Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-11 / 41. szám

2.

TOLNA VÁRMEGYE.

1903. október II.

sukat fejezték ki, hogy ő képes ily kézműves időtöltésre : a gondolat szabadabb szárnyalására előnyösnek nyilvánitá a test gépszerii foglalkozását; diákkorában tévé hozzá, leczkéivel csak úgy tudott jól elkészülni, ha tanulás közben térdeit folyton tégladnrabokkal dörzsölgeté: mire a nadrág kiszakadt, fejében volt a leczke! Megczáfolá azon elterjedt mesebeszédet, hogy ő rossz tanuló lett volna és csak közvetlen a vizsga előtt látott a tanuláshoz ; ellenkezőleg, a szorgalmasak közé tartozott, ki többször tanulótársai dolgozatait is elkészité. Igaz, hogy a gimnázium egyik professzora, ha nagyon vesződni látta feladatával, segített néki, de ennek halálával, midőn Deák az uj tanárhoz is folyamodék szorultságában — ridegen elutasitá, mondva hogy »elég eszed van neked magadnak is.« Ekkor kezdett önállóan gondolkozni. A gimnázium első osztályait Keszthelyen végzé, hol magáncsaládnál volt lakása. Egy reggelen ágyában mozgolódást érezve, keresi, vizsgá ja az okát, mig végre a lábainál macskát talál, mely ott a párnák közt éjjel megszaporodott; jelenti mindjárt a háziasszonynak, ki azonban őt arra kérve, hogy a macskát hagyná háboritlanul : a kis Feri reállt és a macska családdal egy ágyban aludta álmait.

Az osztrák rémuralom enyhülésével » szomszéd megyék ismerősei mellett, az ország kitűnőségei is politikai indokokból mind sűrűbben keresték fel Kcliidát, ami a szerény háztartásiak terhéie volt; a meddő gazdálkodás is elkedvetlenité Deákot és midőn nővére, Kiss Józsefné. sok gyermek és kevés vagyon hátrahagyásával elhalt és rokonai az eddig közösen kezelt vagyon osztályát óhajták, Deák készséggel elfogadta az eszmét Kehida eladása iránt, söjtöri birtokukon már előbb túladván. Ezen élhatározásához hozzájárult még egy gyöngéd , természetű körülmény. Közelében élt Csányi Lászlónak már nem if,u, de szellemdú-, fenkölt gondolkozásu özvegye, szül Inkey Szidónia, és Deák, ki benső barátjának gyászban maradt nejét vigasztalni járt, mélyebb vonzalomra gerjedt. De Csányiné vonakodván korlátokba szorítani a nagy fcrfiu sorsát, kire az egész nemzet figyelme irányult, összeköttetésük félbeszakadt Deák e búcsúzó szavaival : »Mensch Denkt, Gott lenkt!» Ezek voltak Zala kies vidéke elhagyásának indokai és nem a'on tévesen elterjedt vélemény, h( gy Széchenyi István kezdeményezte volna politikai czélzatból a kehidai birtok megvételét; ellenben a Deákra eső osztályrésznek életjáradékra való értékesítése valóban az előrelátó nagy hazafi ötlete volt, ki biztos és elégséges jőve delem által akarta Deák függetlenségét és tevékenységének szabadságát biztosítani!‘ Mig e/en intézkedés a közérdek szempontjából teljesen bevált — megmgatá az egyetértést rokonainak egy részével, kik remélhető örökségükben csalatkozva érzék ma- guka\ de utóbb kibékülve, kárpótlást nyerhettek nagybátyjuk erkölcsi támogatásában.

