Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-05 / 23. szám
XIV. évfolyam Szekszárd, 1904. junius 5. 23- szám. Előfizetési ár: Egész évre , . . 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Már könyvnyomdája és papirkereskedése ■ Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KÖBNÉL. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Bánffy Dezső báró. —Ik. Öt évi távoliét után Bánffy Dezső báró, Magyarország volt miniszterelnöke visz- szatér a parlamentbe.' Öt év előtt ő maga mondott le a szilágy- somlyói mandátumról. Abban az időben tele haraggal ellene fordult a közhangulat, mely nálunk jelszavak és divatos áramlatok után indul. Az ellenzék elkeseredett harca és ádáz gyűlölete ragadta ki alóla a miniszterelnöki széket, legelkeseredettebb ellenfele:, a nemzeti párt bevonult a szabadelvüpártba, úgy hogy extra et intra muros tagyos részvétlenség, népszerűtlenség kisérte Bánffyt az események hatása alatt általa önként választott számkivetésbe. Sajátságos, hogy ugyanazok az elemek, melyeknek fondorlata, terrorizmusa, ütlegei és ostorcsapásai okozták annak idején bukását, most örömmámorban úszva, hozsannával üdvözlik Bánffynak a politikai téren Való uj felvonulását: Welche Wendung durch Gottes Fügung 1 Az ellenzék által öt év előtt boy- kottált és a parlamentből kiüldözött Bánffyt — ugyanezen ellenzék örömmel fogadja karjaiba. Egyedül álló eset Magyarország par- lementi életében, hogy bukott miniszter, vagy akár a hatalomtól önként távozó államférfiu az ellenzék soraiba ment volna át. Angliában napirenden van a pártok váltakozó uralma és a bukott kormány tagjai programmjukat, oppozicióba menve, az ellenzéken igyekeznek érvényesíteni. De Bánffy esete nem analog az angol példával. Ő vallja most az ellenzék elveit, ő vette át az ellenzéktől azt a programmot, mely ellen ő minden eszközzel és minden erővel, sokszor vad kíméletlenséggel, éveken át dolgozott és küzdött. Ám nem célunk, hogy Bánffyt a következetlenség vádjával illessük. A parlament ítélő széke előtt nemsokára módjában álland majd az ő prog- rammváltozásának, elvei átalakulásának lélektani motívumait és politikai indokait feltárni. Kíváncsian várjuk főleg két irányban a megnyugtató magyarázatot. Az egyik, hogyan követelheti most Bánffy az 'önálló vámterületet, mint a gazdasági életünket, szerinte egyedül üdvözítő «evangeíftvmbf, mikor o az úgynevezett ischli klauzulával LMagyarország vámközösségét Ausztriával még, az eddigi kapocsnál is sokkal erősebb és hatályosabb alapon összeforrasztani iparkodott, amit eddig a 67-es alap legrégibb és legigazabb hívei közül senki soha meg sem kisérelt, sőt ezen felfogás ellenére igyekezett Deák Ferenc politikájának egyik leghivatottabb, klasszikus képviselője: Széli Kálmán az 1899. évi XXX. törvénycikk megalkotásával a magyar korona országaira nézve az Önálló vámterület jogállapotának tényét erős kauté- lákkal biztosítani. A másik, miképen hirdetheti most Bánffy az 1867. XII. t. c. értelmében a magyar vezényszóhoz való föltétien jogunkat a közös hadseregben, amikor, mint aktiv államférfiu, mint kormányelnök, — akinek sókkal közvetlenebbül állott módjában az intézményeket megismerni, azoknak szellemébe és lényegébe behatolni — váltig és következetesen öntudatos meggyőződéseképen azt hangoztatta, hogy ugyanezen törvény szerint és a hadsereg katonai érdekeinek szempontjából a magyar vezényszót az ország legvitálisabb érdekeinek megtámadása nélkül követelni nem lehet, nem szabad. Bánffy Dezső az ország közvéleményének, annak a magas közjogi állásnak, melyet négy évnél tovább viselt, de az ő egyéni és politikai reputációjának is tartozik azzal, hogy számot adjon arról, hogyan lehet most annak a programmnak megvalositá- ■ sóért, kuzáemé, hogyan lehet most annak a programmnak egyedül üdvös voltát hirdetnie, amely Programm és zászlónak győzelme ellen ö mé? a közel múltban éveken át tüzzel-vas- sál irtó háborút folytatott. Bánffy Dezső báró minden esetre igen érdekes, erőteljes és értékes egyéniség, akinek kétségkívül ott van a helye a magyar parlamentben és akit vezető szerep illet meg a magyar