Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-23 / 8. szám
TOLNA VÁRMEGYE, 1902. február 23. J 1 . J ^ L /' I I 2. ___________________________________ is vélik, hogy a költségvetési viták alkalmával szomorúan tapasztalt idopocsékolast mihez hasonló példát egyetlen európai parlament sem nyújt, — megakadályozzák, igy aztán több idő marad közhasznú törvények alkotására, aminek az ország látja hasznát, mig a mai módszer szerint folytatott vitáknak alig van több eredményök, mint az a szóözön, mely »eloszlik mint a buborék, s marad, mi volt, a puszta lég.« VÁRMEGYE. — Vigyázatlan, illetőleg sebeshajtás által elkövetett testi épség elleni kihágás elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanácsnak 1901. évi novemher 16-án hozott határozata). — Kihágási ügyben kiszabott és befolyt pénzbüntetésből egyedül a végrehajtási költségek vonhatók le előzőleg. Egyéb eljárási költségek csak a pénzbüntetés lerovása után fenmaradó összegből nyerhetnek kielégitést. (A m. kir. belügyminiszter 1901. évi 1213. sz. határozata). — A községi és körjegyzőkre nézve előirt törvényes minősítést rendeletileg, vagy szabályren- deletileg a segédjegyzőkre kötelezően kiterjeszteni nem lehet. (M. kir. belügyminiszternek 143124/1901. sz. a. rendelete). — Az utóházasság által történt törvénye- sités folytán előállott névváltoztatás a törvényesített egyénnek s leszármazóinak személyállapotára vonatkozó állami anyakönyvi bejegyzésekben köz- igazgatási utón jegyzendő fel. (A m. kir. belügyminiszternek 5704/1902. szám a. kibocsátott rendelete). — Orvostudor fogorvos a fogtechnika körébe tartozó czikkek előállításával külön engedély nélkül csak oly mértékben foglalkozhatik, a mily mértékben neki ily czikkekre saját gyakorlatában szüksége van. (M. kir. belügyminiszternek 4748/1901. kih. sz. a. rendelete). — A ki asztali bor elnevezés alatt a jelleg közelebbi megjelölése nélkül olasz bort hoz forgalomba, kihágást nem követ el. (A m. kir. belügyminiszter 1901. évi 1013. sz. határozata.) — Az ipartestület csak az ipartestületi tagoknál alkalmazott segédek munkakönyvének kiállítására köteles. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1901. évi 25,201. sz. határozata.) És a sok pofon, rúgás, ütés egymást érte. Canituccia védekezett, de nem sirt. Pascaiina is beleunt a verésbe, jól oldalba döfte hát és igy szólt: — Hallod-e kölyök, ugye-e tudod, hogy sajnálatból fogadtalak ? — Nos hát, ha Cicottót még ma este meg nem keríted, az országúton dögölhe- tel meg éhen, mint egy kntya, aki vagy . . . Canituccia nyögve, fuldokolva tűnt el az éjszakában. Aggódva nézett végig a réteken, mezőkön és halkan hívta Cicottót. Elvesztette hazamenőben, de észre sem vette. És most meg éppenséggel semmit sem látott a sötétségben. Mezítelen lábai sem a hideg földet, sem az ut hegyes kavicsait nem érezték. A végtelen táj és sötétség nem bántotta, mert Cicottót mindenáron meg akarta találni. Füleiben csengtek még Pascalina szavai; ha nincs Cicotto, nincs vacsora. És az éhség kínozta. Egyre kiáltotta ki az éjszakába ! — Cicotto, szép Cicotto, kis Cicotto ! Hol vagy, szivem Cicottója ? . . . Cicotto jer Canituc- ciához. Ha nem talállak. Pascalina anyó nem ad ennivalót. A gyermek vékony árnyéka izgett-mozgott a fehér utón. Hangja teljesen elgyengült. Futkosott, leült, erői fogytán voltak. Végre a szomszéd rét felől röfögést hall, majd száguldozást és lihegve jön Cicotto és a kis lány lábait nyaldossa. Cicotto egy iczi-piczi, rózsaszinii, fekete foltos, vastag, kövér és gömbölyű malacz volt. CaniA mi hajóállomásunk. A keselyiisi esetleg a gemenczi