Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-10 / 19. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 190?« május 10. ennek a cél is megadja az árát. Berlinben egy szanatóriumot meglévő épületek átalakításával készítettek s mégis 2548 5 márka kiadás volt reá ágyanként, tehát több, mint az újonnan épült szász szanatóriumban. Tehát már financiális szempontból sem ajánlanám a szeg zárát »Ferencit«-k'ózkórház tébolydái épületének átalakítását, nem tekintve azt, hogy az épület már helyzeténél fogva sem lenne alkalmas tüdőbetegek gyógykezelésére, mert a báta- széki poros országút mellett lévő, minden szabad s tiszta levegőjű területet nélkülöző épület nem alkalmas tüdőbetegek számára, gyógykezelésére, kiknek állandóan pormentes, tiszta levegőre van szükségük. Hi.-zen az »Erzsébet királyné szana- torium«-ot sem azért építették ki a budakeszi erdőbe, mintha a fővárosban, vagy a fővároshoz közelebb nem találtak volna telkét, hanem azért, mert nem találtak alkalmas telket. A szanatóriumok épületterveit már kezdetben úgy kell készíteni, hogy később bármikor kevés költséggel és célszerűen bővíthető legyen. Alig van megye vagy város, mely hamarosan elegendő pénzt gyüjthetne oly nagy intézet felállítására, a minő neki kellene s ezért már előre meg kell hagyni a könnyű módját annak, hogy a szanatórium nagyob- bitható legyen. Végül megjegyzem még, hogy a szerény eszközökkel épített szanatóriumnál se takarékoskodjunk az általános berendezések (fűtés, szellőzés, világítás, vízellátás, csatornázás, fertőz telenités) körül, mert 10 betegnek épp úgy szüksége van a lehető legjobb higiénás berendezésre, mint 100-nak, s később, ha az intézetet nagyob- bitani lehet, ez alapvető munkálatok már készen vannak, nem költünk kétszer, nem fizetjük meg ugyanazt drágábban. A szanatóriumok fentartási költségei nem rúgnak sokkal többre, mint a jól működő kórházaké, sőt, mivel a várostól elvonultan, tehát olcsóbb helyen állanak, gyakran kevesebbre. Németország egyik legdrágább városa, majnai Frankfurt közelében lévő falkensteini szegény szanátoriumban a napi kiadás szerény határok közt, mozog. Bréma rehburgi intézetében egy beteg naponta 2-17 márkába, a würz- burgi szanatóriumban 2T9 márkába kerül. Látjuk tehát, hogy ez összegek alig haladják meg a köz- kórházak ápolási dijait s ha az intézeti betegek csak egy részéért is betegpénztárak fizetik a tartási dijat, már nem tulrágos az, ami évente a közjótékonyság és subventiók vállaira marad. A szegény szanatóriumok megalkotásának és fentartásának kérdésében közre hivatott minden tényező, amely a jótékony intézmények megalkotásában egyáltalában munkás lehet. A magán jótékonyság klaszikai földjén, Angliában, a tüdővészes kórházak egész sora keletkezett és bir fenállani tisztán közadakozásokból. A londoni Victoria Park Hospital 1888-ban 11351 font sterling bevételt mutatott ki adományokból, a ventuori tüdővészes kórház ugyanez évben 9280 fontot. Egy-egy kórházak szombatja 600—700.000 forintot gyűjt össze Londonban a város szegény betegei számára. Bár az angol népnek ez állandó jótékony jellemvonása más népekben kevésbé van meg, azért egyebütt is hathatósan működik közre a felebaráti szeretet a tüdővészes szanatóriumok megalkotásaiban. Berlin városának e célra nemrég 1.000,000 márkányi alapítványt tettek. Egy nürnbergi cég a szegénysorsu tüdővészesek céljaira 300,000, egy másik 250,000, egy harmadik pedig 200,000 márkát adott. A bécsiek allandi szanatóriumának nagy alaptőkéje tisztár- adakozásokból gyűlt össze. A bécsi szanatórium- egyesületnek 1895-ben 25 alapitó tagja volt, akiknek adományai magukban véve már 243,000 fcrintot tettek. Ebből 43,000 forint a hőig) bizottság- fáradozásainak eredménye. Nemes példaadással működött közre a jótékony célra Budapesten is a főurak társasá0a. A bőkezű alapitók között sok arisztokrata család neve szerepel. Több helyütt kiváló szerepe volt a jótékony mozgalomban a papságnak, kik a szentirás szavával, a »Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat* igéjével ajkukon igen sokat tehetnek az egyén, a család, a nemzet érdekében. Példakép felhozom