Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-07 / 49. szám
XII. évfolyam. 49. szám. Szegzárd, 1902. deczember 7. Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . • 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Kxammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meu-ielenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető köz-1 lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer-| kesztőséghez intézenéők. Hirdetések mérsékeljen megállapító árszabály szerint számíttatnak A be nem vallott obstrukció. —lk. Öt hét óta folyik az indemnitás tárgyalása. A függetlenségi párt szónokai mesterségesen huzzák-vonják a vitát. Aprólékos, a szúnyogból elefánttá felfújt, szót sem érdemlő sérelmekből napirend előtti vitákat provokálnak. És a legtöbb esetben, amilyen üres és tartalmatlan a napirend előtt insce- nált introdukcio, ép olyan tartalmatlan maga az érdemleges tárgyalás. Megnyílnak a szóáradatok zsilipjei és csak úgy hömpölyög a tisztelt honatyák ajkairól a sok szó, az üres tere-fere, élcelődés, a múlt, jelen és jövő problémáinak, a bel- és külügyi politika minden kérdésének össze-vissza való bolygatása. Az ilyen módon összebalmozott és összetákolt fejtegetésekből, melyek se nem aktuálisak, se nem szakszerűek, hanem legnagyobb részt rég ismert és ezerszer megismételt közhelyeknek felcicomázott parafrázisai, megszületik azután egy-egy három vagy négy órás országgyűlési beszéd, melynek megtartása valóságos »Meisterleistung« számba megy, amiért végezetül »számosán üdvözlik a szónokot«, kinek nevéhez az az olcsó dicsőség fűződik, hogy egy egész ülést sikerült kibeszélnie. A függetlenségi párt hivatalosan tagadja, hogy obstruál. Pedig, ha ez nem agyon- beszélés, akkor nem létezik egyáltalán obstrukció. Az országnak ügyeit és kormányzását tovább vinni szükséges. Budget nem lévén, ezt az országgyűlés felhatalmazása pótolja. Ha ebből bizalmi kéfdést csinálnak, ezt is értjük, nem is lehet ellene kifogásunk. Azt is értjük, ha az ellenzéki pártok vezérei és vezérszónokai erős kritika alá veszik az ilyen alkalommal a kormány működését. Legyen 3—4 — 5 szónok, ki ezt alaposan, kímélet nélkül, szigorú bírálattal megcse- lekszi. De sorompóba állítani a pártnak legkisebb közlegényét is, huzni a vitát hétről-hétre és az első napokban elhangzott beszédek után egyetlen uj, komoly argumentumot és eszmét bele nem vinni a tárgyalásba, hanem a rég elhantolt kérdéseknek föltámasztásával, a már elcsépelt szalmát újból meg újból kicsépelni, teli tüdővel görögtüzes frázisokat puffogtatni és ily módon az országgyűlést tulajdonképeni hivatásában hosszú ideig megakadályozni, mi egyéb, mint obstrukció. mint az országgyűlés komoly munkájának erőszakos megakadályozása. Megvagyunk róla győződve, hogy addig nem húzódik majd el a vita, mig ex lex állapotba jut az ország, de ezt meg sem köszönjük, az obstrukció ex lex nélkül is fennáll és romboló hatást gyakorol a kormányzási és törvényhozási tevékenység zavartalan gyakorlására. Az ország tele van ezer bajjal. Azok javítást, orvoslást, reformokat sürgetnek. De a kormány az ő nagy munkaprogramm- ját nem hajthatja végre, a törvényhozás érdemleges munkát nem végezhet, a nagy szóáradat elrabolja a törvényhozói munkásságnak szánt időt. Nemcsak az a hivatásuk a képviselő uraknak, hogy beszéljenek és mindig csak sokat beszéljenek, hanem az is, hogy dolgozzanak. A beszédből, még ha szép és csillogó is, meg nem élünk. Ezután következik majd a budget vita. Ennek normális terjedelme nálunk 3—4 hónap. Úgy, hogy mi sem könnyebb, minthogy a kormány, közben más törvényjavaslatokat is tárgyalván a ház, április végén megint csak indemnitásra fog szorulni. Nincsen még olyan parlament a világon, a hol olyan keveset dolgoznának és annyit beszélnének, mint mi nálunk. Kivételes, rendkívüli esetekben a kisebbség