Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-14 / 50. szám
XII: évfolyam. 50. szám. Szegzárd, 1902. deczember Í4. TOLNAVÁRMEGYE Előfizet««, ár Egész évre . 12 korona. Fél‘évre ... fi » Negyed évre 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket ős hirdetéseket a kiadó- jiTRtalon kívül elfogad Krummer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon ■■I ii i i i i POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130 sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendő*. Hirdetések mérsékelten megállapít» árszabály szerint számíttatnak. Nemzetirtás. Rákosi Jenő, a hírneves iró, a »Dunántúli Közművelődési Egyesület« közgyűlésén érdekes előadást tartott a Dunántúl mindjobban divatba jött egy-gyermekrendszerröl. A nagy jelentőségű kérdés vármegyénket is közelről érdekli, mert éppen tősgyökeres, tiszta magyar községeinkben és főleg a Sárközöm szomorú jelenségeit látjuk ennek a nemzetpusztitó bűnnek. Lassankint kipusztul a legszebb, legerőteljesebb faja a szinmagyar lakosságnak, mert anyagi érdekből a fajszaporitásnak bűnös módon gátat vetnek és meddőségre kárhoztatják az anyákat. Rég elmúlt időké az a szép mondás, hogy a gyermekből és a pohárból soha sincsen elég a háztartásban, mert mind a kettő nagyon törékeny. Hol van a kor — kérdezi Rákosi — amelyben a legször- nyübb átok egy asszonyra a meddőség átka volt, holptt ma némely vidéken a nép között szégyen a fiatal asszonyra, jha korán lesz anyává és szerencsétlenség, ha egy- szernél többször tölti be életadó hivatását. De nem az erkölcstelenség vagy a hazafiatlanság a baj oka, hanem egyedül az anyagi érdek. Éppen azért erkölcsi prédikációkkal, hazafias intelmekkel, jóakaratu fölvilágositásokkal és dorgálással nem férhetünk a baj gyökeréhez és nem gyógyíthatjuk meg ezt a pusztitó betegséget, hanem a kérdés anyagi részére kell vetni figyelmünket. Hiszen az élet küzdelmében mindenütt minden viszonyban, minden vonatkozásban azt kell találnunk, hogy az anyag, amelyhez kötve van testi létünk, az kormányoz mindent, az igazgatja az erkölcsieket és a szellemieket egyaránt. A természet törvényei, az önfentartás parancsolatai: a hideg és a meleg, az éhség s a szomjúság uralkodnak a világon. Minden, ami van, ezeknek csak fokozatai. Ezeknek pedig az eszköze a vagyon. A vagyon a nép szemében az* erkölcs, a becsület, tekintély. A vagyon biztosításának, — hogy fentartsa magát — az egyén alája rendeli a faj föntartását. Ez az egy-gyermekrendszer. Aki sikeresen szembe akar vele szállni, annak az anyagiakat kell vizsgálnia s abban kell a segítséget megtalálnia. Mert az éhség, a szomjúság, a hideg és meleg ellen a jobb mód, az anyagi vagyon vágya ellen az erkölcsi és hazafias prédikáció nem használ, de a zsandár s a hatalmi tilalom minden fegyvere is hiú és hasztalan. A stáiusférfiak ajtaján kell dörömbölnünk, nem a szegény jegyzőkén: a törvény- hozás kapuit kell bedöntenünk, nem a szegény parókiákéit. Azok a törvények, ’ amelyek, a mi vagyonúnkról, a mi birtokunkról, a mi kezünkön levő földekről, a mi örökségünkről intézkednek : azok ebben a dologban a bűnösök. Amig ezen nem segítünk, addig semmi hathatós eszközünk nekünk az orvoslásra nincsen. Régi törvényeink világát egy csapással ledöntöttük és magunk is elbukván, átmenet nélkül idegen törvények alá vettettek összes magánjogi viszonyaink. Százados fejlődésből históriailag kialakult eszüuk járásával, életfelfogásainkkal, megszokásunkkal, hagyományunkkal egyszerre egy ellenkező vagy legalább is más yilágnézlet által létrehozott törvények szerinj. kénytelenittettünk élni', az rendelkezett birtokunkról, aszerint