Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-05 / 40. szám

2.

TOLNAVÁBMEGYE.

1902. október 5.

petróleum lámpa pislogat. ugyan, de azért a sötétség tűrhetetlen. Pedig úgyszólván az állomásnak közvetlen közelében van a villamos telep, de ez csak a gazdag magánfogyasztók számára létezik, a szegény államvasutak nem engedhetik meg azt a fényűzést, hogy egy pár ivlámpának felállításával gondoskodjanak a közönségnek kényelméről és biztonságáról.

Maguk a hivatalos helyiségek is méltán helyezkednek bele az ottani általános keretbe.

A tisztviselők, kik reggeltől napestig a legfáradságosabb, idegsorvasztó, felelősségteljes munkát végzik, egymás mellett Összeszorulva gubbasztanak, olyan kevés, a minimális igényeket sem kielégitő, szűk ott a hely és ha 3—4 embernek akad egyszerre dolga ebben a hivatalos szobában, akkor ott már szorongás keletkezik.

Az is a mi állomásunk egyik nevezetessége, hogy mikor a Bátaszék felé reggel, délután és este tovább utazó közönség uj jegyet kénytelen váltani, ezt a vasúti kocsiból kiszállva csak valóságos körutazás utján teheti meg. — A kocsiból kiszálló utasok ugyanis ilyenkor kénytelenek megkerülni az egész »indóházat«, a szabadban bolyogni, mig a jegyszedőn, hordárokon, bérkocsikon és a várakozó közönségen keresztül, esőben, sárban és hóban, nagy fáradsággal bejuthatnak a szabadból a harmadik osztályú váróterembe, ahol a jegyeket árusító pénztár található.

Az sem utolsó, hogy naponként milyen sok ember szenved sérülést az által, hogy az indóház előtt közvetlenül a kocsikra való felszállásnál és azokból való kiszállásnál úgynevezett kerékvető duccok vannak elhelyezve, amelyeknek az volna a tulajdon- képeni rendeltetésük, hogy a kocsi torlódást megakadályozva megvédjék az utasokat, ami azonban rendszerint azzal jár, hogy az arra járó-kelők gyakran belebotlanak ezekbe a kerékkötőkbe — melyeket észszerűen egy kis járdával vagy korláttal kellene pótolni — és valósággal csoda,

hogy idáig komolyabb balesetek és szerencsétlenségek nem történtek.

Az októberi uj menetrend ránk nézve semmi változást nem tartalmaz, hisz az már a mesék országába való óhajtás volna, hogy a közönség kényelmi igényei ezen a téren kielégítést találjanak.

Lapunk vezető helyén foglalkoztunk ezekkel a mizériákkal. Felszólalásunkat ajánljuk az irányadó körök és tényezők figyelmébe és kérjük az összes bajoknak a legrövidebb idő alatt, nem pedig a bürokratikus útvesztőben elsüppedő vicinális lassúsággal való alapos orvoslását.

Uj, a modern igényeknek megfelelő pályaudvar legyen a jelszó és ha jól esik az államvasutaknak az a nagy jövedelem, amelyet a mi állomásunknak rendkívül élénk forgalmából húz, akkor ne szükkeblüséggel, ne huza-vonával, hanem jóakarattal és készséggel elégítse ki városunknak és nagy vidékének, ennek a nemcsak értelmisége miatt, hanem számszerűleg is igen tekintélyes érdekeltségnek jogos kívánságait.

VARMEGYE.

Őszi közgyűlés.

