Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-23 / 12. szám

1902. márczius 23.

3.

— Március 15. Ezt a napot, melyet mindinkább, m:nt igazi nemzeti ünuepet minél szélesebb körökben kezdenek megünnepelni, Szegzárdon és vármegyénk számos községben egyletek és társaskörök nagy diszszel és lelkesedéssel ünnepelték meg. Az ünnepségekről lapunkhoz nagy számban beérkezett részletes tudósításokat térszüke miatt nem közölhetjük.

— Apátszentelés. Hetyey Sámuel megyés püspök pénteken reggel 8 órakor szentelte fel, bázi kápolnájában, apátokká Holndonner Ferenc bátaszéki plébános, schlangenmundi c. apátot és Keserűs Ferenc mohácsi esperes-plebános, szepesi •c. apátot.

— József - napja. Szerdán, e hó 19-én volt József napja, mely alkalommal Belez József kir. törvényszéki elnök elé barátai és tisztelői nagy .számban járultak szarencsekivánataikkal.

— A nőegylct uj elnöke. Tegnap délután 5 órakor tartotta meg a szegzárdi nőegylet rendkívüli közgyűlését, mely alka- lommmal az elnökségről visszavonhatlanul lemondott Borsody Lajosné helyébe özv. Sass Istvánná úrnőt választották meg egyhangú lelkesedéssel az' egylet elnökévé. Városszerte társadalmi különbség nélkül a legőszintébb örömmel fogadják e hirt.

— Tiszteletbeli alszámvevö. Jeszenszky Aurél jogvégzett fiatalembert; néhai Jeszenszky Ákos, volt szegzárdi törvényszéki jegyző fiát, Veszprém vármegye főispánja tiszteletbeli alszámvevővé nevezte ki.

— Pályázat tanári állásokra. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a szegzárdi állami főgimnáziumnál betöltendő két tanári állásra május elseji határidővel pályázatot hirdetett; egyik állás a magyar $s német nyelv és irodalomra, a másik a latin nyelv, irodalom és történelemre lesz rendszeresítve.

— DÍSZOkmány. Mária Valéria főherczegnő, a Magyar Szent Korona országai Vörös Kereszt Egyletének legfőbb védőasszonya Hirsch Ödön nagybérlőt, ki a Vörös Kereszt Egylet dombóvári fiókjának évek óta igen tevékeny választmányi tagja és' pénztárosa, érdemeinek elismeréséül diszok■ mánynyal tüntette ki.

— Szegzárd képviselö-testülete tavaszi rendes közgyűlését f. hó 27-én tartja meg, amelynek főtárgya a község múlt évi számadásairól előterjesztett jelentések jóváhagyása lesz.

— Virágvasárnapi vásár. Az úgynevezett tvirágvasárnapi vásár^-X Szegzárdon holnap és holnapután tartják meg, amely — tekintettel a kedvező időre — nagyon élénknek Ígérkezik. Ez a vásár különben a legnépesebb szokott lenni.

— Gyászhír. Mély szomorúság és nagy bánat érte vármegyei közéletünknek egyik köztiszteletben álló tagját: Perczel Lajos földbirtokost és családját. A legszebb reményekre jogosító, jeles képzettségű fia: Dr. Perczel Andor folyó hó 19-én ön- kezevel oltotta ki nemes életét. A rokonszenves,

szerény modorú fiatalembert, ki ritka komolysággal fogta fel élethivatását és alapos készültséggel birt, melanchohkus, búskomor természete vitte egy önfeledt pillanatban, erre a végzetes tettre. Dr. Perczel Andor a jogtudományoknak szép sikerrel történt elvégzése és a jogtudori oklevél elnyerése után a magyar-óvári gazdasági akadémiának volt hallgatója, ahol szintén oklevelet kapott. Ezzel a kettős oklevéllel tért vissza a szülői házba, Kis- Kajdacsra, ahol édes atyjának szép gazdaságát vezette. A társaság és a nagyvilág nem igen érdekelték a zárkózott természetű, semmiféle mulatságos passziót nem kereső fiatalembert, miglen annyira meghasonlott magával és életével, hogy öngyilkosságot követett el. A gyászba borult, megtört szülők iránt általános a részvét, a mi főleg a gyász- szertartás alkalmával impozáns módon nyilatkozott meg. A temetésen megjelelt vármegyénk szine- java. A megrendítő szerencsétlenségről a következő jelentést vettük: «Bonyhádi Perczel Lajos és neje Kesellőkei Báró Majthényi Sarolta a maguk úgy gyermekeik dr. Perczel István és Perczel Ella nevében is fájdalomtól megtört szivvel jelentik hőn szeretett fiuk, Tetve fivérük dr, Perczel Andornak Kis Kajdacson, reményteljes életén ek 29 ik évében hirtelen történt gyászos elhunytát. A boldogultnak földi maradványai március hó 19 én délután 3 órakor fognak a r. k. egyház szertartásai szerint beszenteltetni és Kis-Kajdacson a családi sírboltban örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelő szentmise áldozatok pedig Kajdacson 19-én délelőtt 10 órakor és Mocsoládon a r. k. templomban fognak megtartatni. Örök áldás és béke lengjen szeretett hamvai felett!»

