Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-01 / 9. szám
2. TOLNAVAKMECJYE. anyagi existenciájuk biztosítása, már az előmenetel hiánya miatt is ép oly sürgős kérdés, mint az állami tisztviselők helyzetének javítása. A vármegyéknek a kérdés végleges megoldását már saját érdekükben is szorgalmaznak kellene, mert a jövőben, araikor az állami szolgálat biztos előmenetellel kecsegtet, a közigazgatás aligha fog elsőrendű munkaerőket kapni. Ha nem is az anyagi hátrány, de a mellőzés feltétlenül elégedetlenségre fog vezetni. A közigazgatási tisztviselőt nem tekintik felsőbb helyen az államhatalom szervének, pusztán csak azért, mert választják ; a közigazgatás munkásai pedig erősen érzik, hogy a munka és felelősség jogot ad nekik arra, hogy a szorosabb értelemben vett állami tisztviselőkkel egyenlő elbánásban részesüljenek. Ennek pedig a törvényhatóságok alkalmazottai hangot is fognak adni. A mozgalom országszerte megindult s a legtöbb vármegye már csatlakozott a mozgalomhoz, Országos értekezletet terveznek a közelebbi teendők megbeszélése végett. Az állami szolgálat minden ágazatában érzik a reform áldásait, csak a vármegyék tisztviselői maradjanak abban a helyzetben, amely örökös reménytelenségre kárhoztatja őket? A rendezésből kirekedtek; a reform nem teljes s az állam még mindig megoldatlan probléma előtt áll. A mozgalom jogos, mert az életfeltételek itt is, ott is ugyanazok; helyén való, mert azt láttuk, hogy eddig is csak azok érezték a felsőbb -támogatást, akik őszintén feltárták sanyarú helyzetüket és hangosan kértek. Ha kiszámítja valaki, hogy a tizennyolc millióhoz képest milyen csekély összegre volna szükség a vármegyék felsegélyezésére, alig találja meg annak a magyarázatát, hogy miért nem oldották meg a kérdést egy csapásra s miért kell újra egy vehemens társadalmi akció ahhoz, hogy a legszerényebb igények elismertessenek. VÁRMEGYE. — A vármegyei tisztviselők szervezkedése Mozognak a vármegyei tisztviselők országszerte már ez év első hete óta. S ha a nagy közönség mozgalmukról tulajdonkép csak ma értesül, mikor már országos szervezetük nagy vonalaiban áll s már az országos kongresszust megelőző értekezlet napja márczius 25-re ki is van tűzve, ez csak azt bizonyítja, hogy az oly mozgalom, melynek igaz belső oka van, nem sok szervezést igényel. Mind* ezideig a közigazgatási tisztviselők távol tartották magukat minden hasonló mozgalomtól, s ha egy-egy vármegyében történt is valami érdekükben, általánosságban el lehet mondani, hogy minden foglalkozási ág között legrosszabban vannak fizetve. És most, hogy az állami tisztviselők mozgalmuk czél- jának elérése' előtt állanak, nem veheti rossz néven J senki, hogy a közigazgatás tisztviselői sem akarnak az államiakhoz képest fizetés dolgában valósággal lealázó helyzetben lenni. A mozgalom első csirája tulajdonképen az Árvamegyében, Alsó-Kubinban dr. Horváth József szolgabiró által szerkesztett s jan. első hetében megindult »Vármegye« czimü lapból indult ki, mely lap programmja-ként tűzte ki a megyei tisztviselők országos szövetségének megalakítását. Ez a lap az első számtól kezdve a legélénkebb érdeklődéssel fogadtatott, az ország minden részéből kapta az üdvözlő leveleket s midőn időközben Hontvármegye tisztikara, élén Czobor László alispánnal, a fizetések országos rendezése érdekében országos mozgalmat kezdeményezett e hó közepén szétküldött körlevelével, már nem volt egyéb hátra, mint a »Vármegye« által kezdeményezett és szervezett mozgalomhoz csatlakozni, s elfogadni az előértekezlet megtartására, március 25-ére kitűzött terminust. Ezt az előértekezletet fogja követni az országos kongresszus, mely a mai jelektől ítélve rendkívül impozánsnak Ígérkezik. Az elő- értekezletre már eddig 2—3 vármegye kivételével valamennyi vármegye s törvényhatóság bejelentette küldötteit. — Kihágási Ügyekben a marasztalót csak a kihágási eljárás során felmerült költségek terhelik. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1903. évi 3399. sz. határozata.) — Vizrendőri kihágási ügyekben a felek vagy képviselőjük költségeik megtérítésére igényt nem tarthatnak. (A m. kir. belügyminiszter 1902. évi 3510. sz. határozata.) — A csendőrség idegen területen engedély nélkül vadászás által elkövetett kihágás miatt panaszemelésre nem jogosult. (A m. kir. belügyminiszter 1902. évi 3067. sz. határozatu.) — A törzskönyvezés tárgyában a közigaz gatási bizottságnak 1890. évi I. t-ez. 68. §-a alap, ján hozott határozatai végérvényesek. Azok elle, föllebbezésnek helye nincs. Az ebből eredő jogi sérelmek csakis a törvény rendes utján érvé. nyesithetők. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1902. évi 75,090. számú határozata.) — Kihágási Ügyben megtartott szemle alkal. mával történt kiszállásért a szabályrendeletileg m6g állapított fuvardíj a kiküldöttet megilleti. (A magy,! kir. belügyminiszter 19Ó2. évi 4459. sz. határozata) Adakozások Bezerédj István szobrára. j — Bezerédj István szobrára az el* múlt héten Simontsits Elemérhez, a szobor- bizottság elnökéhez következő adományok érkeztek : Vívó-akadémia jövedelme 2191 K — f, Dr. Tanárky Árpád 10 K — f. Gőb'öl'ós József gyűjtése Faddon 6 K 40 f. Ehhez járultak: r. k. népkőr 2 K, Gobölös J. SO, Sipos J. 50, Bali J. 50, Babatzky J. 10, Fehér M. 20, Bűtős J, 20, ifj. Bali M. 20, Meksz J. 10, Koleszár A. 10 fillérrel, Zányi György 2 koronával. Eddig befolyt összesen 15788 kor. 02 fill. KÖZSÉGI ÉLET. >■ Képviselőtestületi ülés. Szegzárd város képviselőtestülete Nagy György biró elnöklésével f. évi február hó 26-án délután 2 órakor a város* háza tanácstermében rendkívüli képviselő-testületi | ülést tartott, melyen a tagok szép számban jelentek meg. A tárgysorozatból kiemeljük a következőket: A kereskedelemügyi miniszternek leirata a villamostelep felülvizsgálatának eredményéről, mely szerint a villamos-telep műszaki szempontból kifogástalannak találtatott, tudomásul vétetett, minek folytán Siemens és Halske cégnek a bánatpénze kiadatik, mégis 2000 koronát, mig az utcai oszlopokat -befesteti, a kaucióból visszatartanak. Dr. Leopold Kornél felszólalására elhatározta a képviselőtestület, hogy az áram és feszültség mindenkori ellenőrzése és az utcai égőtestek pontos kicserélése végett szakértőt fog alkalmazni. A fóldmivelésügyi miniszter leiratát, mely szerint hajlandó a szegzárdi szőlő- telepet holdanként 40 kor. évi bérösszegért bérbe venni olykép, hogy a telep összes tartozékaival a bérlet leteltével a bérbeadó város tulajdonába megy át, elfogadta a képviselőtestület, ezzel egyidejűleg megszűnt a városnak ama kötelezettsége, hogy a szőlészeti felügyelőnek lakbér fejében 400 koronát 1903. március 1 volt, messze földre vitte magával Noéllet, ahonnan egyszer-kétszer visszatért ugyan, de jövetelét sohasem tudatta velem. Huszonhárom év múlva az én első' szerelmem meghalt. Családjáról csak annyit tudtam meg, hogy egyetlen gyermeket hagyott hátra, akire sokat gondoltam s akit nagyon szerettem volna megismerni. Egy napon Eviamban a »Sasról« kiszálló utasok között egy fiatal nőt pillantottam meg, akiről nem tudtam levenni szememet. Mintha csak Noélle elevenedett volna meg előttem, ugyanaz az arc, ugyanazok a szemek és a véletlen játékából