Deák Ferencz 1856-ban kezdé meg állandó tzrtózkcdását Pesten, az »Angol kiiályné« szálloda két szobájában; egyik kétablakos i appak, előszoba nélkül, közvetlen a folyosóra nyíló, mellette a kisebb hálószoba. Bútorzatuk a szállodáknál ismert jelleggel birt; a pamkghoz egy előtte álló nagy asztalól nehéz volt hozzáférni, néhány karos- és támlás- szék nem mindég nyújtott elegendő ülőhelyet a látogatóknak és az ajtó mellé helyezett ruhatartó ingadozott a kabátok és kaLpok terhe alatt. íróasztala a mellékszobában állt; külön szolgát nem tartott. Vendégeinek egy ládika olcsó, de jól szelelő szivar állt folyton rendelkezésre. Ő maga is ezekből szilt, úgyszólván szünet nélkül. Étkezésre az első emeleti terembe járt, 6—8 terítékű külön asztalának sarokülésén foglalva helyet, mellette az öreg Mikes János gróf, Deák »dajkája«, sima parókával, diva szerű öltözékben, és Bedekovics horvát miniszter, Kit időnkint a sziffon-palaczkból megfecskendezett; még néhány «atyafia« és képviselő. Keveset beszélt, csak egy"e^y szót dobva a társalgásba, melyet rendesen kaczaj követett. Napjában csak egyszer evett, de akkor nagy étvágygyal; több ételt külön készitének Ízlése vagy orvosi rendelet szerint, a czipónak és erdélyi mustárnak nem volt szabad hiányozni. Egy torza aku, de jóképű főpinczer ellenőrzé az étkeket és étkezőt, minden betevő falatját éber figyelemmel kisérve. Többször panaszolá nekem, hogy Deák nem \igyáz magára, csak a zsíros ételeket szereti »und wenn er nur mehr Wein dazu trinken möcht’ der gute Mann!* Az étterembe jöttekor és távozásakor az idegenek is köszönték, mit ő könnyed fej- bólintással viszonzott. A délutáni órákban ellepte szobáját a látogatók serege, kiket karosszékében, egyik lábszárán ülve, úgy mint Benczúr legélethübb arczképe megörökité, kézszoritással, szivart kínálva, de fel nem kelve fogadott. Télen néhány esti órát a nemzeti casinóhan töltött a most Deák-szobának, altkor skuptsinának nevezett, sarok-szalonban. Ebéd előtt a népes utczákon tett sétája közben benyitott a »Yastuskó« ház sarkán levő Bátli Mór féle könyvkei essedésbe, hol a hallgatag tulajdonos néma mozdulattal rakta eleje a legújabb kö'nyveket, mig ő az üvegajtón át nézegeté a Váczi utcza járó-kelő közönségét A könyvekből csaknem kizárólag regényeket választott ki, ismerve e tekintetben minden nemzet irodalmát és midőn előtte eg)ik húgát megrótták, hogy a regényolvasás majd túlságos idealistává' lógja tenni: »Hagyjátok csak olvasni — szólt közbe

— a jó regény a kedélyre és lélekre nemerítőleg hat«. A mint egy könyvet elolvasott, elajándékozd.

Suttogták, hogy a szálloda bérlője, a városligeti szép kertészetéről ismert öreg Bartl szoros összeköttetésben állt volna a rendőrség politikai osztályával, sőt hogy Deák éppen azért maradt szállodájában alkalmat nyújtani életmódjának megfigyelésére, de ezen mende-mondát megczáfolá iránta tanúsított szívélyes modora; magam is szemtanúja voltam, midőn egyszer Deákkal lehaladva a lépcsőn, a velünk találkozó Bartlnak két kezét nyújtva,

! barátságos beszélgetésre méltatta. A szálloda személyzete fejedelemként tisztelte és szolgálta őt, ki viszont bőkezű volta borravalóval, az lévén, magánházakat illetőleg is, nézete, hogy a cselédség csupán a háznépének szolgálatára van fogadva, illő tehát hogy külön fáradozásáért a vendég megjutalmazza.

Deák Ferencz, vagy mint ekkor már országszerte nevezék az »Öreo ur« megjelenése rokonszenves volt ; széles vállu,- középmagasságu zömök termetét erő és nyugalom jellemzék és karjaiban csakugyan olyan erő rejlett, hogy valahányszor kehidai birtokának egy meredek utján kocsijával leereszkedék, kötőszijj helyett, ő maga fogta és tartotta a kereket! Arczszine üde, szemöldöke sürü, bajusza bozontos volt, betakarva a ritkán mosolygó és még ritkábban nevető ajkat. Áthatóan fénylő szemei a szellem és jóság kinyomata mellett, benső felindulás-kor szikrát hányák, mert ellenmondást sem a nyilvános életben, sem bizalmas körben tűrni nem tudott; indokolt önérzettel taitva saját nézetét mindég a leghelyesebbnek. Halkan, társalgáskor is átgondolt mondatokban beszélt, az »a« betűt némileg tompán,, a zala és vasmegyei tájszólás szerint, az »r« betűt keményen ejtve ki. Lassan, de nehéz biztos léptekkel járt, ember nem látta sietni, mégis mindenhova időben érkezett, mert a pontosságot a jellem és jónevelé-; kellékének minŐMté. Öltözetén gondos egyszerűség látszott; sötét-szürke pantalló katonás talpszijjal, fénylő csizmák, magas mellé >y, állig érő fekete atlasz nyakkendő, gyolcs szegélylyel, rövid sö’ét zubbony, a gomboknál keskeny zsinór- zattal, óraláncz helyett selyem fonat, órakulcscsal. Nyári sétáin felöltő fügött balkarján, jobbjában kampós spanyölnád bot, fején — melyet kevés, de még alig őszült haj fedett — egy széles kar májú puha kalap — és ezt le nem emelé senki fia köszöntésére !

