Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-17 / 20. szám
Xin. évfolyam. 20. szám. Szegzárd, 1903. május 17. TOLNAVARMEGYE Előfizetési ér: I Egész évre ... 12 korona. I Fél évre . . . 6 » I Negyed évre . . 3 » I Egy szám ára . . 24 fillér. I Befizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése 8zegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik, minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELT FEBENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Megfelel-e a vámközösség az általános nemzeti érdekeknek ?* — Irta : BART A L BÉLA. — Sokan a gazdasági közösség szükségességét | a politikai vagy államjogi közösség fennállásából vezetik le. Kétségkívül igaz az, hogy az államjogi közösség kívánatossá és célszerűvé teszi a gazdagsági közösséget; hisz éppen a gazdasági kérdések azok, melyek terén a súrlódások leginkább vissza- [hatnak a politikai összhangra is. De szükségszerü- Jlfig egyik a másikból nem folyott, hisz ha gazda- jságilag előnyösebb volna a külön berendezkedés, [az ugyan megnehezítené, de azért nem zárná ki la közjogi közösséget. Mind a két viszonyt, úgy az állami, mint a [gazdasági közösséget, csakis egy szempontból ítél-- fhetjük meg ; abból t. i., hogy alkalmas-e arra, hogy [a nemzet individuálitását, erejét, magát a nemzetet [fentartsa ? Amint a politikai közösség nem annyira Ijogi szerződésen alapul, hanem az első szövetségtől [kezdve, melyet első királyunk a nyugattal kötött, [a pragmatika szankción át a mai kiegyezésig, úgy Iföldrajzi helyzetünknek, mint a világ politikai hajtalmi fejlődésének s csoportulásának a nemzet ten- tartására nézve szükséges folyományának, tekintendő7 [épp igy a gazdasági közösség is éppen ezen hely- kelből és a világ gazdasági evolúciójából következő nemzeti szükségesség; mindkettőnek oka: helyzetünk és erőviszonyaink,- mindkettőnek célja: \a nemzet fentartása. S ha ezt a célt tartjuk szem * Bartal Bélától, vármegyei közéletünk eme nagy tudásu [tagjától, egy hosszabb tanulmány jelent meg a «Hazánkéban la kiegyezésről, melyből a befejező szintén igen érdekes rész- hetet itt közöljük. A szerk. előtt, akkor igenis összhangban áll a nemzeti érdekkel is a gazdasági közösség, mert azt az osztályt van hivatva fenlartani, melytől a nemzet gazdasági, politikai és katonai ereje is függ. Sokan elismerték az önálló berendezéssel való átmenet veszélyeit, elismerték azt, hogy a mostani gazdák közül tán egy tizedrésze sem bírná ki az átmenetet, de ezzel csak közgazdasági szempontból számoltak. Hogy mi lesz a mostani birtokosok teljes tönkremenésének nemzeti következménye: ezzel a kérdéssel nem foglalkoztak. Hisz ma is már az a baja az országnak, hogy középosztálya fogy. Szabad volna-e éppen most ezt a processzust gyorsítani ? Sokat hallunk ma a nemzetiségi izgatásokról. De ha a szereplő izgatókon végig nézünk, azt látjuk, hogy van köztük mindenki, csak gazda nincs, pedig tán hisz a gazdák, bérlők és gazdatisztek közt is van akárhány, aki a szláv, román nemzetiséghez tartozik. És mit bizonyít ez ? A földnek nagy jelentőségéi, mint az asszimiláló erő, amely Szerepében osztozhatik vele úgy az ipar, mint a kereskedelem és osztozhatnak a szabad hivatások, de melyben mindig első helyen állt és áll is a föld. — A föld transzformálta a német, szláv, olasz, francia hospest és advenát magyarrá