Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-28 / 39. szám

/

kezésére bocsátott erkölcsi és anyagi segédeszközök segélyével.

A mi igy általánosságban áll, ugy-e tisztelt kongresszusi Tagtársaim, fokozó- dottabb mértékben vonatkozik a mi érdekkörünkre. A magyar szőlészet és borászat terén mennyi sok a kívánni való, mennyi sok a vágy! Magában véve azon tény, hogy a verseci kongresszusra annyian eljöttünk az ország minden részéből, sőt külföldről is, — bizonyítja, hogy sok, de nagyon sok mindenféle vágyunk van, melynek elérésétől várjuk szőlészetünk és borászatunk felvirágozását.

Referens-társaim, kik szakavatott előadásaikban, elismerést érdemlő alapossággal és szakmánk iránt érzett igazi benső odaadással előttem szóltak, valamint azok is, kik még utánam fogják előadásaikat tartani, bebizonyítják nekünk, hogy kezdve a szőlő elültetésétől, egészen addig, mig a bor a fogyasztó poharába kirül, a szölőmivelés, szüretelés, pincekezelés, eladás, szállítás stb. minden stádiumában mennyi sok kívánni Valónk van.

Nincs szándékomban a szőlészet és borászat utolsó évekbeni szomorú történetét itt előadnom. Nem akarom a történtek felsorolása által elszomorítani a kongresszus tisztelt tagjait, azonban fel kell említenem és hangsúlyoznom azt, hogy a tarthatatlan viszonyok szülőanyja egyes- egyedül a szolidaritásnak tökéletes hiánya, mely a bortermelők és borkereskedők között észlelhető. A többi tényezők, melyek bortermelésünket és .. borkereskedelmünket a tönk szélére juttatták, mind csak alárendelt jelentőséggel bírnak. Ezek mind csak mostohaapai és rossz komasági funkciókat végeztek azon csenevész magzatnál, melyet a termelők és kereskedők közti szolidaritás hiánya szült. Keresztapát, komát, azokat elzavarhatja az ember, ha látja, hogy rossz befolyást gyakorolnak a zsenge teremtmény fejlődésére, azokat még törvé2. ___________________________

A leány csodálkozva hallgatta ezeket a szenvedélyes szavakat. És parányi szive megdobbant valami félelmes, ismeretlen erő előtt, amely egyszerre csak meglepte és melegséggel töltötte el. Fáradtan hunyta le selymes szempilláit, mellére ne- hezü t a levegő és félénken, pihegve kérdezé tovább :

— Hogy tud igy elmenni ? . . . Hogy tud megválni a földtől, melyből az egész élete fakadt, elhagyni az otthont és az embereket, kik mellé van teremtve | Ez hálátlanság.

— Igen. De azért mégis megteszem.

Tudom, hogy rossz vagyok, hogy sohsem

lesz belőlem józan ember. De lássa, Zsuzsa, nem czéltalanul mászkálok én a világban. Majd egyszer, ha megfehéredik a haja és ráér órák hosszáig gondolkodni egy igazi nagymamához illő karosszékben, rá fog jönni, hogy valami nagyszerű, imádásra méltó tisztaság az emberi lélekben. Ami szentté avatja a gyermeket és angyallá a nőt, amig el nem veszti ifjúi álma ártatlanságát. Sokan imádni készek a természetet és nem tudják, hogy az csak holt betű, alakot öltött hirdetője az érzés- nélküli örök értelemnek. Ámde mily szegény az egész mindenség egy egyszerű lélek isteni bübájá- hoz képest!

