Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-16 / 46. szám
2 TOLNA VARMEGYE. világon, ahol az állami rend megszilárdulásával a közigazgatási ágak kifejlődtek s a munka megosztás helyes elvei érvényesültek, községi tisztviselők adószedéssel nem foglalkoznak, legfeljebb mint a helyi hatóság tagjai, segédkezet nyújtanak a pénzügyi közegeknek. Joggal sürgetik a jegyzők, hogy ezt a terhet vegyék le róluk, mert hivatásuk egészen más térre hívja őket, ahol a népnek sokkal nagyobb hasznot tehetnek, mint amennyit használ adószedői tevékenységük. A népszerűség és tekintély első sorban egyéni tulajdonságoktól függ ugyan, de a nép ítéletét és véleményét befolyásolja a hivatalos kötelességek szigorú, teljesítése is. Az adós előtt a végrehajtó tekintélyes és népszerű alak soha sem lesz és hogyan legyen a nép feltétlen bizalommal a jegyzőjéhez, mikor annak a falu*, ban való megjelenése mindig fizetést jelent Pedig nekünk arra van szükségünk, hpgy' a jegyző bizalmasa, tanácsadója, vezetője legyen a falunak, akit tisztelet és népszerűség vegyen körül, mert a jegyző az állam őrszeme a legszélső határokon. Ahány uj törvényt alkotnak, az a jegyzőre II terhet ró. Nincs az a képzelhető hatóság, amely ne szorulna a jegyző tevékenységére; nincs az a gazdasági, szociális, kulturális kérdés, amelybe a jegyzőnek a falujában beleszólni ne kellene és még adót is szedjen, exequáljon, magán munkálatokat is végezzen? A községi jegyzők sorsával eddig keveset törődtek. Az állami tisztviselők fizetésének javítását a községi jegyzői rejormnak kell követnie. VARMEGYE. — Az örökbefogadásnak egyik leglényegesebb alapfeltétele az, hogy az örökbefogadott az örökbefogadónak hagyatékára nézve törvényes örökösödési jogot nyer. Ezen jog, a mennyiben többen fogadtattak örökbe, az egyes örökbefogadottat egyenlően illeti meg. (A m. kir. igazságügy- üiiniszternek 1902. évi 18084. if rendelete.) jeben. Lonvois különben is állította, hogy az csak madárijesztőnek szolgál. Marchand elvesztette- a pőrét és perköltséget kellett fizetnie. Az akasztott ember pedig ott maradt a hol volt. Amikor megjött a tél, megmentettnek képzelte magát. Ruhát változtatott. De az akasztott emberen már másnap szép uj télikabát s kockás nadrág volt, mely szakasztott mása volt az övének. Az ellensége, minthn csak valamely ellenőrizhetetlen és mindenható titkos rendőrség által értesülne, nap-nap mellett csak azon igyekezett, hogy bábuja • mindenben hasonlítson a szatócsra. Marchand képtelen alakú kalapokat kezdett hordani, a császárság idejéből való nadrágot, kék kabátot, a melynek szabását utánozhatatlannak tartotta. Londonból, Amerikából hozatott. ruhát. Úgy öltözködöttt, mint egy kínai nemes, vörös spanyol köpenyeget csináltatott. Hiába! Bármit tett is, egy napon az akasztott ember csak olyan ruhában jelent meg, könyörtelen hasonlatossággal, a mely végre is megőrjitette az embert. Ez a játék valósággal kimerítette a Marchand vagyonát. Amikor eljött ,'a nyár, Marchand a szokásához híven, ingujjban járt a szobában. Az akasztott ember utánozta. Dühében aztán mezetelenre vetkőzött. Ennyit már az akasztott ember nem tett meg, de Marchandot közszemérem elleni vétségért jelentékeny pénzbüntetésre itél— AZ örökbefogadónak köteleznie és feljogosítania kell az örökbefogadandó kiskorút, hogy jövőre a reá átruházott család nevét sajat születési családnevének elhagyása mellett viselje, ha az örökbefogadás a családi név átruházásával is jár. A m. kir. igazságügyminiszternek 1902. évi 25,453. sz. határozata.) — Kihágás! ügyben benyújtott ujrafelvételi kérelem folytán tárgyalás nélkül az alapitélet ér- demban nem változtatható meg, hanem csupán az uj bizonyítékok tárgyalása rendelhető el. (A m. kir. belügyminiszter 1901. évi 3225. számú határozata.) Meg lesz a baja—bátaszéki híd. Egry Béla a pécsváradi kerület országgyűlési képviselője az indemnity vita alkalmával mondott beszédében igen tüzetesen és helyes érveléssel foglalkozott a baja-bátaszéki hid létesítésének kérdésével, miközben arra a közbeszólásra b.rta Lukács László pénzügyminisztert, hogy a híd építése a beruházási programúiba fel van véve. Lapunk egy barátja ugyanaz nap sürgönyileg közölte velünk, hogy Lukács László pénzügyminiszter magán beszélgetés közben kijelentette, hogy legkésőbben 1904.