Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-20 / 51. szám
1903. deczember 20. vessző termelő telepeink száma rövidesen megkétszereződött; ma számuk 46, összesen 1759 holdon és ezek termelése, jóllehet a termőképességet nem érték még el az uj telepek, tizenhat és fél millió vessző és közel 'egy millió oltvány. A szőlőmivelés ismereteinek terjedésére rendezett tavalyi kurzusoknak 52 ezer hallgatójuk volt. A vincellériskolákban 300 tanuló képezi magát. Nagyjelentőségű feladat vár a központi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézetre, mely mintaszerűen fölszerelt helyiségeibe nem sokára beköltözik. Az intézet bérhelyiségben is nagyobb arányú munkába kezdett s munkássága abban a jegyben indult, hogy a gyakorlati szőlőmivelés ügyén lendítsen. Éppen ez okból lesz népszerű rövid idő alatt. Rövid vonásokban nézve át a szőlőmivelés széles munkaterét, megállapítható, i hogy a fillokszéra által elpusztított szőlőkből teljesen felújíttattak már és készen vannak a beregszászvidéki szőlők, kilenctizedrészben készen van a ménesmagyarádi hegyvidék, csaknem hasonló arányban az Ermellék, 3/5 részben Tokaj-Hegyalja s a Balatonmellék és nagyon előhaladott állapotban van a szekszárdi s a pécs-villányi borvidék is. Bortermésünk a fillokszéra előtt 4—5 millió hektoliter volt, tavaly két millió 600 ezer hektoliter, de a legközelebbi időben tetemes emelkedés várható s nincs messze az az idő, midőn a régi termés-átlagot még kisebb területen is elérjük, ezt pedig elérjük az intenzivebb, okszerűbb szőlőmiveléssel. Ez is a fillokszerapusztitás egyik haszna s teljesül itt is a magyar példaszó: nincs olyan kár, amiből valami haszon ne sarjadzanék. VÁRMEGYE. Rendkívüli közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága múlt kedden rendkívüli közgyűlést tartott gróf Széehenyi Sándor főispán elnöklete mellett. Az ülésre a bizottsági tagok szép számmal jöttek össze. Az ülés mindvégig nyugodt hangulatban folyt le, mert az állandó választmány minden javaslatát vita nélkül egyhangúlag elfogadták. A főispán a gyűlés megnyitása után a kegyelet érzelmeinek adózott, bejelentve, hogy Spdnyt Autal, a vármegyének régebben esküdtje és tiszteletbeli szolgabirája, utóbb pedig várnagya, a napokban, hosszú munkás és becsületben eltöltött életkor után, meghalt. A boldogult a szabadság- harcban is tevékeny részt vett és súlyosan meg is sebesült. A vármegyénél mindenkor kiváló buzgalommal és közmegelégedésre töltötte be hivatalát és a társas életben is általános becsülésnek és rokonszenvnek örvendett, méltónak tartja tehát arra, hogy a búcsú utolsó koszorúját letegye a vármegye nevében a boldogult sírjára. Bejelentette azután a főispán, hogy br. Fiáth Elemért tiszteletbeli aljegyzővé, dr. Hagymássy Dezsőt pedig a simontornyai járásba közigazgatási fogalmazó gyakornokká nevezte ki. Bajó Pál központi járási szolgabirót pedig, ki a főszolgabíró szabadságideje alatt a hivatal vezetését hosszú időn át kiváló szorgalommal és elismerésre méltó pontossággal vezette, tiszteletbeli főszolgabíróvá nevezte ki. Ezután a tárgysorozat első pontjaként a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az állandó választmány azon javaslatát, hogy gróf Tisza István miniszterelnöknek a kormány megalakulását tudató leiratára a következő tartalmú üdvözlő és bizalmi feliratot intézi a miniszterelnökhöz : »Kegyelmes Ur! A mióta Nagyméltóságodnak folyó évi november hó 4-én kelt leirata, melyben miniszterelnökké történt legkegyelmesebb kineveztetését s a magyar kir. kormány megalakulását tudatja, hozzánk beérkezett, vármegyénk ma tartja első közgyűlését, s igy mindeddig nem nyílt alkalmunk