Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-29 / 22. szám
XIV. évfolyam 22. szám. Szekszárd, 1904. május 29. Előfizetési ár: ['Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór | könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megj elemik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD HORNÉI*. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Az O. M. K. E. Pünkösd vasárnapján egy uj, hatalmas országos egyesület: az Országos Magyar ICereshedelmi Egyesülés alakult meg. A magyar kereskedők országos szervezkedését és szövetségét helyesnek találjuk és az ország közgazdasági érdekében hasznos eredményeket várunk működésétől. — A szervezkedések és társulások idejét éljük. Egyesek különválva, — legyenek azok a saját hatáskörükben bármily nevezetes tényezők is — önmagukban nem fejthetnek ki elegendő propagandát, az egyéni föllépésnek nincs meg a maga nagy erkölcsi súlya, hanem csak tömörülve, egyesült erővel érvényesülhetnek és gyakorolhatnak nagyobb agitációt, mert az egyesülésben és az összetartásban van az erő és a hatalom. A magyar kereskedők, közgazdasági életünk eme fontos tényezői, eddig minden szervezet nélkül voltak. Látjuk, milyen üdvös és fontos szerepet töltenek ke közgazdasági életünkben a gazdák országos és egyéb helyi szervezetei. Úgy az országos gazdasági egyesület, mint a megyebeli gazdasági egyletek nemcsak az egyes gazdák érdekeit mozdítják elő, hanem a gazdasági élet minden vonalán valóban áldásos tevékenységet fejtenek ki. Például a tolnamegyei gazdasági egyesület működése is nagyon élénken illusztrálja, hogy a gazdák egyesülése milyen nagy előnyökkel jár, úgy a gazdaközönségre, mint a mezőgazdasá| minden ágára, állattenyésztésünkre, szőlőmivelésünkre stb. Valljuk be, Magyarországon a kereskedelemnek és a kereskedelemmel foglalkozóknak nem volt meg eddig az a súlyúk és tekintélyök, mely őketjogosan megilletné, ennél fogva gazdasági életünkben és a nagy nemzeti feladatok végrehajtásában nem is teljesíthették azt a szerepet, mely a magyar kereskedői karra vár. Magyarországon a kereskedelemmel szemben még mindig középkori elfogultság és előítélet uralkodik. Nálunk a kereskedelmi és ipari foglalkozást a közfelfogás szerint nem tartják úri foglalkozásinak,, mert még mindig az az elavult társadalmi felfogás uralkodik, hogy csak a földbirtokosok és lateinerek sorolhatók a honorációjr osztályba Az előkelőbb társadalmi osztályokhoz tartozó szülők nem . ádják gyermekeiket kereskedelmi pályára* pedig alig van hivatás, mely az egyéni tehetségnek, függetlenségnek és alkotásiak nagyobb »és hálá- sabb teret biztosítana, mint éppen a kereskedelmi vagy ipari foglalkozás. Angliában az angol főnemesség legelőkelőbbjei versenyezve tódulnak a kereskedelmi pályára, ott a kereskedelemnek meg is van a maga nagy súlya és jelentősége s Anglia az ő világhatalmát elsősorban az ő kereskedelmének köszönheti. Fontos misszió vár tehát az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülésre. Programmját, melyet zászlójára irt, csak helyeselni tudjuk. Az 0. M. K. E. célja ugyanis fokozni a kereskedelem megbecsülését, — megvédeni és növelni a kereskedő tisztességes keresetét oly módon, hogy bár erélyes és öntudatos, de békét kereső szervezetként illeszkedik a magyar köz- gazdasági tényezők sorába. — Az egyes gazdasági tényezők között békére és kölcsönös megértésre törekszik, mert — úgymond a programm — nem szabad elfelejtenünk, hogy