Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-07 / 36. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1902. szeptember 7. patriárkális viszony van közöttük, a mely a parasztgazda s a vele egy tálból étkező napszámosa köpött ideiglenesen Az iparos-mester műhelyeknek a munkás kérdés jövendő alakulásában derekas szerepök lesz még; élet-halál harczukat, megrendelés-hiányukat, méregdrága anyag- beszerzésüket e szempontból is érdemes közelebbről szemügyre venni. Ez a két utóbb említett hiány csak szövetkezetek utján enyhíthető. A motorikus erőt (gőz, villanyosság stb.) és a gépeket szövetkezeti utón szerző társulásokon kívül Amerikában, Angliában, Belgiumban és Németországban óriási anyag- beszerző szövetkezetek virágzanak, a melyek nagy tőkével rendelkezvén, az anyagot nagy mennyiségekben, alacsonyabb árakon, olcsóbb tarifával s a nekik tetsző konjunktúrák közt szerzik be. Condito si ne qua non-jai lesznek nemsokára e szövetkezetek egészséges ipertestületeknek.' Viszont az árukat nem hevertetik évszámra a porlepte kamrákban, mint nálunk, hol olykor siralom nézni egy'kisiparos raktárát. Ott az értéke- sitő-szövetkezetek szereznek biztos piacot és helyettesítik ezzel a megrendelésre való dolgozást vagy a vásárra való járkálást, mely utóbbi esetben a kelendőség és egyben az áru- készitőnek betevő falatja (mint alfélé tipikus agrárországban) az időjárás és a véletlen szeszélyeitől függ. A szövetkezetek tömérdek előnyének részletezése feleslegesnek látszik. Fontosabb megjelölése az oknak, a miért az ipari anyagbeszerző- és értékesítő-szövetkezetek nálunk eddigelé oly kevéssé váltak be. Derék iparosaink, kik közt annyi értelmes, művelt munkás van, bizonyára nem fogják félremagyarázni, ha nagy általánosságban e szövetkezetek zátonyra jutásának okául iparosaink csekély összetartását, olykor szük- intelligenciáját és nagyfokú indolenciáját jelöljük meg. E pontnál egyben áttérhetünk a másik szelepre, melyen a kisipar egy része megszabadulhat a gyáripar fojtó kazánjából. A müiparral való combinálását értjük, a mint combinálták azt nemcsak Bruxelles Várak mentén húzódtak meg egykor az ország első kézművesei, ott alkották a várnépet, oltalmat találva a föléjök hajló bástyákban harci rettegések ellen. Ama régi lovagvárak omladoznak, tünedeznek, a várnépből öntudatos iparos lett, ki szabadon és emberséggel akar élni, a régi lovagvárak helyén pedig — amerre csak nézünk — bástyái épülnek a tudománynak, műveltségnek és világosságnak. Miként hajdan őseik az ódon kőfalak alján ütötték fel szerszámos kunyhóikat, úgy húzódjanak iparosaink most a tudomány és művészet várai mellé s találjanak bennök erős menedéket. Ebben a szellemben hadd tűzzünk Szegzárd derék iparosainak uj zászlajára aranyszeg helyett egy eszmét, melyet e városban régóta hordoznak sok szeretettel szivökben a tudományban búvárkodők, a könyvek között élők, az igazságot keresők. Angol és német mintára a felnőtt iparosok rendszeres oktatása a cél egy szabadon, ingyenesen látogatható tanfolyam formájában. Akik ezt az eszmét felvetették, szívvel-lélekkel rajta lesznek, hogy eleven erőre kapjon. A műveltség és a munka jelében tisztelettel köszöntjük Szegzárd iparosainak zászlaját, a zászlót, melyre annyi küzködő, verejtékes élet tekint fel és erős bennünk a remény, hogy lobogását bevilágítja a becsület és megaranyozza a jólét. Baja—Bátaszék. A baja—bátaszéki áthidalás ügyében Tolnavármegye legutóbbi közgyűlésén Banal Béla biz. tag lelkes felszólalására megindított mozgalmat az érdekelt nagy vidék lakossága élénk örömmel fogadta. A baranyamegyei, bácsmegyei, szegedi hírlapok és a fővárosi lapok némelyike is behatóan foglalkozik ezzel a nagyfontosságu kérdéssel és az érdekelt törvényhatóságok szintén örömmel fogadják majd el