Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-08 / 6. szám
XIII. évfolyam. 6. szám. Szegzárd, 1903. február 8. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: [ Egész évre . . . 12 korona. Fél évre ... fi > Negyed évre . *. 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- iyataion kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendő'i. Hirdetések mérsékeljen mepillsplto árszabály szerint számíttat iák. A kiegyezés és gazdasági érdekeink. Azoknak a hosszadalmas tanácskozásoknak. melyek a kiegyezést tárgyalásokkal egybe voltak kötve, az uj év beköszöntésével végük szakadt; a magyar miniszter- elnök újév napján bejelentette az országgyűlésnek, hogy a kiegyezés létre jött. Azóta egy alkalommal nagyobb körvonalaiban már vázolta is a gazdasági kiegyezés főbb intézkedéseit az országgyűlés előtt, tájékoztatást nyújtván a kiegyezés lényegéről. A lefolyt héten azonban mindkét állam kormánya benyújtotta parlamentjének a kiegyezési törvényjavaslatokat egész terjedelmükben. Az országgyűlés elé terjesztett kiegyezési törvényjavaslatok, melyek Ausztriával való gazdasági viszonyainkat szabályozzák a következő tiz esztendő tartamára, magukban foglalják a vámszövetségről, a vámtarifáról, a hajóktól szedett szállítási adó megszüntetéséről, a kettős megadóztatás elhárításáról és a vasúti üzletrendtartás fentartásáról szóló törvényjavaslatokat. E törvényjavaslatokhoz egyúttal mellékelve van azon egyezmény, melyet a magyar pénzügyminiszter a járadék- és szelvény-adó tekintetében az osztrák pénzügyminiszterrel kötött. Ausztriával való gazdasági viszonyaink alakulása anyagi fejlődésünkre nézve döntő befolyással bírván, a törvényjavaslatok tárgyalása folyamán a, törvényhozás határozni fog a fölött, hogy fentartjuk-e továbbra is a három évtizedes közösségünket Ausztriával, avagy inkább megfelel gazdasági viszonyainknak a különválás és hogy a közös vámterületet alkalmazzuk továbbra is Ausztriával, vagy felállitsük-e a vámsorompókat az ország határszéléin. Végigtekintve azon a nagy anyaghalmazon, mely a kiegyezési javaslatokat tartalmazza, első sorban felmerült előttünk azon kérdés, vájjon tpfegfelelnek-e a^vám- kereskedelmi szövetség határozatai a magyar gazdasági követelményeknek. Kizárólagos piaczunk fog-e maradni Ausztria a jövőben nyersterményeink számára és hogy nem fognak-e majd más államok mezőgazdasági terményei bennünket onuan kiszorítani ? Erre megnyugtathatólag válaszolhatunk. A mezőgazdasági termények az uj kiegyezésben kellő vámvédelemben részesülnek. Igaz ugyan, hogy Németországban az uralomra jutott agrárius irányzat késztette a kormányokat arra^ogy a hozzánk legközelebb eső Németország intézkedéseihez képest mi is hasonló eszközökkel éljünk, minek következtében a mezőgazdaság fejlődésének bizonyítására a mezőgazdasági nyerstermények vámját jelentékenyen felemeltük. Egészen máskép szól az Ítéletünk, ha a magyar ipar sorsával foglalkozunk. Ezen a téren minden a régiben marad, mert az uj vámtarifa semmiféle oly intézkedéseket nem tartalmaz, mely a magyar ipar további szabad fejlődésének útját egyengetné. A nagy áldozatokkal támogatott és a fejlődésnek első stádiumában álló iparunk majdnem változatlanul továbbra is azok között a viszonyok között fog tengődni, mint a korábbi években. E téren továbbra is Ausztria ipar- czikkeinek szabad ütjük marad és Magyar- országon való kelendőségüknek misem fog ezentúl útjában állni, annyival is inkább, minthogy az iparczikkek, melyek korábban külföldről, nevezetesen Németországból kerültek a vámbelföldre, jövőben a magas vám miatt nem fognak az osztrák iparnak versenyt támasztani. így tehát első pillantásra szembetűnik