Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-25 / 4. szám

%

1903. január 25.

A sz^gzardi kir. törvényszéknél főtárgyalásra kitűzött bűnügyek.

1903. január hó 27-én.

Zsebeházi Vendelné ellen, gondatlanságból okozott emberölés miatt.

Zubor József ellen, súlyos testi sértés miatt. Schuszter József ellen, csalás miatt.

Szőke István ellen, súlyos testi sértés miatt.

1903. évi január 29-én:

Kurtnakker Marton ellen, suiyos testi sértés miatt. Szilák Róbert és két társa ellen, lopás miatt. Kovács József ellen, lopás miatt.

. — Földes ur és felese. Megírtuk annak idejen, hogy Varga János sarszentlőiinti földbirtokos feles munkását, Király Jánost, mikor az visz- szalogott kukoricáját követelte, szóváltás után revolverével megsebesítette. A kir. törvényszék Vargát 4 hónapi börtönre, Királyt pedig, ki Vargán szintén sérülést ejtett, Dr. Pichler Győző orsz. képviselő védőbeszéde után egy hónapi fogházra Ítélte. A kir. Ítélőtábla Varga büntetését 2 hónapra szállította le, a Curia pedig ezt az Ítéletet eluiasitván, Varga védőjének Dr. Mayer Gyula ügyvédnek semmiségi panaszát helybenhagyta s igy az ítélet jogerejüvé vált.

KÖZGAZDASÁG.

A TOLEAMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET hivatalos közleményei.

■ Rovatvezető: Molnár József egyesületi titkár.

MEGHÍVÓ.

A »Tolnamegyei Gazdasági Egyesület» igazgató választmánya folyó évi február 5-dikén (csütörtökön) délelőtt 9 órakor Szegzárdon, a vármegye székházában gyűlést tart, melyre az igazgató- választmáuy tagjait van szerencsém tisztelettel meghívni.

Szegzárdon, 1903. évi január hó 24-én.

JESZENSZKY ANDOR,

g. egyezteti elnök.

TÁRGY:

í. Jegyzőkönyv hitelesítésére 2 tag kiküldése.

2. Titkár jelentése a folyó évi gazdasági téli előadásokról.

3. , Titkár jelentése a folyó évi tehén- és üsző- dijazások rendezése ügyében elnöki utón tett intézkedésről.

4. A gazdasági egyesület 1903. évi működési programmjának előkészítése.

5. A gazdasági egyesület 1903. évi költség- vetésének előkészítése.

6. A földmivelésügyi m. kir. minisztérium leirata a szőlőoltványok beszerzése ügyében.

7. Kereskedelemügyi m. kir. minisztérium leirata az erő takarmányok vasúti szállítására biztosított kedvezmény meghosszabbitása ügyében.

8. Erdélyi gazdasági egyesület átirata a tenyészállatok kedvezményes vasúti szállítása ügyében.

9. A Pestmegyei és Temesmegyei g. egyesületek átiratai a Szerbiával fennálló kereskedelmi szerződés felmondása ügyében megindított mozgalmunk tárgyalásáról.

10. Temesmegyei g. egyesület átirata a műtrágya- kartell ellen indított mozgalma ügyében.

11. Bartal Béla indítványa a baja - bátaszéki Dunahid létesítése ügyében tett kormányilatkoza- tokért köszönetnyilvánítás tárgyáben.

12. Erdészeti Lapok kiadóhivatala lapjának pártolása ügyében.

13. Magyar mezőgazdák szövetkezetének ajánlata superfoszfát szállítása iránt.

14. Tagok sorában beállott változások és uj tagok bejelentése.

15. Intézkedés az egyesületnek a szövetségi nagygyűlésen való képviseltetése iránt.

16. Időközben felmerülő ügyek és indítványok.

MEGHÍVÓ.

A «Tolnamegyei Gazdasági Egyesület» a f. évi február hó 5 dikén (csütörtökön) délelőtt il órakor Ssegzárdon, a vármegye székházában tartja, évi rendes közgyűlését, melyre a gazdásági egyesület tagjait van szerencsém tisztelettel meghivni.