Bion zürichi lelkész hathatós közreműködését a szanatóriumi kérdésben Svájc területén. E fenkölt szellemű pap nemzeti adakozást ajánlott és kezdeményei ett a kis köztársaságban. Az összes befolyó pénz együvé gyüjtetik és belőle azok a kantonok kapnak részt, amelyekben szegénysorsu tüdővészesek számára gyógyintézet alakult. A pénzt részben a fennálló szanatóriumok gyámolitására, részben újabb intézetek alkotását célzó mozgalom indítására hasznosítják. Különösen vidéken van a lelkipásztor serkentő, buzdító működésének áldásos tere. Itt pap, orvos és tanítónak kell hármas szövetséget alkotni, hogy a népet a dolog lényege felül tájékozva, a jövendő szanatóriumok közérdekű voltáról meggyőzve, a nagy közönség jótékonysága igénybe vehető legyen. A társadalom jótékonyságára leginkább úgy tarthatunk számot, ha az egyes szanatóriumok létrehozása céljából külön egyesületeket alapítunk. Az egyleti tevékenység jónak bizouyult a tüdővészes gyógyintézet megteremtése körül, továbbá az egyesület, mint testület, hathatósan működhetik közre a szanatórium fentartásában is; A megyei, városi kormányzatnak tőle telhető- leg elő Jcell segíteni a betegség megfékezésére szolgáló szanatóriumok építését telekadományozással, kedvezményekkel az épités körül, subventióval a fentartásban. Mint közvetve az égés-; ország javát, | nenK zeti továbbfejlődést, bold /gulást célzó intézmény igényelheti továbbá a szegénysorsu tüdővészesek érdekében megindult /imozgalom az állam Ä fogását. Az a siker, amit az egyes szanatóriumok elérhetnek, összegeződve az ország erőanyagát emeli, polgárainak munkabírásat fokozza, nagyob- bitja. a ‘teherviselesre alkalmas egyenek számát az állam területén. Ezért külföldön a tüdővészes gyógy, intézetek mindenütt országos segélyben részesülnek, Vidéken a vagyontalan tüdőveszesek gyógy, intézeteinek felállítására fel lehetne használni ^ Z inmermann-féle gondolatot is. Ez szanatorium-épitó .■•Vész vény társas ágok alakításában allana oly módon azonban, hogy a részvényesek (községek, jótékony egyesek és egyesületek) íokejarulékaik után ne osztalékot kívánjanak, hanem joguk legyen a szanatórium alaphoz adott pénzösszeg arányába az intézetbe több-kevesebb beteget gyógyítás végett föl. vétetni. Az idea ugyanaz, amely pl. Svájcban nyíl» vánul, mikor több kicsiny kanton összeáll, hogy közös szanatóriumot hozzon létre. Ezek is népességük arányában viselik a költségeket s a felajánlott pénzmennyiség szerint tartanak azutan jogot kisebb- nagyobb számú fekvőhelyre. A tüdővész szanatóriumok fentartásában azután ismét nagy szerepe van a közjóiékonyságnak épen a már fent jelzett egyesületi tevékenység révén. Minden szanatórium egyesületnek többkevesebb évi dijat fizető tagja van, akik ezzel a már fenálló intézet működési költségeinek fedezéséhez járulnak. Svájcban, hogy a nép minden rétege belevonassék a mozgalomba, rendszerint alacsony a tagsági dij, német egyesületekben magasabb. Bécsben 5 forint a minimum ; azonban a bécsi egyesületnek vannak 10—100 forintot fizető tagjai is. A fentariást könnyebbitik továbbá a betegsegélyző egyesületek járulékai is, melyek az iniézetbe küldött betegekért rendes napi ápolási dijat fizetnek csak úgy, mint a kórházakban. Ott, a hol a szanatóriumnak erre alkalmas telke van a könnyű és javult betegek önkéntes kertészkedéséből, mezei munkájából is lehet valamicske jövedelme, vagy legalább megtakarítás. Részesül a tűdővész gyógyintézet kellemes meglepetésekben is: egyes rendkívüli alkalmakkor befolyó adakozások, nagyobb hagyományok, stb. alakjában. Végül a fen- tartásról városi, megyei és állami subventiók is hivatva volnának szükség esetén gondoskodni. Ha mindezen tényezők vállvetve működnek közre a mi szanatóriumunk ügyében, kétségtelen, hegy a »nagy nemzeti mentés* emberbaráti munkájából vármegyénk is mielőbb ki fogja venni a maga részét. Úgy legyen. Zomba, 1903 május 2. Dr. Kapp Viktor. hogy ma már egyáltalán nem kaphatók, a völgységen túl pedig még a családoknál is teljesen hiányzanak, — ezen cserépedények egyúttal becsesek is. Hasonlókép igen csinos készítmények az apró, karcsú bába-korsók, melyek hasonlók