-ben megépül a híd. Az országgyűlési tárgyalás ezen részét szószerint ide iktatjuk: Egry Béla: A civillista felemelését hozza épen most javaslatba a t. kormány ebben a sanyarú helyzetben, akkor és annak daczára, hogy magyar udvartartásunk nincsen, amikor legeklatán- sabban megnyilatkozott, hogy magyar udvartartásunk nincsen, amikor a K. K. Obrest Stallmeister- amint egy budapesti magyar kir. járásbíróságnak, tehát egy ő felsége a magyar király nevében Ítélkező bíróságnak ékes német nyelvű átiratban tudtára adta azt, hogy az udvar az év legnagyobb részét Bécsben tölti el, amiből tehát következik az, hogy pénzünket is ott költik el. (Igaz ! Úgy van 1 a szélső baloldalon.) De tovább megyek a rekrimináció terén, t. Ház. Építettünk 40 millió koronát meghaladó költséggel egy fényes, egy díszes, de czélszerütlen és egészségtelennek bizonyult hajlékot, amely csak arra jó, hogy megbámultassék. De nincsen t. képviselőkáz, pár milliónk arra, hogy egy olyan nagy fontosságú vasúti hidat, mint a milyen a baja—bálaszéki híd, felépítsünk, amely hídnak felépítése az ország 7s'a(* részének áll érdekében, a mely hidnak felépítése magának Fiúménak is nagy fokú érdeke. (Úgy van ! Úgy van 1 a szélső baloldalon.) E hid felépítésének szükségét bellátta már maga nagy Széchenyi is, de belátta az 1872. évi országgyűlés is, a mely a hidnak felépítését engedélyezte, de a melynek felépítésében megint csak az osztrákok miatt szenvedtünk rövidséget. (Úgy van! a szélső baloldalon), mert az 1875-ben bekövetkezett bécsi krach folytán beállott pénzügyi válság miatt a hid felépítése lehetetlenné vált. És mi történt akkor, t. képviselőház, amidőn harminc esztendő múlva az én igen t. képviselőtársam és ték. Kétségbeesésében lesbe állott, várva az órát, a melyben az akasztott ember átöltözködik s kész volt arra, hogy Lonvoist megfenyegeti a revolverével. De Lonvoisnak volt annyi esze, hogy ne mutassa magát. Kieszelt valami gépezetet, a melynek segítségével az akasztottat be tudta huzni a szobájába és itt nyugodtan átöltöztethette, hogy aztán egy kereken járó zsinór segélyével visszaszállítsa a régi helyére. Dühében Marchand rálőtt a bábura. Ez sértetlen maradt, de Marschand ellen, vizsgálatot indítottak gyilkossági kísérlet cimén. Három havi börtönt kapott csak, mert a magas törvényszék is mulatott az eseten. Amikor a börtönből hazakerült, az akasztott emberen fegyencruha volt. E pillanattól kezdve Marchand boszorkánysággal gyanúsította a szomszédját és buskomorrá lett. Akárhol volt is és ha le is hunyta a szemét, az akasztott embert mindig maga előtt látta. Éjjel ott himbálódzott az ágya fölött s felijesztette a szatócsot álmából. Napközben mindegyre csak arról akart meggyőződni, ott van-e még .és ha már egyszer meglátta, akármit tett is, a szeme csak oda tapadt a gyűlölt látványra. A kalapos lassankint tökéletesbitette a hasonlatosságot. Az akasztófán lógó bábunak mozgatható tagjai voltak, amelyekkel borzalmasan furcsa mozdulatokat tett, ha a szél meghimbáíta. 