Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-15 / 11. szám

2 TOLNAVARMEGYE. 1903. március 15. legesnek és károsnak tartjuk annál is in­kább, mert a parlamentárismus elvének, a tisztaválasztásokból kikerült többség alkotmá­nyos jogainak megsértésével sok üdvös tör­vényalkotásnak gátat vet és megakadályozza azt, hogy az egészséges tovább fejlődés föltételei érvényre juthassanak. Reméljük,, hogy a nagy nemzeti ün­nep magasztos akkordjai visszavarázsolják a nemzet közérzületében azt az összhangot, mely a békés fejlődésre okvetlenül szüksé­ges és melynek jótékony behatása alatt a magyar nemzeti állam fölépítésének nagy munkáját válvetett erővel előbbre vihetjük és a közel jövőben betetőzhetjük. A szabadság és függetlenség ünnepé­nek évfordulóján óhajtjuk, hogy ez a haza­fias kívánság töltse el minden magyar em­ber szivét, ki hazájának jövendő boldogsá­gáért önzetlenül és lelkesedéssel küzd a legnehezebb viszonyok között is. VÁRMEGYE. — Tavaszi rendes közgyűlés. Vár­megyénk törvényhatóságának tavaszi ren­des közgyűlése április hó 7-én fog meg­tartatni, amikor a simontornyai járási fő­szolgabírói állást is be fogják tölteni. — Csónak állandó használatához ható­sági engedélyre nnicsgn szükség. A hatósági en­Dr. Íí^yü^ai^csönají használat kihágást nem (Ä kereskedelemügyi miniszter 190V"évi 6863 - határozata) — Közigazgatásig csatolt puszta. Az .1886. évi XXll. t. c. 136. §-aban szabályozott töizs-vagyon-jövedelem s acósság rendezést eljá­rásnak csak abban az esetben Vtn helye, ha oly puszta területe csatoltatik közigazgatásilag vala­mely szomszédos község területéhe', a mely az- j előtt oda nem tartozott. Nem forog fenn tehát az j az eset akkor, ha valamely pusztára híz ve, eddig is a községhez volt csatolva, iäbközben j mondaiik ki az, hogy az közigazgatásdag csatolt puszta jellegével bir, s mint ilyen az 1886. évi XXII. t. cikk 130. § ában foglalt jogkedvezményt igénybe venni jogosult. (A m. kir. Curia 1899. évi 3533. szám alatt hozott határozata) — A »Chevra Cadisa« egylet részére tett hagyományok illetékmentességben nem részesülnek. (A ra. kir. közig bíróság 5434/1902. P. számú határozata.) HÍREK. — Személyi hír. Gróf Széchenyi Sándor v. b. t- t., vármegyénk főispánja múlt vasárnap rövid ideig Szegzárdon időzött, e hó 12-én pedig Buda­pesten az Országos Központi Hilelsz’óvetlcezettiek Pestmegye székházának nagytermében megtartott rendes évi közgyűlésén elnökölt. — Perczel „Dezső valóságos belső titkos tanácsost Ő Felsége a király e hó 12-én a budai királyi váriakban hosszabb kihallgatáson fogadta. — március tizenötödike. A magyar nemzet nagy átalakulásának 55. évfordulója alkalmával hazánk összes községeiben ünnepélyeket rendeznek március 15-nek emlékezetére. Varosunkban a szeg­zárdi polgári olvasókör a nagy nap emlékére már tegnap este megtartotta a szokásos halvacsoráját, melyen a nap emlékét Boda Vilmos elnök méltatta. A szegzárdi rom. hath, olvasókör nagyböjti felol­vasásainak keretében a mai napon délután fél 5 órakor hazafias énekekké! j alkalmi szavalatokkal egybekapcsolt felolvasó estélyt tart, melyen Kálmán Károly r. k. tanitó az általa irt » Jobbágyság töt- ténetéi-bői fog, egy a mai napra igen alkalmas részletet: a jobbágyság felszabadításáról fel­olvasni; este pedig a kath. legényegyletben ál­doznak a nagy nap emlékének, hol Horváth Ignácz r. k. tanitó tart felolvasást március 15-érői. Ugyan­ezen napon a vidéken is több helyen tartanak ün- nepélyeket, igy Ocsényben, Dessen és Alsó-Nyéken, honnét külön meghívókat is bocsátottak ki. — Áthelyezett pénzügyigazgató he­lyettes. A m. kir. pénzügyminiszter Györ- birö Benő beregszászi p. ü. igazgató he­lyettest hasonló minőségben a szegzárdi p. ü. igazgatósághoz