Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-09 / 10. szám

4.

EGYLETEK. INTÉZETEK.

— A bonyhádi takarékpénztár 1901. évi mérleg számlája. Vvgyon. Készpénzben 41664 93. Váltókban 563687 60. bölcsökben 947798 20. Lombard tőke 11704 10. Értékpapír 196200.— Intézet ház 52785'88. Ingatlan birtokok 28898 96. Folyó számlák 22., 185., 186, 210. 460478'19. Leltár 1152'—. Óvások 60 87. Haszonbér hátralékban 1995'—. Értékpapír kamat hátralékban 3000'— Kölcsön kamat hátralékban 16314*49. Lombard kamat hátralékban 50 95. Ingatlan jövedelem 700 — Teher. Részvénytőke 100000'—. Tartaléktőke 77035 44. Nyugdíjalap 73650 30. Rendelkezési alap 90'—. Betét tőke 2018952 39. Folyó számla 82 43 Osztalék 404'—.Betétkamat-adó hátralék 3788T3. Ügyvéd számla 1297*82. Váltó kamat előre fizetve 9002' 13. Kölcsön kamat előre fizetve 6278 08. Lombard kamat előre fizetve 139 28. Egyenleg 35771" 17. Halász Géza igazgató. Brandeisz Ferenc titkár. Müller Lipót pénztáros, Kakass Béla könyvvezető. Ezen számlát az intézet könyveivel összehasonlítva minden tételében összhangzónak találtuk. A felügyelő bizottság: Marhauser Imre elnök. Blumenstock Jakab jegyző. Fleischmatm Lipót bizottsági tag.

— A „Szegzárdi Általános Ipartestület“ múlt vasárnap tartotta meg ez évi tisztújító, rendes közgyűlését a városháza nagytermében, Andre István elnöklete alatt. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után az elnöki jelentést, mely a múlt év nevezetesebb eseményeit ismertette, egyhangúlag tudomásul vették, úgyszintén az 1901. évi számadásokat, valamint az 1902. évi költség előirányzatot. Az iparos-tanoncz iskolai tanidőt oly formán változtatták meg, hogy ezután a vasárnap délutáni tanidőt délelőttre tették át fél 9 órától déli fél 12 óráig. A szegzárdi múzeumban létesítendő állandó iparkiállitás tárgyában tett előterjesztés egyhangúlag elfogadtatott s Wosin'ky Mór apát, múzeumi igazgatónak jóindulatú támogatásáért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. A tett javaslatok szerint egy testületi zászló beszerzését és az iparos dalárda létesítését határozták el. A vásározó kis-iparosoknak tudomására adatott, hogy iparigazolványok minden egyes vásár alkálmából kívánatra felmutatandó. Ezután megejtették a választást, elnöknek újból egyhangúlag Andre István választatott meg. Elöljárósági tagoknak megválasztattak; Füsz Ferencz, Rahm Ferencz, Burka Ferencz, Ferner Mihály, Nikitics Antal, Kreskai Ferencz, Bicsérdi Gyula, lóth József, Kajdi Lajos, Hidasi Mátyás, Hiverth Ignácz, Ocskó László, B'órcsök József, Wilhelm Éde, Wagner Károly, lóth Antal, Debulay Imre, Székelyt József, Bogowics Mátyás, Szigelh Antal. Számvizsgálóknak: Idősb Tóth Pál, Henczel Péter és Ferencz Gyula.

— A simontornyai lövész egyesület. Vármegyénk e tevékeny sport-egylete most adta p

1901. évi jelentését, mely az ötödik évfolyamról számol be. Kitűnik ebből, hogy az egyesületnek 34 rendes tagja volt az elmúlt évben. A rendes lövőgyakorlatokon kívül három dijlövészetet is rendeztek. Az évi összes fégyverlövések száma 3418, az összes találó lövéseké 2220 vagyis 64 36°/0 volt. Az egyleti helyiség célszerűbbé tételére‘és sport-eszközök beszerzésére jelentékeny összeget fordítottak. Az egyésület tisztikara a következő': Védnök és alapító tag: Gróf Wimpffen Simon. Tiszteletbeli főlövészmester: Seydel Domokos. Fő- lövészmester: Kemptner Ernő. Titkár és pénztárnok: ifj. Pillich Ferencz. Lövészmesterek: E. Be~ reczk István, Czermák Károly, Konoid Frigyes, Lits Ödön, Lüwy Ignácz, Várkonyi Imre, Dr. Vas Izor. Orvo«: Dr. Vas Izor. Számvizsgálók : Gall Gusztáv, Löwy Jakab, Tótin Andor.

KÖZGAZDASÁG.

A miAMEGYÜI GAZDASÁGI EGYESÜLET

hivatalos közleményei.

Rovatvezető: Molnár József egyesületi titkár.

Jegyzőkönyv.

Fölvétetett a lolnavármegyei gazdatiszteknek Szegzárdon, 1902. márczius 2 dikán, a vármegye székházábau, Jeszenszky A ndor g. egyesületi elnök elnöklete alatt megtartott értekezletén.

