérvénye végkielégítés kiutalványozás iránt.

Diczendy Pál Majos község jegyzőnek az általa előlegesen befizetett és újból követelésbe vett nősülési dij törlése iránti kérvénye.

Győrffy Zoltán kurdi aljegyzőnek kérvénye a nyugdijjogosultak sorába való felvétele tárgyában.

Özv. Bach Jenőné szül. Busbach Janka né- medii lakos Jenő fia folyósított nevelési pótlékának meghosszabbítása iránti kérvénye.

Ozora községben újonnan rendszeresített 11-od aljegyzői állás betöltésére vonatkozó jelentés.

Zs ig m o n d László értényi jegyzőnek kérvénye fizetési halasztás engedélyezése iránt.

Özv. Leimetzer Lajosné szül. Csiba Etel szekszárdi lakos nyugdíjaztatás iránti kérvénye.

Özv. Molnár Jánosné szül. Metzger Magdolna szili lakos kérvénye, néhai Piszter Alajos jegyző esedékes nyugdíj járulékainak kiutalványozása iránt.

Koch János Bonyhád község 11-od jegyzőjének kérvénye emelt fizetése utáni járulék kirovása tárgyában.

Vármegyei alispán megkeresése a községek hozzájárulási összegének vagyis 1901. évi január

— Mit csinál a kedve? bátyja ? Hát az öcs- cse ? Régen nem láttuk őket !

Kinos nagy szünet. Végre a mamának mentő ötlete támad ;

— Menjen ki az erkélyre Gittához, édes Solti. Nagyon kellemes az erkélyen. Nekem megbocsát, de a csomagolás . . . Tudja, nálam nélkül .... Menjen ki édes, a Gitta nagyon fog örülni . . .

II.

— Csókolom a kezét, Gitta nagysám !

— Jó napot, Solti 1

— Hogy mint érzi magát ?

— Látja, minden férfi ilyen unalmas, mint most maga. Már akkor kérdezősködik a hogylétem felől, mikor még más és ötletesebb témába is kezdhetne. Üljön le !

— Kísztihand 1

— Nos ?

— Ha mernék . . .

— Mit ? Csak talán nem akar ismét szerelmet vallani. Ugyan kérem, ne okoskodjék. Úgy látszik, az egész Solti-familiának rossz a gusztusa. Egyszer már a bátyja is megkérte a kezemet.

— Oh, Gitta nagysám, ha merném . . .

— Ne kérem, sohse fárassza magát. Ugyan miért lennék inkább a maga felesége, mint a bátyjáé ? Maguk nagyon egyformák, csak a hibáikban különböznek, ő kártyás — maga szeretőket tart.

— De Gitta kérem, hogy tételezheti ezt föl rólam ?

— Ugyan ne okoskodjék ! A múltkor is láttam Gerbaudnál egy vöröshaju leánynyal.

— Az egy távoli rokonom.

— Hazudik '!

— De Gitta . . .

— Igen hazudik ! Épen úgy hazudja azt, hogy az a lány távoli rokona, mint azt, hogy belém szerelmes.

. . . Egy percig csend lesz. Csak a malmok zúgása s a kocsik dübörgése hallatszik. Mijd Solti feláll, köhécsel egyet-kettőt s aztán halk hangon köszön

— Kisztihand, Gitta nagysám !

III.

Norderneyba mentek. Solti nem ment utánuk, nem próbálkozott meg többet megkérni a Margit kezét.

A fürdőben egyhangúan teltek a napok. A Margit idegeire csillapitólag hatott a tenger. Hazajöttek. A pótszezont kint töltötték a Margitszigeten.

Egy napon Margit egyedül ült a parton, mindjárt a hajóállomás mellett. Nézte, kik szállnak ki s be a hajóba. Számolgatta, hogy hányán hagyják el a szigetet s hányán jönnek.

Amint a kiszálló utasokat olvasta össze, egyszerre csak abbanhagyta a számolást. A »Sas* fedélzetéről a három Solti testvér jött a szigetre.

— Kisztihand, Gitta Nagysám, — szóltak egyszerre kórusban, amint észrevették.

Ebben a pillanatban érkezett meg a mama ;

— Áh ! jó napot ! hogy vannak, hol nyaraltak ? Mi Norderneyban, itt csak a pótszezonf tartjuk.

Elindultak sétálni. A két kikosarazott Solti a mamát fogta közre, átengedték Margitot a legíia- talabbnak.

— Magával oly ritkán találkozom ! kezdte Margit.

— Természetesen ezen csodálkozik ? ! Mert maga szerint ha már Solti az ember, akkor okvetlenül maga körül kell legyeskednie.

— Ne legyen szemtelen.

— Én, dehogy, a világért sem. — De nem fogok magának szerelmet vallani, ezt előre mondhatom.

— Solti !

— Vagy talán azt mondjam éu is, hogy szerelmes vagyok magába? Hogyne! eddig már a két bátyámat kikosarazta.

— És ha magát nem kosaraznám ki?

— Engem ? Hisz én kártyás ís vagyok, szeretőket is tartok ...

— Az nem igaz 1

— De ha mondom. Jövőre még versenyistállót is nyitok. Nekem nem való feleség. Én nem tudok szeretni . . .

Margit merően a szeme közé nézett. A mama és az idősebb Soltiak messzire mögöttük maradtak.

— Solti ! — szólt Margit és mintha remegett

volna a hangja, — hátha én azt mondanám, hojy szívesen lennék a felesége . jj