helyezte. — Kinevezések. A honvédelmi miniszter a szegzárdi származású Schöner Nándort a pécsi 19. honvédgyalogezred állományában tartalékos had­apród tiszthelvettessé nevezte ki. — A pécsi kir. itéjótifetiá elnöke, Gyárinál tip MTk'Ps keszthelyi lakos végzeit joghallgatót a pécsi kiír Ítélőtábla kerületébe díjtalan joggyakornokká nevezte y: — Jótékony adomány. Deutsch Zsig- mond nosztáni nagybérlő a Dombovárott építendő Erzsébet kórház javára kétezer koronás alapítványt adományozott. — Bölcsészet tudor. Kubácska Andrást, a szegzárdi főgimnázium kitűnő tanárát, kinek a tudo­mányos irodalom terén is már ismert neve van, a budapesti egyetemen bölcsészettudorrá avatták. — A baja-báttaszéki hid előmunkálatainak vezetése céljából hétfőn Bajára érkeztek Bergmann Ernő áll. főmérnök vezetése alatt Tordai Miksa és Széke\y Nándor máv, mérnökök, Sándor Miksa Mirhán Miklós Kákosi Ákos mérnökök és két mű­szaki rajzoló. Az előmunkálatokat mar szerdán még is kezdték. — A gyönki főszolgabírói állás. Műit számunkban emlitettük, hogy Szentivdnyi Miklós, a dunaföldvári járás kitűnő szolga, bírája szintén pályázik a gyönki főszolga, bírói állásra. A múlt héten azonban Szent­iványi a pályázástól visszalépett / és erre vonatkozó elhatározásáról körlevélben ér­tesítette a vármegye törvényhatóságának bizottsági tagjait, kérve őket, hogy támo­gatásukat tartsák fenn számára a jövőben. Ebben a kérdésben különben, mint értesülünk, legközelebb értekezlet lesz, melyet gróf Széchenyi Sándor vármegyénk főispánja hí egybe. — Halvacsora a szegzárdi kaszinóban. A szegzárdi kaszinó hagyományos, böjti halvacso­ráját március hó 24 én fogja megtartani. — Eljegyzések. Lichtmann Ignác budapesti gyáros eljegyezte Pirnttzer Annie, urhölgyet, Pír- mtzer Manó, a szegzárdi Pirnitzer József fiai cég egyik tulájdonosának leányát. — Perczel Oszkár megyei h. utmester eljegyezte Wimmersberg Ok- távia bárónőt — Ifj. Arany Károly Felső-Iregen eljegyezte Fábián Izabella urhölgyet. — Márciusi ünnep a főgimnáziumban. A szegzárdi állami főgimnázium »Eötvös József ön- képxő-kör«-e által a* 1848. évi márciusi napok emlékére 1903. március 15 én d. e. 11 órakor az intézet tornacsarnokában ünnepélyt rendez, melynek műsora a következő: 1. Hymnus. Énekli az ifjúság. 2. Megnyitó beszéd. Tartja Haugh Béla az ön- kéző-kör tanár-elnöke. 3. Március tizenötödikén, Bodnár Istváról. Szavalja Pető István VII. 0. t. 4. »Talpra magyar . . .« Énekli az ifjúsági ve­gyeskar. 5. Ünnepi beszéd. Tartja Schelesznik Károly Vili. 0. t. ifj. elnök. 6. Induló Énekli az ifjúsági férfikar. 7. Alkalmi költemény. Dúzs Sámuel Vili, 0. tanulótól. Szavalja Tóth Pál VII. 0. t. 8. Kossuth búcsúja. Énekli az ifjúsági férfikar. 9. A \é . cigány. Melodráma Farkas Imrétől. Szavalja nk Elek VII. 0. t., zongorán kiséri Selcz Gyula 0. t. 10. Szózat. Énekli az tfjuság. — Ez ün- ITpélyen a mélyen tisztelt szülőket és az ifjúság baráfflh szívesen látja az önképző-kör. _Bodnár Istvánnak, lapunk mai számá­ban közölt Ijangiilätos költeményét a főgimzázium mai hazafias Iflpepélyén fogják elszavalni. — Jegyző^asztás. A belecskai megüre­sedett körjegyzői á/psra Grünvald Gyula kölesdi ír — Én jó fiam, én drága gyermekem ! A komoly nagy darab ember, a bátyja is, aki leghátul kullogott, mormogott valamit a szakálába. El lehett érzékenyülve, mert sűrűn rágta az eszter- hás bajuszát. Szentpaály Györgyöt, a világéletében czini- kus, örökké fáradt, nagyszivü embert meghatotta ez a fogadtatás. Tisztán kiérezte a nagy szeretetet a hozzátartozói érzékenykedéséből. Hallotta a bol­dogságában vergődő anyai szív dobogását és a kis leány üde kaczagásában az árnyéktalan, suga­ras, tiszta szeretet csengése a szivéig hatott. Még megszorította hozzá a