Jelen vannak: Jeszenszky Andor elnök ; Kiss Lajos a «Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesülete», valamint a «Mezőgazdasággal és Erdészettel Foglalkozók Nyugdíjintézete» képviseletében ; Ádametz Gyula, Altdorjfer Lipót Apáth Alajos, Bachraiy Ferencz, Bakay Rezső, Blascsok Gyula, Boross Zoltán, Fabricius István, Farkass Ignácz, Friedmann Adolf, Gellén Gyula, Györy Vilmos, Kiesling Ferencz, Kollmann Gyula, Kälber .László, Krisztinkovich Dénes, Lulicsek Pál, Mayer Aladár, Molnár Gyula, Mocker Gyula, Nils István, i

TOLNA VÁRMEGYE.

___________

Ro

sos István, Schröder Ernő, Takács Károly, Tau~ bér József és Wiltzek Sándor. — A jegyzőkönyvet Molnár József g. egyesületi titkár vezeti.

Jeszenszky Andor elnök a jelenlevőket szívélyesen üdvözli; felhívja az értekezlet figyelmét arra, hogy az összejövetel czélját azoknak a módoknak és teendőknek a megbeszélése képezi, amelyek révén a gazdatisztek országos egyesületének és nyugdíjintézetének törekvései előbbre vihetők lennének ; megnyitja az értekezletet s miután köszönetének ad kifejezést a fölött, hogy ezen 2, országos intézet az értekezleten való képviseltetése iránt intézkedni szives volt, felkéri Kiss Lajost, mint az intézetek képviselőjét, hogy előadásának megtartásával vezetné be a vitát.

I. A „Magyar Gazdatisztek és Erdötisztek Országos Egyesületéinek ügye.

Kiss Lajos, a Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesületének és a Mezőgazdasággal és Erdészettel Foglalkozók Nyugdíjintézetének kiköldöttje mindenek előtt tolmácsolja e két egyesület elnökségének meleg üdvözletét és köszönetét mond a megyei gazdasági egyesület elnökének és titkárának azon szívélyes fogadtatásért, melyben őt részesítették. Ismerteti ezután a gazdatisztek egyesületének beléletét és külső hatását, a jótékonyság terén kiléjfett tevékenységét az egyesület alakulásától a mai napig. Részletesen foglalkozik az egyesület által nyújtott kedvezményekkel és az utolsó évi számadás minden egyes tételének megvilágítása mellett, kimutatja, hogy az egyesület, a melynek alig van a tagsági dijakból, a mintegy 900 főnyi taglétszám mellett, évi 6000 korona jövedelme: aránylag többet tesz tagjainak érdekében, mint az osztrák gazdatisztek bécsi egyesülete, a mely 6000 tag mellett évi 24000 korona bevétellel rendelkezik. Ismerteti az egyesületnek az ál lásközvetités terén kifejtett tevékenységét és ezzel kapcsolatban kiterjeszkedik az állásközvetítő ügynökök üzelmeire és visszaéléseire, melyeknek szerinte az emelne legsikerrevezetőbb gátat, ha a birtokosok az üres állások betöltésénél mellőznék az ügynökök közvetítő szolgálatát és a gazdatisztek egyesületének teljesen díjmentes közvetítését vennék igénybe. Buzdítja ez egyesület tagjait, hogy a hazában létező ezen egyetlen intézményt, mely kizárólag a gazdatisztek érdekeiket képviseli és mozdítja elő, támogassák ne csak úgy, mint tagok, hanem mint a társadalomban előkelő állást elfoglaló tényezők is.

Kollmann Gyula örömmel győződött meg az előtte szólott előadásából arról, hogy a gazdisztek egyesülete iránt az utóbbi időben, ha az ügyhöz méltóan nem is eléggé élénk, de még is következetesen fokozódó érdeklődést tanúsítanak azok, akiknek érdekeit az intézmény szolgálja. És, hogy ennek az örvendetes jelenségnek a magyarázata az egyésület ügyvitelében beállott kedvező fordulatban található meg, azt annál készségesebben ismeri el, mert ő az egylet működését úgyszólván az alakulástól kezdve folytonosan figyelemmel kisérvén, azt tapasztalta, hogy itt nem a gazdatisztek részéről, hanem az egylet régi vezetősége részéről forgóit fenn az az indolencia, amivel a hagyományos vélelem a magyar gazdát — nem minden alap nélkül — I vádolhatja minden olyan kérdésben, amely a gazda saját érdekeivel van szoros kapcsolatban. — Elismeréssel adózik éppen ennél fogva a Gazdatisztek Országos Egyesülete mostani vezetőségének azért az ügyszeretetért, amelylyel a gazdatisztek érdekeinek szolgálatában álló eme intézmény ügyeit vezeti és kívánatosnak tartja, hogy az egylet élén állók nemes törekvését maguk a legközelebb érdekeltek: a gazdatisztek támogassák legelsősorban. — Indítványozza, hogy az értekezlet a vármegye területén foglalkozó minden gazdatisztet és erdőtisztet szólítson fel a «Magyar Gazdatisztek és Erdötisztek Országos Egyesül été »-be való belépésre.

