Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-01 / 44. szám
XIII. évfolyam. 44. szám. Szekszárd, 1903. november. 1 TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden Vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő . Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: [Egész évre . . 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . 3 » I Egy szám ára . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* I hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szekszárdon. A katonai programm. Nemzeti vívmányok. — Gróf Apponyi Albert álláspontja. — A vezényleti és szolgálati nyelv. — Az obstrukció folytatása. — Gróf Tisza István. —lk. A kilences bizottságnak és Tisza István gróf designált miniszterelnöknek a szabadelvüpárt elé terjesztett katonai programmja kellemes csalódást okozott mindazoknak, kik attól tartottak, hogy a szabadelvüpárt, tekintve a korona idegenkedését és merev elzárkózottságát minden katonai, reformmal szemben, csupa kényszerűségből olyan programmot fog előterjeszteni, amely híján lesz minden lényegesebb reformnak és úgynevezett nemzeti vívmánynak. A kilences bizottság, a programmba fölvett mindent, aminek megvalósítása a k'özos hadsereg keretében az adott viszonyok között ezidőszerint csak lehetséges. Ezt a programmot 0 Felsége Lukács pénzügy- miniszter utján visszautasította. A kilences bizottság tagjaihoz méltó államférfit» következetességgel és határozottsággal megmaradt a maga álláspontja mellett. Tisza István grófé az érdem, hogy 0 Felsége hozzájárulását a 9-es bizottság munkálatában foglalt katonai reformok legnagyobb részéhez meg tudta nyerni. A véderőnek nemzeti irányban való átalakítása érdekében az idei évben erősen megnyilatkozott közszellem — a tények bizonyítják — ledöntötte a zsilipeket, melyek a hadsereg szervezetét eddigi tapasztalás szerint megközelíthetetlen torlaszként vették körül. Azt senki komolyan nem várhatta, hogy a magyar vezényszó és szolgálati nyelv is benne lesznek az uj programmban. A katonai körök minden reformtól, mely nem tőlük ered és a nemzeti aspirációktól egyáltalán fáznak és makacsul idegenkednek. A közös hadsereget az eddigi törvényhozások és kormányok nebántsvirágnak tekintették, a melyet csak felette óvatos kézzel volt szabad férinteni. • ■ Annál nagyobb örömmel üdvözöljük a Tisza István gróf miniszterelnök katonai programmját, melynek minden egyes pontja nagy értékű vívmány és jelentékeny haladás a létező állapottal szemben. 1. Vívmány, hogy a közös hadseregben Magyarország közjogi állásának megfelelő uj jelvény ekei fognak alkalmazni. 2. Vívmány, hogy meg lesz a katonai büntető'peres eljárás, hogy az a modern törvénykezés elvei: a szóbeliség és nyilvánosság alapján készül és hogy abban a magyar nyelv érvényesülése biztosítva leend. 3. Vívmány, hogy a m. kir. honvédelmi minisztérium hatásköre igen lényegesen kibővül és kiterjesztetik. 4. Vívmány, hogy a magyar csapatokat magyar tisztekkel látják el, hogy e célból a nem magyar csapatoknál szolgáló magyar honos tisztek a magyar csapatokhoz helyeztetnek át és hogy ezentúl a nemzet fiai a hadsereg vezetésénél megfelelő számban érvényesüljenek majd. 5. Vívmány, hogy magyar ifjak számára uj alapítványi helyek alkotásával és Magyarországon uj katonai intézetek felállításával magyar ifjaknak tisztté való kiképzése a magyarhonos legénység számarányában biztosittatik. 6. Vívmány, hogy a tisztképző intézetekben a tantárgyak jelentékeny részének tanítási és vizsgálati nyelve a magyar lesz oly mérvben, hogy az ezen intézetekben kiképzett növendékek a magyar nyelvet teljesen bírják. 7. Vívmány, hogy a magyar csapatok összes hatóságai a magyar hatóságokkal magyarul leveleznek majd. , 8. Vívmány, hogy fit mystikus 1867. XII. t.