Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-01 / 5. szám
XIII. évfolyam. ______ 5. szám. Szegzárd, 1903. február % Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. I Fél évre ... fi » Negyed évre . . 3 » I Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Kram mer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KŐÉNÉL. SZÉKELY FEEEYCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeljen megállapító árszabály szerint számíttatlak. A katonai javaslatok. Kemény harc folyik a képviselőhazban la kormány által. beterjesztett katonai tör- mpényjavaslatoknak tárgyalása körül. Az ujdonclétszám tervezett fölemelése ■tényleg újabb tetemes áldozatot igényel a ■nemzettől; áldozatot emberben és pénzben. A haderő fentartása, a modern igényekének megtelő fölszerelése eddigelé is komoly ■próbára tette az ország teherviselési képességét. A monárkia nagyhatalmi állása és a ■többi európai államok hadi erejének folytonos fokozatos fejlesztése bármennyire ért- ■hetővé is teszik azt a törekvést, amely f állami biztonságunk növelése érdekében hadi t erőnknek gyarapítására és tökéletesbitésére ■irányul, mégis indokolt az az aggodalom^ ■mely a militarizmus térfoglalását előmoz- ■ditó eme újabb javaslatokkal szemben párt- ■különbség nélkül megnyilatkozik. Ilyen körülmények között kétségkívül ■kitűnő szolgálatot tett Fejérváry miniszter ■az általa képviselt ügynek és nemzeti Aspirációinknak is azokkal az úgynevezett msiemzeti engedményekkel, amelyeket a parla- ■mentnek az elmúlt uapokban bejelentett. ■Ezek az engedmények kiváló jelentőséggel bir- ■nak, mert a nemzeti szempontoknak a véderőben ma)aló- komoly érvényesülését bizonyítják, éppen ■azért örömmel fogadjuk Fejérváry miniszterinek Ígéreteit. A honvédelmi miniszternek a nemzeti engedményekre vonatkozó kijelentései annál becsesebbek, mert tudjuk, hogy Ígéreteit minden korpontosan és gavallérosan beváltja és mert ezen miniszteri Ígéreteket O Felségének előzetes jóváhagyása felőzte meg. A miniszter a nemzeti követeléseket három kategóriába osztotta. Az elsővel: az önálló hadsereggel hamarosan végezett, mert erről ezidőszerint a pragmatika szankció és az 1867. XII. törvénycikkből származó mai közjogi alapon tárgyalni nem lehet. A második csoportba tartozik a katonai büntető jogszolgáltatás reformja, mely már munkában van és annak -mielőbbi megvalósulása rövidesen várható és a címer és zászló kérdése, amely, bár bonyolult és kényes kérdés, mégis annak megoldása komoly előmunkálatok tárgyát képezi. A harmadik csoportba azok a kérdések tartoznak, melyeknek megvalósítására kötelező ígéretet tett a miniszter ,olykép, hogy azok vágyba vedérolörvény közeli reformjába belevétessenek vagy azok kapcsán elfogadásuk föltételéül állíttassanak. Ide tartoznak a két éves szolgálat intézménye, melynek akadálya igazában csak egy van : az, hogy a létszám nagy emelésével járván, roppant tehernövekedéssel is jár. Ellenben bizonyosan meg lesz a magyar tiszteknek magyar ezredekbe való beosztásáról szóló 1868-iki legfelsőbb kézirat végrehajtása, a katonák kikötésének és gúzsbakötésének megszüntetése, a magyar nyelv kötelező tanítása a katonai iskolákban és az uj tarackütegek számára kívánt póttartalékosok behívásának elejtése. Mindezek igen figyelemre méltó engedmények. Azt látjuk ebből, hogy a magyar nemzeti aspirációk már nem találnak a katonáéknál sem olyan merev ellentállásra, mind eddig. A kormány híven teljesítette kötelességét, mikor a nemzeti közvélemény nevében ezen engedmények keresztülvitelét kijárta és ha a hadi kormányzat tud újabb áldozatokat követelni a nemzettől, ám tudjon a jogos nemzeti törekvések előtt is meghajolni. