Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-13 / 37. szám
I ________________________________________ ne m szabad, hanem sokkal helyesebb, hazafiasabb és az ország jövőjét biztosító politika az, amely kerülve az alkotmány tényezői között való összeütközést és az ország belső megrázkódtatását, nem tesz mindent egyszerre kockára, hanem beéri a fokozatos fejlődésnek biztosításával, a követelt reformoknak a lehetőség szerint, vagyis részben azonnal, részben pedig a nem távol eső jövőben való megvalósításával. Éppen azért mindazokat a tüneteket, melyek az ellenzéki hangulatváltozás közeledését jelentik, a lelkiismeret fölébredésé' sének és a kötelességérzet öntudatra jutásának kell tulajdonítanunk. Biztató jelenségek mutatják azt, hogy az ellenzék — okulva eddig folytatott szerencsétlen, romboló munkájának következményein — nem akar csorbát ütni a korona tekintélyén, nem akarja az összeütközést a • korona és a nemzet között kiélesiteni és nem zárkózik el a békés kibontakozás lehetősége elöl. Azzal, hogy- a szabadelvüpárt állasfoglalását hangoztatja, már pozitive is elárulja, hogy a felelősséget szeretné a maga vállairól a ^többségre áthárítani. Aki mélyebben bele tekint az ellenzék politikai műhelyébe, az észreveheti, hogy a komolyabb, érettebb és tapasztaltabb elemek őszintén óhajtják a tisztességes békét, mely megadja az országnak a nyugalmat és a fejlődés annyira óhajtott föltételeit. Meg kell szabadulnia az ellenzéknek attól a lidércnyomástól, mely egy izgága csoport terrorizmusa miatt lenyűgözve tartja 'a békés megoldásra irányuló törekvésében. E terrorizmus nélkül az ellenzék higgadtabb elemei már régen megtalálták volna maguk részéről is a közeledést ama pont felé, ahol á korona hajlandóságával és készségével a nemzeti óhajok megvalósulásához jutnánk. A fölöttünk tornyosuló sötét fellegek csak akkor oszlanak szét, ha az ország jólétét és jövendő fejlődését szem előtt tartva békés egyetértésre törekszünk és a meddő közjogi sérelmek és viták erőszakos qgQXi^AVABM^QYE._________ fö lszjngn tartása helyett az ország kulturális és közgazdasági helyzetének javítására egyesült erővel és hazafias lelkesedéssel munkálkodunk. VARMEGYE. — A közigazgatási bizottság szeptember havi ülését műit csütörtökön tartotia meg gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Az ülésen részt vettek : Bernneder József, Boda Vilmos, Döry Pjí, Fink Kálmán, Fördős Vilmos, Jeszenszky Andor, Örjfy Lajos, Pap Gyula, Perszina Alfréd, Sass László, Simontsus Elemér, Tihanyi Domokos, Totíh | Ödön Elmaradásukat kimentették: Ptrczel Dezső, Perczel József, Peiczel Lajos, Kovách S. Endre, dr. Hangéi Ignác, Krcsmarik Pál és Wosinsky Mór. Az alispán jelentése szerint: az alispáni hivatalhoz a múlt hó folyamán beérkezett 996 ügydarab az előző hóról hátralékként áthozatott 833 darab; elintézendő volt tehát összesen 1829, ebből elintéztetett alispánilag 1210, közgyülésileg 92 db, közgyűlési tárgyalásra fennhagyatott 21, elintézetlenül maradt 506 ügydarab. A közbiztonság zavartalan volt. — Fegyelmi eljárás a múlt hóban egy esetben sem rendeltetett el, rendbirságolás azonban kisebb mérvű mulasztások miatt községi közegekkel szemben négy esetben alkalmaztatott. A kir. tanfelügyelő