És milyen ezerszinü tobzódása a friss sziveknek egy parányi érzés, mely a könyörületes- ség vagy emberszeretet ragyogó hullámaiban fürdik ! Látja, én ezt keresem. Szűk nekem ez a határ; embereket kell látnom és világot ismernem, hogy megközelítsem a jót és az igazat. Égre kanyesen is el lehet távolittatni a gyermek mellől, ha bebizonyosodik, hogy ennek életét megmérgezik. Hát ne törődjünk kérem ezen furcsa komasággal, mely tévútra vezette az anyát is, a gyereket is, hanem iparkodjunk ez utóbbiakat helyes útra terelni és megteremteni alapját annak, hogy hazai szőlészetünk és borászatunk fejlődése és fellendülése kezdetét vehesse.

Érezzük át valahára szükségét annak, hogy a bortermelés és borkereskedelem, minden izében egymásra utalt két tényező, melynek egyike sem élhet meg a másik nélkül. A szőlőtelepítésnél, az egyes szőlőfajok elültetésénél kezdődik már ezen két csoportnak egymásra való utaltsága. A termelő csak úgy fogja termékét könnyen és jól értékesíteni, ha oly szőlőfajokat nevel és oly borokat készít, melyek a kereskedelem és fogyasztás igényeinek megfelelnek. Ezt pedig legjobban megtudja a kereskedőtől. A szüretelés, a bor- és pinczekezelés is csak akkor lehet okszerű, ha az a tudomány vívmányainak felhasználásával, a kereskedelem igényeinek megfelelően lesz végezve. Ehhez felsoroljuk még a kereskedelempolitikai, vám, szállítási és tarifa kérdéseket, melyek oly nagy befolyással birnak a termelés értékesítésére és amelyeknek helyes ismeretét és helyes alkalmazását a termelő csakis a kereskedőtől sajátíthatja el. Viszont a kereskedelem is rá van utalva, hogy a termelőkkel a legszorosabb és folytonos összeköttetést fentartsa, mert csak úgy fogja a meg- kivántató helyes tájékozást a termelt készletek minősége felől megszerezhetni és csak ilyformán tudja a fontos átalakulást meg- itélni. Ha mindezeket átérezzük és magunkévá tesszük, akkor egyúttal szükségét fogjuk érezni egyúttal annak is, hogy a bortermelők és borkereskedők közti legbensőbb viszony állandósítását, egy oly szövetség megalakulásával kell biztositanunk, melynek feladata leend, hazai borászatunk fejlődése, rendezett viszonyok állandósítása, termelvéTOLNAVÁRMEGYE.

paszkodó, hiú igyekezet, jól tudom, de mégis igyekezet . . . Akik pedig kedvesek voltak az én szivemnek, azoknak az emléke enyém, nem foszthat meg tőlük semmi, semmi . . .

Partot értek. Az egész társaság zajos vidámsággal sietett leszállni, többet nem beszélhettek. Csak a kapunál, amint Zsuzsa bucsuzásra nyújtotta a kezét, esett még egy pár szó az előbbi tárgyról.

— És mit visz; el mitőlünk, maga bolygó hollandi ?

— A szivét, Zsuzsa.

És elváltak azon az estén. A leány beletemette arczát hófehér párnáiba és egész éjjel nem jött álom a szemére; valami boldogtalan, nagy öröm szorította le az agyát és érezte, hogy azt az egy szót, azt a nagyot nem fogja már kimondani soha . . .

Hosszú hónapokig nem látta a fiút. Kétszer is elhervadtak az őszi rózsák és újra nyfiottak az akáczok, még se jött Talán el is pusztult valahol a tengeren, haragos hullám Ölelte magához és lombtalan korall-erdők rejtik valahol a gyöngyös tengerfenéken, zöldes vizében a pihenő óczeáni mélységeknek, ahol évezredek óta építik palotáikat a tündéri grották apró csigái. Talán el is feledte már azt a csodálatos szeptemberi alkonyatot és olcsó boldogságot keresett ő is, mint a többiek. Nem, nem ! Zsuzsa nem hitte el azt. És várta őt vissza, egyre, várta.

Ámde a leány nem azért van, hogy ábrándozzék, hanem — legalább az okos Katicza tante véleménye szerint — hogy jó parthiet czináljon.

nyeink jó értékesítése, érdekében a legbuzgóbb és leglelkiismeretesebb működését kifejteni.