örököltünk, aszerint osztozkodtunk és azt nem értettük meg, azt nem találtuk kedvünk, természetünk, szokásunk, vágyaink és érdekünk szerint valónak, tehát védekeztünk ellene, mert el kellett általa vesznünk. Ebben ment tönkre középbirtokos osztályunk, mely a régi rend védelmétől elesvén, prédája lett az uj viszonyoknak és magának más védelmet nem talált, mint hogy az állami hivatalokra vetette magát, ahol pedig elvérzik. Ebben megy tönkre a köznépünk, mert a végtelenig osztható birtokát kiráncigálják alóla, Akinek pedig a kezén levő föld annyi, mint a tisztesség, becsület és tekintély, el: vesztése pedig annyi, mint eltennie tisztesség, becsület és tekintély nélkül: az a rajta ily végzetes sulylyal fekvő törvény ellen menedéket keres, ha nem talál mást, hát a legtermészetellenesebbet, az ime mindjobban terjedő egy-gyermekrendszert. Mert aki jó gazda, szorgalmas, ügyes és takarékos, az a legnehezebb viszonyok közt is megtartja birtokát. De jaj neki, ha egy TÁRCA. A titok. Schillér költeménye. Nem súghatott egy szót se nékem Sok volt a leskedő irigy. Nem olvashattam, csak szemében, De lelkét megértettem igy. Árnyadba végy be, cserfasátor, Mely hűvös leplével borit. Takard el a kaján világtól A szeretők ábrándjait. A távolból zavartan csendül A napszám zaja ide be, A tompult hangokon keresztül Hallszik a pöröly üteme. így végzi az ember robotját > Falatját kínnal szerzi meg, De gazdag ölből, könnyen ontják A szerencsét az istenek. Oh, csak az emberek ne sejtsék Mily édes percek múlnak itt! Csak megzavarnák a szerencsét, Kiket öröm nem boldogít- A világ nem tűr üdvösséget És mint a kém nyomába kel, A boldogságot, ahol éred, Orozni, vagy rabolni kell. Osonva jó, lábujjhegyen jár, A csöndet kedveli s az éjt, Elröppen, ha egy irigy szempár, Ha epés árulás kísért. Csobbanj, óh áradj, csermely habja, Fogj védő karral minket át, És óvd, bősz folyammá dagadva A szerelemnek templomát. Fordította: Dóczi Lajos. Garay János és a Fóti Dal.* Irta: Csapó Vilmos. báy András mi’nt iró és Mácenás egyaránt tündököl a magyar irodalom egén: szellemi támasza volt a vele egykorú és értékű jeleseinknek, a pártfogója és bírálója az ifjabb irói nemzedéknek, melynek soraiba tartozott Garay János is, ki első költői sikerei után, csakhamar a hírlapírók * Megjelent a Talnamegyei Kör «Pirkadás» e. évkönyvében. közé szegődvén, ezen minőségében a főváros állandó lakója lett. Pesten tölté Fáy András is »Kalap-utcai* saját családi házában a téli hónapokat, — az üdülés évszakát pedig ■> Ferenckerti« kertjében és fóti szőlejében — mindenütt a szellemi téren szereplő férfiak központját képezve. A »Fóti Dal* keletkezésének körülményeit, ezen — hogy úgy mondjam — irodalmi idill-1, ismeri minden magyar; de kevésbbé köztudomású, hogy rögtönösen népszerűvé lett dallamát Fáy András szerzetté, ki a múzsák. körében a zenét is műveié. Ennek kapcsán fűződik Garay jános neve a »Fóti Dal«-hoz, melyet az általa szerkesztett »RegélőiAxóz mellékletül kiadott — előzményül szolgálván — két sajátkezű levele Fáy Andráshoz, a következő tartalommal: I. »Pest, december 23-dikán 1842. Igentisztelt Tekintetes úri A lóti dal ma estére, vagy legfölebb holnap reggelre lesz készen, minélfogva a kívánt javitást remélem mindenesetre megtehetjük; azonnal magam menendek a lithographushoz. Jó reggelt kivánva, magamat becses úri hajlandóságába tovább is ajánlván, maradok a Tekintetes Úrnak alázatos szolgája Garay*. II. »Pest, december 28-án 1842. Tekintetes Uram! Itt küldöm a Fóti dal correcturáját, méltóz- tassék azt átnézni, de úgy, hogy legényem megvárhatná ’s azonnal a lythographushoz visszavi-
