Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-04 / 1. szám
TOLNAVÁBMEGYE. 1903. január 4 Széli Kálmán miniszterelnök és minisztertársai késhegyig menő harczot folytattak az ország gazdasági érdekeinek megóvása érdekében. Ha tehát a harcot beszüntették, ez a leszerelés nem jelenthet mást, mint az ország érdekében elfoglalt és a szilárd meggyőződés hevével utolsó pillanatig szívósan megvédett magyar álláspontnak érvényesülését, mert ha Széli és minisztertársai a magyar érdekeket nem viselték volna annyira szivükön, akkor a megegyezés, a kompromisszum a szerződő felek között már korábban létrejött volna. A kiegyezés részleteit még nem ismeri az ország, de méltán tételezi föl, méltán reméli, hogy annak keretében hazánk gazdasági érdekei védelmet és ápolást, hasznot és fejlődést találnak. Erre nézve elég garancia a miniszterelnöknek kipróbált hazafisága, okossága, gazdag tapasztalatai és alapos szaktudása a gazdasági téren. Annak, hogy a nagy csata után a mo- narkia két állama közül egyik se tekinthető legyőzöttnek, csak örülni tudunk. Az érdekközösség, mely a dualizmus alapján Ausztria és Magyarország között fennáll, nem kívánja az egyik félnek a másik hátrányára való felülkerekedését> legyőzetését, hanem a közös politikai és gazdasági érdekeknek méltányos kiegyenlítését, az ellentéteknek és súrlódásoknak kiküszöbölésével, mindkét fél érdekeit megóvó és kielégítő harmonikus kompromisszumot. Ausztriának züllését, anyagi károsodását mi nem kívánjuk, az nem válik a mi hasznunkra, mi csak a mi érdekeink és céljaink hasznos érvényesülését óhajtjuk szomszédunk megkárosítása nélkül. Erős a bizalmunk, hogy Magyarország érdekei nem fognak legkisebb csorbát vagy kárt sem szenvedni, hisz az a nagy erőfeszítés, mely a kiegyezés megkötését megelőzte, nem történhetett másért, mint az ország érdekeinek megoltalmazásáért, kivívásáért. — A főszolgabírók és más végrehajtásra használt közigazgatási tisztviselők napidíjaira nézve a m. kir. pénzügyminiszternek folyó évi 30,299. sz. körrendeleté szerint, ha a község belterületén kivül foglalkoznak adóbehajtással, a pénzügyminisztérium ügykörére vonatkozó szolgálati szabályok 160. § a az irányadó. Ez a 160. §. a következőket tartalmazza: »Tisztviselőknek, ha állomáshelyükön a vámvonalon, illetve a belterületen belül eső helyre küldetnek ki, napidijra igényük nincsen. — Ha azonban állomáshelyük területén, de a vámvonalon, illetve a község belterületén kivül eső helyre küldetnek ki és a munka terjedelme vagy a szolgálat érdeke délen, esetleg éjen át a kiküldetés színhelyén való maradást szükségessé teszi, az őket megillető napidijra igényük van, még pedig délen át való kimaradásnál annak felére, ha pedig a kimaradás fényleg éjjen át az állomás helyén kivül tart, annak egész összegére. Délen át való kimaradásnak reggeltől este 6 óráig, vagy legalább is ezen határokon belül 7 óráig terjedő idő, éjen át való kimaradásnak pedig az ezen túl, de 24 órán belül terjedő idő tekintetik. A kimaradás szükségességét az elöljáró hatóság határozza meg. — Állami tisztviselők véglegesítése és előléptetése. Visszahatólag történt véglegesítés esetén visszaható erejű fokozatos előléptetésnek van helye, illetőleg az ily módon véglegesített tisztviselők, — a mennyiben erre a törvényes föltételek egyébként már megvannak, — nem a véglegesítésüket kimondó rendelet keltét követő naptári évnegyed első napjától kezdve, hanem a véglegesítés napjára való tekintettel léptetendők elő. