Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-01 / 18. szám
—— frivol könnyelműséggel helesodorták az országot a törvényen kívül való állapotba és némelyek hitvány demagógiája, a parlamenti szólásszabadsággal visszaélve, az alkotmány és a polgári rend fogalmát magában a törvényhozói testületben »vogelfrei« teszik. Az államnak, hatóságoknak és a társadalomnak egyetértő, tapintatos és céltudatos cselekvésére van szüksége, hogy a bűnös jelszavak és törekvések tarthatatlanságát kimutassuk, hogy a rendbontó elemeket megfékezzük, hogy a becsületes munkát és a polgárok békéjét megvédelmezzük. Magyar nemzeti szempontból is különösen fontos az állami tekintély és jogrend föltétien uralmának minden eszközzel való biztosítása, mert nem csupán vagyoni érdekek forognak kockán, hanem a legnagyobb részben nemzetközi szocztálista izgatok a magyar állam tekintélye és a magyar faj uralma ellen is lázitanak. VÁRMEGYE. Tolnavármegye közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága a múlt héten kedden tartotta igen látogatott rendes tavaszi közgyűlését gróf Széchenyi Sándor v. b. t. tanácsos főispán elnöklése alatt. — A közgyűlés lefolyása a következő volt : Elnöklő főispán szívélyesen üdvözölte a nagy számmal egybegyült bizottsági tagokat s mielőtt a napirenden levő ügyek tárgyalását megkezdették volna, — felhívta Simontsits Elemér vármegyei főjegyzőt, hogy olvassa fel 0 cs. és ap. királyi Felségének gróf Tisza István m. kir. miniszter- elnökhöz intézett és II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállításáról szóló legkegyelmesebb királyi kéziratát, mely a vasúti alkalmazottak országszerte nagy forgalmi zavart idézett mozgalma miatt, a törvényhatósági bizottság tagjai nagyrészének figyel, mét talán el {is kerülte. A bizottsági tagok állva hallgatták végig a kéziratot. Ezután a főispán gyönyörű szavakkal méltatta alkotmányos és népeit atyai gondoskodással szerető királyunknak eme magasztos elhatározását; kiemelte a kéziratban foglalt alkotmányos és lovagias, bölcs és jóságos nyilat kozatokat, melyek a király és a nemzet közötti benső összhangot csak növelni és ápolni fogják. A jelen levő bizottsági tagok általános éljenzéssel és zajos helyesléssel fogadták főispánunknak lelkes szavait és azon indítványát, hogy vármegyénk törvény- hatósága hódolatteljes köszönő felirattal fejezze ki háláját és örömét a trón előtt. Ezzel kapcsolatosan gróf Apponyi Géza nagybirtokos és törvh. bizottsági 2, _____________ . ■ ___________ ta g indítványozta, hogy a főispán imént hangoz tatott s mindnyájunk érzelmeit hiven tolmácsoló szép szavai jegyzőkönyvbe foglalva megörökiites- senek, mit a közgyűlés általános éljenzéssel fogadott el. Ezután elnöklő főispán a napirend előtt még az utolsó közgyűlés óta elhunyt törvh. bizottsági tagoktól emlékezett meg kegyeletes szavakkal; közülök különösen kiemelvén Pesthy Mór emlékét, kiben úgy a törvényhatóság, mint általában a vármegyei közélet egyik régi kózbecsülésben és köz- tiszteletben álló tagját vesztette el; továbbá Székely Ferencz vármegyei főlevéltárnok emlékét, kiben a vármegye tehetséges, ügybuzgó és tevékeny tisztviselőjét vesztette s kinek hirtelen történt elhunyta általános részvétet keltett; őszinte fájdalom kiférte nyughelyére s most az elismerés koszorúját helyezi emlékére. Ezek után áttértek a napirendre, melynek első tárgya a múlt év közigazgatási és egyéb vármegyei közérdekű eseményeket összefoglaló alispáni jelenlés volt. Ezen jelentésben a vármegye közigazgatási ügyforgalmát, a vármegye rendelkezése alatt álló alapok állományát, gyámpénztár és tartalékalap állagát feltüntető táblázatokon, tanügyön, az elmúlt év közgazdasági, közegészségügyi és állategészségügyi, valamint közúti viszonyain kívül vármegyei alispánunk körű tekintő figyelmét a népéletben előfordult események