Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-15 / 7. szám
V 190 3. febiuár 15. méiiyt kell kiemelnünk, melyre elszomorító példával szolgálnak a most volt tárgyalások. A Rudolf-iéle ügyben két tanú a szemébe vágja a harmadik, perbeli szerepénél fogva rendkívül fontos tanúnak, hogy meg van véve. Nyíltan hirdetik, hogy a vádlott hozzátartozói vesztegettek. A Mihalko-íé\& bűnperben nyolcz tanú, köztük hat teljesen érdektelen, eskü alatt vallja, hogy majdnem fényes napnál, tisztán, határozottan látta, mikor a vádlott áldozatát úgy sújtotta fejbe, hogy a szenvedett sérülésbe nemsokára belehalt. És az esküdtek azt a vádlottat, aki ellen ilyen bizonyítékok vannak, nem merik elitélni, mert számos más tanú, a bűnösséget kizárni látszó tényt tanúsít. Ahol a hamis tanúskodás, az igazságszolgáltatásnak ez a veszedelmes ellensége, ilyen megdöbbentő módon nyilvánul s talán diadalmaskodik is: mennyivel inkább fokozódik az a veszedelem, a mire rámutattunk ? Ismételjük: lehet, hogy azokban az esetekben, a melyek e megjegyzésekre okot adtak, a vádhatóság több bizonyítékot föl nem teremthetett; megengedjük, hogy az esküdtek ezeknek a bizonyítékoknak a kellő gondossággal és szigorú lelkiismeretességgel való mérlegelése alapján mondták büntelen- nek a vádlottat, de az az egy bizonyos, hogy az ilyen ítéletek, mig egyrészt a bűnös kéz ütötte sebet boszulatlan hagyják, újat ütnek a közbiztonságon és — sajnos — magán az esküdtszéknek annyi bizalommal várt, annyi örömmel fogadott intézményén is. _____VÁRMEGYE. — A vármegye által kivetett pótadónak eredeti rendeltetésétől részben vagy eoészben eltérő fordítása csak névszerinti szavazás utján határozható el. (A m. kir. belügyminiszter 1902. évi 130,274. sz. határozata.) — Ha a községi vadászati jog bérbeadása céljából megtartott nyilvános árverés eredményét a közi égi képviselő . testület kielégítőnek nem találja, kellő megokolással az árverés eredményétől a jóváhagyást meg is tagadhatja, s kedvezőbb eredmény reményében újabb árverést rendelhet el. (A m. kir. közig, bíróság 2776/1902. K. sz. határozata.) 2. — a községi vadászati jognak bérbeadása tárgyában megtartott nyilvános árverésen tett legmagasabb ígéret csak kivételesen, s csakis^ abban az esetben mellőzhető, ha a szerződésből folyó kötelezettségek pontos betartására, nemkülönben a vadászati jognak okszerű gyakorlására s ezzel karöltve a vadászterület vadállományának fentartására nézve a legmagasabb ígéretet tevőnél a kellő biztosíték hiányzik, s ezen körülményeknek a fenforgása kellőleg beigazolható. (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 2973/1902. K. sz. a. határozata.) — Községi Virilista leket az egyéb feltételek fenforgása esetében olyan nagykorusitott egyén is, a ki a 24. életévét még nem töltötte be. (A m. kir. közig, bíróság 1172/1902. K. sz. határozata.) Adakozások Bezerédj István szobrára. — Bezerédj István szobrára az elmúlt héten Simóntsits Elemérhez, a szobor- bizottság elnökéhez következő adományok érkeztek : A budapesti tolnamegyei kör gyűjtése lapunk utján beküldve 11 K. 20 f. Tolnai polgári takarékpénztár 40 K. — f. Wosinsky Mór 25 K. — f. Eddig befolyt összesen 13481 kor. 02 fill. TOLNAVARMEGYE.