Nagy a mi ellenségeink száma. Összetartásra, válvetett közös működésre van szükségünk, hogy erélyesen védekezhessünk. Alakítsuk meg tehát a »Magyarországi Bői termelők és Borkereskedők Országos Szövetségét« lépjünk be tagokul m'indany- nyian és tegyük kötelességünkké: szaktársaink mindegyiket megnyerni ezen, nagy feladatok teljesítésére hivatott szövetség tagjának. (Általános lelkes helyeslés és hosszantartó éljenzés szakította félbe az előadást.)

Ami a szövetséget magát illeti, úgy ennek feladatairól részletesen referálnom — felesleges volna. A szövetség célja, rendeltetése és feladata nem lesz egyéb, minthogy egyesítse a tisztességes — és erre fektessük a fősulyt — a tisztességes bortermelőket és borkereskedőket, hogy szakmánkat érintő bárminemű kérdéssel foglalkozva, helyes alapra fektesse a szolöm ívelést,, bevezesse az okszerű szüretelést és pincekezelést helyreállítsa a magyar borok és borkereskedelemnek régi jó hírnevét, gondoskodjék a borértékesítés rendszeréről és termékeink jó és könnyű elhelyezéséről, a borfogyasztást megakasztó akadályok eltüntetéséről, a borkereskedelem purifikációjáról, a szakműveltség fejlődéséről stb., mit az alapszabályokban kifejezésre hozunk.

A megalakulandó szövetségnek öt szakosztálya van tervbe véve, u. m.; bortermelői, borkereskedői, borbizományosi, tarifa és vegyes szakosztaja. A szövetség állandó

központi irodával fog bírni, ügyvezető igazgató, titkár, és szaktanácsos vezetése alatt mely irodának feladata leend, a fennt körülirt általános teendőin kivül, minden szövetségi tagnak, az általa az' irodához intézett kérdésekben felvilágosítást szolgáltatni, a vidéki tagoknak szakképviseletét elvállalni, ezeknek szakügyekben jogsegélyt nyújtani,

1902. szeptember 21. Zsuzsa is arra ébredt egyszer, hogy ő már tulajdonképpen menyasszony. Csak összeült a rokonság, tárgyaltak egy keveset, bizonyos délutáni uzsonnákon sok szó esett némely fiatal emberekről. Aztán csak fehérbe öltöztették a leányt, ellátták jó tanácsokkal és ugyan a lelkére kötötték, hogy hangosan beszéljen ám a templomban. JKati- cza tante még akkor sem hagyta szóhoz jutni.

— Csak bátorság, lelkecském! Semmi szenti- mentálizmus. Okos leány vagy, szép jövő vár reád. Az a világ kóborló rég megházasodott már azóta, vagy ha nem akadt még olyan bolond, aki hozzámenjen, akkor most 's olyan élhetetlen, mint volt teljes világéletében . . ,

Zsuzsa megpróbálta védelmezni, de aztán maga is megrémült a saját szavai ürességétől.

— Ne bántsa nénike, ő az embereket keresi..,

— Na, hát még ez is foglalkozás ? Szépen vagyunk 1 De biztos állása nincs ugy-e ? Még a minisztériumba sem tudott bejutni, mert ember kell oda is, ingyen nem adnak fizetést . . . Tisztelem a hivatását!

A leány nem vitatkozott többet. Csak bezárta kis szobájának ajtaját és ahogy ünnepi ruhájában végigesett a pamlagon, valami nagy, nagy bűn nehezedett a vállára és úgy érezte, hogy messziről,, talán az ismeretlen nagy vizek tájékáról egy szelíden vádoló; meleg sóhajtás reszket feléje, mely halkan tépdesi a lelkét:

— Szegény, szegény kis Zsuzsám ! Most már tudod, ugy-e, hogy mi a szerelem ? . . ,