Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-13 / 50. szám
XIII. évfolyam. 51. szám. Szekszárd, 1903. december 13. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP ^egjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivat if: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . ; 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. ' Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos ‘könyvkereskedése Szekszárdon, Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer kesztőséghez intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. £ÜÜi A legközelebb múlt napok politikai eseményei reményt nyújtottak arra, .hogy végrevalahára a parlament megkezdheti rendes munkálkodását. Az ádáz, pusztító harc megszűnésére megkönnyebbülve lélek- zett föl az ország jövőjéért aggódó igazi közvélemény, mert a békés és üdvös munka beköszöntését látta maga előtt. De ismét keserű csalódásra ébredtünk, mert az ellenzék egy maroknyi csapata az utolsó pillanatban beállt kerékkötőnek és megakasztotta a békés kibontakozás lehetőségét. Pedig sem országos érdek, sem saját pártérdekük nem indokolja ezt a konok, veszedelmes magatartást, mert jól tudják ők maguk is azt, hogy az ország józanul gondolkodó közvéleménye túlontúl megelégelte már az obstrukció romboló munkáját, a béke és rend visszatérte után vágyódik mindenki, akinek van még valami veszteni valója. Az ellenzéki kis csoport féktelen dühvei hadakozó tagjait nem is vezeti már más, mint a liberális eszmék ellen bennük lappangó ős gyűlölet és az a törekvés, hogy a szabadelvű eszmék híveit elbuktassák. A néhány tagból álló úgynevezett Szederkényi p árt régen abbahagyta volna a meddő küzdelmet, ha nem szegődött volna melléjük egy'másik párt, mely farizeus szemforgatáss|l (a 6j-es alapon állónak, a nép barátjának s.^a korona iránt való lojalitásában tántoritóiatlannak vallja magát és dinasztikus hűséfevel kéretlenül is unos- untalan kérkedik. A néppárt azjj^inely a kibontakozás mostani fázisában szánté visszataszító alakban tárja tel valódi Jelkületét; hamis, kétszínű játékot folytatott az egész obstrukció alatt ez a patt, mely elveivel fölfelé és lefelé sandít egyaránt, voltaképpen azonban csak a maga antíliberális hajlamainak engedelmeskedik ésMőJ;ét egyedül a szabad- elvüség ellen köszörüli. Ez a párt, amikor az obstrukciót a fórumon nyíltan elítélté: titokban s a kulisszák mögött annál |hévesebben szította; ez a párt bujkált a felelősség elől, amikor elnökei lemondtak, .rgeft az obstrukciót elitélték : de a pártot a nyílt -színvallásra és .állásfoglalásra kénptédténi meg se-kísérelték. Aztán meg hoztak egy határozatot, melyből kiviláglik a párt egész iránya és karaktere. Azt határozták, hogy a néppárt — ragaszkodik eddigi elveihez, az obstrukciót nem kívánja, de tagjai tetszés szerint vehetnek részt a parlamenti vitában. A függetlenségi és 48-as párt letette az abnormális fegyvert, melylyel az újon ejavaslatok ellen küzdött, a 67-es néppárt azonban tényleg tovább obstruál e javaslatok ellen, bár elnökei hangosan elitélik az obstrukciót. Az elnökök fölfelé, a közlegények lefelé törekesznek népszerűségre. Az a határozat, hogy a párt tagjai »■tetszés szerint& vehetnek részt a vitában, jellemzi az ő kétszínű játékukat, mert mindenki tudja, hogy ez a legnyíltabb biztatás az obstrukció folytatására. A néppárt és a Szederkényi párt klerikális olajjal megkent tagjai pedig folytatják a rombolás munkáját és okot adnak arra, hogy az ország sok ezer családjának fel kell jaj dúlni a most a póttartalékosok behívása miatt. Ezek a mélyen sújtott családok szitkokkal, átkokkal emlegetik majd az obstrukció hőseit, akik vak szenvedélyükkel a kormányt arra kényszeritették, hogy az 1904. év elején a kiszolgált legénységet a póttartalékosokkal váltassa fői. Az öreg katonákat yr-Ts. amennyire csak-. lehet v. haza bocsátják