Tolnavármegye körlevelét. A múlt héten Perczel Miklós elnöklésével Baján ugyanezen ügyben szintén értekezletet tartottak, melynek határozatából a kiküldött előkészítő-bizottság a következő felhívást teszi koizé: T. Czim ! csipkeverői, nemcsak London és Páris szabóműhelyei, hanem hogy közel maradjunk: azok az egyszerű szegzárdi fazekasok, kik az »Iparművészeti Társulat« védőszárnyai alatt a torinói világkiállításon is megérdemelt feltűnést keltettek Ízléses, eredeti, pompás technikájú agyagedényeikkel. Valósággal gyönyörűség nézni a szegzárdi gölöncsért, amint egy nagytudásu és lelkes tanárunk rajzai után kérges kezével örökíti meg kemenezéjében a legnemesebb motívumok és finom vonalak örök költészetét. Természetes, hogy ide is csak úgy, mint a szövetkezés előnyének felismeréséhez első sorban tanulás kell. A tudomány ki fog szállni középkori odújából és a miként elsodorta pusztáinkról a szórva-vetést és a járgány-cséplést, úgy kiküszöböli mestereink műhelyeiből az Ízléstelenséget, nehézkességet és banalitást. A műhelyenként való termelés létjogosultsága éppen az egyéni Ízlés megnyilatkozásában csúcsosodik. Egyéni ízléshez pedig csupán hosszas kísérletezés, szorgalom és tanulás által lehet jutni. Lehet piaca a kevésbbé ízléses, de potom gyári munkának, lehet piaca a műizléssel kidolgozott, drágább műhelyi munkának. De drága és ízléstelen cikkekért józáh ember nem dobálja a pénzét. Tolnavármegye nemes közönségének folyó I évi augusztus hó 12-én tartott közgyűlésén a baja —báiaszéki áthidalás ügyében, Bartal Béla cs. és kir. kamarás Ur u méltóságának indítványa folytán hozott ama határozata : «Hogy a baja—bátaszéki hid kiépítése érdekében föliratot intéz a kereskedelmi miniszterhez és az összes érJekelt törvényhatóságokhoz, valamint a kereskedelmi- és iparkamarákhoz, oly érte- i lemben, hogy a hid kiépítésének költségei a beru- i házási kölcsönre vonatkozó törvényjavaslatba fölvétessenek ; egyúttal pedig -fölkéri a vármegye or- • szagos képviselőit, hogy a hid kiépítése érdekében j a képviselőházba i hathatósan közreműködjenek», I — méltán lelkes visszhangot keltett, az egész or- I szágban, mert ezen helyes közlekedésügyi politi- ! kánk szempontjából eminens fontosságú forgalmi I intézmény létesitesitése szorosan és válhatatlanul I egybefügg országunk majdnem két harmadrészének forrón óhajtott anyagi fülvirágzásával és föllendülésével. Amily igaz, hazafiul örömmel üdvözölte tehát az aluhrott e'őkészitő-bizottság is Tulnavármegyé- nek ezen, a középdunai áthidalás kérdésének előbb- j revitelét ezélzó fon’os határozatát, olyannyira nem zárkózhatott el azon aggodalmainak nyilvánítása előtt, hogy ezen, Tolnavármegye által kedvezmé- I nyezett mozgalmat a közöli alakban elegendőnek I és kielégítőnek nem tartja, — és bármennyire méltányolja is az abban megnyilatkozó hazafiui ! szándékot, — rém reméli, miszerint a baja-- bitaszéki áthidalásnak évtizedeken keresztül húzódó ügyét elvégre a megvalósulás révpartjába . fogja terelni. A múlt szomorú tapasztalatai ugyanis kétség- I telenül igazolják, hogy azon számos fölirat és föl- terjesztés, melyek ezen vajúdó kérdés mego’dása végett a magas kormányhoz hivatalos utón intéz- I tettek, — legyen szabad e részben első sorban a Szegeden, az 1898. évben tartott II. országos kei I reskedelmi kongresszus fölirataira utalnunk, — ed- I digelé egy ől egyig ♦mind figyelmen kívül hagyat' tak. __ Sajnos — az adott viszonyok éppenségi gél'nem kecsegtetnek azza', hogy Tolnavármegye I nemes közönségének hivatalos felirata kedvezőbbsorban fog részesülni. Ha egyáltalán siker remélhető valamely ak- cziótót, ha egyáltalán elvárható, hogy ezen, ugyan mindvégig napirenden tartott, de sohasem elegendő- nyomatékkai érvényesített kérdés a megoldás stádiumába jusson, úgy az