bátyja izmos, munkában megtört tenyerét és nagy, tiszta harmónia, amely most elomlott körülötte, megigézte a lelkét. íme a Szeretet, Tisztaság és Becsületesség ! . . Csodálatos, szokatlan érzés ragadta őt is ma­gával. Napfényes volt a levegő körülötte és a vad­virágok illattá, mintha finom, láthatatlan, fátyolt teregetett volna a földre. Gondolatai, érzései, a melyek minden léptét kisérték, fényes szárnyakat öltöttek és elcsapongtak a fényes kék égivig és a halvány lilavonalba vesző szemhatárig. Nem volt neve az érzéseinek, tartalma a gondolatainak, csak érzett, csak gondolt valamit ... És ez első eset volt, hogy nem tudott kifejezést találni arra, amit gondolt. Otthon volt. Jó volt, hogy már alkonyatra hajlott az idő, amikor megérkezett, mert talán el se bírta volna a lelke egy egész hosszú nap be­nyomásait a múltról, a gyermekidőkről. Ágyában fekve — tiz órakor este — homlo­kán meleg anyai csókkal, gyermeknek érezte ma­gát újra és hogy, hogy nem összekulcsolódtak a kezei. És.eszébe jutott egy imádság is, amelyet réges-régen mormolt el esténként. Az egész vilá- ,got befoglalta imájába s a legmeghatóbb része ott volt az imádságnak, amikor a Bodri kutyára kérte az ég áldását. Kaczagás ingerelte a torkát, ahogy ez eszébe jutott és ledobta magáról a takarót. — Néha le­csukta a szemeit, mintha aludni akarna, holott csak mélyebben elgondolkozott és az emlékeit rendezgette. Egyszer asztán eszébe jutott, hogy ez az elmélázás igen nevetséges. Gyerekes érzékenyke­dés és banálitás. Az igaz, hogy ágyhoz szegezve ebben a tiszta, öreg, levendula illatos szobában nem is tehetne mást. A környezet szüli a hangu­latot. Ez bizonyos. Mert például valami éuekes kávéházban aligha fogná el az embert ilyen bo­lond hangulat. Mikor tán a Lóri rúgja égnek a lábát. Na hiszen ! Lóri 1 Ejnye, az a bolond Tárlaty, de szerel­mes is ebbe a harmadrendű balletcsillagba. Pedig kár a fiúért, jóravaló gyerek. Aztán szó, ami szó, talentumos piktor. Sőt zseni. De kár érte, mert el fog zülleni. Az a lány tönkre teszi. Czudar az az asszonynépség. Sólyomszeghyt Gócs Elza jutatta a sirba. Tordai Ferit Julcsa, a szakácsnéterraetü naiva. És őt . . . igen, őt magát is csak a véletlen jószerencse mentette meg attól a morgue-tól a Liliom Klíri a széP szemeinek miatta. Czudarság ! Ami éle* fotyj| abban a |Jf rongó, zsibongó Babilonban. ,na> az mar borzalmas fj Tehetséges jóravaló fiuk, hogyv őrlődnek, senyved-1 nek el a szoktalan és mindennapból eltérő élveze­tek hajhászásában, az örökös, vérs?'kkasztó lázban. ! Az a bohémélet, az a czudar ! Csupa könnyelmű-) ség, rendszeres öngyilkolás. Mindmega1sny' k°ral halálnak eljegyzett alak; az éjszakák lámPa^ny‘iS sápadt világában űzi, hajszolja a gyorsan tdíasZa 0 perczeket, él gyorsan, sokat, emberfölöttit Szentpaály György tépelődő lelke előtt a le­vendulaillatos, öreg, tiszta szobában, a csöndes,1 fehér éjszakában elvonult ime Lóriék tülánglés hada és a halavány arczu, lázas tekintetű bohém­csapat, Osszeszorult a szive a látványon, mintha halottas menetet látna. Sajnálta őket. Mert olyan biztosságban érezte most magát. Itt, az egyszerű környezetben, hol nincsenek szen­vedélyek, csak szelíd érzések és némi hangulatok, hol este nem gyújtanak lámpavilágot, csak télen, mert tavaszi időn és nyárszakán csillagok világí­tanak és tiz órakor már éjjel van, mert álom bo-j rul mindenekre. A kis húga jutott eszébe, a vidám, mosolygó szemű gyermek a kék szalagos kalapjával s a; vörösszinü pipacsokkal. Micsoda ellentét: ez a, gyermek és a tülánglés leányok. Maga a szüztiszta,! feher imádság a fekete mise énekei mellett. És valamennyi leány olyan itt. Lesimitvaj hordják a hajukat, hosszú fonatban s ha sznplősj

Next

/
Thumbnails
Contents