Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-27 / 39. szám

1903. szeptember 27. TOLNA VÁRMEGYE. 3. — Yargha Lajos öngyilkossága. Múlt pénteken délelőtt városszerte nagy megdöbbenést keltett az a hir, hogy Vargha Lajos árvaszéki ülnök agyonlőtte magát, A hamar szárnyra kapott hir igaznak bizonyult, mert az alispáni hivatalhoz megérkezett a hivatalos távirat, mely szerint Vargha Lajos j pénteken reggel Gyulajon (Gyulajováncán) forgópisztolylyal agyonlőtte magát. Öngyilkos­ságának oka arra vezethető vissza, hogy a 1 cryámpenztar tartozásainak az allam részére leendő atadasara kiküldött bizottság múlt szer­dán egyes régi tételeknél olyan szabálytalan­ságok nyomára jött, melyek arra az alapos gya­núra adtak okot, hogy ezen ügyekben elő­adóként szereplő ülnök — Vargha Lajos — bűnös visszaélését követett el és a gyámpénztárt Megkárosította. Vargha Lajosnak — úgy látszik — tudomására jutott, hogy a bizottság | reájött visszaéléseire, azért csütörtökön I 10 órakor — 9 órakor még hivatalában | volt — bérkocsit fogadott s azzal Mözsre hajtatott. Innen Zombára, Högyészre és végre * Gyulajra utazott, hol a jegyzőnél szállt meg. I Másnap reggel, midőn a kocsi már készen J állott, hogy visszajöjjenek Szekszárdra, Vargha szobájából dörrenést hallottak, mire berohantak a szobájába, hol Vargha állí­tólag nyugodtan azt felelte: »nincs semmi baj, véletlensegből sült el a pisztoly.« Alig távoztak el a szobából újabb dörrenés hal­latszott, mire berohantak hozzá, már halva nőit; halántékon lőtte magát. A vizsgálatot ez ügyben Simontsits Elemér vármegyei főjegyző vezeti, ki már két ízben is kiszállt Kisdorogra, mert a Vargha által elkövetett visszaélések szálai oda vezettek. Az eddigi vizsgálat azonban azt állapította meg, hogy az ottani jegyző, Eifert István Varghának nem volt bűntársa, hanem félrevezetett áldozata, kit Vargha még 1892-ben, mint helyettes árvaszéki elnök, hivatalos állásával visszaélve: anyagilag meg­károsított. A Vargha által elkövetett összes visszaélések és bűnös üzelmek csak hosszabb vizsgálat után lesznek pontosan megállapít­hatók. Leginkább mint elnökhelyettes, mikor módjában állott az elnöki letétek fölött ren­delkezni, követte el visszaéléseit, de ülnöki minőségében hamisitott utalványokra is akad­tak már eddig. Az egyik esetben ugyanis az árvaszéki tanács-ülésről fölvett jkönyvben az elintézés egészen mást tartalmaz, mint a vonatkozó végzés, melyben egy gazdátlan tömegből az utólag jelentkezett örökösök szá­mára pénzt utalt ki. — Ez a hamisítás úgy történhetett csak, hogy Vargha az előadói ívbe, miután az ügy az ülésen keresztül­ment, utólagosan szúrta bele az utalványo­zást, amit az ülésen az ügy referálása al­kalmával természetesen ravaszul elhallga­tott. Az efféle visszaélések ellenében a legszigorúbb ellenőrzés és éberség mellett sem lehet védekezni. A Vargha rovására eddig földerített visszaélések még az 1892 — 1896. évekre nyúlnak vissza, s az eddig hiányzó ösz- szeg mintegy 16000 K-ra rúg. Vargha pri­vát kölcsön tartozásai 1490 K*ra rúgnak, a helybeli pénzintézeteknél, a melyek 6—7 kezest, kik helyette fizetni fognak, érdekelnek. A tisztviselő egyesületnél fölvett kölcsöne régibb életbiztositással van fedezve. Az, hogy Vargha a szintén öngyilkossá lett Antal Ferenccel, kinek mindig benső jó barátja volt, összejátszott-e, ma még nin­csen kiürítve. Vargha öngyilkosságával összekötte­tésben szombaton reggel rosszakaratú mende­mondák és rémhírek jöttek forgalomba, egyik kezelő tisztviselő öngyilkossági kísérletéről, egy másiknak pedig szökéséről; ezek azon­ban teljesen alaptalan és légből kapott ko­holmányok, mert a gyanúsított tisztviselők közül az egyik napok óta beteg, a másik pedig egy hét óta szabadságát élvezi. Vargha, mint a szekszárdi társas élet egyik legvidámabb kedélyű tagja, ki szerette a társaságot és mulatságot, városszerte nagyon népszerű volt, több, mint egy év­tizeden át igazgatója volt a szekszárdi ka­szinónak és állandóan