s ez a funkciója megvan ma is és ebben a hivatásában még ma is többeftész, mint az összes egyletek, kurlturligák, iskolák együttvéve. S aki a földértékét megtartja, az a legnagyobb nemzeti asszimiláló erő értékét és a nemzeti önállóságnak legnagyobb biztosítékát tartja meg. Hisz bármennyire becsüljük egy ország írott törvényeit, Írott alkotmányát, mint a nemzet önállóságának eszközeit, , az igazi biztosítéka a nemzeti erőnek mégis nem a nemzet írott törvénye, hanem a nemzet élő ereje. A nemzet élő ereje, hogy úgy mondjam: élő alkotmánya pedig mi gazdák va- gyünk. És nem az szolgálja az országigaz önállóságát, ki az önállóság alaki részét fejleszti, hanem az, ki az önállóság lényegét, az ország erejét gyarapítja. Azok közül, kik a politikai közösséget kezdeményezték és azt fentartják, nem volt és nincs egy sem, ki nemzetét ne szerette volna úgy, mint bárki mása nemzetfentartás eszközének tekintette és mind ezért küzdött a szövetkezés mellett s ha rágondolunk, hány hason erejű és hasonfaju nemzet veszett el mellettünk, ha a mohi puszta, a mohácsi vész s a nagyobb függetlenségért hiába elontott sok vér, elhalt, tönkrement nemzeti erőről számot adunk magunknak, akkor elismerve mindazok ideálizmusát, kik az. abszolút függetlenséget keresték, a történet és a nemzet existenciája maga is azoknak ad igazat, akik a nemzet és külföld erejét mérlegelve: a nemzet politikáját a nemzet erejével összhangba tudták hozni. Szép dolog az idealizmus, szépen hangzik az a magyar impérium,' de nézzük csak a statisztikát faji szempontból és mit találunk: 1. A világon £-750,000 magyarral szemben \ 100 millió germán, Iga millió szláv. 2. Magyarországon pedig a 19 millió lakosból magyar 8.750,000, német 2.135,000, román 2. 800,000, tót 2.000,000, szerb 1.052,000, ruthén 450.000, szlovén 99,000, cigány 60,000, olasz 27.000, más 200,000. Azaz 19 millió magyarból csak 8.750,000 a magyar. Száz honpolgárból 45 magyar, 14 oláh, 25 szláv. Igaz, azt mondják az imperiálisták: jo millió magyart kell teremteni, csak azt felejtik, hogy az TA RC A. 11 Nyári zivatar.“ I— Vígjáték 3 felvonásban, irta: Molnár Gyula. Bemutató előadása a «Nemzeti Színháziban május 8-dikán. — Molnár Gyula már több, mint húsz év óta hasznos munkása a magyar irodalomnak. Mint 17 [éves gimnázista pályadijat nyert a «Babo.s kendő» leimü népszinművel, mely a színpadon is sikert ara- jtott. Azóta számos darabja nyert akadémiai dicséretet. Munkái: színdarabok, regények, elbeszélések (és költemények 10 kötetben közkézen forognak. lUjabban a «Nemzeti Szinház»-ban előadták «Homokizátony» cimü tetszéssel fogadott vigjátékát, szelle- ■mes tárcáiról, melyek a napi lapok hasábjain és ■lapunkban is megjehíntek, nem kell külön megem- ■lékeznünk. A «Ny ári zivatar» cimü legújabb da- ■rabja kiváló sikert, (az eredeti darabok közül az idei ■saisonban a legnagyobbat); aratott. A Nemzeti mSzinház-nsk kegyetlen szigoráról ismert premiére- mely a nyári meleg dacára egészen ■ megtöltötte a színházat, élénk tetszéssel fogadta ■ a kitűnő szirPa<L teknikával megirt, mindvégig ér- ■dekes, mulattató helyzetekben, elmés ötletekben és ■fordulatokban lPvelkedő darabot és zajos tapssal ■ tizenkétszer hivft a szerzőt a lámpák elé, Molnár ■darabja finom tárla<da^m^ vígjáték, mely nem hódol ■a modern drámaiak léha irányzatának, hanem ■kedves és