Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-07 / 23. szám

1903. junius 7.

TOLNA VÁRMEGYE.

— Zászlószentelés. Pünkösdhétfőn szentelték be a szegzárdi belvárosi templomban azt a zászlót, melyet a rém. kaik. tanuló ifjúság részére adományokból begyült összegen készíttetett Szabó Géza hitoktató. Zászlóanyául br. Schell Józsefnét sz. gigray Klára grófnőt kérték fel, kit az ifjúság nevében, fehér ruhába öltözött leányok élén Mehrwerth Margit polgári iskolai IV-ik osztályú növendék üdvözölt, beszéd kíséretében szép bokrétát nyújtott át a zászlóanyának, ki megköszönte a figyelmet és az ifjúság kíséretében fölment a templomba, hol Wo- sinsky Mór apatplebanos tartott misét és szónoklatot. Ezután a szögbeverés következett. Isteni tisztelet után az ifjúság a tűzoltó-zenekarral visz- szakiserte a zaszlóanyat szallasara. Délután a »Szegzárd Szálló* nagytermében az ifjúság előadta a »Szent Imre herceg* czimü színművet.------Az

t a törekvését bármely felekezethez tartozó hitoktatónak, mely a tanuló-ifjuság vallás-erkölcsi nevelésének fejlesztésére, a vallásosság és hitélet élénkítésére irányul, csak helyeselni tudjuk. A hitnek és vallásos érzületnek ápolása főleg a zsenge tanuló-ifjuság körében szükséges és csak dicséretet érdemel, aki hivatása terén ezt a kötelességet buz- gósággal teljesiti. Ezen meggyőződésünk mellett sem tartjuk azonban szerencsés gondolatnak a középiskolai tanulóifjúságnak vallásfelekezetek szerint külön zászló alatt való elkülönítését, külön zászló alatt való sorakoztatását, mert igaz ugyan, hogy a jelen esetben egyházi célokat szolgáló zászlóról van szó, de mégis hová jutunk, ha majd lesz külön rám. kath., külön ev. reform., külön ev. ágost. és külön izr. felekezeti ifjúsági zászló. — A vallásos szellemben való nevelés nem kívánja az ifjúság kebelében a szeparastikus törekvéseknek előmozdítását. Ellenkezőleg az iskolának az a célja, az ottani nevelésnek legyen meg az az erkölcsi hatása, hogy a tanulóifjúságot szellemben, a jó és nemes kultuszában összeforraszsza. Más, ha kizárólag felekezeti jellegű intézetben csinálnak ifjúsági felekezeti zászlókat. De állami intézetben az. intézet igazgatóinak aegise alatt mégis csak furcsa egy ilyen ünnepség. Ismételjük, hogy helyes, szép és szükséges is, ha a hitoktatók a katedrán vagy a templomban terjesztik a vallásosságot, a vallás eszméit és törvényeit és azoknak megtartására és ápolására serkentik és lelkesítik az ifjúságot, mert annak vallás-erkölcsi nevelése szerintünk ép olyan fontos, mint tudományos kiképzése, de azért nem kell az ifjúságot felekezetek szerint elkülönítve, külön zászlók alá sorakoztatni; — a közös ifjúsági zászló alatt együttesen van helye az egész ifjúságnak — és ha már valamelyik felekezet rendez is ilyen ünnepséget, maradjon meg mindenben annak felekezeti jellege, az áll. intézetek vezetőségének közreműködése nélkül.

— Bezerédj-ünnep a „Szegzárdi Polgári Olvasókörben.“ Jövő csütörtökön, Úrnapján tartják

meg a »Szegzárdi Polgári Olvasókörben* a Bezerédj- szobor javára, felolvasással, szavalattal és tánccal egybekötött ünnepet, melyen — a rendezőségtől nyert értesülés szerint — részt vehetnek mindazok is, akik esetleg tévedésből meghívót nem kaptak, de az ünnepélyen megjelenni óhajtanak.

Papigytilés. A szegzárd-esperességi kerületi róm. kath. papság e hó 4-én Bátán kerületi papigyülést, úgynevezett koronát tartott.

— Záporeső. Múlt csütörtökön északnyugat felől vészes felhők nyomultak Szegzárd fölé; elkezdtek működni a viharágyuk s a jegesnek mutatkozó felhők szerencsésen elvonultak délnyugatra, de megeredt a heves záporeső, s óriási tömegekben zuhogott le a hegyekből. A Duna erdején egy felső-utcai polgárembernek, Csatt Pál Csötönyinek, az egyik lovát a villám agyonsujtotta; a kocsin ülő embereknek csodálatosan nem lett egyébb bajuk, minthogy elszédültek. Az eső egész éjjel és pénteken is esett; a mélyebben fekvő helyeket egészen elöntötte az ár s elég jelentékeny kárt okozott.