arra, hogy e ténnyel önkormányzati életünk keretében foglalkozhattunk volna. Az azóta letelt időszak megfigyelése azonban csak könnyebbé teszi ránk nézve, hogy ezzel az alkotmányos életünkben bekövetkezett fordulattal szemben, — úgy az ország általános ’^kormányzatával, mint a pillanatnyi politikai helyzettel való vonatkozásában állást foglalhassunk. Általánosságban nemcsak megnyugvással, de teljes bizalommal viseltetünk Nagyméltóságod iránt, mikor az országos kormány élére áll, mert teremtő erejének virágában oly hatalmas szellemi és erkölcsi tőkévél látjuk a közéleti cselekvés terére lépni, hogyha lángoló hazaszeretete az idők folyamán szabadon fogja mind e kincseket a haza oltárára hordhatni, akkor eszményképünk megvalósításában, az egyséTOLNA VÁBMEGYE. ________ ge s magyar nemzeti allam kiépítésében, meggyőződésünk szerint korszakalkoto leena Nagyméltóságod szereplése. De nem kevésbbé szolgáltatnak alapot bizalmunkhoz e fényes tulajdonok, melyek talán inkább hazafias reményeinket igazolhatják, mint^ az a politikai múlt, melyeknek jellemedző csatáiban azt a szabadelvüseget szokta meg a nemzet Nagyméltóságod előtt vezércsillag gyanánt ragyogni látni, melyet mint kormányzati eszmét közszabadságaink bistositekanak, mint politikai elvet az ország felekezeti és nemzetiségi Összetétele mellett a békés konszolidálódás és fejlődés legfőbb feltételének, tehat hazánkra nézve szükségesnek és üdvösnek, Nagyméltóságodnak egyéniségétől es politikájától pedig lényegileg elvalaszthatlannak tekintünk. Ám ha általánosságban bizalommal tölt el bennünket ezen okoknál fogva Nagyméltóságod kormányra lépte, különös örömmel és lelkesedéssel üdvözöljük Nagyméltóságodat most, amikor a felette sajnálatos és elszomorító parlamenti helyzet, az ország vigasztalan közgazdasági állapota, a nép- képviseleti kormányforma hitelképességének s az ország tekintélyének helyreállítása, a közlakosság sürgős anyagi érdekeinek meg- védelmezése, hazafias szellemtől áthatott öntudatos államférfi erélyére vár. S ha mi azt a támogatást, melyet országos törvényeink és saját statútumaink által kiszabott hatáskörünkben nyújthatunk, s a melyet Nagyméltóságod tőlünk méltán vár, nemcsak azzal a buzgalommal, mely közhatósági hivatásunkból folyó hazafias kötelességünk, hanem azzal az odaadó készséggel és lelkesültséggel ajánljuk fel, melyet hatékonyabbá és melegebbé, törekvéseinknek és felfogásunknak a Nagyméltóságodéval rokon természete leszen, tulajdonítsa Nagyméltóságod annak, hogy a mi vármegyénk hagyományos közszelleme mindenkor különösen nagyra azt a hazafiságot becsülte, mely bátrabb és szilárdabb volt, semhogy az egyszer felismert kötelesség teljesítésétől magát akár gyanúsítások, akár hamis jelszavak által eltéríteni engedte volna. Fogadja Nagyméltóságod hazafias tiszteletünk nyilvánítását.« — A Simontsits Elemér főjegyző által felolvasott és megszerkesztett felirati javaslatot a közgyűlés élénk tetszéssel és egyhangú helyesléssel fogadta el. Wlassits Gyula, Darányi Ignácz és Kolozs- váry Dezső távozó miniszterek bucsuleiratára szinten feliratot intéznék a leköszönt miniszterekhez. — És mégis! Igen érdekes története van ennek. De éppen ebben a házban lakom, gyere föl hozzám, öregem, majd elmondom. n. A fényesen berendezett, szép asszonyok és hires versenylovak arcképeivel teleaggatott legénylakásban a két fiatalember elvetette magát amaz angol karosszékekben, amelyeket sajnálhatnak a szybariták, kogy az ő korukban még nem voltak föltalálva; s a pici konyakos poharak kocintgatása és szivarszó közben Birófay elkezdte: — Talán emlékszel rá, hogy egyszer farsangon minden világi és félvilági szépség