Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-02 / 9. szám

TOLNA VAESLE^YE

3.

1902. márczius 2.

HÍREK.

— Rátkay László felolvasása az ^Otthon«-ban. Rátkay László, országgyűlési képviselő legközelebb az »Otthon« fővárosi irók, hírlapírók és művészek körében fölolvasást fog tartani Bezerédj Istvánról s, ennek kapcsán fölhívja a fővárosi hírlapokat a Bezerédj-szobor javára eszköz- lendő gyűjtésre, hogy a szobor fölállítása mihamarább megvalósulhasson.

— Uj kaszinó tag. Balogh László csendőrtiszthelyettes a szegzárdi kaszinó múlt csütörtökön tartott választmányi ülésén rendes tagul fölvétetett.

— Miniszteri biztos kinevezése. A kereskedelmi miniszter a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterrel egyetértőleg kiadott szervezeti szabályzat értelmében az összes kereskedelmi oktatási intézetekre, tehát a kereskedelmi női tanfolyamokra is a kereskedő tanonciskolákra is kiterjedő hatáskörrel miniszteri biztosul Szterényi József miniszteri tanácsost bizta meg, a kinek jogában áll az intézeteket minden rendelkezési jog nélkül, bármikor meglátogatni.

— Községjegyzöi nyugdíjválasztmány múlt

Pénteken Döry Pál alispán elnöklete alatt ülést tar tott, melyen a választmány tagjai közül részt vettek:

Kerbolt István, Klimes Antal, Kurcz Vilmos, Küknél

//

Ferenc, Módly László, Orjfy Lajos, Simontsits Elemér, Totth Ödön, Vanyek Béla és Lőrinczy József tb. főszámvevő, mint előadó. Az ülésen több, időközben történt választást, fizetésemelést és a nyugdíj kötelékébe való belépést vettek tudomásul; •egyéb fontosabb tárgy nem fordult elő a gyűlésen.

— Hymen. Erszentkirályi dr. . Szentkirályi Mihály, vármegyénk egyik kiváló képzettségű aljegyzője eljegyezte özv. Mihalovits Istvánná szül. Fertig Mariska urhölgyet Szegzárdon.

— Az uj fiumei gyorsvonat. A «Pécsi Napló» a következőket Írja: Május elsejétől kezdve Budapestről Fiúméba és Fiúméból Budapestre esti 8 órakor indul egy-egy gyorsvonat, mely az egész utat Budapest és Fiume között az eddigi 15 óra helyett 12 óra alatt teszi meg, tehát versenyvonata lesz az eddig ugyanezen időben Budáról elindult déli vasúti fiumei gyorsvonatnak. Úgy halljuk, a most Budapestről déluán j \órakor Budapestről Fiúméba induló gyorsvonat Pécsre továbbra is közlekedni fog, mert ezen vonatnak Eszék felé lévén csatlakozása, az a menetrendből Jci nem csatolható. Valamely változása azonban ezen vonat menetrendjének is lesz, de végleges megállapodás ezen irányban még nem történt. Az esti 8 órakor Budapestről Fiúméba induló gyorsvonatnak Pécsre nem lesz csatlakozása.

— Helyettes tanitó. Mayer Antal belv. rk. tanitot betegsége miatt az iskolaszék hosszabb időre szabadságolta ; helyettesitésével Sziver Lajos

IV. éves tanitó-jelöltet bizta meg.

— Adomány a Bezerédj István szoborra.

A »Szegzárdi Polgári Olvasókör« a Szegzárdon felállítandó Bezerédj István szoborra 20 koronát szavazott meg.

Szegzárd e vagy Szekszárd? Városunk nevé- ndHrelyes -kiírása tudvalevőleg régóta vitás. Fraknói Vilmos hírneves történettudósunk az itteni bencés apátságról szóló monográphiájában a «Szekszárdi kiírás mellett tört lándzsát; dr. Kämmerer Ernő, vármegyénk történetének írója szintén ezt a kiírást tartja helyesnek; jelenleg pedig dr. Döry Ferenc, országos levéltári fogalmazó, kiváló képzettségű történetbuvár, boldogult Döry Dénes fia, szintén a , Szekszárd kiirás mellett nyilatkozott. A helynevek országos törzskönyv - bizottsága most dolgozik ugyanis a tolnavármegyei helynevek megállapításán ; a bizottság munkálatát az országos levéltárhoz teszi át vélemény nyilvánításra s itt dr. Döry Ferencet bízták meg véleményadással. Ez alkalomból dr. Döry vármegyénk főlevéltárnokához fordult Döry-Pailan község alakulására vonatkozó ’ adatokért s levélváltás közben szóba jött városunk nevének megállapitása is; s erre vonatkozólag dr. Döry a következőket irta : »Szekszárdot illetőleg az én nézetem az, hogy mivel a név eredete megnyugtató módon meg nem fejthető, — irányadóul az ottani nép kiejtése szolgálhat, vagyis a község neve Szekszárdiad Írandó. A Szegszárd és Szegzárd alakok csupán tudákos ethymologia szülöttei, a név régi írásmódja nem támogatja azokat. A középkorban a várost rendszerint Saxard-aak, később — latin okiratokban még a legújabb időkben is — pedig »Sexard« vagy Szexard-nak Írják. Hogy ez az x tényleg ksz-nek hangzott kitűnik a megye 1696, évi dicalis összeírásából is, hol világosan Szekszárdiak, van Írva«. -— A »Szegzárd< kiirás csak mintegy 30 év óta jött általánosságban divatba Garay János egyik naiv meséje alapján, mely szerint a város onnan vette nevét, hogy II. Béla király szög szinü barna volt és itt zárdát alapított; nem jutott azonban eízébe Garaynak és jóhiszemű követőinek, hogy a »zárda*, szó csak Kazinczy idejében készült, s azelőtt monostor, kolostor, klastrom volt a nevök a zárdáknak.

