Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-31 / 35. szám
2. TOLNA VÁBMEGYE. 1902. augusztus 31. lapok kritikája szerint első rangú bibliographiai munka, ő ajándékozta múzeumunknak a hírneves lengyeli gyűjteményt s a múzeumi könyvtárnak is I vetette meg alapját gazdag ajándékaival. Védnöke a vármegyei múzeumi bizottságnak, tiszteletbeli elnöke a vármegyei muzeumegyesületnek. Minden idejét a tudománynak, művészetnek és főleg bibliographiai kutatásainak szenteli. ♦ Wosinszky Mór született Tolnán, 1854-ben. Gimnáziumi tanulmányait Kalocsán, a theológiát Pécsett végezte. Mint káplán csak 3 évig működött. 1880-ban plébánossá neveztetett ki Lengyelre, 1885-ben Závodra, 1887-ben Aparra, s 1894-ben Szegzárdra. Esperessé 1888-ban lett. Eleinte az egyházi irodalom terén működölt, később európai, ázsiai és afrikai utazásairól irt útleírásokat, melyek közül Karcolatok dán- és svédországi utómról, valamint Keleti utam emlékei c. munkája két kiadást ért. Legtöbb érdeme a régészeti tudomány terén van. Lengyelen Apponyi Sándor gróf támogatása mellett nagyszabású ásatásokhoz fogott s a majdnem tiz éven át folytatott lengyeli ásatásainak eredményét a magyar tud. akadémia archeológiái bizottsága kiadásában megjelent Leletek a lengyeli őskori telepről c. kétkötetes munkájában írta le. Virchow Rudolf arra méltatta, hogy dolgozótársává szegődött a m. tud. akadémia támogatásával megjelent: Das prae- historische Schanzwerk von Lengyel, seine Erbauer und Bewohner c. háromkötetes nagy munkájához, melyben az embertani részt tartalmazó függeléket Virchow, az előszót pedig Pulszky Ferenc irta. A külföldi régészeti szakirodalomban nincsen már munka, melyben Wosinsky dolgozataira ne hivatkoznának. A lengyeli óriási praeh'storikus telep kiaknázása után egész Tolna vármegyét átkutatta, községről-községre járva és ásatva. Kutatásainak eredményét lolna vármegye története az őskortól a honfoglalásig c. munkájának két vaskos kötetéten publikálta. Régészeti irodalmi működésének elismeréséül a Magy. Tud. Akadémia archeológiái bizottsága 1889-ben megválasztotta tagjává, 1890-ben a müncheni antropologiai társulat levelező, 1901-ben római arcadiai akad. rendes és 1902-ben a magyar tud. akadémia levelező tagja lett. Beutazta Európa összes államait, Afrika felső részét, Kis-Á.siát, a Zichy expedícióval pedig közép Ázsiát. Két év óta madocsai c. apát, a múzeumok és könyvtárak orsz. felügyelője. 1887 óta a jeruzsálemi szent sir-rend lovagja. A múlt évben választották meg a tiszafüredi és temesvári délmagyarországi muzeurn-egyesület tiszteletbeli tagjává. A f. évben a vallás- és közoktatásügyi miniszter az ingó műemlékek és régiségek védelméről szóló törvényjavaslat kidolgozásával bízta meg. A régészeti irodalom terén magyar, német és francia nyelven megjelent kisebb-nagyobb dolgozatai száznál nagyobb számra rúgnak. A Közép-Duna hídja. Harmincz évi vajúdás, töprenkedés, lejtmé- rés, közigazgatási bejárás, monstre küldöttség utaztatása, ipar- és kereskedelmi kamarák folytonos kérvényezése, mindenek szükségeltettek, hogy ezen vitális országos kéidésnek, közgazdasági tényezőnek újabb magyarázatot adjunk. Más szóval, midőn az ország összes tényezői ezen közlekedési ut elodázhatlan voltát magukévá tették, a nagy érdekeltségnek élőről kell kezdeni sysifusi munkáját, már csak azért is, hogy egy ezen, nem tudom mi okból félre terelt kérdést, a rendes kerékvágásba visszazökkentsük. Csekélységem, ki ezen országos közgazgasági kérdés megoldására szabad idejének nagy részét évek hosszú során át szentelte, arra meggyőződésre jutott, — hogy a Közép-Duna áthidalása soha sem ítélendő meg helyi érdek szempontjából. Ezen