Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-06 / 14. szám
10 TOLNAVÁRDÍE GYE. 1902. április 6. Annak megállapítása, hogy kit lehet érdekeltnek s így a felebbvitelre jogosított alanynak tekinteni, a konkrét esetben eljáró hatóság feladata. Általában szem előtt kell tartani, hogy mindenki érdekelt, a kinek jogairól vagy érdekeiről van szó. Amennyiben nem egyesek konkrét ügyeiben hozott, hanem a közvagyont érintő vagy egyébként közérdekű határozatokról van szó, természetesen mindenkit érdekeltnek kell tekinteni, a kit a határozat mint az illető közületnek tagját érint. Önként érthető, hogy érdekeltek alalt nem csupán természeti (fizikai) személyeket, hanem jogi személyeket, beleértve testületeket, hatóságokat stb. is kell érinteni. Ha ugyanegy határozat (intézkedés) által több személy van érdekelve, s az érdekelteknek nem mindegyike él felebbvitellel, a határozat azokra nézve, a kik meg nem támadták, rendszerint jogerőre emelkedik. Ha azonban a konkrét eset körülményei olyanok, hogy a kérdés csak egységesen dönthető el : a határozatot (intézkedést) — habár az érdekelteknek csak egyike' élt is felebbvitellel — a többiek nevében is felebbvittnek kell tekinteni. 5. §. A felebbvitel előterjesztésének helye ; a meg nem engedett vagy elkésett felebbvitel visszautasítása. A felebbvitel (felebbezés és felülvizsgálati kérelem) előterjesztésének helye tekintetében kivétel nélkül az a szabály irányadó, hogy a felebbvitelt az elsőfokon eljárt hatóságnál kell előterjeszteni. Elsőfokon eljárt hatóság az, a mely az illető ügyben az elsőfokú véghatározatot hozta. Azokban az esetekben, midőn az elsőfokú határozatot testüleii szervezetű hatóság hozta, a felebbvitelt annál kell előterjeszteni, a ki az illető testületet kifelé képviseli. így nevezetesen a községi képviselőtestület közgyűlési határozata ellen a községi elöljáróságnál, illetőleg r. t. városban a polgár- mesternél ; a törvényhatóság közgyűlésének határozata ellen az alispánnál, illetőleg törvényhatósági városokban és a székesfővárosban a polgármesternél ; a törvényhatósági városi vagy székesfővárosi tanács határozata ellen a polgármesternél; a köz- igazgatási bizottság vagy ennek valamely albizottsága által hozott határozat ellen a főispánnál, illetőleg a székesfővárosban a főpolgármesternél; az árvaszék határozatai ellen az árvaszék elnökénél; a törvényhatósági és községi igazoló-választmány határozatai ellen a választmány elnökénél stb. Minden olyan határozatban, mely felebbvitellel megtámadható, az illető hatóság, tartozik világosan és névszerint megjelölni, hogy a felebbvitelt melyik hatóságnál lehet előterjeszteni. A törvény által meg nem engedett vagy az elkésett felebbezést vagy felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú hatóság köteles tárgyalás nélkül, hivatalból visszautasítani. Meg nem engedett s igy hivatalból visszautasítandó felebbezés az, mely harmadfokú vagy az elsőfokúval érdemben egybehangzó másodfokú határozat ellen irányul, feltéve, hogy az utóbbi nem a T. 2. § ának a) b) és c) pontjában felsorolt kivételek közé tartozik. Meg nem engedett felülvizsgálati kérelem az, melyet harmadfokú határozat ellen terjesztenek elő (3. §.) Úgy a felebbezés, mint a felülvizsgálati kérelem meg nem engedett továbbá akkor, ha a fönnálló szabályok szerint végérvényesen hozható bármily fokú határozatot támad meg, úgyszintén ha nem érdekelt terjesztette elő, vagy ha nem véghatározat ellen irányul. (4. ,§.) A felebbvitelnek helytelen elnevezése (tehát pl. az, hogy a fél a felebbezést felülvizsgálati kérelemnek czimezte vagy megfordítva) magában nem szolgál okul a hivatalból való visszautasitásra. Ilyen esetekben a beadvány tartalma alapján kell megítélni, hogy el lehet-e azt fogadni olyan felebbvitel ként, a milyet a törvény az illető esetre nézve megenged ? Az a kérdés, hogy a felülvizsgálati