Gyermekéveim óta először az Öregurat Bécs- ben láttam viszont. Neki a Döhlingben tartózkodó Széchenyi Istvánnal akadt dolga a birtok eladás, miatt, szülőim pedig egy fontos örökösödési perben jártak fent informálni a bírákat a legfőbb törvényszék magyar-os tályánál: köztük volt a minden magyar kárvallott peresfél jólelkü pártfogója Kovács István (madi Kovács táborszernagy édes atyp) Zarka János v. person lis és ajelesiró Zádors. tanácsos, Deáknak mind régi barátai. Véletlenül találkozva az öreg -úrral, agyára bizalmasan felkérte őt, segítségünkre lenni befolyásával, mit szívesen megígérve és teljesítve a bekövetkező sikert szülőim hálásan és nagyrészben közbenjárásának tulajdoniták.

Egy magas állású tábornok, atyámnak Ferencz császár korabeli tiszttársa, látva egy ízben Deákot társaságunkban, azon forró óhajtását fejgzé ki, hogy a hires hazafival nálunk megismerkedhessék. Áz öreg ur előzetes megegyezésével csakugyan találkoztak laká unkon. Hamarosan szóba kerülvén az akkori szomorú politikai helyzet, Deák szüleimnek szinte meglepetésére, kimerítő tárgyilagos előadásban fejtegeté nézeteit folyékony és szabatos német nyelven, melyet a latinon kivül, mint egyedüli idegent birt. »Nagyméltóságu« vendégünk mintegy elbűvölve hallgata közjogunknak napnál világosabb és fényesebb i-mertetését és Deák távozásakor a szoba közepére állva felkiálltott: »Jetzt weiss ich dass ihr Ungarn im Rechte seid!« Deák ki mindent megfontolva tett, tudhatta szokatlan közlékenységének indokát . . .

Együttlétünk Bécshen napról-napra halasztást szenvedett és habár az öreg ur a «Stadt Frankfurt«- ban volt szállva, átjárt hozzánk ebédelni a közel Wandl szállodába, a Péter-téren, melyen a rendőrség központi palotája is áll. A hajdan pesti p:nczér- ből lett szá lodás Wandl egy szép napon á föld- szinu étteremnek utczai ablakánál álló asztalunkhoz sompolygot, Deák fülébe súgva: »Auf der Gasse vor diesem Fenster patrouilirt jetzt al e Tage ein Geheim-- pitzl, — um Gottes Willen meine Herschaf- ten, acht geben!« A derék Wandl saját borét is féltette!

Ezen incidens azonban nem zavarta meg az összejöveteleket, sőt csatlakoztak hozzá az említett; magyar biró urakból is. Ily alkalommal az öreg ur nagyon kedélyesen elbeszélgetett. Szó lévén egyszer az emberek hálátlanságáról, ezen általános Vád ellenében két vele történt ese:et hozott Tel; «Ä szabadságharcz után, midőn még Zalában laktam, ellátogatva Edericsre a lakház előtt egy idegen külsejű emberrel találkoztam, ki annyi pénzért kö- nyörgött, hogy visszautazhasson Linzbe, mert szerencsétlen üzletei nálunk tönkretették. Kérését tel- jesitém. Évek múlva Németországban utazást téve, a Rajna eavik városánál éboen a halóra szállók midőn lél

A linczi kereskedő volt, ki rpám ismerve, a kölcsönzött összeget visszafizeté.« — »Egy osztrák altisztet szolid ember létére démona mégis a kártya- asztalhoz csábiiá és a reábizott pénzt elveszté. Valamelyik ismerősöm közbenjárásával hozzám for. dúlt segélyért, Ígérve, hogy amint megkapja várt tiszti kinevezését, fizetni tog. Segítettem rajta. Egy év-í után a katonatiszt nyit be hozzam és könnyek közt rója le tartozását.«

Deák még mint zalai la-kos, többször eljött Tolnamegyébe Jozefa nővéréhez, ki Pakson élt véje Szeniczey Fetencz családjánál; Kissné halála után is folytatá látogatásait és a hatvanas evekben a husvét ünnepet és az ősznek nehány hetét rendesen Pakson tölté, kipihenve a politika küzdelmeit, nővérének gyermekei és unokái közelében. Innét átrándult Szentandrásra öccséhez Kis Zsigmondihoz, Bartal Györgyhöz Faddra és Hídjára Beze- rédjékhez; viszonzá a paksi urak látogatásait í,^ egy-egy ebédet -férjhezment unokahugainak házánál elköltve.