felfogásomat, melynek kellő kifejezést úgy a helyi, valamint a nagy napilapokban adiam, osztotta úgy a kereskedelmi, valamint a mezőgazdásgi érdekeltség. Osztották az érdekelt megyék, nagyvárosok, Fiume kereskedelmi- és iparkamarája, szóval mindazok, a kik Erdélytől egész a magyar tengerpartig közgazdasági fejlődésünket hazafias szempontból óhajtják. A tizenkettedik órában, midőn várva várjuk, hogy ezen országos kérdés megvalósulása a felveendő nagy befektetési kölcsön által lehetővé váljék : előáll a kereskedelmi miniszter ur és ezen elsőszülöttségi jogunkat egy tál lencse árán meg akarja váltani. Engedelmet kérünk ő exczellencziájától, a hang Jákobé, de a kéz nem azé. A kereskedelmi miniszter ur azt modta, hogy ő minden perczben kész a Közép-Duna hidját megépíttetni, de csak kocsi és gyalog közlekedésre. Ha a nagy érdekeltség ezen ajánlatát elfogadja, akkor ő nagyméltóságánaló állítása helyes és pedig az, hogy a Közép-Duna hidja nem országos, hanem helyi érdekeknek szolgál. És mi következnék mindebből ? Az, hogy mindazok érvelései, akik ezen közforgalmi út létesítését, vagyis a baja—bátaszéki összekötő vasút kiépítését harmincz év óta sürgették, hamis alapon nyugszanak, mindazon adatok, melyek ennek bizonyítására szolgáltak, légből kapottak voltak és az ország harmadának anyagi és erkölcsi haszna helyiérdekű minimumra zsugorodnék. De még más is következik, ha a miniszter ur kegyes ajánlatát elfogadnék ! Örökre lemondanánk azon reményről, hogy bármikor is a Közép-Duna körüli nagy vidék a közgazdaság azon nívójára emelkedhetnék, mely épp egy vasúti hid által elérhető volna. És mért nem akarják, hogy ezen nagy vidék anyagi helyzete a korszellem kívánalmainak megfelelőleg haladjon ? Azért, mert a fővárost féltik. Pedig ezen nézet sem nem helyes, sem nem méltányos. A főváros fejlődése egyenes arányban áll a vidék fejlődésévi 1. Egy szegény vidéknek szegény a fővárosa is. Abban a szervezetben, a hol végtagok vérszegények, ott a központ is vérszegény marad. De még méltányossági szempontból sem kívánható, hogy az ország egy nagy része anyagilag és kulturailag örökké tehetetlenségben vergődjék, csak azért, hogy a főváros Danaidák hordáiba kincseit vigye. Teljes joggal demonstrált lolnamegye közönsége egy kocsi- és gyalog-hid eszméje ellen. Hi a nagy érdekelt közönség ennyi ideig kénytelen volt beérni a legavaticusabb közlekedési úttal, a kompjárással, télviz idejében pedig a két part vidéke végkép el volt zárva egymástól, akkor türelme lesz még tovább várni. Várni fog, mig a gazdasági kényszerhelyzet oly fokot fog elérni, mely a vidéket a világversenyből végkép kizárja és késztetni fogja, hogy saját zsírjában fuldokoljon.. Várni fogunk, mig e nagy vidék néhány nyomorultja is Németországba vándorol, hogy megélhetést keressen. — És akkor, mikor tehetlenségünk folytán csődbejutunk, talán akkor meg fog könyörülni rajtunk egy irgalmas tömeggondnok, ki az önhibánkon kívül elvesztett milliók árán fel fog éleszteni. Hisz ez a magyar ősi átka, hogy saját kárán okul. Azonban talán még sincs késő. Igazságos ügyünk mellett 1 millió lakos áll, csak szervezni kell őket. Mindazok, a kik hivatást éreznek magukban, sorakozzanak egymás mellé. Sorakozzanak Tolnamegye kitűzött zászlaja köré. Nem kivánunk mi áldozatot sem országtól, sem mástól. E-nagy vidék azt kéri, azt kivánja, hogy adjanak módot és alkalmat a tisztességes megélhetésre. Adjanak módot, hogy anyagilag prosperálhassunk. Tegyék lehetővé, hogy közgazdasági téren fejlődhessünk. Nyújtsanak segédkezet, hogy munkaerőnk legjobbja ne távol messzeségben legyen kénytelen mindennapi szükségletét megkeresni, hanem itthon találja