— Esküvő. Érszentkirályi Dr. Szentkirályi Mihály vármegyei aljegyző múlt hétfőn délután tartotta esküvőjét a szegzárdi ev. ref. templomban özv. Mihálovics Istvánná ^szül. Fertig Mariska urhölgygyel. Násznagyok voltak: báró Jeszenszky György és Ferdinand József. Borzsák Endre ref. lelkész megható, szép beszédet intézett a boldog párhoz.

— Eljegyzések. Bleier Gyula Budapestről eljegyezte Kuttner Ernesztin kisasszonyt, Kuttner Lajos dombóvári kereskedő leányát. — Mautner Ignácz eljegyezte Bauer Olga kisasszonyt Sziszekről.

__________TOLNAVAR3EEGT2S.

— Az első szalonkát vármegyénkben, mint halljuk, Dóry Pál, vármegyénk alispánja lőtte már Leatare-vasárnapja előtt, a Szegzárd melletti guro- viczai erdőben.

— Előléptetés. Németh Athanász állami ut- mestert a kereskedelmi miniszt-er a fizetés első fokozatába léptette elő.

—* A pécsi borvásár. Élénk figyelemmel kisértük mi is a folyó hó 16 , 17. és 18-án Pécsett megtartott borvásárt, a melynek azonban — sajnos — inkább csak erkölcsi eiedménye volt, az anyagi eredmény és haszon legfeljebb csak a jövőben lesz remélhető. A vásár iránt, a melyen 47 bortermelő 4070 hektoliter bort jelentett be eladásra, inkább csak a nagy közönség, mint a borvásárlásra hivatott közönség érdeklődött. Igen kevés eladás történt, a borvásárnak pedig az volna első sorban a feladata, hogy a borok eladását a termelők érdekében előmozdítsa. A pécsi borvásárt rendező bizottság Darányi miniszterhez intézett fölterjesztésében, illetve jelentésében a borvásár eredményéül a többi között a következőket írja : »Vételek a vásár tartama alatt jelentékeny mennyiségben nem történlek, legalább ilyenek még be nem jelentettek. Vidéki és helybeli kereskedők, vendéglősök, de magán személyek részéről is tapasztalt feljegyzések nagy száma és kezdeményezett alkudozások azonban alapos reményt nyújtanak, hogy a vásárnak a nyert, kétségtelenül nagy erkölcsi sikerén felül, meglesz az anyagi eredménye is. Bizony elég szomorúan jellemzi a borértékesítés körül általánosan növekedő pangást, hogy egy elsőrangú borvidéken rendezett borvásár igy végződött.«

— Királyi rendelet a teli pohár borról. Másnak egészségére rendesen teli pohárból iszunk, ez nemcsak magyar, hanem a világ összes népei által elfogadott szokás. Ennek a szokásnak forrása egy rendelet? melyet II. Waldemár dán király az 1232. évben adott ki, mert illetlennek találta, hogy valaki másnak egészségére félig telt pohárból igyék s ezért ünnepélyes királyi rendelettel adta • hű alattvalóinak szigorú parancsba, hogy a maradék bort először meg kell inni és azután friss borral színükig töltött pohárral kell koccintani, mert igy követeli ezt az illendőség és tisztesség.

— Halálozás. Dicrniy Gyula, városunk egyik régi, tiszteletben álló polgára hunyt el folyó hó 18 án, 76 éves korában. A megboldogult szerényen, visszavonultságban töltötte egész életét, mindazoknak, kik ismerték, tiszteletét élvezte. Halálát öz- vegye, gyermekei, köztük: Nils István szőlészeti és borászati felügyelőnek neje és Dr. Dicenty Géza gyöngyösi ügyvéd és kiterjedt rokonsága

igyekeznek. Én mindannji fiatalnak azt tanácslom, aki eddig itten nem birt magának biztos jövőt kidolgozni,. jobb ha hazamegy. Califormából tudom, hogy jól megy dolguk Harasztyeknak; épitenek s Haraszty leköszönt hivataláról, keveselvén az állami fizetést, bízván önnön erejével az arany finomításban ötször annyit csinálhatni, meglátjuk!«

Levele végén megjegyzi: »Politika, csak -politika, egyik eb, a máGk kutya, még a kakasok nem kukurikolnak, addig sperare vanum est (hiábavaló reménykedni).«

1857. augusztus 25-éről — a részleges am- nestiára vonatkozólag — azt írja a többek között;