jelentése szerint: ezen hóban iskolaláiogatas nem történt, hivatalának működése csakis a folyó ügyek elintézésére irányult, melyek kivétel nélkül leldolgo/tattak, egyéb lényeges ügy nem fordult ejő. A pénzügyigazgató jelentése szerint a múlt hónapban az általános iktatóba 2967 drb érkezett, ehhez hozzáadva a julius hónapról maradt 248 hátralékot, elintézendő lett volna 3215 drb; ebből feldolgoztatott 2835 darab, hátralékul maradt 380 darab. Adókban és illetékekben befolyt 600.941 K 55 fillér, 71499 K 69 fillérrel kevesebb, mint a múlt év megfelelő időszakában: A kir. főmérnök jelentése szerint az állami és megyei utak jó állapotban voltak, forgalmi akadály rajtok nem fordult elő. A kavicsszállitást, valamint a hátralevő építkezéseket befejezték. A kir. főügyészbelyettes jelentése szerint a szegzárdi törvényszéki fogházban 72 egyén volt letartóztatva, kik közül csak egy volt fegyházra ítélve. A fogházi kórházban 28 beteget gyógykezeltek ; közülök 24 meggyógyult, 4 tovább is gyógyítás alatt maradt. Az árvaszéki elnök jelentése szerint a múlt hónapban az árvaszékhez 1427 beadvány érkezett; 1903,, szeptember 13,--------M---1----!---:--L ^ r4| eh hez a juliijs hóról aihozott 939 drbot hozzászámítva : elintézendő yolt 2366 drb. Ebből feldolgoztak 1829 drbot, hátralékban maradt 537 drb. A törvényhatósági állatorvos — Kilián Ottó — jelentése szerint a múlt hónapban a ragadós száj- és körömfájás még mindig terjedt. — A központi, völgységi és dombóvári járás veszmentes, a vásári tilalom feloldatott. A sertésorbánc szünő- félben van, je enleg csak 9 község van fertőzve; a sertésvész, lépfene és veszettség állasa változatlan. HÍREK. — Személyi hirek. Gróf Széchenyi Sándor, vármegyénk főispánja, múlt csütörtökön Szegzárdon tártózkodott s egyéb hivatalos ügyek elintézésén kívül a közigazgatási bizottság ülésén elnökölt. —r Dr. Tanárky Árpád kórházi igazgató főorvos hosz- szabb külföldi útjáról a múlt héten hazaérkezett Szegzárdra. — Csók István hírneves festő-művészünk Baranyából visszaérkezett Öcsénybe és az őszi budapesti képtárlat megnyitásáig ismét a sárközi népéletből vett genreképeket fog festeni. — Gyászmise a püspökért. Hetyey Sámuel pécsi püspök leiki üdvéért a szegzárdi belvárosi templomban múlt szerdán gyászis.eni tiszteletet tartott Wosinsky Mór apátplébános Mozsgai Sándor és Wólfel Ferenc káplánok segédlete mellett. Az isteni tiszteleten az iskolák növendékein kívül a vármegyei és állami hivatalok, az elöljáróság, a rk. ovodaegyesület választmánya, és a kath. egyesületek testületileg jelentek meg. Vármegyénk többi községeiben is tartottak gyászmisét. így Ptnczehelyen t. hó 5-én volt az ünnepélyes gyász-szentmise, amelyen jelen voltak a 41. honvéd gyaloghadosztály törzs-és főtisztjei, Gaudemak József altábornagygyal az élükön. A község érdemes jegyzőjének Zsigmond Gyulának kérelmére Kálmán alezredes, a 19. honv. gyalogezred parancsnoka és Bóra Jenő hadbiztos, kik az elhunyt főpásztornak személyes tisztelői vol'ak, megengedték, hogy a szentmisén a honvédzenekar is közreműködjék. A zenekar által előadott darabok mélyen meghatották a nagyszámú közönséget. — Kinevezés. A pécsi kir, itélő-tábla elnöke Boda Géza mohácsi lakos végzett joghallgatót a pécsi