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1901. évi 3247. sz. határozata.) — Utcza czéljaira átengedett területhez a VÍZ folyását gátló fal eltávolítása iránt indított ügy elbírálása a közigazgatási hatóság jogkörébe tartozik'.''(A m. kir. minisztertanács 1902. évi jun. 11-én hozott határozata.) — Ital^nórési jövedéki kihágás miatt, a pénzügyigazgatóság állal kiszabott pénzbüntetésnek szabadságvesztésre való átváltoztatása annak a törvényszéknek a hatáskörébe tartozik, melynek székhelyén a pénzügyigazgatóság van, vagy melyhez a pénzügyigazgatóság területének nagyobb része tartozik. (A m. kir. Curiának 1902. évi 5068. számú Ítélete). — A városok szépítő egyletei javára tett hagyományok illetekmentesek. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1902. évi 2793. szám alatt kelt határozata). KÖZSÉGI ELET. — Községi elöljárók választási a S#gzárJ dón. A múlt év Utó .SO napjau s/okaft. lanti nagyi érdeklődés mellett folyt le S/.egzárdon |özségj| elöljárók választása; ezt megelőzőleg ^vlijelölő| bizottság tartolta meg ülését. A választást NutI kovick | Ferencz főszolg bíró a nála megszokott taplitattaí | vézette, a szavazat szedő bizottság elnökei :liBoda I Vilmos és Dr. Hangéi lgnácz voltak. Az elsK bírói I állásra közfelkiáltással Nagy György Hangofiyj ed. | digi népszerű bírót választották m< g ki ellíji/jeiölt 1 nélkül immár harmadszor lett a község bírája __ j A másodbirói, valamint két elö'járói és a szájnfejtői álásokra névszerinti szavazást rendelt el a riasztást vezefő főszolgabíró, mely állasokra n zve a polgárság körében igen na^y érdeklődé-' miaiko- zott. A névszerinti szavazás esti hat óráig -Irtott, melynek eredményét Nunkovich Ferencz fiMpIga- biró hirdette ki. A másodbirói alla^ra 766 a- dták le szavazatukat, melyből Dutnch eddigi máj Ibíró 326 szótöbbséggel győz >tt Andre István elit dőltjével szemben. U^yancsik nagy szótöbbség! választották meg Decsházy Györgyöt és (,i myi Istvánt elöljárókká és Bencsik Kálmánt szád? )vé. A névszerinti szavazást megelőzőleg kö/felksS-Wal^' a következők lettek megválasztva elöljárókat jj János, Pranlner Antal, Vesztergombi Györgf oth Ferencz, Dorogh' István, Vörös Ignácz, , (ghi Mihály (régiek), Frei János Takler, Lászl ssef és Kővágó István (újak''; pénztárnokká.• Kon cser László és közgyámul: Kunczer János. f j wl Egy év története. 1902. Egy uj év következik. Észrevétlenül sulivá köszönt reánk. Minden halad tovább, a tefifczet rendje nem ismer zökkenést, nyugalmat, piibiést. Csak a véges életű ember lelke rezdül meg Jegy percre, hogy megint lepergett a nagy honaíepra, mely csak a múltat méri, de a jövőbe nem Utat. A toll, mely egy esztendő eseményeit s'.ntja papírra, nem szőkéi olyan fürgén, mint a g- .dta- lan és jelentőségnélküli hétköznapok robot ban. Itt is, ott is megáll, elmerengve a letűnt idő| ;gy- egy határoszlopánál. Van-e mit elsiratni, Rtan-e min örülni. Mit rabolt el a végtelepségbe alumult év és mit valósított meg a sok reménykl^ríből. Az elsárgult lapok, a fölgyülemlő emléki fiün- denről számot adnak. De ha megnyugszt. Ais a múltban, az uj határnál ránk nehezedik t\t belát- hatlan jövő ezer sejtelme: megint egy uj é V . . . ki tudja, talán nekünk az utolsó . . . Mire !