— Halálozások. Özv. báró Eliatschek Edéné szül. Rosmayer Róza úrnőt súlyos csapás érte 12 éves kis leányának: Elvirának elhunytával. Haláláról a következő jelentést vettük: Báró Eliatschek Elvirának folyó hó 26-án reggeli 1li\ órakor életének 12 ik évében hosszas szenvedés után bekövetkezett gyászos kimúlását. A drága halott földi maradványai folyó hó 27-én d. u. 4 órakor fognak beszenteltetni s a tolnai sirkertben levő családi sirboltbán a feltámadás boldog reményében örök nyugalomra helyeztetni. Az elköltözött kis angyal leikéért a szent mise áldozat hétfőn már- czius 3-án d. e. 10 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Tolna,, 1902. február hó 26-án. Légy boldog angyaltársaid között és imádkozzál érettünk! — A kiváló pompával díszített ravatalt Pirnitzer czég rendezte. Ocskói Ocskay Károly nyug. uradalmi tiszttartó rövid szenvedés után életének 86-ik évében Durtaföldváron elhunyt. A megyeszerte kedvelt és tisztelt férfiú holttestét Tápén a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. A köztiszteletben állott, vendégszeretetéről messze földön ismeretes öreg ur haláláról gyászbaborult családja a következő jelentést adta ki: Özv. dénesfai Börzsöny Míhályné szül. ocskói Ocskay Irén mint leánya, és gyermekei dénesfai Börzsöny Irén, János és Andor, valamint Mayr Melánie és Mária férj. Schneider Gá- borné mint unokák és Schneider Gábor, valamint kiterjedt rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatják a forrón szerető apa, nagyapa és j ó rokonnak ocskói Ocskay Károlynak nyug. uradalmi tiszttartó február hó 23-án este 11 órakor rövid szenvedés utáu életének 86 ik évében történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei február hó 24 én délután 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és ideiglenesen a Fehérvár-uti temető kápolnájában ravatalra helyeztetni s ugyancsak e hó 25-én délután 3 órakor fognak Tápén újból beszenteltetni s a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent-mise áldozat február hó 26-án 10 órakor fog a Ferencziek templomában a Mindenhatónak bemutattatni. Dunaföldvár, 1902. évi február hó 24-én. Áldás béke hamvaira 1

— Jubiláló postafönök. Csery István, a dombóvári magyar királyi posta- és távirda hivatal főnöke a napokban töltötte be hivalnoki szolgálatának harmincadik esztendejét. Ez alkalomból barátai és tisztelői nagyszabású, fényes bankettet rendeztek a köztiszteletben álló postafőnök tiszteletére. A banketten értékes ajándékkal lepték meg a jubilánst. A pécsi posta- és távirda igazgatóság is képviseltette magát az ünnepélyen.

— Eljegyzés: Németh Géza, kányái községi jegyző eljegyezte * Eisenhut Ilonka kisasszonyt, Eisenhut Kálmán puszta-csemernicai kasznár leányát.

tért meg nyugovóra. — Aztán álmodott olyan csodálatosat, minőt soha azelőtt; virágos mezőn járt, zöld mezőn tarka szinü virágokkal s minden fűszál, minden virág feléje hajladozott, mintha kö- j-szöntenék; aztán jártában-keltében tiszta átlátszó í vizű tóhoz ért, mely teles-tele vala vigan fíczkán- űozó arany halacskákkal; a tó vizén rengeteg nagy r levelü, édes illatú rózsák nyiladoztak s lám a nagy rózsalevél mindegyikén meg a rózsák közepén is l«gy-egy selymes barna fürtüj barna szemű gyermek iugrándozott, örvendezett; csodálatos, hogy a le- pvelek nem merültek el velük, hanem a csendes tó tükörén szépen ringatóztak. Sárika csalogatta, hivo- , gáttá őket, hátha egyik vagy a másik partra jönne i beszélgetni. Nyájas szóra, édes Ígéretre, egy kis jffiu a közelből oda ugrott ki a partra, Sárika meg J ölelgette, selyem haját, két szép szemét, gömbölyű

|kis rózsapiros orcáját csókolgatta, aztán a fövénybe, ■eült vele aranyszemes csillogó fövénybe; ott ^játszottak, kergetőztek Sárika meg a fiúcska. Hát egyszer csak, amint im igy vigan voltak, valami I nagy, ijesztő nagy madár szállott a tó partjára;