Szegzárd, 1903. január 24.

JESZENSZK Y ANDOR,

g. egyesületi elnök.

TÁRGY:

1. Jegyzőkönyv hitelesítésére 2 tag kiküldése.

2. Elnöki jelentés az egyesület 1902. évi működéséről.

TOLNAVÁKMEGYE.

3. A számvizsgáló-bizottság jelentése az 1902. évi pénztári számadásokról.

4. A gazd. egyesület 1903. évi működési programmjának megállapítása.

5. A gazd. egyesület 1903. évi költségvetésének megállapítása:

6. Az igazgató-választmány javaslata a köz- tenyésztésre szánt bikák jármozásra való betanítása ügyében.

7. Az igazgató-váks tmány javasla a szesznek technikai czélokra leendő felhasználása ügyében.

8. Intézkedés a gazdasági egyesület takarék- pénztárilag kezelt vagyonának jobb gyümölcsözte- tése iránt.

9. Időközben fölmerülő ügyek és indítványok.

Gazdatisztek a gazdatisztekhez.

Azt mondják 15000 (tizenöt ezren) vagyunk, akik a gazdatiszti páyán keressük exütentiánkat ebben^a szép országban. — Lehetünk többen is; sőt valószínű ti bben is vagyunk; hiszen csak a mi kicsi vármegyénkben is megközelít létszámunk a két százat. — 15000 magyar gazdatiszt. — Milyen tekintélyes szám csak igy kimondva is. — Milyen tekintélyes erőt és hatalmat képviselne ez a szám, ha egy szívvé^ egy leiekkel akarná azt, ami az egyesek óhajtása abban az hányban, hogy ennek a jelentékeny közgazdasági, mezőgazd 'Sági és társadalmi tényező szerepére hivatott osztálynak a helyzete javuljon ; javuljon mél óképpen ahhoz a szerepkörhöz, amelyet ez az osztály betölt úgy a hivatalában, mint a társadalomban.

És hol az erő, amelyet az egy foglalkozásúak ekkora létszáma tömörülve képviselhetne? — Nincsen.

Ahanyan vagyuuk, annyi felé vagyunk. Száj- jel szórva, egymást alig ismerve, egymás létezéséről is alig tudva, szorgalmas munkánkkal támogatjuk ugyan könyörgésünket: «a mi m ndennapi kenyerünket add meg nekünk ma» ; hanem a holnapért, a jövőért bizony édes keveset, vagy jobban mondva semmit sem tehetünk, mert elforgácsolt erőnk, magában álló akaratunk és jó szándékunk arra sem elégséges, hogy a közös bajunkkal megrakott szekeret csak nng is mozdítsa.

Hát a «Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesülete»? Van, há'a Istennek; de, hogy hányán vagyunk benne, hányán támogatjuk azt a buzgó igyekezetét, amelylyel a mi érdekeinkért harczol: arra felelni sem merünk; mert olyan csekély számmal felelhetnénk csupán, hogy ebből a számból magából is megvádolhatok volnánk azért, mert közömbösek vagyunk a saját érdekeink iránt. — Pedig talán nem is a közömbösség tart vissza sokakat attól, hogy ebbe a testületbe belépjenek.

Úgy vagyunk mindnyájan, hogy amely ügy tőlünk anyagi áldozatot kíván, annak az ügynek az intézésébe, ha már meghoztuk neki az anyagi áldozatot, szeretünk — ha csak a legkisebb méiték- ben is — bele is szólni. És ez igy van helyesen; mert minél több szem kLér figyelemmel valamit: annál nagyobb és behatóbb az ellenőrzés és ez legerősebb biztosíték az iránt, hogy az a dolog jól megy Minél alaposabb megvitatáson mennek keresztül a tervek, annál kevesebb eshetőség mai ad fenn, ami azok megvalósítása elé akadályokat gördíthet. Éppen ezért eredménynyel biztató, pezsgő életre csak az a társulat képes, amelynek a tagjai nem csupán anyagi támoga'ásukkal istápolják az ügyet, hanem az tgylet életnyilvánulásaiban való élénk részvételükkel is közremunkálnak-azon, hogy a kitűzött czél elérhető legyen.