kir. itélő-tábla kerületébe díjtalan joggyakornokká nezezte ki. — Adóhivatalok megvizsgálása. A szegzárdi kir. pénzügyigazgató a múlt hónapban megvizsgálta a szegzárdi, dunaföldvári, tamási és gyönki magy. kir. adóhivatalokat s azokat rendben találta. Selyemruhájába rejtette. Meg se dobbant a szive, amikor megtette. II. Szegény kis grőfné. Másnap e szavakkal lépett be hozzá Ancelin bárónő. — Kedvesem . . . nem is tudom, hogy kezdjem a dolgot . . . Egy levél . . . — Nos, kedves barátnőm, micsoda levélről van szó ? — Bocsáss meg édes, bocsáss meg! . . . — De hát mit bocsássák meg, az Isten szerelmére ? — A kíváncsiságomat ... Az este egyedül voltam a férjed dolgozószobájában. A levéldobozból egy zöldes, parfümös irás kukukcskált ki . . . — És te megnézted ugy-e ? — szólt közbe az özvegy mosolyogva. — Hisz ez pompásan megy — gondolta magában a báróné — nem is haragszik. És átnyújtotta a levelet.— Visszaadom. A grófnő küzdött magával egy darabig, hogy megnézze-e, aztán . . . győzött a női kíváncsiság. A báróné lélegzetét visszafojtva leste a hatást. Lassan változott el a szép asszony arcza. Először csak a meglepetés látszott vonásairól, majd a megdöbbenés és a harag, végül a sértett büszkeség, a lealázott szent büszkesége. Fölugrott. Érezte minden egyes idegét és dühe észrevehetően változott át gyűlöletté. Megcsaltak. Az az ember, akiért örök szenvedésre Ítélte magát. Tán éppen akkor volt annál a másiknál, amikor ő epedve várta őt barátságos kis budoárjában 1 . . . Tört, zúzott felindulásában. A beczézett arcképeket eltépte, a leveleket széthányta. Nem is volt kiváncsi a többi Írásra. Eszeveszettségében nem gondolt többé másra, mint a boszura. Acelin báróné kéznél volt. Adta a jóakaratát. És mintha csak jeladásra történt volna, megjelent a szintéren az unokaöcs . . . ... A boszu vitte hát a kesergő özvegyet a kuzin karjaiba. Ellenkezés nélkül lett annak az embernek a felesége, aki idegen volt reá nézve. Nem gondolt már meg semmit. A szerelem fanatikusa volt. Vagyis inkább a mártírja. ni. Már egy éve voltak házasok. Mint egy márványszobor, olyan volt a szép asszony. Hideg és néma. Ha a férje meg akarta csókolni minden izgalom nélkül engedte. Boszujának élt. Egy este látogatóban volt náluk a jó rokon, a bárónő. A tűzhely mellett beszélgettek. Félix nem volt odahaza. A bárónő többször megkezdett egy rejtélyes témát, de megint félbeszakította. Végre is erőt vett magán. — Boldog vagy ? — kérdezte barátnőjétől. — Boldog — telelte a fiatal asszony egykedvűen. — Nos, akkor elárulok neked valamit. És kaczagva húzódott közelebb. Látod édes, ezt nekem köszönheted. Ha éri közbe nem lépek és csellel nem vettelek volna rá, még mindig a gyászos özvegység unalmas napjaid élnéd. — Miféle esetről beszélsz ? — Arról a levélről. — Hát mi van azzal a levéllel ? — Hahaha 1 . . . Az a levél . . . Hahaha! ... Nem abból az időből való, mikor már a férjed volt . . , — Nem? •— Bizony nem. Legénykorából ...... hahaha 1 . . . Sora ingerülten ugrott fel. Újra keresztül ment a krízisen, amely a cselvetés alkalmával elfogta . . . Amikor Félix belépett, Sora a szalon sarkába ült és sirt. A férje odament hozzá, Sora ridegen kiáltotta: — Ne merjen többé hozzám nyúlni, én újra az övé vagyok!