eljárási mód nem lehet más, mint egy, az összes érdekelt tényezők bele- vonásával és ezek lelkes részvétele mellen végbemenendő országos értekezlet megtartása és amely arányaiban és méreteiben, a Baján, az 1898. évben megtartott nagy gyűlésnél is impozansabb es erkölc-i kihatásaiban nyomatékosabb legyen és- amely — ép az áthidalás ügyének jelenlegi fázisában — az egész ország színe előtt, kétséget kizáró módon manifesztálja: hogy a Közép-Duna áthidalása Baja—Bátaszéknél igenis elsőrendű országos érdek. Véleményünk szerint, csakis egy ilyen országos értekezlet erkölcsi súlya, csakis az azon megnyilatkozó közóhaj erkölcsi tartalma befolyásolhatják majdnem ezen ügyben iráriyitólag és döntőleg a magas kormány elhatározását. Azon meggyőződésben tehát, hogy a mélyen tisztelt czim helyeslésével és méltánylásával fognak találkozni azon indokok, melyek az alulírott előkészítő-bizottságot a mozgalomnak ily irányban leendő megújítására sarkalták, bízvást remélve, hogy a tisztelt czim is czélszerünek és előnyösnek tarja: miszerint ezen ügy, egy, az egész érdekeltség részvételével megtartandó országos értekezlet alakjában vitessék a megoldás ösvényére, vagyunk bátrak hazafiui tisztelettel fölkérni: Hogy az alulírott bizottságot abbeli tevékenységében, miszerint az újonnan megindított mozgalom a kifejteit irányba tereltes ék, nagyrabecsüitr hozzájárulásával támogatni és az alulírott Elnökséget legkésőbb folyó évi szeptember kó 25-éig értesíteni méltóztassék, hogy a megújított mozgalomhoz csatlakozni és annak sikerét erkölcsi befolyással, előmozditani hajlandó. Szükségesnek tartjuk azonban hangsúlyozni, — hogy éppenséggel nem ambiczionálva a vezető- szerepet, — nem egyéb indított arra, hogy ezen ügyben újból a kedvezményező lépést megtegyük,, mint egyfelől azon biztató válasz, melyet az annak idején eljárt monstre küldöttség az akkori komány részéről nyert, másfelől a megindítás egyszerüs'tése és gyorsítása, amennyiben, mint az 1898 ik évi mozgalom szervező, az akkor egybegyült anyag felett rendelkezünk. Minthogy az áthidalás ügyében teendő további lépések egyébként is attól függnek, hogy mily mértékben fog javaslatunk a t. érdekeltség rokonszen- vével találkozni, készséggel fogjuk, — a beérkezendő válaszokhoz képest, — a rendelkezésünkre állandó anyagot a .kivitel czéljából a t. érdekeltségnek átengedni. Hazafiui tisztelelettel Baján. 1902. évi augusztus hó 26-án. Az előkészítő-bizottság üléséből : Id. Perczel Miklós s. k. bizottsági-elnök. Dr. Lemberger Ármin s. k., Dr. Klénáncz György s. k. bizottsági-jegyzők. VÁRMEGYE. A vármegyei muzaum megnyitása. Múlt vasárnap ment végbe vármegyei múzeumunk megnyitása, illetőleg bemutatása, nagyszámú közönség jelenlétében. Tíz óra előtt már tömve volt közönséggel a muzeum folyosója. Nemsokára megérkezejt Fraknór Vilmos címzetes püspök, a múzeumok és könyvtárak országos felügyelője, a kultusz miniszter képviselője, dr. Kämmerer Ernő szépművészeti múzeumi igazgató, gróf Apponyi Sándor és Wosinsky Mór,, kit a folyosó bejárati részénél várt gr. Széchenyi Sándor főispán, Simontsiís Elemér alispáni helyettes főjegyző, Barlal Béla és Csapó Vilmos cs. és kir. kamarások, Kovách S. Endre, bölcskei Nagy László s több múzeumi bizottsági tag. Fraknóit vármegyénk főispánja üdvözölte és kérte, hogy tekintse meg a vármegye ezen szép kultúrpalotáját. Ezután az őskori tárgyak terménél kezdve Wosmsky Mór múzeumi igazgató magyarázata,, valamint Haugh Béla múzeumi őr és Kovách Aladar kalauzolása mellett megtekintették az ösz- szes gyűjteményeket. A néprajzi tárgyak megszem- lelesenél a phonographba fölvett népdalokat is megszólaltatta Kovach Aladár. Megszemlélés alatt a muzeum és muzeumegyesület Évkönyvét Székely Ferencz muzeumegyesületi tiikár osztotta szét a. tagok között.