azon előny, mely a vámtarifák felemelése folytán Ausztriára hárul. Korábban ugyanis az osztrák iparczikkeknek Magyarországon, mint Ausztriában, el kellett viselniük idegen országbeli iparczikkek versenyét : ha azonban a beterjesztett törvényjavaslatok törvényerőre emelkednek, úgy a külföldi -áru- czikkek elfognak' tűnni és ezzel Ausztria szabad kezet nyer Magyarországon. Az osztrák iparczikkek kelendősége a jövőben ki fog terjeszkedni azokra a czikkekre is, melyeket eddigelé más országokból importáltunk, igy az osztrák behozatal az évi 700 millió koronás forgalmat jóval felül fogja múlni. Ez pedig csak a magyar ipar hátráí TÁRCA. Halál. Nagy dolgot a halálból ne csinálj, Mert igy is, úgy is meghal pór s király. Én nem búsulok távozásomon, Mit itt kell hagyni, csak azt fájlalom. Ah, mert hat láb föld az ember szemén A láthatárt elzárja feketén! S áztassa bár köny sírom rögit, Le nem szivárog porló szivemig. És a virágnak, mely rajtam fakadt, Nem érzem illatát a hant alatt; Sem gondolat egekbe nem tör onnan, Sötéten ül a pusztulás agyamban. Ott éji csendben, puszta szemgödörrel, Természet! arcod nem tölt el gyönyörrel. Zugó erdőn, mezők szépségein Nem andalognak dúlt érzékeim. Ott csillagot szemem ragyogni nem lát, Dalolni nem hallom a kis pacsirtát, Sem kedvesem mosolygó ajkait — Hajh! sírba az ő mosolygása vitt, C*sak' várom némán, türelmetlenül, H ry vissza hozzám ő mikor kerül ? Bartók Lajos. A vitézség utján. Irta: Molnár Gyula. A nagybácsi — Bertalan táblai biró — íróasztalánál ül s valami nehéz stúdiumba elmerülve, észre sem veszi, hogy az ajtó megnyílik s dr. Bertalan Dezső, egy nyúlánk, magas ifjú, tüzérönkén- tesi egyenruhában, erősen elcsigázott vonásokkal, de kifeszitett mellel s ruganyos léptekkel a szobába lép. (A történeti hűség kedvéért itt nyomban megjegyezzük, hogy Dezső ur három hónap óta tüzérönkéntes és a katonasor első heteiben napestig jajveszékelt, hogy ő ez t ki nem állja s legközelebb főbe lövi magát.) Dezső (Tréfásan szalutálva): Alásan jelentem . . . Bertalan (töl se tekint olvasmányából): Szervusz öcsém . . . ülj le . . . gyújts rá . . . Dezső (kihívóan): Nagybátyám, nézzen csak rám . . . Bertalan (ránéz): Megviselt a katonaélet . . . Hja . . . Nem szokta a czigány a szántást, ugy-e doktor? Dezső (ingerülten): Kérem, ne használja azt az utálatos «cibíl« kifejezést. Nem vagyok én most doktor . . . Aztán — hogy megviselt? Tagadom. Igaz, hogy tegnap várőrségen voltam, — ilyenkor pedig az álmot úgy veszseük be, mint az orvosságot .. . minden két órában' égy evőkanállal . . . I de ez csak katoiiádólog — föl se veszszük. Csak nem gondolja, hogy le akarom magam itt sajnáltaim . . . Nézzen végig rajtam. (Kihúzza magát s nyakát meresztgeti.) Bertalan (dörmögve): Nem látok én rajtad semmit ... Dezső (elkeseredve): Hát semmit ? . . . Épen semmit ? Bertalan; Ugyan mi a csodát bámulhatnék rajtad ? Dezső (kitörve): No hát ezt nem hittem volna magáról. Bertalan: Beszélj már ! Mit kell megcsodálnom rajtad? Megteszem én szívesen. Dezső (nyakát nyújtogatva); Itt . . . a nyakamon ... az Isten szerelméért, hogy nem veszi észre . . . Bertalan (kaczag) : Vagy úgy ... Az a kis csillagocska . . . Dezső (önérzetesen): Ez a két csillag . . . Bertalan : Én csak egyet látok ! Dezső: No igen, egy van az egyiken, egy meg a másikon, az kettő . . . Bertalan (évődve): Az mégis csak egy. Dezső'. Jól van, hát legyen egy. De tudja-e, mit jelent ez ? Bertalan : Ugyan ne ostobáskodjál már, doktor létedre. Dezső: Mit ? Hogy ne ostobáskodjam ? . . . Szeretném tudni, mit akar ezzel mondani?! ... — Még egyszer is kérdem : van e halvány sejtelme arról, hogy mi az a csillag ?