»

.............mit sem lehetett többet várni tőle, régi

•d

olog az, midőn Ausztria nem tart, nem fél valamitől, mit sem ád önön emberségéből, s igy ez is sok, mit tett, s azért amit tett, csak annyi köszönetét kap, amennyi elég, hogy annak idejében elfelejtessék — Testvérem (Mészáros Antal) engem is haza akart practicálni, s a császárhoz készült audienciára Mali húgommal. Amint fiakkerba akart

ülni,.............t kapott, s nem mehetett, Málinak

ke

ményebb széke lévén, elment és kérte, hogy drágalátos onkliját hazahívja; de mivel Sz.-nek még keményebb széke volt, tehat azt mondta, ha kérettetik, majd meglátjuk, megadatik. Midőn ezt Tóni megirta, szép, élces és büdös argumentumot adott a szeszélyes feleletre, s ennél maradtunk, azt gondolván, mint egy év mulvai yankee, nem illene a profosznál bevárni a császári kegyelmet. Innen is elment Nagy Imre, Bakats, Kosztolányi, Kintsi még néhány mininorum gentium. — Californában

kutya van a kertben ; Haraszty hivatalában deficit találtatott, hogy mikép ? még misztérium. Százezer dollárról beszélnek. 0 Souorában várja a végké- peni fölmentését. Californiai vagyonát « maga adta sequestrum alá. Ha ez nem történik, meghivatván hozzájok, eddig Californiában lennék, hanem igy sváb mesterből olasz lettenfc: hanem jövőbe talán egy látogatást teszek Európába és aztán együtt visszatérünk.« Reményit köszöntse s mondja meg neki, két leányomnak (tanítványainak) küldjön zongorára önmaga komponálta darabokat.«

1857. november 1-én irt levelében értesíti Perczeléket, hogy »egy derék hazánkfia, ki kiszolgálta, vagyis kibünhődte a 48-diki forradalmi esik- landját az osztrák bakáknál, jött ide, jó violoncello művész: Kletzer Feri.«

1858 ban három levelet irt Perezd Miklóshoz, az első március 1-én kelt s ebben panaszkodik először, hogy betegei, de azért tréfálkozva azt írja, hogy »egy özvegy fiatal szép magyar menyecske jött ide, Pesten orvosi mesterséget tanult; midőn ide jött és St. Louisba utazott, utánna telegrammi- ro£zák, hogy Rothschild követe lélekszakadva fut utánna, hozván neki hirt, hogy Magyariában 11 millió tallérnyi örökséget vehet föl Rótschildéknál. Ezt nem fejemből vettem ki, hanem a Tribüne-ben olvastam. Ez valami, de ami több az, hogy egy magyar kétszázezer adóssággal jött ide Pestről; kevés vártatva, itt annyi pénzt csinál, hogy honi adósaival rectius hitelezőivel szerződésre lép 50% veszteséggel fizetni. Azok elfogadják, «ő egyszerre

Pesten terem, kielégíti hitelezőit; de most innen

keresik őt, mivel itten 2 millió adósságot hagyott hátra. Ha ez mind igaz lenne, de szép lenne, az elsőt elvenni, a másiknak meg szobrot emelni, hogy a yankeeket úgy megcsalhatta.«

Ebben a levelében írja, hogy ha szeptember 14-én megkapja az amerikai honpolgárságot, akkor »kis séta utazást akar tenni kelet felé«, persze ha pénze lesz. Az amerikai honpolgári igazolványra azért várt, mert annak védelme alatt Európában bátran minden baj nélkül mozoghatott volna.

A második levelet 1858-ban augusztus 29-én irta Perczelékhez, s ezt ekképpen kezdi: «Ezen rövid levélkét csak azért irom, hogy még egyszer innét köszönthessem, s mivel a pénzerizis után jobbak, azaz nem annyira jobbak, mint imádkozóbbak lettünk, a legjobbat kívánhassam. Ez igy lévén, tehát tiszta szivemből köszöntőm s a legjobbat kívánom, de egyszersmind jelentem, hogy múlt év november hó óta mindenféle betegségekkel bajlódtam és bajlódok, melyeken éltem óta valamikor körösztül estem, kivévén a catarhus galligálist, mire az itteni áhitatos és szűz élet sem okot sem alkalmat nem adott; s mindannyi gyógymódok nem látszanak javítani valamit, következőleg a jövőt feketén pingálják, s végre is levegőváltozásban reményiem találni némely könnyebbülésemet. Szeptember 15-én mint yankee polgár kiveszem pasz- szusomat s október 15-dike felé Európának tartom gőzösöm orrát. Útfélben talán, hintázás közben, szabad utat nyitván felelesleges érzéseimnek, könnyebben lépendek az emészthetlen plum-pudding honába. Hanem mivel pauper est ecclesia s a pap