mindannyian egy haza gyermekei vagyunk, kiknek közös az öröme, közös a bánata s azért kell, hogy közös legyen a célja is. Az 0. M. K. E. foglalkozni fog a vám, tehát Ausztriával való viszonyunk és gazdasági berendezkedésünk, továbbá a külkereskedelem, a konzuli szolgálat kérdéseivel, a közlekedési tarifa politikával, vagyis a kivitel és a magyar termelés fejlesztésével. Az 0. M. K. E. rendszeres akciót szándékozik indítani abban az irányban is, hogy a kereskedelmi forgaloméban előforduló, de leginkább külföldről importált iparcikkek a jövőben lehetőleg hazai forrásokból legyen-ek beszerezhetők, egyúttal a magyar termékek kivitelének fokozására és a belső piacnak a nemzeti termelés számára való megnyerésére törekszik. A magyar kereskedők szervezkedésének imponáló súlyt ad máris az a körülmény, hogy az 0. M. K. E. tagjainak sorába a magyarországi kereskedelmi és iparkamarák, a hazai kereskedő-társulatok, a fővárosi pénzintézetek s a főváros és a vidék legtekintélyesebb kereskedő cégei léptek be. A szervezés a fővárosban és a TÁRCA. AMcnyilás. A fehér fürtös akáclombok Suttogva bólintnak felém, Holdfényen átszűrt illat omlik Szobámba — május éjjelén. Sürü felhőkben száll a mámor, Minden virágkebely beszél. Hajamba selymes szirmok havát Pihegve hullatja a szél. Akácvirágzás! — mennyi emlék, És mennyi vágy és sejtelem! Sápadt szellemek visszajárnak S halkan könyörgik: »Jöjj velem!« S az éjnek bársony takarója Bűnre szólitón rám borul, Kitárja simogató karját, Hogy hulljak belé szótlanul . . . LYS NOIE. A babona. Irta: Leon Xanroff. Az ágy körül, amelyben a fiatal asszony félig önkívületben fekszik, az orvos, a férj és az ápolónő reggel óta várják a kínok végét. Alkonyodik. Az ablakon át besompolyog az est, bizonytalan homályba takarva a szoba rendetlenségét, a szanaszét álló bútorokat és az ágy fehérségét. S ez a homály még súlyosabbá fokozza a szivekben az aggodalmat. Végre az orvos megtöri a kinos csendet. — Nos, kedves barátom, nem hozatna nekünk világosságot ? A férj (felriadt): Mit ? hogyan ? lámpást ? (Az ápolónőhöz): Madame, kérem, adasson be lámpást. Az ápolónő (aki ebben jó alkalmat lát, hogy egy pohár szív erősitőt is adasson magának:) Lámpás? . - . azonnal . . . szegény kis madame . . . ma reggel óta ! (El) A férj (az orvoshoz): Drága barátom, kedves barátom, mondja kérem, sokáig fog ez még tartani ? — Hja uram, ezt nem tudhatom ; madamenál ez az első alkalom . .. . — De az utolsó is, annyit mondhatok! — Ah, ne beszéljen ilyen badarságokat. — Hát eltarthat még egy-két három órát is ? — Eltarthat még öt percig, vagy még huszonnégy óráig is. — Mit? éjfélutánig is! — Mindenesetre. Szerencsére a felesége erőteljes asszony. — Igen, igen. (Elgondolkozik): Tehát lehetséges, hogy a gyermek csak holnap születik meg... Az ápolónő (behozza a lámpást); Tessék! Az orvos : Na hála Istennek! (A lámpa fénye kellemes világossággal árasztja el a szobát s egyszeriben derűsebb lesz a hangulat is. A férj (elgondolkozik): Csak holnap! . . . Zgy-e, ma 12-ike van? — Igen; csütörtök. — Csütörtök, tizenkettedike! . . . Holnap tehát péntek és 13-ika lesz! Az én fiam pénteki napon és 13-án fog születni! A.z orvos: Hát ezen aggódik ön ! A férj (hidegen): Barátom, ne gúnyolódjék a meggyőződésem fölött ... Az igaz, hogy nem vagyok vallásos, de valamiben csak hiszek én is. — És ezt nevezi ön hitnek? — Mindenesetre! Amióta a józan eszemre emlékszem, mindig ezernyi példáját láttam annak,