-c. 11. §-ra nézve a korona felségjogainak elismerése mellett a magyar törvényhozás törvényes befolyása minden kétséget és homályt kizáró módon biztosittatik, hogy már nem lehet vitás, miszerint a király az ő felségjogait csak alkotmányos Szellemben,vagyis nem abszolút hatalommal, hanem a magyar kormány felelőssége és a magyar törvényhozás törvényes befolyása mellett gyakorolhatja. ’ Egytől-egyig nagy jelentőségű vívmányok ezek és az ellenzék jó lélekkel beismerheti, hogy az obstrukció kezdetén nagyon szívesen leszerelt volna, ha cserébe eme reformoknak csak egy csekély részét érhette volna is el. A kilences bizottság és Tisza javaslatai között tényleg nem sok; és nem is lényeges az eltérés, különösen az a pont, mely a vezényleti és szolgálati nyelvre vonatkozik, pedig ebben látja Apponyi Albert gr. a legnagyobb sérelmet és a legnagyobb különbséget. Ebben a pontban a Tisza-téle módositvány nyíltabb és határozottabb, mint az Apponyié. Apponyi csupán annyit akart mondani, hogy a vezényleti és szolgálati nyelvre nézve 0 Felségének 1867-ben elismert alkotmányos fejedelmi jogai alapján a jelenlegi állapot tartatik fenn. — Ebből nehéz kimagyarázni azt, hogy ebben a pontban nincsenek elismerve Ő Felségének fejedelmi jogai a nyelvkérdésben. Ez a pont igen homályos szerkezetű ugyan, de azért abban benne foglaltatik a jelenlegi állapot sankcionálása. Minden esetre lényeges elvi különbség forog fenn Apponyi és a szabadelvüpárt között, amidőn Apponyi ő Felségének fejedelmi jogait a vezényleti és szolgálati nyelvre nézve el nem ismeri. 1902-ben, mikor a ^nemzeti párt«, u] elnevezése alkalmából programmját a magyar nemzethez intézett szózatában kifejtette, egy szóval sem tiltakozott ebben a programmban a felségjogok ilyetén magyarázata ellen, sőt a szolgálati és vezényleti nyelv kérdésével nem is foglalkozott, hanem csupán a magyar katonai akadémia és a magyar szellemben való tanítás kérdésének hangoztatásából állott a nemzeti párt katonai programmja. Bátran mondhatjuk, hogy a szabadelvüpárt mostani katonai programmja sokkal gazdagabb, jóval túlszárnyalja az egykori nemzeti párt katonai követeléseit, pedig lényeges külömbség van abban, hogy mit követelhet a kormányzási programmot készítő tényleges többség, a gouvernementá- lis párt és hogy mit állíthat fel programm- képen az ellenzék, a kisebbség. Azt már igen sokszor láttuk, a dolgok rendje és logikája hozza ezt igy magával, hogy mindazt, amit egy politikus ellenzéki korában követelt, hirdetett, , később, mint akti-v politikai tényező ' a legjobb akarat méttett sem valósíthatta meg. De az valóban talán egyedül áll, hogy egy államférfiu, mint a többség tagja, követeléseiben messzebb menjen, mint amennyire ellenzéki korában ment. Nem különben az is a politikai élet különlegességei közé tartoznék, ha egy állam- | férfiú akkor lépne ki a kormányzó pártból, amidőn az megvalósítani . készül azt a programmot, melynek legnagyobb részét ugyanezen államférfiu ellenzéki korában, I mint pártja legsarkalatosabb kívánságát követelte. Valóban igen furcsa lett volna, ha Apponyi most kilép a pártból. Apponyi öt év előtt lépett be a szabadelvüpártba, ezalatt alig alkottak egyetlen törvényt, mely a nemzeti párt programmja egyik imminens pontjának volna tekinthető, sőt beleesnek olyan alkotások is, például a kvóta fölemelés, ami ellen Apponyi és társai annak idején tüzzel-vassal harcoltak. A most előterjesztett katonai programm jó részben Apponyi régi követeléseit, mint a magyar tisztképzést, a magyar jelvényeket, a magyar csapatoknak magyar tisztekkel való ellátását tartalmazza és azok kivitele küszöbén hagyta volna el Apponyi a szabadelvű pártot. Ide vezet a politikai kérdésekben az a meg nem állapodottság, azok a hamleti tépelődések, melyek egy olyan fényes tehetséggel és nemes jellemmel biró államférfiunak, mint Apponyi Albert grófnak politikai pályafutását jellemzik. Szó sincs róla, igen nagy jelentőséggel bir az országgyűlés jogkörébe tartozó olyan nagy fontosságú kérdést, mint a nyelv kérdése a koronára átruházni.
