Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-17 / 16. szám
XIV. évfolyam. Szekszárd, 1904. április 17. 16--szám. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona. Fél évre 6 » Negyed évre 3 » Egy szám ára 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is, a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Borgazdaságunk.-lk. Az utolsó tizenöt évben bortermésünk súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül. A fillokszeravész és egyéb komoly szőlőbetegségek valóságos anyagi katasztrófa elé állították szőlősgazdáinkat A világhírű magyar bor, melyet a külföldön is nagyrabecsültek és előszeretettel szereztek be tőlünk, kezdett kiveszni a forgalomból. Leghíresebb borvidékeink, köztük a szekszárdi is,elpusztultak, az aránylag csekély költséggel járó szőlőmivelésnek tekintélyes évi haszna és jövedelme elmaradt már-már teljesen. Bortermelőink helyzete főleg az ujjáültetéssel történt költséges és hiábavaló kísérletezések után kétségbeejtő volt, hisz az elpusztult szőlőkkel a családok százezrei vesztették el vagyonukat és- jövedelmük egyetlen forrását. Sok küzdelem, gond és verejtékes munka, óriási anyagi áldozatok, kitartás és türelem után, az állam jóakaratu támogatása mellett, végre sikerült szőlőinknek rekonstruálása. Az elemekkel kellett elkeseredett harczot vívni és végre önfeláldozó munkásság után sikerültek az uj telepítések. A még pár év előtt kopár szőlőhegyeink újra virulnak és szép terméssel ajándékozzák meg szőlőbirtokosainkat, azonban az újjáalakított szőlők fentartása, szüléink okszerű megművelése, állandóan igen jelentékeny költségeket ró termelőinkre. Ilyen körülmények között tehát életbevágó fontossággal bir a bor értékesitésének kérdése, hisz ettől függ, hogy szőlősgazdáink részére befektetett nagy tőkéiknek kamatai és a fentartással járó évi költségek milyen arányban térülnek meg. Érthető tehát az a lázas izgalom, amelylyel Szekszárdon és az ország összes borvidékein a bortermelők és borkereskedők egyaránt az olasz borvám kérdésének küszöbön álló megoldását kisérik. Tizenkét évig sinlette borgazdaságunk az olasz bor beözönlésének káros hatását. Olaszország el is követ mindent, hogy borai számára a tizenkét éves szerződés lejártával újból biztosítsa a hazánkba való vámkedvezményes bevitelt. Az olaszok látván az ellenséges hangulatot, most már azzal is beérnék és arra törekesznek, hogy legalább az olasz borok egy bizonyos nemének, megállapítandó minőség alapján és bizonyos meny- nyiségnek, pl. évenként százezer hektoliter nek mérsékelt vámot biztosítsanak. Nem lehet véleményeltérés arra nézve, hogy az olasz bornak bármely alakban és mennyiségben vámkedvezményt nyújtani bortermelésünk és borkereskedelmünk érdekében nem szabad\ A lefolyt tizenkét év alatt be- •özönlött olasz bor, termelésünknek már elég károkat okozott, hiszi ezen tizenkét év alatt, évenkint legkevesebb 300,000 hektolitert számítva, legalább J' millió 6ooyooo hektoliter olasz bort, hektoliterjét pedig 20 koronára értékelve, összesen J2 millió korona értékben hoztak be hazánkba. De százszorta nagyobb most a veszedelem, mikor nagy küzdelmek után bortermelésünk végre nagyobb arányokat kezd ölteni. A hírlapi közlemények szerint a kedvezményes borvámot csak bizonyos előre megjelölendő minőségű olasz borok részére akarják biztosítani. A minőségi megjelöléssel való korlátozás sem fogadható el, mert bármely minőségű megjelölés az egyéb külföldi borokban is vagy természetes összetétele szerint megvan, vagy pedig ha nincs, mesterségeden előállítható. A többi délvidéki borok, mint a görög, török, spanyol stb. borok az olasz borokhoz hasonló minőségűek lévén, ezek tehát ugyanazon minőség alapján, a maguk számára is igényelnék az Olaszországnak esetleg nyújtandó mérsékelt borvámot.,— Hazánkat ilyen körülmények között elárasztanák hektoliterenként 10—12 koronáért kapható külföldi borokkal, melyeknek szesz- tartalma a magyar borokét jóval túlhaladja. Ez a terv' halálos csapást mérne a hazai bortermelésre és vele érdekeire nézve egybeforrt hazai borkereskedelemie is. Az Olaszországtól várható egyéb re- kompenzácziók és semmiféle magasabb politikai szempontok nem indokolhatják, hogy kózgazdazági életünk egyik oszlopos tényezőjének: bortermelésünknek és borkereskedelmünknek a várva-várt föllendülés és fölvirágzás küszöbén mérhetetlen kárát és újabb válságát idézzük elő. Szükséges tehát, hogy az Olaszországgal megkötendő uj kereskedelmi szerződésben az olasz bornak semmi cim alatt, semmiféle