Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-08 / 45. szám
XIII. évfolyam. 45. szám. Szekszárd, 1903. november 8. TOLNAVÁjRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: 4 Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL, SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . ' 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szekszárdon. Az obstrukczió folytatása. —Ik. Négy nap előtt nyilt meg az országgyűlés csaknem három hónapi szünetelés után és három napig folyt az üres szóbeszéd az első elnöki bejelentés: Apponyi házelnóki lemondása fölött. Hiába jelentette ki maga Apponyi, hogy az ő lemondását visszavonhatatlanul fenntartja, hiába kérte hagyjanak fel ezzel a vitával, melyet magára nézve inkább sértőnek, mint hízelgőnek talál, az obstruálok kisded, de jó tüdejü csoportja folytatta lelkiismeretlen játékát. Ezeknek a tisztelt honatyáknak az ország sorsa Hekuba, avval ők nem törődnek, ogy az év tizenegyedik hónapjában vagyunk és még hozzá sem fogtak az állami költség- vetés tárgyalásához, hogy már hetedik hónapja tart az ex-lex, hogy számos igen fontos törvényjavaslat, mint az idegen államokkal kötendő kereskedelmi szerződések, az ország komoly érdekeinek előmozdítására sürgős elintézést vár, ez nekik mindegy, előttük csak az a boldogító cél lebeg, hogy botrány után botrányt idézhessenek elő és hogy az ő különben örök homály alá kerülő nevük állandóan a nagy nyilvánosság előtt szerepeljen, mert ha már nem adatott meg nekik a tehetség és képesség arra, hogy a törvényhozás komoly munkásságában érdemleges és számottevő részt vehessenek, legalább negativ irányban működnek, hogy a törvényhozás és az állami rend funkcionálását megakaszszák, amihez nem kell sem tudás, sém alapos készültség, hanem csak nagy adag frivohtás és üres szószátyárkodás. Fél év alatt két kormányt buktatott meg a parlamenti erőszak. Tehát célt ériek. És mikor megjelenik a harmadik kormány, hát elkövették azt a banális stiklit, hogy három napig mesterségesen megakadályozták, hogy a törvényhozás elé terjeszsze a Programmjái. Legyen bár áthidalhatatlan elvi különbség az ellenzék és a többség programmja között, legyen az az ellenzék a legszigorúbb és a legkíméletlenebb, azért ilyesminek előfordulnia, ezt bizonyára minden igaz fyizaíi és intelligens ember ebben az országban pártkülönbség nélkül el fogja ismerni, nem volna szabad, hacsak a kisebbségi erőszaknak nem az a célja, hogy a parlamentarizmust ebben az országban teljesen kompromittálja. Ez a mostani obstrukcib, ha tényleg megújítják, már csak elfajulás lesz és hiján a legparányibb jóhiszeműségnek. A Széli ellen folytatott obstrukciónak, bár jogosultsága szintén nem volt, de meg volt az a tiszta hazafias motivumokból származó becsületes intenciója, hogy a nemzettől az ujonclétszám fölemeléssel követelt újabb áldozatok fejében a nemzet számára nemzeti vívmányokat szerezzen, Héderváry ellen pedig, ki visszavonta a sérelmesnek talált javaslatot, a függetlenségi pártnak pártkülönbség nélkül méltán tisztelt vezére : Kossuth Ferenc beszüntette az obstrukciót és csak akkor lépett ellene újból erős támadással a küzdőtérre, mikor a Szapáry- féle szerencsétlen megvesztegetési kísérlet fölmerült. De most, mikor Tisza gróf olyan nemzett vívmányokkal lép az ország elé, a minőkre maga az ellenzék még legoptimisz- tikusabb pillanataiban sem gondolt és amely vívmányok tényleg kiválóan értékesek, hisz bennök foglaltatik a magyar vezényszó és vezényleti nyelv kivételével mindaz a reform, melyet a függetlenségi párt és annak idején a nemzeti párt a katonai kérdésekben követeltek, a további obstrukcio nélkülözi úgy a tárgyi, mint a személyi alapot. A közös hadsereg katonai jelvényeiben érvényre jut a magyar állameszme, a katonai igazságszolgáltatásban a modern jogelvek mellett a magyar nyelv, a magyar tiszteket magyar ezredekbe helyezik vissza, a Magyarország