Hogy egyeseknek ilyen befolyás biztosittassék egy országos szervezetben, az kivihetetlen akkor, amikor a szélrózsa minden irányban széjjel szórt, olyan viszonyok közt élő egyénekről van szó, mint a gazdatiszt. — S ime itt a legfőbb oka annak, hogy a «Magyar Gazdatisztek és Érdőtisztek Országos Egyesülete» nem élvezi a magyar gazdatiszti karnak közvetlen támogatását olyan arányban, amint azt a maga elé tűzött czél és azt az odaadó buz- góság, amelylyel e felé a czél felé törekszik, méltán megérdemelné.

Az összetartozandóság élénk érzetében gyökerező szilárd ügyszeretet és a pályatársak érdekeiért lelkesedni tudó áldozatkészség kell ahhoz, hogy valaki csak áldozatot hozzon az ügynek ; áldozatot anélkül, hogy annak ellenértékét keresné és a nélkül, hogy más jutalomra számíthatna, mint amit nyújthat az a lelkiismeretet megnyitó öntudat, hogy az emberszeretet parancsolta kötelességnek eleget tett.

Annál szomorúbb jelenség, hogy. az utóbbi időben olyan törekvés is került felszínre, mely a magyar gazdatiszti kar amúgy sem valami nagyon erős összetartása közé avval akar éket ütni, hogy a gazdatiszti kart a qualifikáczióval bírók és ilyennel nem bírók 2 táborába osztva egymással szembe állítva, úgy tüntetvén fel a dolgok állását, mintha a qualifikált gazdatisztek érdekei ellenkeznének a csupán gyakorlati képzettséggel bírók érdekeivel.

A «Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesülete» az ő eddigi működésével sokkal nagyobb bizonyságát adta anmk, hogy a gazda5.

tiszti kar érdekeit híven, becsületesen és buzgó odaadással képviseli, életre valóságát, törekvéseinek nemes czél/atát sokkal élénkebben dokumentálta, hogy sem szükségesnek mutatkoznék a zászlaja alá csoportosult tábort két részre szakítani csak azért, hogy külön érdekképviselete legyen a qualifikáczióval n^m rendelkező gazdatiszteknek. Hát miben ellenkeznek ezek érdekei amazokéval ? Hol köve ett el mulasztást az országos egyesület ezek érdekeinek a rová-ára azokban az irányokban, amelyekben az újabb törekvés zászlót bontani igyekszik ?

Tett talán különbséget a nyugdíj intézetben qualifikált és nem qualifikált gazdatiszt között ? Vagy talán elutasította az állás-közvetítésért hozzá folyamodót azért, mert nem volt qualifikácziója ? Vagy qualifikált tiszt alkalmazására erőszakolta azt a birtokost, aki nem ilyent keresett? Elutasított talán segélyért folyamodó árvákat és özvegyeket azért, mert az atyjuk, a férjük nem volt qualifikált gazdatiszt ?

Hát ha mindezt nem tette; minek akkor szembe állítani egy másik intézményt, amelyik eleve kimondja, hogy csak azokat öleli keblére, akik gazdatiszti qualifikáczióval nem bírnak ? — Honnét akarja ez az intézmény megszerezni a hirdetett czéljainak megvalósításához elengedhetetlen anyagi biztosit kokat, amikor a legkétségbeejiőbb helyzetben levőknek álltja azokat magukat, akikből az anyagi erőt kölcsönözni szándékozik ? Hol akar állást szerezni tagjainak, amikor maga azt hirdeti, hogy azok 1906. julius 1-től fogva gazdatisztek gyanánt máshol, mint ahol most vannak, nem alkalmazhatók ?