kedvezményt ne nyújtsanak. Borgazdaságunk érdekeiről szólva szükségesnek találjuk még azt is, hogy az Ausztriával kötendő uj gazdasági kiegyezésben föltétlenül kössük ki azt is, hogy Ausztriában is • szigorúan tiltsák el a műborgyártást és | egyéb mesterséges borok forgalomba hozatalát, hogy ily módon véget vessünk az Ausztriában eddig vígan gyártott törkölyborok és más mesterséges italok beözönlésének. VÁRMEGYE. — Vármegyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága e hó 26-án tartja rendes tavaszi közgyűlését, előző napon pedig az állandó választmánynak lesz az ülése. — Tolnavármegye állandó választmányának pénzügyi szakosztálya f. hó 13-án Kovács Sebestyén Endre elnöklésével ülést tartott. Az ülésen jelen voltak: D’óry Pál alispán, Simontsits Elemér főjegyző, Fórdös Vilmos tiszti ügyész, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Szévald Oszkár aljegyző mint előadó, Perczel József, Leopold Sándor, dr. Leopold Kornél biz. tagok ; a számvevőség részéről: Máihis Kálmán és Surányi Viktor, az államépité- szeti hivatal képviseletében pedig : Raisz József kir. mérnök. Az ülés tárgyát Jeszenszky Andor biz. tagnak á várm. úthálózat végleges megállapítására kiküldött bi.ottsághoz intézett javaslatának pénzügyi szempontból való megvitatása volt. Jeszenszky Andor biz. tag, vármegyei közéletünknek eme önzetlenségéről és faradhatatlan tevékenységéről ismert alakja, ugyanis még a múlt évben egy terjedelmes memorandumot készített, a melyben kiváló szakavatottsággal mutatta ki, hogy mely útvonalak volnának vármegyénkben közgazdasági, közigazgatási és egyéb fontos érdekekből kiépítendők. Jeszenszky tervezete szerint a vármegye községeit a vasúti állomásokkal összekötő 372 kim., a hajóállomásokhoz vezető 56 kim. és egyéb köz- gazdasági stb. érdekeket szolgáló útvonalak létesi- sése céljából legsürgőset ben még további 242 kim. útnak kiépítésére volna szükség. A pénzügyi szakosztály azzal a kérdéssel foglalkozott, vájjon vármegyénk anyagi ereje és jelesen az útalap évi jövedelme, a vármegyei helyiérdekű vasutak javára lekötött segélyösszegek fizetésének megszűnése után megengedi-e, illetve lehetővé teszi-e, ezen útvonalak kiépítését és esetleg ennek megtörténte után, azoknak föntartását. Kovács Sebestyén Endre elnök a vármegye legutóbbi költségvetésének tételeit szakszerűen és behatóan megvilágítván, a nála megszokott alapossággal szólt először a tárgyhoz. Kimutatta, hogy még azon esetben is, ha az útadó az eddigi 10%-ról 13°/0-ra emeltetnék föl, meg- megközelítőleg sem állana elegendő összeg, mely a javasolt utak fentartására szükséges volna, rendelkezésre, tekintve, hogy egy-egy kim. útnak évi föntartási költsége eddig, átlag körülbelül 1000 koronába került. A bizottság összes tagjai hasonló értelemben szóltak a tárgyhoz és egyhangúlag megállapították, hogy Jeszenszky Andornak különben üdvös és közhasznú javaslatát, a vármegye teherviselési képességére való tekintettel, ezidőszerint megvalósithatónak nem tartja; tekintve pedig, hogy az állami beruházási kölcsönről szóló törvényjavaslatban a vármegyénkben állami költségen kiépítendő utakra’ nagyobb összeg van fölvéve, a szakosztály az útépítési programm megállapitása előtt, a beruházási törvényjavaslat letárgyalásának bevárását tartja szükségesnek, hogy az államtól nyerendő építési összeg mérvének arányához képest hozzon majd megfelelő határozatot. Az ülés d. e 11 óra után ért véget. — A városoknak és községeknek a vásár- tartási és holypénZSZedési jogból eredő jövedelme abban az esetben sem róható meg tőkekamat és járadékadóval, amidőn ez a jog királyi kiváltságon vagy más törvényes czimen alapszik. (XXII. sz.) — A társulatok és intézetek alkalmazottjai javára létesített nyugdíjalapok vagy nyugdíjintézetek részére teljesítendő dijfizeté-ek és pedig a) a társulatok és intézetek részéről teljesítendő díjfizetések csak abban az esetben esnek az 1883. évi VIII. t-ez. 3. §-ában meghatározott 1 l/a % illeték alá, ha a nyugdíjalap vagy nyugdíjintézet a társulattól vagy intézettől különálló jogi személyt képez; b) ellenben az alkalmazottak részéről teljesítendő díjfizetések minden esetben ez alá az illeték alá esnek. (XXIII. sz.) — Ha valamely jelzálogintézet oly jelzálogkölcsönnel terhelt ingatlant vesz meg bírói árverésen, amelynek alapján zálogleveleket bocsátott ki, a jelzálog kölcsön egy évi bekebelezett kamatának 10°/0-a az ingatlan általános jövedelmi pótadójából levonandó.* (A közigazgatási biróság döntvényei.)