területén levő és még alapítandó katonai iskolákba bevonul a magyar tanítási nyelv, a katonai parancsnokságok magyar nyelven érintkeznek a magyar hatóságokkal. Tehát a katonai programm mindenkit tökéletesen kielégíthet. Ideális megoldás az volna, ha a magyar vezényszó és szolgálati nyelv is behozatnék, de a politikában az ideálokról le kell mondani. — A fokról-fokra való biztos haladás politikája sokkal józanabb és okosabb, mintha mindent roham-léptekkel, az ország legvitáli- sabb érdekeinek feláldozásával, egyszerre akarunk elérni. Aki az ország békés fejlődését és alkotmányunk szilárd megóvását némileg is szivén viseli, az nem akarja a korona és nemzet között való konfliktust, amiből a koronára s a nemzetre egyaránt csak kár és gyász háramolhatik, hanem beéri az elért vívmányokkal és az egyéb nemzeti aspirációknak megvalósítását kedvezőbb időknek hagyja fenn. A mennyire bizonyos, hogy az ob- strukció csak alkotmányválságot, politikai zűrzavart, az egész közéletben kavarodást és rombolást idéz ezentúl még az eddiginél is fokozottabb mértékben elő, épp úgy ki van zárva, hogy annak forcirozása a magyar vezényszót hozza meg az országnak. Ezek szerint semmi elfogadható vagy igazolható elvi alapja nincsen a további ob- strukcibnak. De hiányzik a személyes alapja is. Tissza István gróf közel húsz év óta tagja a magyar parlamentnek, politikai tevékenysége össze van forrva az ujabbkori magyar politika összes eseményeivel, mint parlamenti bajvívó már egy évtized óta az elsők között állj a korona és a többség bizalma mellett tehetsége, jelleme és tudása is egyaránt praedestinálják a kormányelnökségre, politikai irányzata hagyományai és erős egyéni meggyőződése alapján mindenkor következetesen a tiszta szabadelvűsig és a nemzeti eszme jegyében haladt, tehát arra nézve is teljesen hiányzik a jogcím, hogy személyi okokból folytassanak Tisza István ellen obstrukciót. Szerencsére az ellenzék komolyabb és higgadtabb elemei, a függetlenségi és 48-as párt igazi korifeusai: Kossuth, Justh, Komjáthy, Barta Ödön ' stb. követik a függetlenségi párt igazi hagyományait, az Irányi Dániel, Helfl .Ignác, Simonyi Ernő példáját és távol állanak a parlamenti anarktát sztto fekete lovagoknak visszataszító üzelmeitől. A képviselőbáz házszabályai azonban nem zárják* ki azt sem, hogy égy 20—25 tagból álló csapat, pedig sajnos jóval többen vannak,, saját kénye és kedve szerint dirigálja az országgyűlésnek munkásságát. Ha bekövetkeznék az az állapot, hogy az ob- I strukciót abban nem hagyva, az ország még hosszabb ideig újoncok és költségvetés nélkül maradna, a kormány részére egyéb remedium nem maradhat hátra, mint a képviselőháznak feloszlatása és az uj választásoknak kiírása. Ez ex-lex-ben ugyan nem jogos, de valamit csak kell tenni, hogy a törvényes rend ebben az országban végre helyreálljon, hogy a törvényhozás meddősége megszűnjön, másrészt pedig a többség érvényesülésének erőszakos elfojtása: az ex-lex olyan vis major esete, mely az országgyűlés feloszlatását minden forum előtt mentesíti. Ezért a felelősség és az odium csak az obstruáló fekete csoportra fog hárulni, melyet el fog seperni a nemzet haragja. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság múlt csütörtökön tartotta meg november havi ülését gróf Széchényi Sándor v. b. 1.1. főisp. elnöklete alatt. Az ülésen részt vettek: Bernrieder József, D'öry Pál, Fink Kálmán, Fördős Vilmos, dr. Hangéi Ignácz, Kovach S. Endre, Krcsmarik Pál, Kurcz Vilmos, Őrjfy Lajos, Perszina Alfréd, Perczel József, Tihanyi Domokos, Toiih Ödön és Wosinsky Mór. Elmaradásukat igazolták: Boda Vilmos, Perczel Dezső, Sass László és Simontsits Elemér. Az alispán jelentése szerint az alispán! hivatalhoz a múlt hó folyamán beérkezett 1163 ügydarab, az előző hóról hátralékként áthozatott 389, elintézendő volt tehát összesen 1552 darab, ebből elintéztetett alispánilag 995, közgyülésileg