— A tanítói korpótlékok államsegélyéért benyújtandó folyamodványok határidejét lapunk múlt számában — sajtóhibából — tévesen közöltük. Helyesbítésként tudatjuk tehát az érdekeltekkel, hogy a folyamodványokat junius hó végéig kell beterjeszteni a közigazgatási bizottsághoz.

— Múzeumunk birneve. Dr. Pic prágai egyetemi tanár, európai hirü régiségtudós, ki nemrég a keltakori régiségekről nagyobb munkát irt, a múlt héten meglátogatta múzeumunkat és alaposan áttanulmányozta a gazdag gyűjteményeket, melyekről az elragadtatás hangján szólott s kinyilvánította, hogy az őskori és keltakori gyűjtemény szebb és tanulságosabb a budapesti muzeum anyagánál .

— Árviz a plébánián. A múlt csütörtökön Szegzárdra szakadt záporeső a plébánia kertjének kőkerítését a Bartina felől átszakitotta s a piszkos vizár elárasztotta a konyhát és a földszinti szobákat, hol fél méter magasságban állott a viz. Az iszap eltávolításán még másnap is fáradoztak.

— Sociáldemokrata gyűlés Tolnán. Piros pünkösd napos napján d. u. 3 órakor nagy szociáldemokrata gyűlés volt Tolnán. Szónok három is akadt. Egy jól táplált tolnai kőmives, ki magyar nyelven, a másik szónok egy tolnai ács volt, ki német nyelven beszélt. A harmadik szónok Budapestről jött. Szép csengő hangon két óra hosszáig beszélt és élénk hatást előidéző beszédben fejtegette a szociáldemokrata párt elveit és a jelenlegi társadalmi és állami rend ellen intézett kifogásokat.

— Jégverés. Pünkösd hétfőn délután Alsó- Nánán és Várdombon esővel vegyes jég esett, ami látható károkat okozott a szőlőkben. A Gyüd- ről jövő szegzárdi bucsusokat is útban érte a nagy zápor.

— Múzeum föntartási alap. Vármegyénk egyik múlt évi közgyűlésén elhatározta, hogy a rendeltetés nélküli apróbb vármegyei alapokból a múzeémépület fentartására és kisebb dologi kiadásainak födözésére 20.000 koronás alapítványt létesít. A belügyminiszter a közgyűlés ezen határozatát most végleg jóváhagyta.

— Halálozások. Kiasz Aqtal vármegyebizottsági tag, ki Tolna községnek 19 éven át volt köz- tiszteletben álló bírája, múlt hó 30 án elhunyt Tolnán 70 éves korában. Elhunytáról a községi elöljáróság is külön gyászjelentést adott ki. — Egy sokat szenvedett, testileg-lelkileg beteg ember életének vetett véget a ,reá nézve jótékony hal£! ,Mult csütörtökön délután halt meg ugyanis Pápay Gyula volt szegzárdi órásmester 62 éves korában. Halálát özvegye, három kiskorú gyermeke és 87 éves öreg édes anyja, özv. Pápai István volt mözsi jegyző neje siratja. — Özvegy édes anyának szerető karjai közül ragadta ki a kérlelhetetlen halál szivének egyetlen örömét, bús özvegyi éltének egyetlen reményét. Komjáthi Mácsik Lajos gyógyszerész gyakornok halt el váratlanul folyó hó 1-én szív- szélhüdés következtében Ujszászon. A korán elhunyt földi maradványait Paksra szállították, hol folyó hó 4-én nagy részvét mellett helyeztetett örök nyugalomra. A gyászos koporsó felett Szabó Károly ev. ref. lelkész tartott a végtisztesség tevőket mélyen megható költői szárnyalásu beszédet.

A gyászoló édes anya a következő gyászjelentést adta ki: »Özv. komjáthi Mácsik Lajosné úgy maga, mint rokonsága nevében, fájdalomtól megtört szívvel tudatja forrón szeretett egyetlen fiának, komjáthi Mácsik Lajos gyógyszerész gyakornoknak, folyó évi junius hó 1-én Ujszászon, életének 20-ik évében szivszélhüdés következtében történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült teteme folyó évi junius hó 4-én d. u. 5 órakor fog az ev. ref. vallás szertartása szerint a paksi családi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Paks, 1903 junius 3-án. Áldás és béke lebegjen drága porai felett!

— Szerencsétlenség a Dunán. Paksról írják, hogy kedden hajnalban nagy szerencsétlenség történt Gerjenben a Dunán. Egy uszályhajót bocsátottak vízre és ez alkalommal Szűcs Benő és Szabó Sándor tartották a hajókötelet egy csolnak- ban. Diósi János kormányos a hajóról eleresztette a kötelet, mielőtt figyelmeztette volna az embereket. A kötél leütötötte a csónakról mind a két embert. Ezenkívül a parton állók közül is többeket megsebesített. Szűcsöt kimentették a vízből, Szabó azonban nyomtalanul eltűnt a Duna hullámai között. A vizsgálatot megindították.