tagja a választmány­nak. Egyszerű életmódja mellett, költséges passziói nem voltak, senki sem sejthette, hogy bűnös utón szerez magának pénzeket, mindig jó cimbora volt, ki joviális maga­tartásával sok jó barátot vonzott magához. Evek múltak, de Vargha Lajos soha ki nem merülve, még csak bele sem fáradva, állan­dóan tagja maradt a mulatni szerető, vig kedélyű fiatalságnak, melyet az ő tréfáival és humorával sokszor felvillanyozott. Mint j tisztviselő szakavatott, értelmes és jó munka­erő volt, ki az árvaszéki ügyek minden ágazatában nagy jártassággal birt és ki a sok munkától nem riadt vissza soha, hanem a reá bízott ügyeket gyorsan intézte el és a hozzáforduló feleknek is mindenkor kész­ségesen és megnyerő előzékenységgel állott szolgálatára. Az önmagáról és köztiszteletben álló, mindenkinek rokonszenvét biró család­tagjairól megfeledkezett szerencsétlen em­bert Gyulajon, hol öngyilkos lett, tegnap temették el. — Segélyezett pécsegyházmegyei tanítók. A magyarországi latin és görög szertartásu rk. tanítók segélyalapjából a pécsi egyházmegye kő­vetkező tanítói részesültek egyenként 40 korona segélyben: Csáky Zsigmond szabad-szentkirályi, Kindl Vilmos tolna-tamási, Lágler Sándor tolna- varasdi, Mandich Lázár gyula-jovánczai, Saághy Ferencz mária gyüdi, Somssich Sándor keszüi tanítók. — Fölvétel a pécsi hadapróiskolába. A fölvételi vizsgák a pécsi honvéd hadapróiskolában, melyek 7 napon át tartottak, pénteken délelőtt fe­jeződtek be. Felvételre összesen 162 ifjú jelentkezett, akik közül 60-at testileg alkalmatlannak találtak. A fölvételnél 16 jelentkező elbukott s így az első évre összesen 86 növendéket vettek föl. A jelent­kezők száma elég nagy, de a nagyváradi honvéd- hadapróiskolánál megkétszereződött a szám. Ott — Autonómiai képvisolőválasztás. A duna- földvári esperesi kerület orsz. kath. atonomiai képviselője tudvalevőleg Nagy László szentandrási földbirtokos volt. Nagy László elhalálozván, az igy megüresedett mandátum betöltése iránt most folynak az egyes községekben a választások. Pak­son — mint tudósítónk irja — vasárnap reggel 8 órától délután 5 óráig lesz a választás a leány­iskola egyik földszinti termében. Hogy ki leend megválasztva, azt még nem tudni, de a jelöltek nagy számából következtetve, erős küzdelemre van összesen 300 ifjú jelentkezett, testileg azonban nagyobbrészt igen gyengék. Az orvos nagy rostá­lást eszközölt a jelentkezők között és csak 80-at talált alkalmasnak. Ezeket a parancsnokság fel is vette. Amikor az iskolaparancsnok látta, hogy a fölvett növendékek száma kicsi, táviratilag a pécsi iskolához fordult, hogy ott vegyenek föl többet. A rendes létszámon felülieket aztán beosztják a nagy­váradi iskolához. Az uj iskolaparancsnok azonban nem teljesíthette a megkeresést, mert náluk is ke­cilátás. — Hajójáratok Mohács-Budapest között. \z első cs. kir. szab. Dunagőzhajó társaság közli, íogy személyszállító hajóinak őszi menetrendje )któbet elsején lép életbe. E szerint már csak a cövetkező menetek tartatnak fönn: Személyhajó* áratok Budapest-Mohács között naponkint: Indulás: Budapestről Mohácsra déli 12 órakor. Mohácsról Budapestre déli 12 órakor. Postahajójáratok: Or- äova-Turn-Szeverin-Galac között hetenkint kétszer; ndulás: Orsováról hétfőn és csütörtökön 3 órakor I. u., Turn-Szeverinből hétfőn és csütörtökön 6 5ra 30 perckor délután, Gáláéról Turn-Szeverinbe ás Orsovára hétfőn és pénteken 7 órakor reggel. — Házasság. IQ. Lágler Sándor N.