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság február havi ülését jövő pénteken fogja megtartani. — A gyámpénztár átadását a tör- vényhatóság- áttai kiküldött bizottság múlt szerdán fejezte be. Átadtak gyámpénztári adósok kötelezvényeiben 3.370,924 korona 58 fillért, betétekben 136,701 kor. 09 f., értékpapírokban 214,848 kór. 48 fillért, tartalékalapban 250,640 kor. 82 fill., arany és ezüst ékszerekben 697 kor. 46 fillért, magánkötvényekben 6698 kor. 88 fill., pénzintézeti betétekben 134,199 kor. 94 fill., értékpapírokban 11,679 kor. 85 fill., névre szóló kötvényekben 325,929 kor. 29 fill, és letéteményekben 145,879 kor. 79 fillért. TÁRCA. A Mdog is . . . A boldog is hordoz szivében, Csak rejtegetve, nagy kevélyen, Egy zűrzavaros, fakó, tépett, De mégis édes, drága képet. Van egy utunk, a melytől félünk, Egy bánat, melyről nem beszélünk, Levél, mely zölden hull a tőrül, Egy hajfürt, mely korábban őszül. .-v/' A boldognak is, bármint rejtse, Van olykor egy magányos percze, Van egy ököl, mely porba hajtja És van egy kettétörött kardja, Csak arra néz — magában küzdve — De panaszkodni, szólni büszke, Van egy sebe, csak rejti-rejti S bekötözni nem tudja senki, Akad olykor egy titkolt könynye, Egy gát, a melyhez karja gyönge, Egy redő, —* mélyebb, mint a többi, Egy part, — a melyen sohse köt ki. ANIMA SOLA. udja; —— Micike naplójából * Budapest, rpoi. szept. 5. .... Végre tehát megtaláltam őt: álmaim tárgyát! 'Az állatkertben pillantottam meg először a majomketrecnél. Oh, mily csodálatosak a végzet utjai! Csak a nevelőnőm: Sophie kisasszony, a napernyője, meg az egyik kis majom szives közreműködésének köszönhetem, hogy megismerkedtünk. Úgy történt ugyanis a dolog, hogy Sophie kisasszony a napernyője hegyes végére dugott egy datolyát s azt benyújtotta az egyik majmocskának. Az egy ideig farkas . . . akarom mondani: majomszemet nézett Sophie kisasszonynyal s aztán nagyot ugorva elkapta a datolyát, meg vele a napernyő végét is. Sophie kisasszony erre elkezdett sikoltozni: féltette a családi ereklyét. Százszor is elmesélte már nekem, hogy a nagymamája valamikor az alól a napernyő alól nézte a nagy Napóleont. Egyszer meg is naragitottam, mert azt kérdeztem tőle, hogy biztos-e arról, hogy a nagymamája és nem ő volt a néző ? — A sikoltásra a ketrecen belül a majmok, a ketrecen kiviül meg az állatkerti látogatók gyűltek össze. Sophie kisasszony erre természetesen beleájult egy éppen a háta mögött álló ur karjaiba, — egy másik ur * Vrabély Ármánd dr, »Kacagtató történetek« cimü most megjelent humoros kötetéből. pedig egy hatalmas rántással megszabadította a napernyőt a majomtársaságtól. Nos tehát — ez volt »0«! Úgy állott ott a rongyos napernyővel, mint egy ó-kori hős! Ránéztem ... és éreztem, hogy arcom tüzbe borul. Ilyen piros tán még . csak az utolsó földrajzi órán lehettem: mikor kihívtak telelni és én — nem tudtam felelni. Sophie kisasszony, úgy látszik, jól érezte magát az idegen karokban, mert sehogysem akart magához térni. Viz legközelebb csak a fókánál lévén, viz hiányában — hogy magához térjen — mindenfélét szagoltattunk vele, megmentője még a — szivarszipkáját is. De hiába! Erre valami huncut a nézők közül elkiál tóttá magát: — Jeszszuskám! Kiszabadult az oroszlán! mire aztán Sophie kisasszony ijedtében akkorát ugrott, mint egy ballerina . . . futásnak eredt és mi a két mentővel utána. Sophie kisasszony neki ugrott az első fának, körülkapta és aztán 64-es ütemben elkezdett mászni az oroszlán elől a fára, folyton kiabálva: »Micike, az Istenért mász- szék utánam!« Azt hittem, hogy én ájulok el ne- vettemben. De hát nem rémisztő még csak elképzelni is, hogy: »Gesztenyefa tetejében Ül egy — guvernánt feketében.« — Fräulein! Nagysád! — kiabáltunk közösen feléje — ne léljen, nem jön az oroszlán!