— Névmagyarosítások. Faidt Ferenc báta- széki születésű, kaposvári vonatmálházó és gyermekei vezetéknevét * Fehér*.- re, Spitzer Ignác ger- jeni születésű, budapesti lakos pedig * Sipos*-ra változtatta.

igazán szerettem. De ez is csak természetes és nem utólag csinált érzés lenne. Mert valósággal úgy van, hegy becsületes, emberséges érzésű tanár képtelen nem szeretni az ő diákjait s még ha az a legrosszabb is.

S e fájdalmamban én, a tanár, aki semmi egyebet nem csináltam a fiú rajtacsipésével, mint a mi kötelességem, holtig átkoznám azt a visszavonhatatlan, megmásíthatatlan végzetes pillanatot, melyben a fiú olyan ügyetlen és pedig oly ügyes voltam, hogy őt rajtacsiptem.

Mert ugyan, Uramisten, mily nagy szerencsétlenség történik vele, ha nem csíptem őt rajta?

Hát őt is érettnek ítéltük volna, mint a hogy érettnek Ítéltük mind a többit, aki szintén csalt, vagy nem csalt, de rajta nem csipetett. Mint a hogy érettnek Ítéltük annak idején magamat is, holott érittségiző diákkoromban az én sorsom is csak azon fordul*: rajta csipnek-e, nem csipnek e

rajta ?

De talán a tiszta erkölcsnek szolgáltam vele, hogy rajt’ csíptem a fiút? Az erkölcs fontos. Minden állam támasza, talpköve s minden tisztességes emberé, az egész társadalomé. Csalni nem szabad. Sehol! Tehá*; még az Írásbeli érettségin sem.

Ez igy is van, ez helyes. És mégis ebben sem találok vigasztalást. Mert a fontos elv dacára 'gén jól tudom, hogy a leglovagiasabb világfelfo- gés is megengedi a csalást bizonyos dolgokban.

Például a lóvásáron, mely azoban nem oly fontos, mint az érettségi. De a szerelemben is, mely viszont az érettséginél sokkal fontosabb. Hát magán az érettségin ? ... Mi, már érett emberek, nem engedjük meg. Ám, ha visszaemlékezünk még éretlen, de éppen éredő diákkorunkra, akkor azt kell látnunk, hogy éppen azok, akiknek módjukban van az érettségin csalni, vagy nem csalni, szentül megvannak róla győződve, hogy az erkölcsnek az egész dologhoz a legkevesebb köze sincs. Mert hiszen, ha mindenki erkölcstelen, aki, mint diák-gyerek csalt az írásbeli érettségin, akkor én, te, ő, mi, ti, ők, — szinte valamennyien erkölcstelenek vagyunk.

Hát igy is van ? Hadd vizsgálom csak szigorúan meg magamat. Hátha az az erkölcstelenség, mely nélkül mennyiségtani és görög írásbelim nem lett volna oly sikerült, csakugyan kihatott volna egész életemre ?

Hiába vizsgálom magamat a legkegyetlenebb tárgyilagossággal. Lehetnek, vannak is bűneim, de egyetlenegy sincs és nem volt soha, mely csak legkevésbé is azokban az érettségi diákcsinyekben gyökereznék.

Különben bevallom, hogy én diákgyerekkoromban gyümölcslopásban is vettem részt. De azért tőlem ma embertársam aranyórája és kamarája a legtökéletesebb biztosságban van.

Hanem, ha ma tanár vagyok s rajt’ csípem

a diákomat, hogy cseresznyét lop* vagy becsületes német parasztok padlására mászik be eredő csiget inni, mit tehetek egyebet: úgy bánok el én is a lurkóval, mintha meg volnék róla szentül győződve, hogy Angyal Bandi lelke bujt bele.

Hiszem, hogy az ipse ezért nem lenne öngyilkossá. Mert a diák a gyiimölcslopás és az alma- bor elivás évadján rendszerint igen ép, erős testilelki kondícióban.

Hanem az érettségi idején a szegény diák a rettentő tanulástól nagyon leromlik. Valamennyi gyengébb, hóbortosabb, érzékenyebb ilyenkor, mint rendesen. Némelyik ugyannyira, hogy ha a legkisebb bökkenőbe botlik, még az öngyilkosságra is képes.

Honnan tudhatnám én, tanár létemre, hogy melyik az ilyen némelyik ? S még ha sejtem is, hogyan hunyhatnék szemet a csalására ?

Ha aztán megöli magát, teljesen tiszta lesz a lelkiismeretem. Isten látja a lelkemet, hogy ártatlan vagyok e szörnyűségben.

A szivem azonban — úgy hiszem — holtig nehéz maradna. Sohasem tudnék belenyugodni: miért sújtott engem ez a fájdalmas szerencsétlenség ?

Tanárnak nem lenni: nagyon jó dolog. Diáknak nem lenni: még jobb.