s helyettük a póttartalék legifjabb korosztályaiból fogják, a hézagot kitölteni, mivel az 1903. évre szóló ujoncjutalékot az obstrukció miatt 10 hónapi tárgyalás után még most sem szavazhatta meg az országgyűlés. Köszönjék meg ezek a szerencsétlenné tett fiatal emberek és családok ezt a csapást azoknak a lelkiismeretlen képviselőknek, akik még most is útját állják a törTÁRCA. A szerelem. A szerelem könnyű madár, Ki titkosan szívedbe száll, S ott dalol édes dalokat, Miktől szived majd megszakad . . . A szerelem mennyboltozat. Vihart küld rá egy pillanat: Volt napfényes szép nappala — S csillagtalan az éjszaka . . . A szerelem fehér sirály, Ki csillogó vizekre száll, A szirt közt kő omlik le rá — S vérző fejjel bukik alá . - . A szerelem templomharang, Heggel búg, mint kezes galamb, Délben fényt hirdet s örömet — S este bus kongással temet ,, . Rab oroszlán a szerelem, Kezed nyaldossa szelíden, Megsímitod dacos fejét — S fogával szived tépi szét . . . Magyarország a honfoglalást megelőző ------időben. Ir ta: Valló Albert áll. főgimn. tanár. — A »TOLNAVÁRMEGYEc eredeti tárczája. — E mozgalmas időben, amidőn az immár évezredes Magyarország államiságának tető alá hozása van napirenden, nem lesz érdektelen : visszapillantani az elmúlt időkbe, hogy gyönyörrel teljék meg szivünk azon dicsőséges és eredményekben dús pályafutás felett, amelyet a magyarság a lefolyt évezred folyamán megtett. Honfoglaló őseink Magyarország területén különféle, jobbadán szláv népeket találtak. E szláv népeknek őshazája az úgynevezett Scythiában volt, amely Jordanes történetiró tudósitása szerint a Visztula torkolatától a Balti tenger keleti csúcsáig, illetőleg Nowgoródtól a Kárpátokig terült el. Mialatt a magyarok őshazájukat, az Ural mellékét elhagyva szüntelen harcok között a Don és Deneper folyók közötti Lebediába érkeztek, azalatt a szlávok Scythiából délfelé terjeszkedve a Kárpátok körül, a Balkánon, Stájerben, Karinthiában és Krajnában telepedtek le. A szláv népeknek e rajzása már az V. század közepén vette kezdetét és tartott a VII. század végéig. E szláv népeket, amelyek az egész vonalon az avarok uralma alá kerültek, a történelem különféle nevek alatt említi: a Deneper folyó mellékén lakókat autóknak, a Balkánon letelepedetteket szerbeknek, norvátoknak, szlovéneknek, a Karinthiában, Krajnában és Stájerban lakókat vendeknek, az északnyugati Kárpátok vidékén letelepedetteket pedig cseh-morváknak nevezi. A szlávok már az avar uralom alatt, de főleg az avar uralom bukása után Magyarország területét is ellepték. — Különösen a Duna és Tisza közén, Pannóniában és a Morva, Vág és Garam folyók mellékén stb. telepedtek meg. Az avarok nemcsak hogy nem akadályozták meg letelepedésüket, hanem szívesen is látták őket, mert a meghódolt szlávokat hadiszolgálatra alkalmazták. De a szlávok a rossz bánásmód miatt csakhamar lerázták az avar igát és önálló zsupánságo- kat alapítottak a VIII. században. Legelőször a szerbek és horvátok szabadultak fel az avarok fön- hatósága alól. Példájuk buzditólag hatott a Dráva, Száva, a Tisza és Maros folyók mellékén letelepedett szlávokra, akik nemsokára szintén kivívták függetlenségüket. Az avar uralom napjai immár meg voltak számlálva. Romjain a szlávok annyira megerősödtek és megsokasodtak, hogy a IX. században a hatalmas hóditó frankok sem tudták őket leigázni. Mélyebb nyomokat e kor történetében a csehek és morvák hagytak maguk után. Sem Nagy Károly, sem utódai nem boldogultak velük. Függetlenségük körülbelül 830 tói vált történeti jelentőségűvé. Moj- nir, Privina, Koczel, Rasztiszláv és főleg Szvatop- luk morva főnökök idejében. Szvatopluk felhasználva a karolingoknak ez időbeli viszálykodását, egyre terjesztette hatalmát, M. Kornis Aranka. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos Összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