Különben egyhangú életmódja abból állt, hogy délelőtt - ’csak későn kelve — kisétált a gyermekek ki'éretében Szeniczey szőlőjébe, letelepedve a diófák árnyékában és megtréfálva a gyermekeket azzal, hogy észrevétlenül a mély zsebjei- ben rejtett czukrokat a fűben szétszórá és a vincellér segítségével a fákat tele aggatá narancsokkal ! Hosszú gyaloglással délben hazatérve,; mert a nap heve nem bántotta őt, nagy étvágy, gyal ült asztalhoz, sokat tartva a jó étkezésre és néha előadva a régi magyaros ételek készítési módját; sőt visszaemlékezett egy ebédre, melyet a hires szakácskönyv Írónője Sz. Hilaire báróné\ az ő tiszteltére Csányiék házánál tűzön ! Vacsorázni nem szokott és ha az asztal körül sétálgatva a gyermekek sajná kozának, hogy Deák-bácsi a jó falatokból nem élvez: tarkaselyem zsebkendőjével beköté orrát a kellemes illatnak csábítása ellen, a gyermekek nagy vigságára.

Délutánjait a virágágyakkal diszitett udvar lombos szederfája alatt, esős időben a boltíves nyílt folyosó feher kerti padján szivarozva, tolié, a kézimunkával foglalkozó Cecil húga, egyszersmind keresztlánya oldalán, vagy a kártyázással szórakozó vendégeknek »kibicelve« és tanácsokat osztogatva; ha a gyermekek »malmot« vagy »ostáblá'« játszának, ő hívatlanul közbeelegyedett és a stratégiai »vonásokat« titkosan jelzé ujjaival, még az ellenfél rajta nem kapva, kezét diadalmasan leszorithatá! Szerette nézni, ha a lánykák zongoránál táncra perdültek, sőt egy gyermekdalra' is elfogadva a meghívást, minden boltot felfor l í tak számára kesztyűt vásárolni, de sikerteL "S Már-már veszélyeztetve látszék a bálban va! jelenése, midőn a megszorultat Szeniczeu ^ lend viselt kesztyűivel kisegité. Ezen iinnepílytiél mél-\ tóbb izgalmat keltett a városban József főherceg érkezése a honvédek megtekintésére. Midőn értesítők, hogy Deák is Pakson időz, azonnal meghi- vatá katona-ebédre, ígérve töltöttkáposztát, malac- pecsenyét és személyesen berobogott fogatával déltájban a Szeniczey curiába, hogy félórai barátságos társalgás után, magával vigye vendégét.

A paksi polgárság is öntudatában lévén a megtiszteltetésnek, hogy a nagy hazafi városukban időz, — seregesen járul a rácsos vaskapu elé, melyen át könnyű volt a szabadban üldögélőt megpillantani.

— Hát hogyan tetszik kelmédnek a Deák Ferenc? kérdé Szeniczey egyik polgártárstól.

— Már bizony meg kell engedni, hogy derék egy test! — volt a válasz.

Deák nem szerette a hízelgést, még azt sem, ha előtte másokat dicsőítettek. A jóra és a nemesre való buzdításhoz elég az elismerés — mondá — hizelgés és dicséret csak ront az emberen.

Szerette a gyermekeket és a szülőket inté, hogy tőlük az ártatlan örömöket meg ne tagadják, mert az ifjúság kedélye megkívánja az öröm táplálékát. Ilyen egyszerű és mélyreható mondások jellemzék leginkább mélyenérző lelkületét.

Mint vendég nagyon készséggel alkalmazkodott a házi szokásokhoz, ahhoz csatlakozva, kit nem zavart teendőiben; csak egy kedvezményt fogadott el hálásan : ha valaki a háziak közül véle éjfélig fennmaradt, mert már évek óta szenvedett1 álmatlanságban; észrevéve az illető ellankadásáf, mindjárt visszavonult: »Jó éjszakát, tegyük eí magunkat holnapra.« De a cselédségnek virrasztanj kellett, mig csak ő elaludt.

Rokonságából a szükölködőkettőle telhetőleg scrgité, de óvakodott attó1, hogy>tekintélyével jövedelmező állásokat szerezzen, ■ ilyen eset mégis előfordult, .azt az illető az ő Jüdtánkivüli túlbuzgó kedveskedésnek köszönhető, Az -.»öreg Deákné* néveri ismeretes távoli rokonát, ^egy tisztes özvegy asszonyt — a nemzeti színházban — páholy nyitó nőnek szegődtették! Jómódú rokonait gyakran lept< meg értékes ajándékokkal

Atyafiságos szeretetét akkor is1 tanusitá, mid Fin Vry/rí Kunro rÁltfAÓn^-ira* J TI - *-