Vármegyénk törvényhatósági bizottsága október hó 18-án délelőtt 10 órakor tartja őszi rendes közgyűlését gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatr. Áz állandó választmány ülése pedig október hó 17-én délelőtt 9 órakor fog megnyiltitni. A tárgysorozatból fölemlítjük a következőket: A vármegye 1903. évi költségvetése s a költség- vetés rendes fedezhetése czéljából l°/o'os pótadó kivetése iiánti javaslat. (Ugyanezen czélból már 1892. év óla vétetik igénybe pótadó.) Az alispán időszaki jelentése. A számonkérő székről időszaki pénztár vizsgálatokról szóló jegyzőkönyvek. A köz- igazgatási bizottságból az év végével kilépő tagok helyeinek betöltése. Az igazoló választmány újjá alakítása. A szegzárdi borellenőrző bizottságban Nitsner Pál elhalálozása következtében üresedésbe jött tagsági helynek betöltése. A tiszti ügyész 1903. év folyamán az 1876. évi VI. t. c’. 55. §-a értelmében helyettesíteni hivatott ügyész kijelölése. A legtöbb adót fizető vármegye bizottsági tagok 1903. évre kiigazított névjegyzéke. Az üresedésben

levő választott bizottsági tagsági helyek betöltése- iránti intézkedés. Az 1902. évben kivetendő, 1903. évben esedékes katonabeszállásolási pótadó megállapítása. A gyámpénztári tartalék alapból 1903. évben fedezendő kiadásokról szóló költségvetés.

Miniszteri rendeletek : Kereskedelemügyi miniszteri rendelet a bonyhád—lengyel—kurdi útvonalnak műuttá leendő kiépítésére vonatkozólag. Kereskedelemügyi miniszteri rendelet a törvény- hatósági utmesterek és utkaparók nyugdíjjogosultságának biztosítása tárgyában. Pénzügyminiszteri rendelet az egyesítendő állami és törvényhatósági pénztáraknak és. számvevőségeknek elhelyezése tárgyában.

Jász-Nagy-KunSzolnok vármegye körlevele, a Szolnokon felállítandó Damjanich szobor segélyezése tárgyában. Szatmár-Németi szab. kir. város körlevele az olasz borvám klauzula eltörlése érdekében a nagyméltóságu m. kir. Miniszterelnök és Földmivelésügyi Miniszter Urakhoz intézett feliratának iámogatása iránt. Borsód vármegye ugyanezen, tárgyú körlevele. Torontál vármegye körlevele a vasárnapi munkaszünetnek a hivatalnokokra leendő kiterjesztése tárgyában.

Alispáni előterjesztés: Weil András gyönkf lakos kártérítése ügyében. A vármegye tulajdonát képező várpinczének haszonbérbe adása tárgyában. A paks-csámpai hegyközség szervezési szabály- ujzatának módósitása tárgyában. Gyönk község egy mértékhitelesitő-hivatal felállítása tárgyában.

Arvaszéki előterjesztés.

Tiszti ügyészi vélemények: több községi ügyben.

Községi költségvetések és számadások. Időközben beérkezett tárgyak.

— A közigazgatási bizottság október havi ülését f. hó 13-án fogja megtartani.

— A vármegyei dijjuokok mozgalma. Vármegyénk állandóan alkalmazott dijnokai folyamodást nyújtottak be vármegyénk alispánjához, hogy a vármegyei nyugdijegyesületbe vegyék be őket is, mert ki. vannak téve annak a szomorú helyzetnek, hogy hosszú, szolgálat után, ha munkaképtelenek lesznek, teljes segély nélkül a legborzasztóbb anyagi körülmények közzé jutnánk. Igen sok vármegye méltányolta is ezt a visszás és igaztalan állapotott és bevette a dijnokokat is, II. osztályú irnoki minőségben a nyugdijegyesületbe, hogy a közigazgatás ezen hasznos munkásainak jövője is biztosítva legyen. Vármegyénk alispánja jóindulatu- lag fogadta a dijnokok folyamodását és igy reményük lehet, hogy méltányos kérelmük, meghallgatásra fog találni.

Aztán mégis mit csinálsz egész nap, miből tengeted magad ?

— Azt csak a jó isten tudja. Benéz a munkaközvetítőbe, végigjárja a műhelyeket, a rakodó partokat, ajánlkozik bolti szolgának, azután egy pát krajcárt kölcsön szerez, elzálogosítja az ezüstóráját, a karikagyűrűjét és hitelbe vesz a szatócstól kenyeret. — Hát lehet egyebet is tenni?