______________ A vívó-akadémia. Wesselényi' Miklós nemes művészete eljött hozzánk tegnap délután, hogy Bezerédj István emlékét megépíteni segítsen. Mészáros Ervin ur minden tiszteletre és hálára méltó fáradozása * összehozta a szegzárdi vívóakadémiára a mesterek és amatőrök egy remekül összeválogatott csapatját, a melyben a vitőr, — valamint az olasz kardvívás világhírű mestereit láttuk mérkőzni. Elegendő megemlítenünk Mészáros Ervint, ki a franciák kedvenc bajvívó fegyverét, a vitőrt az osztrák-magyar-monarkiában legszebben, legelegánsabban kezeli, Italo Santelli a Fló- rencből ideszármazott budapesti vívó-mestert, ki a magyar kardvívás legnemesebb hagyományai s a francia szablya szikrázó gyorsasága mellett is érvényesülést, tiszteletet és tömérdek sikert tudott szerezni az eleven, fürge, rugalmas olasz vívásnak. S a többiek is méltó partnereknek bizonyultak, egymásután vívtak előttünk Bérczy Oszkár, Mészáros^Loránd és jfanny urak, a budapesti amatőrök büszkeségei, valamint Volpini olasz vivómester hírneves mesterünk a Cinquecento városából, hol a vívás művészetének az egyetlen olasz sportnak annyi buzgalommal áldoz a florenci ifjúság minden rétege. Fényes mulatsága volt tehát a tegnap délután egybegyült óriási közönségnek, mely gyönyörűséggel és izgalommal kisérte a gyakorlott csuklói mozgásait, az olaszok csodás hajlékonyságát melylyel a vágások elől kitérnek, elhajol nak, visszaszöknek és a férfias nyugalma és higgadtságot, mely a legkeményebb viadal közben sem hagyta el a mérkőző feleket. Tapsviharral fogadta a közönség a mesterek puszta megjelenését köszöntvén őket azzal a tiszteletadással, mely elébök járul Európaszerte s a mérkőzések végeztével ez a tiszteletadás az elragadtatás nagyszerű ünneplésévé változott, meiy percekig tartott és minden szám után megújult. Délután a vasútnál a rendező-bizottság fogadta fényes kocsisorral az érkező mestereket, kik 5 órai theára Simomsits rendezőbizottsági elnök vendégei voltak. Hat órakor a közönség a terem minden zugát ellepte. A jeles közreműködők érmet és okleveleket kaptak szerény külsőségei gyanánt annak a nagyrabecsülésnek és hálának, melyet szives eljövetelök és közreműködésök Szegzárd társadalmában mindig ébren fog tartani. A juryben a tolnai uhlánus-ezred őrnagya, továbbá Sztankovánszky János cs. és kir. kamarás és Dóry Ödön urak kötelezték hálára a rendező-bizottságot. A közönség soraiban ott láttuk Szegzárd társadalmának szinét-javát, vármegyénk számos előkelőségét és a szomszédos megyék sem maradtak el. Megjelent testületileg a tolnai uhlánus-tisztikar, többen családostul. • Reméljük, hogy esztendőre már Bezerédj István művészi szobrának leleplezésén fogjuk mint örömmel látott vendégeinket, a mai vivó-akadémia részeseit újra köszönthetni. Együtt velők fogjuk üdvözölni Simon- tsits Elemér főjegyzőt, ki a Bezerédj-szobor alapját annyi fáradhatatlansággal és lelkesedéssel hozta össze s kinek a vivóakadémia jelentős sikerében is legnagyobb része van. Ha akkor a vivó-akadémia mesterei megpillantják a jobbágyfelszabaditó áldott vonásait, melyeknek ércbe öntéséhez ők is annyi áldozatkészséggel járultak, egy pillanatra Wesselényi Miklós szelleme fogja köszönteni Bezerédj István szellemét. év óla valóságos irtóháboru az életünk. Sorjában kiirtottuk egymás szivéből mindazt a sok illúziót, amit nászutunkra magunkkal vittünk s az egykori pusztító tűz bői nem igen maradt meg más a szivünkben, mint egy sereg keserűség és gyűlölet. . . A bandita gyanakodásával és rosszhiszeműségével kémlelődünk öt év óta egymás ellen s az volt a legdiadalmasabb napunk, amikor egymásról a legtöbb gazságot fölfedeztük ... így élünk teljes hatvan hónap óta és a bölcs társadalom ezt nevezi szerelmi