diszkrét gjodorban mutatja be a közön- ■ségnek és tárgyalja i férjétől távollevő szép, szeljtmes s erényes fiatat asszonynak lelki állapotát, pi|| — mint nyári zivatarkor esőt követi a verőlény — a barátság és szdre^em v*bra^ érzései között, a nő tiszta becsületességével összeütközésbe jövő pillanatnyi érzéki fellobbanás leküzdésével, a női erény csorbátlan diadalával végződik. A darab sikeréről beszámolandó, a napi sajtó bírálataiból közöljük a következő kivonatokat: Pesti Hírlap. (Kóbor Tamás.,) Molnár Gyula tudatos iró és artisztikus ember. Mikor darabjának ciméül írja: «Nyári zivatar», maga mondja meg nekünk s nem a kritikusnak kell ráolvasni: amit most látni fogtok, nem magasba törő s nem mélyen járó dráma, ez egy kihatásában jelentéktelen, viharzásában ártalmatlan epizód csak azoknak életében, akikkel megesik. Megáznak, gyötrődnek, aztán kisüt a nap: megszárad a ruhájuk, kigyógyul a lelkűk. S finom artisztikus érzékkel azt mondja : az emberrel nemcsak olyan dolgok történnek, melyek a pályafutásában és élete alakulásában hagynak nyomot, amint a drámában rendesen látni szoktuk, hanem vannak múló epizódok, melyek csak a lélekben hagynak nyomot. Vagy ott sem? Talán ott sem. Érzések támadnak s legott letörnek, mint a beteg virág, mint egy sorvadó pálma. Ezekben a múló tragédiák- I ban is van báj és van tartalom, van művészi mélység, amely a szívhez szól, érdemes kibányászni őket, érdemes bemutatni őket, az érzelmeket, mik halálra vannak Ítélve, anélkül, hogy az érzőjük velük halna. A gondolat finom, az ut művésznek való. '* # * A vígjátéknak igen szép sikere volt. A közönség szívesen követte a szerző finom intencióit és mulatott az ügyes részleteken. Sok sok taps volt nyílt színen is. Kitünően játszottak is. Budapesti Napló. (.Ábrányi Emil.) Az eredeti darabok közül ma este Molnár Gyula három felvonásos vigjátékára került a sor. A »Nyári zivatar« részt vett a tavalyi Mészárospályázaton és egészséges vígjátéki ötletevei föltűnt a bírálóknak, akik meg is dicsérték. Nem lehet tagadni, hogy a szerző ebben a darabban finom lélektani témához nyúlt. Bemutatja nekünk a magára hagyott fiatal asszonyt, aki szereti a távollevő férjet, becsületérzés dolgában fölötte áll minden kifogásnak s mégis szinte észrevétleuül, szinte akaratlanul, annál az ösztönnél fogva, mely a rokonszenv melegségét keresi és a női szépség előtt való meghódolást kívánja: engedi, hogy az idegen fiatalember vonzalma megkörnyékezze. A szerző azt demonstrálja, hogy a legerényesebb asszony sem lehet el huzamosabb ideig a férj támasza nélkül; a legbecsületesebb asszonyt sem ■szabad magára hagyni abban a korban, amikor az asszony szép és fiatal; amikor az asszony élni és tetszeni akar. Csak a hipokrizis, vagy a holdvilágfaló abszolút idealizmus állíthatja, hogy a szerzőnek ebben a mosolygó szkepszisében nincs igazság.. Molnár Gyula eszméje egészséges és plauzibilis, mert az emberi természeten alapul. Csak a márványba faragott szobor állja ki hidegen az érzékek ostromát. (S még az is megolvadt a Pygmaieon tüzes esde- keléséitől.) Minden, ami hús és vér, kisértésnek van kitéve. Minden kisértés bukást, vagy legalább is erkölcsi zavart idézhet elő. Minden férj bolond, aki, a kisértés lehetőségét nem hárítja el az asszonyától, még abban a szerencsés esetben is, ha Lukréciát nevezheti élete párjának.