— Doleschhel, a sötét szemöldökök alól laposakat pislog.

— Ha csak lopni nem — teszi hozzá Vavra- nek elkeseredve — hanem ahhoz az ördög segítsége kell.

Az államvasuti épülethez értek, ott slrázsál a silbak.

— Itt van mit lopni — nevet Doleschell — az a strázsa ott milliókat őriz. Amit a vidéken beszednek, azt mind ide hordják. S a baka hat krajcárt kap az őrzésért. Elég kevés mi?

— Most elég volna nékem — suttog a szegény Vavranek.

— A baka mellett egy tollas kalapu éjjeli pillangó is lebzsel, azzal „évődik.

— Meg mulat is mellette, hölgy társaságában. Hej, látod, ennek a dámának is azért van tollas kalapja, mert nem felesége valamelyik szegény ördögnek. Ez az igazi!

— Istentelen vagy, — mondja a másik s meggémberedett ujjait zsebre gyűri. Hej, uram, Istenem, a becsületnek nagy ára.

— A büszkesége még nagyobb, ügy van az rendjén, hogy akinek semmije sincs, az kérjen attól, akinek többje van.

— Koldulni! — sóhajt a másik.

— Koldulni ? ismétli Doleschell kacagva, ez alávaló. — A kódis leveszi a kalapját és maga elé tartogatja egy-egy krajcárért. Sohse koldulnék, inkább fölfordulnék. Egy krajcárért nem veszem le a sipkámat.

— Úgy bizony, de ha igy tart tovább, arra is íávetemedem.

Doleschell nevet.

— Szamár vagy, pajtás, rossz üzlet az, meg nem embernek való, akinek önérzete van. Úgy kell tenni, mint én! Kérni!

S a zsebébe nyúl,, ahol igen világosan csön- genek össze a pénzek.

— Nickel ez, nem réz — mondja Doleschell önérzetesen. — Akarsz egy pohár pálinkát ? Fizetek.

— Nem iszom — mondja amaz — s honnan szerezted ?

— Honnan 1 Hisz mondtam már; kértem 1 Kértem és kaptam.

Akkor egy hirtelen mczdulattal meglöki a bámészkodó Vavraneket:

— Megállj, majd megmutatom.

Ezzel átrohant a kézépső gyalogjáróra, egy tüzes pont hasította ott a ködöt, mely sietősen közeledett. Egy szivar parazsa volt s Vavranek egy hosszú kabátot látott, meg egy csupasz arcot. Doleschall két lépést előre engedte, aztán melléje lépett, a sapkájához nyúlt, valamit mondott. A kabátos alak megingott, megállt, a kabát széjjel lebbent. Doleschall valami után nyúlt a kezével, süvegeit, néhány percig hosszan állt, aztán kacagva lépett az ámuló Vavranekhez:

— Látod ! Húsz fillér. A ki koldul, annak tízszer kell egy-egy jó emberre akadni, amíg ennyit összehoz. Én kérek, hát egyszerre kapom.

— Kéred ?

— Hát igen, bemutatom magamat, munkátlan munkás vagyok, nincs szállásom, kérek egy pár fillért, hogy szállásra mehessek. Aztán akit én szólítok meg, azt mind ád. Most is csak a te kedvedért tettem próbát, mert hála Istennek elég volt amúgy is inára.

Vavranek megreszketett, nem a hideg rázta, hanem a meleg. Gyanúsan nézett barátjára, aki fütyörészve diadalmasan élvezte a hatást.

— Hát igy, — tette hozzá, — meg lehet élni, elég szépén munka nélkül is. Nekem legalább soha jobb dolgom nem volt, mint amióta nincs munka. Csak egy kis értelem kell, egy kis bátorság, no meg ismerni kell az embereket.

— Mégis csak koldulás, — mormog a hóri— horgas ember s amint a szeme rajta tapad a mellette elhaladókon, gondolatban már maga is megpróbálja a kéregetést.

— Koldulás? — kacag amaz, — ejnye d& jól adod. Akitől én kérek, az tudja, hogy munkás-