Nem olyan elvekre van nekünk szükségünk, amelyek szétválasztanak bennünket egyik részen szítva az elégedetlenség sorvasztó lángját és bujto- gatva a másik rész ellen az elnyomottság, az alárendeltség hazug híresztelése utján; a másik részen pedig élesztgetve az elkeseredést azokkal a gyanúsító hamis vádokkal, mintha elnyomni, existentiájá- tól megfosztani akarná emezeket. Hanem olyanokra, amelyek szorosabban fűznek bennünket egymáshoz, amelyek az ös-zetartozandóság érzeté', az egymás iránt való tiszteletet és megbecsülést, a közös ezé- lok közül annyira kivánatos együtt működés kötelességének érzetét kelthetik fel és tanhatják ébren.

Sokkal több bajunk vár orvoslást és ezek a ba:ok sokkal közve lenebbül nehezednek kivétel nélkül valamennyiönkre, hogy sem a saját jól felfogott érdekünk ellen ne követnénk el helyrehoz- hatlan hibát az által, ha a qualifikáltak és nem v qualiíikáltak osztályára kettészakadva,--gyöagkenénkp—^ azt az erőt, amelyre czélunknak szüksége vas**1 A mi közös érdekeink előmozdi ása — legyen'az akár törvényhozási, akár társadalmi utón eszközölhető — valamennyiünk együtt működését igényeli. És ha a gazdatiszti törvény különbséget tesz közöttünk, akkor a mi közös érdekeink meg azt parancsolják, hogy amikor ezeknek az érdekeknek a szolgálatába társadalmi alapokon nyugvó intézményt akarunk állítani, akkor ne ismerjünk különbséget qualifikált és nem qualifikált gazdatiszt között; mert amennyire beigazolta az élet, hogy a qualifikáczió egymagában még nem jelent rátermettséget, épp úgy beigazolta a^t is, hogy a rátermettség qualifikáczió nélkül is lehetséges.

Az az országos intézmény, amely eddig a magyar gazdatiszti kar érdekeinek szo'gála'ában állott és feladatának elismerésre méltóan igyekezett megfelelni; eddig sem tett, most sem tesz különbséget qualifikált és nem qualifikált gazdatiszt között és a vezetőségében uralkodó szellem bőséges biztosítékot képez az iránt, hogy ilyen megkülönböztetés ott a jövőben is ismeretlen marad.

Rajtunk, vidéki gazdatiszteken áll, vájjon gya- rapodjék-e ennek az intézmények erkölcsi súlya és befolyása a hatékonyságnak azon fokáig, amelyet érdekeink megkívánnak és az intézmény buzgó törekvése megérdemel.

Hogy -az ország fővárosában székelő eme központi szervezetnek mi, akik attól távol lakunk, valamennyien közvetlen tagjai legyünk: szép gondolat, de mint föntebb okadatoltuk nem mulhatlanul szükséges. — De, hogy közte és közöttünk: ami szűkebb társadalmunk között szervi kapcsolatot teremtsünk, azt a mi saját érdekeink sürgetve követelik : mert eredményt csak együttes munkánk révén érhetünk el.

Ebben a tudatban mondotta ki a vármegyénk területén működő gazdatiszti kar néhány lelkes tagja a múlt hó 28-dikán Hőgyészen megtartott értekezleten, hogy a «Tolnamegyei Gazdatiszti Kör» megalakulását szükségesnek tartja.

És ebben a tudatban bizalommal várjuk a tolnamegyei gazdatisztek folyó évi február 2-dlkára Hőgyészen egybehívott alakuló gyűlésének erede- ményét; mert — ismerve gazdatisztjeink gondolkozását — meg vagyunk győződve, hogy az alakuló gyűlés már a résztvevők számával is gazdatiszti karunk ismert intelligentiájának és a jó ügyj iránt mindenkor tanúsított élénk érdeklődésének lógja újabb tanúbizonyságát adni.

A