ugyanabban a korban volt, mint Noélle a mi idillünk idején ott a francia parkban. Egy szélesvállu, rőt- haju, harminc év körüli férfi oldala mellett haladt, aki, tekintetéből ítélve, nagyon gyönge, nagyon erélytelen lehetett. Csakhamar kitaláltam, — aminthogy ön is kitalálta, ugy-e ? — hogy e nő leánya volt egykori barátnőmnek. Apró csel, fondorkodás utján megismerkedtem a férjjel, aki meghívott s bemutatott nejének. Az anya iránt érzett ifjúkori szerelmem újra felgyűlt a leány látásakor, crakhogy e szerelem most sokkal tudatosabb, sokkal szenvedélyesebb volt. Valamint annak idején az anya, úgy most a leány is teljes szivéből viszonozta az érzelmemet. A tó partján, a hegyek között, a kaszinóban sok édes órát töltöttünk együtt anélkül, hogy a férjnek homloka csak egyszer is elborult volna. De S .. . ur bizhatott nejében, mert Noélle, aki szintén azt a szokatlan, bájos nevet viselte, éppen olyan ártatlan, éppen oly erényes volt, mint anyja. Inkább a tóba vetette volna magát, semhogy szelíd, engedékeny urát megcsalja. Noha szenvedélyem határtalan volt, noha az ereimben lüktető szerelmi láz napról-napra fokozódott, a hajthatatlansága nem ejtett kétségbe. Még csak egy csókot sem lophattam ajkáról, de a tudat, hogy bennem e tüzet, ha nem is oltja, — ő gyújtotta, mondom, e tudat boldoggá tett. De mint hajdan, úgy most is rövid ideig tartott a boldogságom. A férje apja Eviamba érkezett. Köszvényes, epés ember volt, emellett végtelenül szemes; néhány nap alatt nyomára jött annak, amit a fia nem fedezett volna fel egész életében sem. Nem sokáig habozott, ismerve menye természetét, egyenesan lelkiismeretéhez folyamodott. Noélle még aznap este, amikor együtt sétál- tnnk a tó partján, szomorú szívvel adta tudtomra, hegy plátói szerelmünket nem folytathatjuk, — válnunk kell. Oh, az a tóparti éjszaka! A hajók villamos lámpái mint egy-egy fürkésző szem csillogtak bele a.csendes tótükörbe. A túlpart titokzatos homályából tündérmesébe illően fehér hattyúk siklottak csendesen felénk. Félve, hogy zokogásba törünk ki, észrevétlenül hagytuk el a társaságot, kik a villamos iv- lámpák alatt jártak-keltek a sétányokon. A tó elhagyatott részére siettünk, ahol homályban voltunk és biztonságban. Sem kiváncsi szem, sem a | járó-kelők zaja, még csak a szellő sem zavart ott bennünket. Elváljak tőle anélkül, hogy megcsókoljam} E pillanatban elviselhetetlennek tetszett e gondolat. A felindulástól reszketve nyújtottam feléje karomat s esdően suttogtam fülébe, magam sem tudom, hogy mit, amitől feje szé’dülten omlott vál- lamra s az ajkunk, mely öntudatlanul kereste egymást, tüzes, dacos csókba forrt össze. * ... És örökre elszakadtam tőle is — folytatta Contande elbeszélését, mélyen felsóhajtva. — Egy-két év múlva egy leánygyermeknek adván életet, — Noélle meghalt. Férje efölötti bánatában kastélyába zárkózott, embergyülölő lett. Később, fájdalma csillapodtával utazgatott, de én csak két hónappal a halála előtt láttam őt viszont.. Akkor már hatvanéves voltam, törődött, de sugár alakom, üde bőröm s finom vonásaim fiata- labbnak tüntettek fel. Noha Sátánnak és incselke- désének már évek óta ellenálltam, az az érzés ami a harmadik Noélle látásakor a szivembe vonult, nem hasonlított egy aggastyán érzelmeihez. Dusán egyesült benne a nagyanya és anya minden bája, minden erénye. Oh, szerelem volt az, amit iránta éreztem, sokkal lázasabb, sokkal türelmetlenebb, sokkal meginditóbb szerelem a két elsőnél. S hogy fölleltem ifjúkori ábrándomat, férfi- korom szerelmét, ismét [éledni kezCtem. Mesebeli tündérkertnek láttam a világot, egyf nagy, viruló