közéletben. TÁRCA. Hihető? —- Irta: Kóbor Tamás. — Barnabás ur igy adta elő az esetét, még pedig a biró előtt, aki a válópört tárgyalta és könyek között erősitve, hogy igazat mond és kérve kéri a bírót, eskesse meg a gyermeke életére, akkor mindenki hinni fogja, amit igy senkísem hisz el neki. November első napjaiban kora reggel az irodámba mentem. A kapuban megálltam és néztem, nem lesz-e eső s ne menjek-e vissza esernyőért, mert uj kalap volt a fejemen. Ekkor egy fiatal hölgy lépett a kapu elő, aki a kiadó lakások czéduláját olvasgatta. Hát lám, ha akartam volna is, lehetetlen volt, hogy meg ue lássam. De arra is esküszöm, hogy nem a férfi szemével néztem benne a nőt, hanem- mint valaki, akinek azért van szeme, hogy lásson De nem is tetszett, nem is volt okom, hogy más nőre nézzek, mert imádom a feleségemet, s ha nem szeretném annyira, nem gördítenék akadályokat a válás elé. 0 a czédulá- kat nézte, én az eget, hogy lesz-e eső. Éppen arra határoztam magamat, hogy még!? visszamegyek az esernyőmért, mikor a hölgy váratlanul megszólított: — Uram — szólt, önnek olyan becsületes arcza van, olyan tisztességesnek látszik, nem olyan, mint a férfiak rendesen. Ez mód nélkül hizelgett nekem s kalapomat megbillentve, mosolyogva mutattam neki jegygyűrűmet : i- - € — A kisasszony tán túlbecsül, de annyi bizonyos, hogy feleséges ember vagyok, aki sohasem futkos idegen nők után. — Hála Istennek, — mondta ő, — hogy ilyen férfiak is vannak. Az én bűnöm, kérem, mindössze abból áll, hogy félig udvariasságból, félig kíváncsiságból, félig hiúságból — az ember szereti, ha dicsérik az erényét — nem mentem vissza az esernyőmért, hanem mivel ugyanabba az irányba tartott, a lánynyal elindultam az irodám felé. Amiket beszélt, csodálattal s folháborodás^al töltöttek el. Elmondta, hogy egyedül áll a világon, mert mostoha szülei egy emberhez akarták férjhez adni, aki gazdag ugyan, de vén, utálatos és iszákos és már két feleséget temetett el, akik gyanús körülmények közt pusztultak el. Azt mesélték a kisvárosban, hogy félig agyonverte, félig megmérgezte őket. Tökéletesen értettem és helyeseltem, hogy ilyen emberhez nem ment hanem inkább elment a mostoha háztól, ahol amúgy is csak szabadulni akartak tőle. És amit ezentúl beszélt, az a legnagyobb részvéttel töltött el. Két hónap óta jár munka, valami foglalkozás után. A helyközvetitők kinevetik s azt mondják: csak nem bolond, hogy dolgozni akar? Tudnak neki helyet, ahol mnnka niucs, csak legyen szép és Öltözzék drága ruhába. A kis hirdetések után csupa sértegetés az eredmény. Ahova elment, mindenütt azt mondták; ó, igen szívesen, övé a hely, de előbb jöjjön ennek vagy annak a lakására, hogy a részleteket közelebbről megbeszéljék. Az utczán utána járnak az emberek és alávaló ajánlatokat sugdosnak a fülébe. Két napja nem evett, tegnap az utczán összeesett, a mentők szállították el s adtak neki valami erős pálinkát, ami most is tartja benn az erőt. Állást végre kapott, egy konlekcziós üzletben, mint pénztárosnő. De oda csak elsején lép be, majdnem három hét múlva. Ha kibirja addig j.*, ha nem, hát akkor inkább elpusztul, de a becsületét föl nem áldozza. Én bennem csak úgy reszketett a fölháboro- dás az ocsmány világ ellen s a részvét az iránt a szenvedő, erényes hölgy iránt, aki kész meghalni, éhenhalni is a tisztességéért. Félve, háiha megsértődnék, szóltam: — Kisasszony, ön bizalmával tüntetett ki és maga is mondja, hogyrengem nem olyannak tart, mint a többit. Ha rossz néven nem veszi, én egyszerű könyvelő vagyok, sok pénzem nincs, de ha elfogadja, fölajánlanék némi kis kölcsönt, melyet akkor fizet vissza, amikor teheti. — Óh, — szólt ő örömteli meglepetéssel — öntől örömmel és hálával. Ön megmentett engem, uram, visszaadta bizalmamat az élethez. Nagy hálával és köszönettel elfogadom ajánlatát. S mivel én igen zsenáns ember vagyok, hát egy kapu alá léptem vele és átadtam neki tíz forintot. Boldogan és hálálkodva vette át a pénzt, csak úgy reszketett az örömtől. Én pedig e jó tett mennyei érzésével léptem ki a kapu alól, ott meHátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