sem kerülték ki ; az adatok, melyeket D'öry Pál alispán összegyűjtött, élénken tüntetik fel azon mozgalmakat, melyek a vármegyének nemcsak hivatalos, de benső életnyilvánulásairól szólnak. Ilyenek a múlt év népesedését és a kivándorlást feltüntető számadatok, miket lapunk más helyén részletesen is közlünk, továbbá a megyeszerte rohamosan terjedő szocziális mozgalmak, melyek minden járásban ugyan, de különösen a tamásii és simontornyai járásban voltak nagyobb mértékben észlelhetők, s melyekhez most még a vasutasok országos sztrájkja is járult. Ezekre vonatkozólag vármegyei alispánunk jelentésében a következőket mondja: »E káros tanoknak terjesztőit legtöbb esetben a fővárosban alkalmazva volt, s onnét hazakerült munkásokban találjuk fel. A legutóbbi napokban a vasúti alkalmazottak által országos csapásként beállított sztrájk — melylyel szemben az államhatalom maga is csak küzdelmek árán képes védekezni — ezen a mi békés szellemű közlakosságunkban is már észlelhető anarchisztikus eszmék terjedését nagy mértékben fokozza. Beláthatlan zavarok állnak be, ha ezen állam- ellenes tanok rohamos terjedésének törvényhozási- lag és társadalmilag sürgősen gátat nem vetünk. A hatékony védekezésnek két módját vélem alkalmazhatnak. Az egyik országos közmunkákkal szaporítani a munkásnép keresetforrását, másrészt törvényhozásilag megrendszabályozni a sajtószabadság elleni visszaéléseket és ugyancsak törvényTOLNA V AxtJS E Si Y jS. hozásilag szabályozni a szabad gyülekezési jog gyakorlását. E két utóbbi nélkül rendőrhatóságaink az államellenes tanok terjesz'ő:vel szemben tehetetleneknek fognak bizonyulni.« Az alispánnak ezen élénk tetszéssel fogadott jelentése után tárgyalták Grünwald Lajos biz. tag kétirányú indítványát, hogy gróf Tisza István miniszterelnöknek és Thaly Kálmán országgyűlési képviselőnek a képviselőházban folyt áldá^talan ob'trukció legyőzése és a parlamenti béke helyreállítása körül telj esi * ett hazafias érdemeiket a közgyűlés jegyzőkönyvbe iktassa; másodszor pedig, hogy a közgyűlés intéz en feliratot a képviselőházhoz a magyar nemzeties irány nrelőbbi megvalósi hatására igen fontos népoktatásnak általános államosítása tárgyában. Az első indítványra nézve Bernneder József törvenyhaiosagi bizottsági tag indítványozza, hogy gr. Tisza István és Thaly Kálmán érdemei ne csupán jegyzőkönyvben őrökittessenek meg, hanem a közgyűlés mindkét államférfiuboz köszönő feliratot intézzen; a közgyűlés Bernrieder József biz. tag indítványát egyhangúlag fogadta el. Simontsits Elemér főjegyző nyomban felolvasta az üdvözlő feliratokat, melyeket a közgyűlés éljenzéssel fogadott. Grünwaldnak a népoktatás államosítására vonatkozó indítványára nézve pedig elfogadta a közgyűlés az állandó választmány javaslatát, mely szerint azt egyszerűen tudomásul veszi, mert most még időszerűtlen s a mostani zavaros viszonyok közt ki nem vihető. . Szintén Grüuwald Lajos és Pinka Károly nyújtottak be egy indítványt a vasutasok káros sztrájk-ügyében; ugyanezen tárgyban Kovács S. Endre és társai nyújtottak be egy alaposan indokolt indítványt, mely a következőkép szól: Tek. Törvényhat. Bizottság I A vasúti tisztviselők és alkalmazottak, tisztán anyagi helyzetük javítására irányuló mozgalma mindaddig, mig az törvényes mederben mozgott, a nagyközönség meleg rokonszenvével találkozott; most azonban, látva, hogy az úgynevezett vasutasok sztrájkja kitörésével az elvakult szenvedély az állam jogrendjét felforgató irányzatot vett, attól minden józanul gondolkozó hazafinak megborzadva kell elfordulnia; ezen eseményekkel szemben tisztán erkölcsi szempontból Ítélve is meg a dolgot, múlhatatlanul szükségesnek tartjuk, a nemzet közvéleményének megnyilatkozását. Következő indítványokkal járulunk tehát a Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés elé: 1. Mai