-Szokoly község aljegyzője szeptember hó 15-én esküdött örök hűséget Szokó Vilma kisasszonynak Nagy- Szokolyban. — Szinpártoló egyesület Dombóváron. Döry Hugó kezdeményezésére Dombóváron szin­pártoló egyesület alakítását tervezik s e végből ma értekezletet tartanak az ottani társaskörben. — A szentszék és vegyes házasságok. Vaszary Kolos biboros herceg érsek most kiadott 15. számú körlevelében fölujitja a szentszéknek 1897. évben hozott határozatát, mely a vegyes házasságoknak a polgári hatóságok előtt való kö­tését érvényesnek mondja és elrendeli, hogy az ezekből származó gyermekek a kereszteltek anya­könyvébe törvényesnek Írandók. — Uj plébános. A lengyelt plébánosi állásra gróf Apponyi Sándor kegyur bemutatása alapján a legközelebbi időben Lerch István hőgyészi segéd­lelkész fog kineveztetni. — Aratók mulatsága. Szép kedélyes mu­latság folyt le folyó hó 19-én Csibrák község köztiszteletben és közszeretetben álló földesuránál: Jeszenszky Andornál, ki ezen a napon rendezte vesebb jutotta fölvételre. — Ováczió Klieber Györgynek. A szek- szárd-belvárosi r. k. kántornak, Klieber Györgynek, a r. k. olvasókör igen szép ovácziót rendezett. Este 8 órakor az olvasó kör tagjai zászlójuk alatt lampionos menetben, élükön a tűzoltói zenekar­ral, szerenádot adtak az érdemes kántornak. A tisz­telgők nagy számú közönség kíséretében elhelyez­kedtek a jubiláns udvarán és Szabó Géza az olv.- kör elnöke igen szép beszédben üdvözölte a köz- tiszteletben álló férfiút, aki az olvasókör énekkará­nak diszkarmestere s aki 40 év óta példás lelki­ismeretességgel és pontossággal végzi feladatát polgártársai teljes elismerése mellett. Az Ég áldá­sát kérte reá és családjára. Az üdvözlést Klieber néhány szóval megható ttan megköszönte, mire az olvasókör dalárdája Nemes Sándor karmester ve­zetése alatt több dalt énekelt teljes szabatossággal; utánna pedig a tüzoltózenekar adott elő néhány darabot. A kötelességtudásban példaképül szolgáló jubiláns kántort a r. kath. tanítók is testületileg üdvözölték. — Ügyes iparos. Szomju Lajos, jóhirnevü szekszárdi mölakatos egy igen szép kivitelű, régi magyar stylü vasládát készített finom, ízléses diszi- tésekkel. Az egész vasláda minden darabja kézi munka a leggondosabb kivitelben. A láda tetején elmésen kigondolt zár van, amelyet csak avatott ember tud kinyitni. A derék, törekvő iparos 3 hónapon át fáradozott a szép iparmű elkészítésén. Az ékszerek, irományok megőrzésére alkalmas vas­ládát a berlini iparkiállitásra küldi Szomju, előbb azonban az EszierbauerjéXz órásüzlet kirakatában közszemlére teszi. — Elhunyt plébános. Wagner Adolf szent- iványi plébános 67 éves korában elhunyt. A bol­dogult 1883-ik évig Tengődön volt plébános. munkásainak az évi szokásos arató ünnepélyt. Érdekes volt, mikor az aratóknak egyike a sza­badban felállított hordó tetejéről — német ajkú létére tört magyarsággal — de igaz és hálás ér­zéssel köszönte meg szeretett uraságának a velük szemben tanúsított jóságát és kérte, hogy őket azon az utón, melyen eddig haladtak, tovább is vezesse. Jó bor, párolgó gulyás és cigányzene mellett vígan emlékeztek vissza azokra a meleg júliusi napokra, midőn az aratás nehéz munkáját végezték. — A Dunántúli Dalosszövetség választ­mányi Ülése. Ma délután 4 órakor tartja a Dunán­túli Dalos szövetség Pécsett Darányi Fereuc dr. elnök lakásán választmányi ülését, amelyen már a jövő évben tartandó dalos verseny előkészítő mun­kálatait beszélik meg. A gyűlés tárgya a múlt választmányi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése, a Dalos Szövetség által kiirt dalpályázatra beérkezett pályamunkák fölött való döntés és a pályadijak kiadása, a jövő évi versenyre a kötött verseny­karok és az összkarok kitűzése, a verseny idejé­nek és sorrendjének megállapítása, a versenyt előkészítő bizottságok alakítása, s a versenyben való részvételre az egyes dalos-egyesületekhez a felhívás kibocsátása és végül indítványok. — Névmagyarosítások. Friedmann Adolf uj dombóvári illetőségű, nagykondái lakos és gyer­mekei vezetéknevöket »Fonyót-rz, Schwarcz Kata­lin hőgyészi születésű, budapesti lakos » Vajdái-rz, Spitzer Ödön tamásii születésű, budapesti lakos » Sándor <-ra, Átok József dunaföldvári lakos * Pol­gár t-r a. változtatták. —* Eltévedt borjú. Czakói János őcsényi lakos szállásán levő marháihoz a legutóbbi szek­szárdi vásár alkalmával egy üszőborju szegődött. Tulajdonosa Őcsény község elöljáróságánál jelent- kezhetik.

Next

/
Thumbnails
Contents