frigykötésnek . . . Komoran bólintott néhányszor a fejével, aztán szenvedélyesen folytatta : — Már akárhányszor azon a ponton álltam, hogy szakitok vele, de mindig közbejött valami, J ami a végleges válást elhalasztotta . . . (Az ember néha oktalanul elgyengül, ha szép asszony a felesége.) Most egy hónapja aztán konok határozat ! érlelődött meg bennem; a fájó sebet könyörtelenül í ki kell vágni, hogy a szervezet meggyógyuljon. j Légy fét fi, szóltam magamhoz és egy este hideg i tárgyilagossággal tekintettem végig a legutóbbi öt esztendőn : a veszekedések, félreértések, perpatvarok, keserűségek e vegtelen és vigasz nélkül való ! sorozatán. Egyszerre mondhatatlan düh fogott el a I bájos nő iránt, akit a gonosz végzet mellém rendelt; tisztában voltam vele, hogy minden bajunk- j nak csupán ő az oka s hogy szinte gyermekes vonzódásomat öt hosszú év óta mindig önzéssel, j I szívtelenséggel, meggondolt hamissággal viszonozta. Szóval elszántam végre magam arra, hogy megindítom a válópört és e szándékom bizonyára meg I is valósítom, ha ekkor közbe nem jön valami — — Mi jött közbe ? — Az asszony, úgy látszik, észrevette raj- | tam, hogy micsoda gondolattal foglalkozom s egy este álmodozva tekintett a szemembe . . . Oly bájos szelidí éggel nézett rám, hogy a homlokom egyszerre lángba borult s a szivem rég kialudt vágyakkal lett tele . . . Talán csak egyszer nézett igy rám, egy szeptemberi napon, mikor mint nászutas házasok ültünk a svájci vendégfogadó ter- raszán. . . Zavar fogott el s a földre sütött pillantással álltam előtte, — ő pedig bájos szeméi-emmel a kezem után nyúlt ... És pironkodva susogta, mint egy kéthetes asszony: — Hova megy? — A kaszinóba, válaszoltam halkan. — Nem tenné meg a kedvemért, hogy itthon maradna? . Oly boldog lennék, ha ezt az estét magával tölthetném el . . . Zongoráznék, maga újságot olvasna — és ha elálmosodnám, helyettesítené a szobalányomat ., . akarja — folytatta, miközben a szeme csillogott a szeretettől — akarja ? . . . Ugy-e megteszi, ha én kérem ... ha én kérlek. . . — Nagyságos asszonyom (fordult Hárlray a feleségemhez,' én is ostoba férfi vagyok, ne csodálja háf, ha elkábitott ez a pár meleg szó. O t- hon maradiam és nem bániam meg . . . Mintha Vilmába egy más asszony lelke költözött volna: az estétől kezdve gyöngéd, figyelmes, édes feleséggé lett, aki csak annak él, hogy az ura boldognak tudja magát ... Reggel nem bocsátott el hazulról, amig a kabátomat le nem kefélte, maga öltöztetett csinosított, délben a legszebb pongyolájában nyitott ajtót és elpirulva tartotta elém piros ajkát ... A feketekávét maga főzte, a hivatalba minden este értem jött és ha egyedül voltunk, úgy viselkedelt. mint egy bohó, de szerelmes gyermek . .. Szégyenlem magam, de be kell vallanom, hogy e napokban újra beleboloudultam a feleségembe . . , — Nos ? kérdeztük kíváncsian, mert a Harkay története most már bennünket is érdekelni kezdett... A boldogtalan férj keserűen rázta meg a fejét. — Semmi nos, a történetnek nincs folytatása .. . Vilma arra kért, hogy az édesanyját meg- látogythassa és magam kisértem ki a vonathoz, amikor Iharos-Berénybe utazott. Otthon mámorosán borult a nyakamba, drága kis urának nevezett, $ kupé ablakából pedig mindaddig integetett, amig a vonat el,nem tűnt a vasúti őrházak mögött ... Ennek most éppen három napja — és ma reggel kaptam e levelet, amelyben mindörökre búcsút mond.. . Elhajít, mint egy kopott keztyüt, — és azzal punktum .,,