családja részére a megélhetés eszközeit. Nem Baja város helyiérdeke a .Közép-Duna vacuti hidja, országos érdek az és pedig Erdélytől Fiúméig. És ezen országos érdek igazságos kivivására karöltve járnak megyék, kereskedelmi- és iparkamarák, mezőgazda- sági egyletek, országos képviselők pártkülönbség nélkül és mindazok, akik eme szent ügy körül legszentebb kötelességüknek tartják buzgólkodni. Nem lankaszt el bennüuket sem fenyegetés, sem Ígérgetés. — Harmincz év óta harczolunk igazságos ügyünk diadaláért, eszméiért, ki fogjuk birni még néhány esztendeig, de elsőszülöttségi jogunkat nem adjuk el egy tál lencséért. Bátaszék, 1902. augusztus hó 24-én. Dr. B. M. Az állami tisztviselők fizetésrendezése. A pénzügyminisztériumban mar készén van a tervezet, amelynek alapján az állami tisztviselők régóta várt és kiérdemelt fölemelt fizetését be fogják állítani a jövő évi költsegvetes keretebe. A tervezet szerint a fizetésjavitás a negyedik rangosztályon kezdődik s egyenletes csökkenő haladásban végig megy az összes osztályokon. Újítás, hogy az uj rendezés az osztálytanacsosi rangosztalyt is haroln fokozatba osztja, holott eddig csak két lépcső volt ebben a sorban. További újítás, hogy az uj fizetés rendezés életbeléptetésével minden működési és személyi pótlék megszűnik. A fizetési táblázat képe a következő: Az uj A régi fizetés fizetés k o róna IV. rangosztály (államtitkár) 16.000 ■ 12.000 V. rangosztály (miniszt. tan.) 1. 12.000 10.000 2. 10.000 8.000 VI. rangosztály (oszt.-tanácso;) 1. 8.000 6.0002. 7.200 —■ 3. 6.400 5.000 VII. rangosztály (min. titkár) 1. 6.000 ’ 4.80Q: 2. 5.400 4.400 3. 4.800 4.000 VIII. rangosztál (segéd titkár) 1. 4.400 3.600 2. 4 000 3.200 3. 3.600 2.800 IX. rangosztály (fogalmazó.) 1. 3 000 2.500 2. 2.800 2.400 3.. 2.600 2.200 X. rangosztály 1. 2.400 2.000 2. 2.200 1.800 3. 2.000 1.600 XI. rangosztály 1. 1 800 1.400 2. 1.600 1.200 3. 1.400 1.000 A rendezésnek ez a része csak az alapíizetés módosulását mutatja. Vele jár majd természet szerűen a lakásbér változása is. ISI VÁRMEGYE. — A belügyminiszter a gyülekezési szabadság Ügyében fontos elvi jelentőségű rendeletet intézett Pestvármegye alispánjához. Tekintetes Benicky Lajos urnák, Pest-Pilis- Solt-Kis-Kun vármegye alispánjának Budapesten. Tekintetes Alispán Ur! Kaszt János és társai hartai lakosok által folyó évi január 26-án tartandó népgyülés bejelentése ügyében tekintetes Alispán ur által folyó évi április hó 3-án 19.546.. szám alatt hozott s a dunavecsei járás főszolga- birájának 629/902. sz. elutasító határozatát indokainál fogva jóváhagyó határozatát a nevezettek által beadott felülvizsgálati .kérvény következtében felülvizsgálván, azt, valamint a főszolgabírói határozatot is megsemmisítem, mert sem az 1848. évi 215. sz., sem az 1868. évi 128. ein. sz. belügyminiszteri körrendeletek értelmében a népgyülések bejelentése alkalmával a szónokok megnevezése nem kívántatik s igy annak elmulasztása a bejelentés iudomásvételének megtagadására okul nem szolgálhatott. Megjegyzem még tekintetes Alispán ur idézett határozatának indokolására nézve, hogy a határozatok feltevésekkel nem indokolhatók. Errő 1 a tekintetes Alispán urat; vonatkozva folyó évi junius hó 25 én 31.410. sz. a. kelt jelentésére, az iratok vísszazárása mellett további eljárás végett értesítem. Budapest, 19Q2. julius 15. A miniszter helyett: Széli lgnácz s. *k. ' _____ államtitkár. — Községi jegyző az elévült adók megtérítésében csak akkor marasztalható el, ha az elévülés a jegyző vétkes mulasztása folytán kivetkezett be. (A m. kir. közig, bíróság 1901. évi 4143. ' sz. a. határozata.) — Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