; hosszú csőrét, széles csőrét kitátotta, a fiúcskát ffölkapdosta. Sárika megijedt, hogy viszi a fiúcskát;

< utánna kapott, hessegette azt a csúf nagy madarat, viaskodott vele minden erejével : már-már az a - rút madár lett volna diadalmas, de Sárika erejét v feszítve, éles sikoltással rántotta ki a fiúcskát a i madár csőréből. Úgy lehet, hogy az a madár a .hagy sikojtól megijedt, mert hirtelen tovaszállt, párika meg aranyos kis játszótársával ölében, félig ;aléltan terült el az aranyszemü lágy homokos parton.

Mikor Sárika szemeit fölnyitotta, két orczáját asszonyanyja simogatta, nyájas szóval kérdezgetvén, hogyan eérzöd magadat eédös, kegyös kis madaram ?

Sárika elmesélte csodás álmát, a szüle meg egyet sem szólt, csak mikor a Sárika meséjét bevégezte, egy kis húnyott szemű, csendesen pihegő valamit nyújtott neki mondván: hát öggyem, kegyös madaram ijjen vót-e ?

— Szakajtott ijjen — eedös anyámasszony — szakajtóit ijjen! aztán azt a pihegő picikét karjaiba zárta, két szép szeme sűrű szempilláit hunyva, örömteli leikével kereste a megálmodott aranyszemü homokpartot, homokparton a fiúcskát, akihez úgy hasonlít ez a másik, — aki úgy hasonlít ehhez a másikhoz! . . . .

Hatodnapra Sárikának leánykori pajtásai, két mátkája (szülék komasága után a lányok mátkák s a fiuk szintén komák egymással) meg vele egy bandába tartozott, de előbb férjhez ment menyecskék gyülekeztek. Kereszteléskor csupán csak ezek jönnek össze, férfi csupán csak a közvetlen koma.

A nyoszolya szúnyogháló függönye kétfelé volt vonva; a jövő keresztanyák a függöny alól édes örömtől kedvesen mosolygó kis anyának mind rendre szöröncsét kívántak, aztán sorba ültek az asztalhoz, a hol már a kalács meg egy kis kouty alá való bor vala felrakva.

Természetes, hogy mindegyik kiváncsi volt a pirinyóra, meg arra, hogy majd minek hijják ? Az ám csakhogy Sárikának is volt annyi anyai előér- zete, hogy nem engedte mutogatni mer’ tneég mög I verik szömmee; Bárdos szüle úgyis már az ajtó

menyezetfájába oda bökött két nagy evővillát, a boszorkány igy csak fél lábbal tud beférni az ajtón; azután meg kést is dugott Sárika vánkosa alá, ha ott járna a gonosz lélek bizony meg vágja magát. Mind a kétféle gonoszűző szerszám ott marad a gyermek egy éves koráig.

Azonközben a tudós asszony is készülődést siettetni megérkezett, mert im nemsokára reggeli könyörgésre harangoznak ; ekkor szokás templomba indulni.

A lölköm aranyomat szép pirospántlikás ruhácskába öltöztették, bepólyázták aztán vitték keresztelőre : édesanyja egy darab kenyeret dobott utánna, hogy jó evő lögyön.

Mikor a keresztelőről visszajöttek, édesapja ott állott a kisajtóba; minden apai öröme, minden büszkesége ott ragyogott az arcán, villogó két barna szemében, úgy szeretne azzal a két erős karjával most valamit örömében összeroppantani; olyan szűk neki az az ünoeplő ruha meg az egész világ, hogy csak nagyon. Most már ő is bemegy a kisházba, hiszen alig várja, hogy megláthassa, összecsókolhassa. No, meg is engedték neki, úgy is való; hanem mikor bajuszos csókját odacuppan- totta, hát a pici orrocskát végig csiklandozta, mire az apróság jót tüsszentett, aztán pityergőre fogta. —

No hiszen lett erre nagy riadalom ; töszi kiee mindjárt a kalapját a kis fejéébe f { bizony az apja kalapjával háromszor befödték, mer’ mikó’ az aptya szüve örömeébe úgy mögröpdös rá, hát az apja szeme könnyen megárthatna.