az erdély i bokái-okhoz; ezeket a korsókat kereszteléskor szokták leginkább használni, midőn a bába langyos vizet visz bennük a szentegyházba keresztvízül ; ezért hívják bába-korsók-nsk. Igen szépek a váraljaiak régi lócái, ládái és egyéb festett bútorai; díszítő technikájuk némileg eltér a sárköziekétől; a festési modor, a tulipánok és krizantémumok rajzai, a virágcsoportositás s azoknak alkalmazása igen figyelemre méltók; sajátságos, hogy az efajta bútorok is a Kapos völgyén ép’ úgy hiányoznak, mint az említettem edények. Vettünk lóczákat, fogasokat, ágytornyokat, ládákat : ezenkivül a szövéshez való tárgyak jóformán teljes sorozatát. Régi gazdasági eszközökben Váralja szegény ; úgy vesszük észre, hogy a vármegye más területe még szegényebb, ami arra mutat, hogy a kuliura terén, ebben a tekintetben elég nagy előhaladás történt. Diszitő faragással Váralján ma már alig foglalkozik valaki s csak néhány mosó sulykot sikerült összeszednünk ; Magyar János jelenlegi községi biró az egyetlen ember, aki még ért a régi faragó művészethez. A váraijai magyarság viselete azonos a sárköziekével, csakhogy sokkal egyszerűbb. 5 i Szokásaikban is a Sárközt követik s általában nyilvánvalónak látszik, hogy a Sárköz a központ, a főszékhelye mindennek; innen természetesen fényükből s erejükből sokat veszítve, mintegy kisugároznak azok a néprajzi jellemvonások, miket a sárköziek úgyszólván maguk teremtenek meg. A váraljai lutheránus vallásu németség igen szépen magyarosodik, de néprajzi jellegét alaposan rásütötte a magyarságra; észrevehető ez már az építkezésnél is, de különösen és bámulatosan szembeszökő a temetőben. Időt szakítottam, hogy a magas domboldalon fekvő temetőt átkutassam, remélve, hogy a tisztán református magyarság temetkező helyén néhány szépen faragott fejfatipusra fogok szert tenni; ámbár reményemben alaposan csalatkoztam, mégis rendkívül tanulságos volt ez a temető, világosan mutatva, hogy miként képes egy népfaj a másik népfajra hatni. A két külöm- böző népfaju, de egyébként protestáns felekezet temetője egy és ugyanazon területen fekszik. A magyarságnak épugy mint a németnek nincs fejfája, hanem homokkő síremléke; a német elem sirhantja rendkívül eredeti s tisztán hasonlatos a pincze sípokhoz vagy még jobban mondva a német házak homlok falcsúcsához; a sirhantok eleje kőmives munka, téglából rakva, részben félkörives, részben csúcsba szögellő homlokfal; ezentúl pedig a hantolás tökéletesen egyez a közönséges sárkunyhó alakjával a putrival, a földbe ásott s csak tetejével földön felül emelkedő földházakkal. Ezt a temetkezési formát átvették a magyarok is; a kü- lömbség mégis meg van, mert a német lutheránusok keresztjüket az elöl álló csúcsfal közepére helyezik úgy, hogy vagy a fal háta mögött a csúcs fölé a földbe tűzik a keresztet, vagy pedig elöl, arra készített alkalmas talapzatra helyezik, ami aztán a homlokfal közép részét elfedi; a magyarság ellenben a kőből készült síremléket a falazat alján, balfelöl helyezi a földbe, ezzel aztán a falazat balsarkát födi eh Hogy hasonlatot, még pedig elég találó hasonlatot mondjak, olyan ez,, mint a magyar süveg vagy sisak, melynek elejére,, a csúcsra tűzték fel a tollbokrétát — ez német; divat — vagy pedig a baloldalán mered a sasszárny — ez a magyar divat. A magyarság jellemvonásán is meglátszik a német elemmel való közvetlen érintkezés; az else napon apró cseréptányérokért tiz fillért ígértünk éj adtunk ; az nap valamennyi értéktelen tányér mint tiz fillérért volt eladó. Találtunk olyan edényre i mi a mi szemüukben megért hatvan fillért s hl bizonyos családi okok miatt nem akartak megváló tőle, beígértük a hatvan fillért; ám másnap má mindenféle értéktelen cserép-edénynek hatvan fiilé lett az eladási ára; ez az árterjedés és felcsapá már élelmes német jellemre mutat. Váraljáról Döbröközre utaztunk; utunk éppé nem volt kellemes, különösen a lengyeli fensíko alaposan fáztunk; Bátky ur tavaszi feföltőjébt majd csaknem didergett: késő este érkezijál Döbröközre, de az esti homályban mégis vettük az első üstökös magyar házat, miiként 1 digi utunkban még nem láthattunk. /