elkeseredésében, az ország érdekében és javára esetleg erőszakos eszközhöz is nyúlhat a parlamentben. Ezt elismerjük. De maguk az ellenzéki szónokok sem állítják azt, hogy most ilyen kivételes helyzetben van az ország, hogy az alkotmányosan létrejött nagy többség akaratának megvalósítása elé ilyen akadályokat gördíteni jogosult volna. Számos közigazgatási, igazságügyipolitikai, gazdasági és szociális reform, a beruházási törvényjavaslat, az uj perrendtartás, a tisztviselői fizetésjavitás, stb. stb. TÁRCA. Dal. Az ifjúságom a tied: Ez a szikrázó tűzfolyam, Mely sisteregve zúg, rohan, ügy öleli körül szived. A lelkem mélye a tiéd S mi benne fényesség terem: Álom, dal, bánat, sejtelem, Odasodródik mind eléd. S mit aztán visszadobsz bele, — Sok álom sorsa, ah, olyan, — Lassú zúgással a folyam Viszi a semmiségbe le. KÉTLY ENDRE. Egy szál rózsáért . . . Irta: Anatol France. . . . Piros rózsát viselt a keblére tűzve, egy teljesen kinyillott piros rózsát, de nemcsak egyszer, hanem naponként — folytonosan. Ez mindenkinek feltűnt a fürdőhelyen, de különösen Guérard Henri gróf törte a fejét rajta. — Ugyanis az képezte egyedüli foglalkozását — szép asszonyok fölött töprengeni. Habár e téren elég sokra vitte — de ez esetben minden tudománya cserben hagyta. Pedig minden lehetőt elkövetett, a fürdőhelyen található összes rózsákat megvásárolta — hasztalan — kibérelte uyolc napra a rózsa behozatalt s árgus szemekkel őrködött, — hogy abból egyetlen szál sem kerül eladásra, ez is hasztalan volt. Gondolta, hogy talán szállodabeli lakásában van egy termő rózsatöve — de kipuhatolta, hogy ebben is tévedett ... a valót nem volt képes kitalálni. . . . Piros rózsát viselt a keblére tűzve, egy teljesen kinyílott piros rózsát, de nemcsak egyszer, hanem naponként. — Guérard Henri gróf dühösen szaladgált fel s alá, fényűzéssel berendezett salonjában; ökölre szorított kezét néha-néha oly erősen csapta a kis filigrán asztalához, hogy a rajta elhelyezett nippek nagyon is baljóslatú táncot jártak. Kedvenc kutyájával is érezteté haragját, mert azt is néhányszor jól oldalba lökte, mire az ártatlan állat nyöszörögve bujt a pamlag alá. Még belépő komornyikával is éreztetni akarta haragját, mert olyat ordított reája, hogy az szegény ijedtében alig találta meg az ajtót. Végre kissé lecsillapodott haragja, fejét tenyerébe hajtva gondolkozott. Természetes, hogy gondolatainak tárgya a bájos szőke asszony volt. Gabriélának hívták — Marcot Gabriéla. Enynyit mindjárt első nap megtudhatott a vendég könyvéből. Egyedül jött, minden férfi vagy nő-ki- séret nélkül — ezt komornyikja puhatolta ki az ő megbizásából. A szép Gabriéla megjelent korán reggel a tengerparti sétákon,. napközben is sokat lehetett látni, mindég Ízléses öltözékben, mindég szebben, bájósabban — és a piros rózsa soha, de soha sem hiányzott. . . Addig tépelődött Henry gróf a titok fölött, honnan is veszi naponként kétszer azt a friss rózsát? mígnem gondolatai öntudatlanul az álom világába értek át — keze lehanyatlott, feje a puha selyem pamlagra dőlt — elaludt. Aludt mélyen és álmodott szépet, gyönyörűt, amely őt kimondhatatlan boldoggá tette. Álmodta, hogy megismerkedett bájos ideáljával, Gabriélával, megvallotta neki, hogy szereti, imádja, első perctől fogva midőn meglátta s nélküle nem akar élni! Gabriéla, kinek szintén tetszett az éjszemü Henri gróf s nem is vonakodott neki bevallani, hogy ha szép tüzes szemeibe tekinthet; kimondhatatlan édes érzés lopódzik szivecskéjébe. Mondjál kis Angyalom »igent«, esedezett Henri gróf s meglásd, nem lesz a világon boldogabb pár nálunknál! — »Igen??« — »Tehát: Igen!« rebegte a szép kis asszonyka s boldogan nyugtatá piruló arcát tüzes szemű imádójának széles vállára, ki gyöngéden, mint a gyermeket, tartotta karjai között s lehelte az első csókot a márványtiszta hóm-