1902. november I6s y barátom Reich Aladár megmerészelte interpellálni a kereskedelmi miniszter urat? Akkor a t. kereskedelmi miniszter azt mondja, hogy a baja—bátaszéki hidnak a felépítése Bajának lokális érdeke. (Ellenmondázok a szélső baloldalon.) Lengyel Zoltán: Meg kell kérdezni az országos magyar gazdasági egyesületet! Egry Béla: No hát én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ha kereskedelmi miniszter ur mint egyetemi professor ezt kérdésként adta volna fel valamelyik hallgatójának a vizsgálaton, akkor ő azt a hallgatóját, ha az ilyen feleletet adott volna kérdésére, mint a miniszter ur adott, megbuktatta volna, amint hogy megérdemelné a miniszter ur,. hogy ezért a feleletéért ő is megbukjék. (Élénk derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! képtelenségnek, lehetetlenségnek tartom azt, hogy ha t. kereskedelmi miniszter ur az egyik kezébe a térképet veszi, a másik kezébe pedig ceruzát vesz és számításokat eszközöl, hogy akkor ilyen feleletet adhatott volna ezen interpelláczióra, mert akkor a kezében levő térképből látnia kellett volna azt, hogy addig, a mig Budapest székesfővárosban hat hid bonyolítja le a forgalmat, addig Budapesttől Ztmonyig jóo kilométer hosszúságban nincs a Duna áthidalva. (Mozgás a szélső baloldalon.) Látnia kellett volna a. t. kereskedelmi miniszter urnák azt, hogy az ország keleti részét a nyugattól a Duna mintegy kínai fal választja el. Látnia kellett volna akkor a t. kereskedelmi miniszter urnák a térképen azt is, hogy az a földrész, melynek lakossága ezen hídnak fölépítését követeli, az ország területének egy- harmad részét képezi és mint a statisztika proftsz- szorának tudnia kellett volna azt, hogy ezt az, egyharmadrész földterületet hat millió ember lakja. Megdönhetetlen számadatokkal fogom t. képviselőház, kimutatni azt, hogy a t. miniszterelnök ur tévedett abban, hogy ennek a hidnak a létesítése Bajának lokális érdeke, számításom kiindulási pontjául nem fogok Erdélybe menni, amelynek szintén érdeke van ebben, hanem közel maradok Szegednél és számításom alapjául kihozom azt, hogy aki Szegedről Fiúméba akar menni Budapesten át, ennek 792 kilométernyi utat, ha pedig Újvidéken át akar Fiúméba jutni, akkor 796 kilométer utat kell megtenni. Míg ha a baja—bátaszéki hid fölépittetik és ha csak a létező vasútiakkal kapcsoltaik is Össze, már akkor 175 kilométerrel rövidebb utat kell megtenni, hogy az ember Szegedről Fiúméba jusson, nem is számítva itt azon óriási előnyt, amelyet az időben és pénzben való megtakaritás eredményez. (Úgy van ! Úgy van 1 a szélső baloldalon.) Köztudomású dolog, hogy Bács-Bodrog megye oly szegény fütő anyagban, hogy a szegényebb sorsú nép szárított trágyával, tőzeggel és szalmával kénytelen fűteni, daczára annak, hogy közvetlen szomszédságában van Baranya vármegye az ő óriási szénbányáival és erdeivel. (Úgy van ? Mozgás a szélső daloldalon.) és nincs kivitelük kelet felé, mert a vasúti összeköttetés oly hosszú, oly drága, hogy azt az ember megfizetni képtelen. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szászvárról egy vaggon szén szállítása Budapesten ke. resztül Bácskába belekerül 80 — 100 koronába és meg kell tennie 350 kilométernyi távolságot; mig Marchand, szinte eszméletlenül, órákat töltött azzal, hogy nézze mélabus hasonmását az akasztófán. És mennél alaktalanabb lett a kép merev és fáradt két szeme előtt, annál tisztábban vésődött az a leikébe. Az az ember már nem az akasztófán lógott, hanem az ő agyában. Már nem is volt báb, hanem valóságos húsból és vérből való ember, egy igazán akasztott ember. Annyira volt, hogy már megtapogatta önmagát, hadd lássa, él-e még és nem halt-e meg már régen, hacsak nem őrült. Ez a rögeszme befészkelte magát az agyába. Úgy érezte magát, mint egy akasztott ember, aki leesett az akasztófáról; mint egy kisértet, mely elfelejtett a kakasszóval vissza menni a sirjába és most elfeledetten itt kell bolyongania. Vágyott az akasztófára, mint a hogy a lélek vágyik a sirjába. És igy esett meg, hogy egy nap a Marchand kertjében is láttak akasztófát, szemben a másikkal. A már szunnyadó érdeklődés újra éledt. Más- nap reggel összesereglettek az emberek, hogy most majd Lonvoist látják in effigie felakasztva. De az uj akasztott ember csak olyan volt, mint a régi és szakasztott olyan ruha volt rajta. Csak a mikor közelebb jöttek, klátták, hogy ez már csakugyan akasztott ember. Marchand felakasztotta magát éppen szemben a hasonmásával.