fölött egyszer csak győzedelmeskedett a szivemben Relly, akit özvegy édes anyja falusi birtokukról felhozott hálózni a fővárosba. Már a leány származása is érdekelt. Édesanyja valamikor színésznő volt — a szinpad egyik legünnepeltebb csillaga. Ezt a csillagot elhóditotta egy hold — az a hold, amely Kádár Ambrus feje búbján ragyogott. Igaz, hogy ehhez a holdhoz még harmincezer más hold is járult, harmincezer hold televény föld a Tisza mentén. Denique a színésznő földesurné lett s ki se mozdult a nemesi kúriából, amig a férje halála után fölcseperedett leánykáját be nem mutatta a farsangoló Budapestnek. Te, ebben a leányban észbontóan vegyült össze a falusi földesgazdának és a színésznőnek vére. A hamvas, szelid ártatlanság és vérforraló pikantéria. Ennek az érdekességnek nem tudtam ellentállani. Azt gondoltam, hogy ez épen nekem való feleség, mert se vidéki libát, se fővárosi pávát nem akartam nőül venni. — Hanem mind a kettőt. — De hát a házasságomban kisült, hogy én csak az egyiket kaptam. A színésznő leányát. Aki kinpadra feszitett a szeszélyeivel, s halálra gyötört a kacérságával s csaknem az őrültségbe kergetett az idegességével. Barátom ; rövid idő alatt beláttam, hogy nem tudok vele élni. Hogy ez a teremtés nem feleségnek való. S ezt ő is bölcsen belátta. Ilyenformán szépen, békességesen elváltunk egymástól. — Törvényesen, annak rendje és módja szerint ? — Törvényesen, annak rendje és módja szerint. 0 is visszavonult, egyedül az apai kastélyába, ahonnan édesanyja is a temetőbe költözött: én pedig a te recipéd szerint elutaztam feledni, mig a világ is elfeledi az én ballépésemet: a házasságomat. Olaszországban lődörögtem, amikor Milanóban az utolsó pillanatban értem az állomásra: épeu hogy föltudtam ugrani egy kupéba. A kocsiban egy hölgy ült, mélyen beletemetkezve a Corrira de la Sera olvasásába. Mikor elvette arca elől az újságot — bámulva láttam, kivel hozott a véletlen szeszélye, ő volt — a feleségem ! — S a legközelebbi állomásig be voltál vele csukva a robogó börtönbe 1 — De bizony nem hagytam én ott a legközelebbi állomáson sem. Eleinte csak üdvözöltük egymást, aztán mélységes hallgatásba merültünk. De mikor a vonat megállott, megkért, hogy kerítsek számára vizet, mert eltikkad a szomjúságtól, a kalauz pedig az utasok begyömöszölésével volt elfoglalva, nem jöhetett szolgálatára. Az utolsó cseppig kiitta a vizet és hálásán mosolygott rám. Soha ily elbűvölő hajnalt nem láttam a mosolyában, soha ily édes zene nem csengett a szavában, mint mikor most azt mondta nekem : Köszönöm! . . . . Szó szót adott, utoljára is tüzesen ndvarolni kezdtem neki, a volt feleségemnek. Őt is roppant mulattatta, izgatta ez a bolondos helyzet — s a dolog vége az lett, hogy Velencébe érve, együtt vacsoráztuk egy pálmás sarokban és együtt gondoláz- tunk az éjszakában, melyben a szerenátos gitárok soha se pengettek oly pajkos dallamokat . . . — S aztán újra elváltatok ? — Újra elváltunk, hogy újra összekerüljünk. Barátom, nem tudtam örökre megszabadulni ettől az asszonytól, akivel nem tudtam örökké együtt élni. Mert most fedeztem fel csak, hogy ez az asszony voltakép kicsoda ? Feleségnek nem való, de kedvesnek — pompás 1 Micsoda ötletei vannak, amivel az embert lebilincseli. Néha elmegyek vele a tengerre, néha egy világtól eldugott kis faluba. Elbújunk a világtól s elbolyongunk egy magános erdőben, vagy pedig végighajtatunk a Riviera virágszóró kocsi korzóján. Mig a feleségem volt, határozottan untatott, de most mindig nagyszerűen szórakoztat. Néha együtt vagyok vele egy pár óráig, néha pedig hetekig. — És hűséges hozzád? — Nem tudom. Remélem. De elvégre — sza 1