kérelemnek van-e a T. 3. § a értelmében alapja, vagyis hogy az eljárt hatóságok valamelyike csakugyan illetéktelen volt-e, vagy határozata avagy ennek alapjául szolgáló eljárása csakugyan nyilván törvénybe, törvényes kormányrendeletbe, vagy törvényes szabályrendeletbe ütközik-e (azaz lehet-e szó valamely jogszabály mellőzéséről vagy helytelen alkalmazásáról,) már a felülvizsgálati eljárás körébe s igy az illető minister hatáskörébe tartozik; az elsőfokú hatóság tehát a felülvizsgálati kérelmet azon a czimen, hogy a felülvizsgálatnak a törvényben megállapított alapja hiányzik, mint meg nem engedettett vissza nem utasíthatja. Az elkésett felebbezést és telülvizsgálati kérelmet a T. és ezen utasítás 6. §-a szerint kell megítélni. A felebbvitel hivatalból való visszautasítása első sorban az elsőfokú hatóság kötelessége; a mennyiben azonban az elsőfokú hatóság a kötelességében álló visszautasítást elmulasztaná, a felsőbb hatóságnak szintén meg van az a joga, hogy a felebbvitelt a törvényben megállapított okok bármelyikéből később is visszautasithassa. Ha a felebbezést vagy felülvizsgálati kérelmet nem illetékes hatóságnál terjesztik elő, akkor abban az esetben, ha az előterjesztés nem postai utón, hanem — akár szóval, akár Írásban — közvetlenül történik a nem illetékes hatóságnál, ez a felebbvitelt illetékes helyre továbbítás végett el nem fogadhatja s a felet — megfelelő útbaigazítással ellátva — az illetékes hatósághoz utasítja. Ha az írásbeli felebbvitel postán érkezik az illetéktelen hatósághoz, ez a felebbvitelt nyomban továbbítja az illetékes hatósághoz s erről a felet értesíti. A felebbvitelnek ilyen hatósági közvetítése a fél veszélyére történik, vagyis a hatóság mulasztásából származó minden késedelem a fél kárára szolgál. A felebbvitel hivatalból való visszautasítása írásban, indokolt végzés alakjában történik. A végzés ellen 15 nap alatt felfolyamodásnak van helye a másodfokú hatósághoz, mely a visszautasítás kérdésében végérvényesen dönt. A felfolyamodás jogára, úgyszintén arra, hogy a felfolyamodást hol és mennyi idő alatt lehet előterjeszteni az elsőfokú hatóság a felet a végzésben figyelmeztetni tartozik. 6- §. ‘ > \ Felebbviteli határidő. A felebbvitel (felebbezés, felülvizsgálati kérelem és felfolyamodás) előterjesztésének határideje bármely közigazgatási ügyben, bármely fokú határozat (intézkedés, végzés) ellen általában 15 nap. E határidő természetesen egyaránt vonatkozik úgy az írásban, minta szóval előterjesztett felebbvitelre. A felebbvitel előterjesztésének határideje a kihirdetést követő, ha pedig a határozat kézbesítés utján közöltetett, a kézbesítést köve ő naptól számit. Ha tehát például a kihirdetés vagy kézbesítés a hónap 1 én történt, akkor 16-ika az az utolsó nap, a melyen a felebbvitel még előterjeszthető. Attól az időtől kezdve, a midőn a törvénynek a kézbesítésről szóló IV. fejezete életbelép, posta utján való kézbesítéseknél a kézbesítés napjául — e T. 28. §-ában felsorolt kivételes eseteket leszámítva — a feladást követő 8 ik napot kell tekinteni. így ha a feladás a hónap 1 én történt, a kézbesítés napjául 9-ikét vélelmezzük s e szerint 24-ike a felebbvitel előterjesztésének utolsó napja. Ha a határidő utolsó napja vasárnapra vagy Gergely-naptár szerinti avagy nemzeti ünnepre (április 11-ike és Szent István napja) esik, a határidő a legközelebbi hétköznapon jár le. Kettős ünnep ecetén tehát a határidő két nappal is meghosszabbodik, Ppsta utján való benyújtás esetében nem a beérkezés, hanem a feladás időpontja határoz. A kihirdetést vagy kézbesítést követő naptól számított 15 ik (ünnep esetében 16-ik, vagy esetleg 17-ik) napon postára tett felebbvitelt tehát még kellő időben beterjesztettnek kell tekinteni. Postai késedelem a félnek nem okoz joghátrányt. Ha az illetéktelen helyen előterjesztett felebbvitelt a hatóság továbbítja