gyűlésünk jegyzőkönyvében adjon kifejezést a törvényhatósági közgyűlés a feletti rosszalásának és sajnálkozásának, hogy a magy. kir. államvasutak tisztviselői és alkalmazottjai, megfeledkezve hivatali esküjök szentségéről, annak nyilvános megszegésével az államhatalomnak ellenszegültek és ezzel, mig egyrészt különben is nehéz közgazdasági viszonyainkat még súlyosabbá tették, másrészt az államvasutak — közgazdasági intézményeink ezen legfontosabbikának — megbízhatóságában vetett hitet úgy az ország határain belől, 1904. május 1. Most aztán a kormány is bele avatkozott a dologba. Behívta az összes tartalékosokat és azokat rendelte ki a vasútvonal és a vonatok védelmére ; a vasúti személyzetről pedig gondoskodott a két társaság, amely újra szerződtette valamennyi penzionált emberét és egy indiai uj vasúttársaságnak még Hollandiában időzött alkalmazottjait. így is mérhetlen zavarokat okozott a dolog. Esti időben nem mertek vonatot útnak indítani; nappal pedig ha ment vonat, azon alig féijt el egy utas, annyira megtömték katonasággal. A katonák is zúgolódtak, bárha a jó amsterdamiak gyűjtést is indítottak részükre, hogy jobb kosztot kapjanak. De a feleség főztje a legjobb és ágyban párnák közt is jobb megpihenni, mint a vasúti koc.iba gyömöszölve, marsadjusztirungban, borjúval és puskával ! . . . Közben pedig a hollandus kormány nagy dologra szá nta el magát. Megalkotta a sztrájktörvényét, a «Stakingsvett«-et, amely egyszersminden- korra lehetetlenné tett minden sztrájkot Hollandiában. E törvény három évig terjedhető fegyházat mért minden sztrájkolóra és hét;g terjedhetőt a felbujtóra. Ez a törvényjavaslat óriási ribilliót keltett. A munkások minden áron megakarták akadályozni azt, hogy törvény lehessen a javaslatból: de még azt is megakarták akadályozni,, hogy a kamara össze ülhessen, A vasutasok újra, immár harmadszor kimondták a sztrájkot, de • csak a gázgyári munkások és a köztisztaság emberei (értsd : utcaseprők) tartottak velük. Az általános sztrájkból megint nem lett semmi; sőt ezúttal már a közlekedésben sem állott be nagyobb zavar. Ami munkás megmaradt, az szépen elvitte a képviselő urakat Hágába, a kamara összeülhetett s az igen tisz.elitre méltó Heemskerk előadhatta a sztrájk javaslatot. De zavartalanul közlekedtek a külföldi vonatok is, bárha erős katonai fedezet alatt, mig a sztrájkoló munkásokat egytől-egyig elbocsátották a szolgálatból; hiába kezdett ezért obstrukcióba az ellenzék. A hágai parlament ellenzéke mindössze hét emberből áll; a vezérei: Hugenholz és Tróelstra képviselők, akik aktiv részt vettek a szrájkban s kik a «nagy parlamenti harcban«, pártjukkal együtt 3 (mond: három) nap alatt kimerültek, A »nagy parlamenti harc«-nak különben volt még egy igen kedves epizódja. Az, hogy a karzatokat állandóan kislányok tartották megszállva, akiket a kormány rendelt ki e szolgálatra. Attól féltek ugyanis, hogy a karzatokon munkások jelenhetnének meg és zavart csinálhatnának; a kamara elnöke tehát elküldte mindennap az összes karzati jegyeket a felsőbb leányiskoláknak és a képviselő urak tönkre koptathatták a gukkerjeiket a pompás látványosságon. De érdekes volt ez a parlamenti harc azért is, mert a legviharossabb* ülés is olyan csöndben folyt le, amilyen minálunk el nem képzelhető a legbékésebb időben sem. Egyszer azomban megtörtént, hogy az egyik ellenzéki képviselő a miniszter beszédébe közbefütyült; amire aztán olyan lárma támadt, amilyen ismét nem képzelhető el minálunk a legharciasabb időkben sem. Ez a felháborodás lármája volt, néhány percig tartott; azután békésen, szinte suttogva tanácskoztak tovább. Szóval: a sztrájktörvény törvénynyé lett és Hollandia mostanság a legsztrájkmentesebb országa a Világnak. Ennél sztrájkmentesebb csak a Lebaudy Jakab császár birodalma, az is csak azért, mert egyáltalán — nincs.