Kollmann Gyula ezen indítványát tetszéssel fogadja az értekezlet s ehhez képest

azt az elnök határozat gyanánt kijelenti.

Az ezen határozat után megindult élénk eszmecsere alapján még a következőkben állapodott meg az értekezlet:

a) Felkéri az értekezlet a «Magyar Gazdatisztek cs Erdőtisztek Országos Egyesületé» t, hogy

1902. március 9.

a gazdatisztek, illettve ezek özvegyei és árvái segélyezésére az évi költségvetésében előirányzott összeget minden évben teljesen oszsza ki, es ha. ez a számadási év zártáig a rendes segélyezés révén talán azért nem lenne eszközölhető, mert kérvényezők nem jelentkeztek: a mutatkozó fölösleget rendkívüli segély gyanánt adományozza azoknak, akik a rendes segélyben már részesültek közül a. további támogatásra leginkább reá vannak szorulva.

b) Felkéri az értekezlet a »Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesületé»-t, hogy évenként rendezendő sorsjátékra szerezzen engedélyt, ennek alapján évenként rendezzen sorsjátékot, amelynek tiszta jövedelme a gazdatisztek Özvegyeinek és árváinak segélyezésére legyen fordítandó.

c) Felkéri az értekezlet a vármegyei gazdasági egyesületet, hogy a maga működési területén, a saját hatáskörében hasson oda — társegyesületeit, valamint a gazdasági egyesületek szövetségé' pedig keresse meg mozgalom inditasara az iránt — hogy a birtokosok és bérlők a gazdaságukban megüresedő gazdatiszti állások betöltése körül soha se forduljanak magán-közvetítőkhöz, hanem, amikor annak szüksége fenforog, mindenkor a gazdatisztek országos egyesületének lelkiismeretes közvetítését vegyék igénybe.

II. A »Mezőgazdasággal és Erdészettel Foglalkozók Nyugdíjintézeté «-nek ügye.

Kiss Lajos a nyugdíjintézet képviseletében ismerteti azon nyugdij-biztositási alapot, melyen ezen egyesület a hasonló intézményektől eltérőleg alakíttatott azon humánus czélzattal, hogy abba minden 55 éven aluli gazdatiszt beléphessen éspedig arra való kilátással, hogy egykor a teljes biztosított nyugdíj élvezetébe léphessen. Kiemeli a nyugdij-intézet eme szervezetének a 40 évr .szolgálatra alapított nyugdij-egyesületek feletti előnyeit, a mely utóbbinál a gazdatisztnek, a ki ritkán válik rokkanttá, nem sok reménye van arra,, hogy a teljes nyugdiját valamikor' élvezni fogja;. A nyugdíjintézet utolsó évi számadásából és vagyonkimutatásából vett adatok alapján kimutatja, hogy annak teljesítési képessége a tagokkal szemben minden kételyen felül áll. Kiemeli azon jóindulatot és támogatást, melyben a nyugdijegyesületet a kormány részesíti és figyelmezteti a fiatalabb gazdatiszti generációt, hogy iparkodjék a nyugdijegye- sület mai kedvező helyzetét felhasználni és azt tömeges belépés által oda emelni, hogy' kormány- támogatás nélkül is élet- és fejlődésképessé váljék, mert ha az érdekelt gazdatiszti kar támogatása hiján a nyugdij-egyesület feloszlanék, leg-íl alább egy fél századra lemondhat arról, hogy helyébe másikat állítson. Ismerteti a nyugdíj intézet kebelében megindult reorganizációs mozgalom eredményét és ajánlja a »Gazdatisztek Lapjá«-ban közölt tervezetet különösen azok figyelmébe, a kik. a családról való gondoskodás egyedüli eszközét eddig csak az életbiztosító intézeteknél vélték feltalálhatni.

A figyelemmel hallgatott, érdekes előadásnyomán élénk eszmecsere indult meg azon okok keresése körül, amelyekben a gazdatiszteknek a nyugdij-intézet iránt tanúsított tartózkodó maguk- tartása magyarázatot lel és amelyek ismerete révén az ügynek kedvezőbb fordulatot Ígérő intézkedések volnának kezdeményezendők. -A beható eszme-, csere során abban domborodik ki az értekezlet felfogása, hogy a gazdatisztek tartózkodásának okai a következők:

a) a díjtételek magasak; mert azok a fiatal gazdatisztek, akik a legalacsonyabb életkorban lépve a nyugdíj-intézetbe, alacsony díjtételekkel biztosíthatnák maguknak az intézet nyújtotta előnyöket : nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy. ezen alacsonyabb díjtételeket is fizethetnék; amikorra pedig olyan jövedelemmel járó állásba jutnak, hogy. jövőjük biztosítására vagy a családjukról való gondoskodás céljaira jövedelmükből valamit félre tehetnének: elérték azt a kort,, amelyre a nyugdij-intézet olyan magas díjtételeket alkalmaz, hogy azok a hasonló korú egyéneknél az életbiztosító intézetek által alkalmazott díjtételekkel nem versenyezhetnek;