hajóállomás visszaállítása érdekében vármegyénk közigazgatási bizottsága december havi üléséből megkeresést intézett a dunagőzhajózási társulat igazgatóságához, mely most erre a következőkép válaszolt: Múlt évi decembér hó 13 án 1325/kb. 1901. sz. a. kelt s f. hó 3-án ideérkezett nagybecsű átiratára való hivatkozással tisztelettel közöljük, hogy azon óhaját, a mely szerint az ottani gőzhajó állomást újra megnyissuk legnagyobb sajnálattal nem teljesíthetjük. A mint már az 1900. év tavaszán hangsúlyoztuk, az ottani állomást azért kellett megszüntetnünk, mert ottani bevételeink semmiféle arányban nem állottak a megfelelő költségekkel, nevezetesen azokkal, a melyek személy és rendes teherszállító hajóinknak ezen félre eső állomáson a rendes hajó útból való jelentékeny kitérést igénylő kikötésével jártak. Ily üzleti eredmények mellett s társulatunk általános kereseti viszonyaira való tekintettel a helyi érdekeltség sem követelhette s ma sem követelheti tőlünk méltányosan, hogy ezen állomást továbbra is fentartsuk, illetve megnyissuk s annyival kevésbbé, mert a tömegáruk, nevezetesen a gabonanemüek forgalmát, illetve egész hajórakományok feladását és kiszolgáltatását továbbra is fentartoUuk az ottani duna- parton, úgy mint azelőtt. Az állomás megszüntetésével annak idején csak személyszállító és rendes teherszállító hajóinknak ottani kikötése szűnt meg s ezen hajóinkat Szegzárd és környékének közönsége már hosszabb idő óta a vasúti verseny hatása alatt, oly elenyésző csekély mértékben vette igénybe, hogy ezen forgalomnak fentartását a legjobb akarat mellett sem lehetett akkor s nem lehet ma sem komoly közlekedési érdeknek tekintenünk. Ha az lett volna, már társulatunk kereseti haszna szempontjából is mindent elkövettünk volna annak kielégítése, illetve fejlesztése czéljából s maga az ottani érdekeltség sem hanyagolta volna, el annyira, hogy az állomás évi bevételei még a fenntartási költségeket sem fedezték. Ha pedig Szegzárd t. közönsége azt hangsúlyozná, hogy társulatunk a város és a megye részéről annak idején az ottani ut létesítése és íen- tartása körül hozott áldozatokkal szemben a maga részéről is legalább erkölcsileg áldozatokra köteles, úgy nyugodtan hivatkozhatunk azon jelentékeny üzleti veszteségeinkre, melyekkel S/.egzárd állomását — jobb jövő reményében — már számos év, de különösén a rétszilas-szegzárdi vasúti szárnyvonalnak 1884 ben történt kiépítése óta fentartottuk s mely veszteségek bizonyára felérnek a megye tuccia örömkiáltásba tört ki, karjaiba fogta a ma- laczot és fáradsága ellenére futva vitte a házba. És Cicotto nyugodtan röfögött tovább. Pascalina az ajtóban várt és kis lány már messziről kiáltotta: — Megvan Cicotto! Megtaláltam Cicottót! Pascalina csendeskén mosolygott magában. Beléptek mind a ketten a házba és Cicottót az ólba vezették, ahol telefalta magát és azonnal elaludt. Canituccia sóhajtozva szemlélte ezeket. Épp oly éhes volt, mint Cicotto és némán nézte. Pascalinát nagy szemeivel, amelyek nem értettek a kéréshez. Szótlanul ült le a kandalló mellé. A vén leány újra elővette olvasóját és puszta megszokásból egyre imádkozott. A gyermek csak nézte, az éhség kínozta. Félórai várakozás után, amikor a Salve Regina is végett ért, Pascalina felállt, kinyitotta a lisztes ládát, levágott egy darab kenyeret, egy tányérra tett néhány hideg babszemet és az egészet odanyujtotta Canitucciának. Ez még most is ott guggolt a kandallónál és mohón kezdett enni. — Sovány kis testén valami piros rongy lógott, amely egy fonállal volt dereka köré kötve. Amikor bevégezte az evést, a vederhez ment, hogy