az illetékes helyre, a felebbvitel csak akkor tekinthető kellő időben előterjesztettnek, ha legkésőbb a törvényben megszabott határidő utolsó napján az illetékes hatósághoz beérkezett, illetőleg postai továbbítás eseteben ha a közvetítő hatóság legkésőbb a ha'áridő utolsó | napján postára adta (ezen utasítás 5. §-anak utolsó- I előt'i bekezdése). Minden olyan határozatban (intézkedésben) s I végzésben, mely felebbvitellel megtámadható, az illető hatóság tüntesse fel, hogy a felebbvitelt mennyi idő alatt lehet előterjeszteni ? A 15 napos egységes határidő csak a felebb- vite'ekre vagyis azokra az esetekre terjed ki, a midőn a fél valamely alsóbbfoku hatósági határozat ellen magasabb fokú hatóságnál kereshet orvoslást. I Nem terjed ki ellenben az egyes törvényekben engedett nyilatkozatokra és észrevételekre, a minőkről például az 1877 : XX. t. ez. 135. §-ában, az 1879; I XXXI. t. ez. 194. és 195. §§-aiban, az 1885 : | XXIII. t. ez. 163. § ában, az 1886 : XXI. t.-cz. 17. § ában, az 1886; XXII. t. ez. 100. és az 1886; XXIII. t.-cz. 5. §-ában, továbbá az 1888 : XIX. t. ez. 51. §-ában van szó; továbbá a felszólamlásokra és észrevételekre, minőkről például az 1872: XXXVI. t. ez. 35. és 39. §§-ai, az 1886: XXI. t. ez. 25. §-a, vagy az 1886: XXII. t. ez. 39. §-ának második bekezdése tesznek említést, Ezeknek az eseteknek egy részében az elsőfokú határozat csak mintegy feltételesen hozatik, azzal a feltétellel tudniillik, hogy az érdekelteknek szabadságukban áll arra nézve észrevételeiket megtenni s véglegessé csak akkor válik, ha az észrevételek, nyilatkozatok és felszólamlások felett már határozat hozatott vagy ha ilyenek nem történtek; vagy pedig az alsóbbfoku hatóság nem is hoz határozatot, hanem az ügyet csak előkészíti a magasabb fokú hatóság döntése számára s az érdekelteknek jogukban áll ezen előkészítő tárgyalás folyamán, mielőtt tehát még bármiféle határozat hozatott volna, észrevételeket tenni, melyeket az előkészítő hatóság átvesz és a határozatra hivatott hatóság elé terjeszt. Sem az első, sem a második esetben nincs szó tehát tulajdonképeni felebbvitelről, mert a fél az első esetben nem valamely magasabb fokú hatósághoz, hanem magához az első fokon eljáró hatósághoz fordul, kérve, hogy határozatának végleges meghozatalánál vegye figyelembe észrevételeit, nyilatkozatát vagy felszólamlását; a második esetben pedig határozat, mely ellen felebbvitel lenne intézhető, még nem is hozatott. A törvényben megállapított egységes határidő csak a közigazgatási eljárás, körére terjedvén ki, azokban az esetekben, a melyekben a közigazgatási utón hozott határozat ellen a rendes bíróság előtt kereshető jogorvoslat, illetőleg az ügynek közigazgatási utón való eldöntése után a fél bizonyos határidőn belül a törvény rendes útjára térhet, a bírói ut igénybevételére kitűzött jelenlegi határidők változatlanul maradnak, mint például az 1877; XX. t-cz.- 22„ és 130., az 1884 : XVII. t.-cz, 176. (1891 : XIV. t.-cz. 76.), az 1886: XXII. t.-cz. 144., vagy az 1890: I. t.-cz 68. §-a esetében. A közigazgatási folyamatban azonban ezekben az ügyekben is az általános (15 napi) határidő irányadó. Az egységes felebbviteli határidő nem vonatkozik továbbá azokra az esetekre sem, a melyekben az alsóbbfoku határozatot jóváhagyás vagy fokozatos felülvizsgálat végett hivatalból terjesztik fel a felsőbb hatósághoz. Az ilyen felterjesztések — a mennyiben a fennálló szabályok rövidebb határidőt nem állapítanak meg — 15 napon túl is történhetnek. A felek által ilyen ügyekben is elő-» terjeszthető felebbvitelre azonban az általános (15 napi) határidőt kell alkalmazni. Végül nem vonatkozik az egységes határidő az 1874: XXXIII. és 1899: XV. t.-czikkek által az országgyűlési képviselő-választások érvényének ésr a választói jogosultságnak kérdését illetőleg meg- állapított különböző határidőkre.