áz élet emberpusztitó kereke megint egyet fordulj mire újra együtt lesz egy év története, ki tudja, ki lesz a krónikása háromszázhatvanöt nap örömének, bánatának, eseményeinek . . . Időrendben itt következnek az elmúlt év nagyobb eseményei: TARC A. Ébren... Gondolat üzí a gondolatot. Valami orvul megragadott, Valami visz, — valami von Nyilsebes röptű szárnyakon... A csendnek, a nyugalomnak vége, Ébredni kezdek és szenvedni végre. Élek, óh. élek és érzem a lelkem Gyönyörbe fultan, fájdalomtelten! ____ Lys-Noir. Ré gi tartozás. Irta: Molnár Gyula. (A kegyelmes ur előszobája. Egész tömege a legkülönfélébb alakoknak. Emitt egy öreg asszony kopott ruhában, amott frakkos cilinderes ur, egy- egy alázatbs pó2ban görnyedő tisztviselő, sok tagú deputáció, országos képviselők, paraszt gunyás emberek, stb. Egy nyurga, barátságos képű fiatal ember jegyzékbe veszi a jelentkezőket és elsiet a belső termekbe.- Nem sokára visszajön s hangosan elkiáltja: Barnai Gedeon !) Barnai Gedeon 'szürke alacsony emberke, jelentéktelen külsővel 11 r->ga elé bámulva álldogál a csoportok között. — Felsugárzó arccal jő előre s irigy tekintetek sortüze közt követi a fiatal embert, a ki két-három termen keresztül a miniszter szobája elé vezeti. A kegyelmes ur: (Jókedvű s nagyon leereszkedő, elébe megy s melegen szorongatja kezeit.) Isten hozott Gédi! (Megveregeti vállát.) No Gédi, hát téged mi hozott ide ? (Összeráncolt szemöldökkel várja a választ.) Barnai: (Fokozódó bátorsággal) Köszönöm kegyelmes uram, köszönöm, hogy elsőnek bocsáj- tottál magad elé. (Körülnéz s várja, hogy helylyel kínálják.) A kegyelmes ur (tetőtől talpig végigméri, szeretné kitalálni a látogatás okát, közben egyre veregeti vállát); Hát.hogy vagyunk öregem, mit csinálnak a választóink ? Barnai (letelepedve egy karszékre): Megbocsáss kegyelmes uram, de nem akarom elvinni az álmodat... A kegyelmes ur (dörmögve): No* no ! Csak foglalj helyet! . . . Rajta! Mi a kívánságod, édes öregem ? Barnai: Mikor elhatároztam, hogy eljövök audenciára, azon tűnődtem, nem kellene-e inkább a lakásodon jelentkeznem ? Mert — kegyelmes uram, valamikor te is gyakran voltál házam vendége, annyiszor ültél asztalomnál, hogy szinte illetlenség tőlem ily hivatalosan viszonozni a látogatást. A kegyelmes ur (kedélyes bon-homiuiával): Ejh, mit nekünk a sok ceremónia. Csak rajta, ki | | , • vele mihamarabb, miben lehetek, G/kdi, szolgálatodra ? Barnai: Aztán meg az is agg asztott, hogy a mikor még kegyelmes uram le-lejá ,rtál a kerületűnkbe s szebbnél-szebb beszédeket fmoudtigaftál a jelöltünk érdekében, biz akkor még ellenzéki <fember voltál, most meg már miniszter vagy ... HaVt-hát bizony — az ember soha sem tudja, hogy hányadán van. A kegyelmes ur (feszegve székén) : Ejh, no} . . . milyen nagy feneket keritsz te ennek a dolognak ... Barnai: Az is igaz, hogy gyakran; "mondogattad : Gédi, Gédi, már nem soká tart, —^közeledünk a győzelem felé . . . Nem sokára a czélnál leszünk . ... A kegyelmes ur (kedvetlenül): Ugy-e, megmondtam s bekövetkezett. . , Barnai: Be, hála Istennek! Elég sok ideig vártunk reá . . . Mennyi küzdelem , . . Mennyi háborúság ... Ha én azt egyszer miíidT etínoíi£l- hatnám . .. A kegyelmes ur; Nekem mondanád, aki legjobban tudóm ? Barnai; Nem tudhatod kegyelmeit uram 1 Ti csak a választás idején jöttetek le közénk — prédikálni. Mikor ünnepi díszben volt az egész kerület. Kivonultunk zászlókkal, bandériummal, diszszónok- lattal, taraczk-durrogással, fehér ruhásj lánykákkal. Ilyenkor nem lehetett mást látni, minit az örömtő sugárzó arcokat, a levegő meg tele volt diadallal