igyék. — Menj aludni, — szólt Pascalina, ki elővette orsóját és fonni kezdett. Canituccia bement a cselédszobába, ahol a mézet tartották, levetette magát a szalmazsákra, valami rongyot a lábaira húzott és elaludt. fenti áldozatával, úgy hogy ezen állomásunkból származó kárunk valóban kölcsönös és arányom volt. Mindezek folytán társulatunk a múltak tapasz^ talatai alapján — sajnálatára ma sincs abban a helyzetben hogy Gemetimél a rendes hajóállomást visszaállítsa, azt nagy áldoza’ok árán fentartsa, s legkevésbbé pedig úgy, hogy a létesindő ut kíépité- séhez, fentartásához, nem különben kezeléséhez még bizonyos összeggel hozzájáruljon. Adakozások Bezerédj István szobrára — Bezerédj István szobrára az elmúlt héten Simontsits Elemérhez, a szobor- bizottság elnökéhez következő adományok érkeztek: Lajosmizsei takarékpénztár 5 K. Szakcs község 30 K. Simontsits Elemérné ívén : Gróf Keglevich Géza 20 K. Halász Aladár 10 K. Rozmanits Lajos gyűjtése Szegzárdon 8 K. Ehhez járultak: Vida József 40 f. Tóth Pál 40 f. Salamon Jakab 50 f. Hahn Lajos 40 f. Falust József 40 f. Adler János 1 K. W. H. 1- K. Kreskai Ferencné 20 f. Mutschen'- bacher Lipót 1 K. N. N. 30 f. N. N. 10 f. N. N. 20 f. N. N. 10 f. Spitzer Markusz 20 f. Steiner Salamon 20 f. Czank Antal 20 f. Gerstl Izidor 20 f. Szabó Antal 20 f. Schelesznik Károly 1 korona. Szakadát község 15 K. Forster Béla Baracs 8 K. Mözs község 100 K. Nagy-Mányok község 30 K. Molnár Pál gyűjtése Sütvényben 10 K, Ehhez járultak: Molnár Pál 4 K. Füves Sándor 40 f. Horváth György 20 f. Bruckmann József 1 K. Szíjártó Pál 20 f. Cser Ignác 10 f. Felber József 10 t. Köbli Imre 40 f. Hosszú György 40" f. Csonka. István 40 f. Molnár János 30 f. Molnár Pálné 1 K. 50 f. Lukács János 50 f. Bódog Ferenc 50 f.. Szegzárdi takarékpénztár 50 K. Németkér elöljárósága 20 K. Lőwi Ignác Simontornya 5 K. Lőwi Jakab « 5 K. Agárd község elöljárósága 40 K. Lamm Mór és Pál 10 K. HÍREK. — A pápa jubileuma. Az egész katholikus világ e hó 20-án ünnepelte XIII. Leó pápának jubileumát, a ki már 25-ik éve ül a pápai trónon. A mondott napon délelőtt 9 órakor ünnepies nagymise volt a belvárosi plébánia-templomban, melyen a hívők egész serege s az összes tanuló ifjúság tanítóik vezetésével vett részt. A nagymisét WoA Pascalina pedig ezalatt egyre font és kissé bizalmatlanul gondolt a gyermekre. A kicsike természetes leánya volt a vörös Máriának, aki először a János szuszterrel vétkezett. Mikor ezt katonának vitték el, egy Rossi nevű úri fajtának lett a szeretője, aki később szintén elhagyta, bár Canituccia az ő leánya volt. Egy napon Mária eltűnt, elhagyta a gyermekét. így került Zampa Crescenzohoz és Pascalinához, akik felfogadták. A szeplős arczu kis leány azonban igen élénken emlékeztette őket a vörös Máriára és a sovány agg- szűz, aki hozomány hiján sohasem mehetett férjhez,! még most is remegett, ha a vörös Mária szerelmi kicsapongásaira gondolt és azért nem bízott Cani-1 tucciában sem. Óvatosságból másnap madzagot kötött Cicotto I egyik lábára es a másik végét a kis leány derekai köré erősítette, hogy el ne válhassanak egymástól.! A malacz a gyermek után futott és igy töltötték el a napot a mezőkön, egymást kölcsönösen hol jobbra, hol balra ránczigálva. Mennél előbbre haladt az évszak, annál hosszasabban maradt együtt a két barát és csak este váltak el, amikor mind' egyikük fekhelyét kereste föl. Cicotto a sok falás- tói egyre hizott, Canituccia pedig sovány és gyenge maradt. A kis leánynak a kis malacz volt az egyetlen es legbizalmasabb barátja. Sírva panaszolta neto akárhányszor: — Pascalina megvert.
