Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-03 / 31. szám
XII. évfolyam. ______________31. szám. Szegzárd, 1902. augusztus 3. El őfizetési ár : j Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 8 » Ej Negyed évre . . 3 » H Egy szám ára . . 24 fillér. ] Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Krammer Yil- mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KOHBTÉL. Segédszerkesztő: SZÉKEL? FÉSENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézem' ő c. Hirdetések mérsékelten megállapít ot árszabály szerint számíttatnak. Kedvezőbb kilátások. Négy-öt évig tartó tespedés után mintha gazdasági életünk erősebben kezdene lüktetni. Az elernyedt izmok uj munkára készülnek, tettvágy és vállalkozási szellem kezd ismét érvényesülni. Gazdasági életünknek szomorú emléke marad az utolsó évek válságokkal és örökös kínlódással teljes története. Az aránylag oly fiatal s még csak a fejlődés első korszakát élő magyar gazdasági életet hirtelenében nem is egy, hanem több csapás, több vihar is érte. Gazdasági bajaink eredendő okát azonban kétségtelenül Ausztria rosszakaratában s fokozódó irigységében kell keresnünk. 1898-ban már benne voltunk a kiegyezési tárgyalások forgatagában, s ekkor Ausztria, csakhogy nyomást gyakoroljon kormányunkra, illetőleg a gazdasági tényezőinkre, visszaküldötte zálogleveleinket és üldözőbe vette egyéb értékpapírjainkat is. Ausztria példája nem - maradt a külföldre sem hatás nélkül s a legtöbb állam ugyancsak szabadulni igyekezett értékeinktől, különösen pedig zálogleveleinket küldte vissza nyakra-főre. A délafrikai és kínai háború miatt az európai helyzet bizonytalansága, a nemzetközi pénzpiac szorult helyzete és Ausztria szükkeblüsége csakhamar annyira megbénították egész gazdasági szervezetünket, hogy a pénz hihetetlen drága lett és ennek folytán nagy részben csökkenvén a hitel is, az ipari és kereskedelmi tevékenység, mely még 1897-ben oly szép reményekkel kecsegtetett bennünket, hamarosan a fagypontra szállott alá. S emellett a mezőgazdaság helyzete sem volt sokkalta különb, mint az iparé vagy kereskedelemé. Sem a termés mennyisége, sem az alacsony árak nem pótolhatták az ipar és kereskedelem terén mutatkozó visszaesést. S a vége mégis az lett, hogy a mezőgazdaság az amúgy is gyenge magyar ipar és kereskedelem ellen s ezek viszont a nem sokkalta erősebb hazai mezőgazdaság ellen agyarkodtak a legjobb tehetség szerint. Azonközben az osztrák-magyar gazdasági harc is elérte tetőpontját, úgy, hogy a helyzet ránk nézve valósággal tűrhetetlen alakot kezdett ölteni. Végre azonban mégis csak beállott a jelentős fordulat s ma már minden jel arra mutat, hogy nemsokára Magyarország számára is be fog állani az újabb föllendülés '’árva-várt korszaka. Mindenekelőtt kétségtelen, hogy a délafrikai és kínai háború befejeztével beállott javulásnak az eredményeit élvezni fogjuk mi is, mint ahogy a háborúk okozta bajokból is kivettük becsületesen a részünket. A béke helyreálltával teljesen megváltozott a nemzetközi pénzpiac helyzete s a beállott pénzbőség következtében nemcsak a nagy konverziót tudtuk szerencsésen lebonyolítani, hanem — amennyiben a magyar kormány a hazai ipar és méző- gazdaság istápolására szolgáló befektetések céljából igénybe akarná venni a külföldi tőkéket — kormányunk minden nehézség nélkül keresztülviheti ebbeli legmesszebbmenőbb terveit is. De nemcsak a külföldi segélyforrások nyíltak meg újból számunkra, hanem a hazai őstermelés is újabb milliókkal siet segítségünkre. Immár kétségtelen, hogy az idei termés úgy mennyiség, mint minőség tekintetében a legjobbak közé tartozik s habár az árak inkább hanyatló, mintsem emelkedő irányzatot mutatnak, mégis bizonyos, hogy ezidei aratásunk száz meg száz millióval fogja gyarapítani a nemzeti vagyont. Ha pedig nemcsak a külföldi pénzbőség után, de kivitelünk kapcsán is újból megindul a pénzáradat s főleg, ha agráriusok és merkantilisták is beszüntetik a kölcsönös támadásokat, ipar és kereskedelem újból föl fog lendülni. Nemsokára talán a kereskedelmi szakképzettség és a sokáig tétlenségre kárhoztatott munkaerő ismét szabadon érvényesülhet. Hogy milyen rettenetes pusztítást állottunk ki az utolsó években, mutatja nemcsak ipari vállalataink szorult helyzete s nem egynek a teljes bukása, hanem mindennél világosabban tanúskodik erről a szomorú körülmény, hogy ebben az évben két nagy bankunk is — az Ipar- és Kereskedelmi Bank és a Bankegyesület — likvidálni volt kénytelen, tavaly TÁRCA. Ea alatt.* i. Itt szeretném csókolni ajkadat Ez illatozó akáczfák alatt. Mikor az alkony halkan ránkborul, Eáborulni kebledre szótlanul. S egyszer csak fölöttem, Mikor nem is várom, Turbékolni kezd el- Két galamb az ágonSzermelmes bugásuk Kaczagásba olvad, S én halkan, csöndesen, Leteszem a tollatVESZELEI KÁROLY Ajkad ajkamon -r- szíved szívemen, És az éj is leszállna csendesen ■ ,. Itt ülök az akácziomb alatt S égő vágyam oltatlan vágy marad. Itt ülök egymagámban — szótlanul S a nyári alkony halkan rámborul. Apuska és apa. Irta: Molnár Gyula. A kolostor «társalgója», négy fal között egyszerű fabutorzat; göm bölyü asztal s kürüle 3—4 szék, mindenféle szentek képei. Égő arczom kezembe temetem S az éjszaka is leszáll csendesen II. Lantomon megszólalt A szerelem hangja. S belekezdek eg-y bús, Halk szerelmi dalba. * A korán elhuny t jeles költőnek múlt évben irt költeménye. Vértesy Ádám, 45 év körüli, magas, erőteljes j külsejű férfi, félszeg, falusias modorra1, de rendkívül jóságos arczczal ; elmerül a szentképek nézésébe, I miközben az ajtó nyílik, Béb'ke, egy fürge 12 eves | leányka rohan be Babtiszta nővér kíséretében. Bébike (mohón csókolja Vértesy kezét s átöleli térdeit): Apuska, édes apuska! . . . 0, t e örülök, hogy itt vagy 1 Vértesy (Egykedvűen tűri a leányka beczéz- getését, majd viszonzza Babtiszta nővér halk üdvözlését, aki mélyen meghajolva legott távozik.): Nos, kis leány! hát örülsz ? csakugyan örülsz ? Bébike (Az asztalhoz vonja Vértesyt, székre ülteti és I aztán maga is ölébe húzódik átölelve nyakát.): Olyan boldog vagyok, drága apuska ... olyan nagyon boldog,-hogy eljöttél. Úgy vágyódtam már utánad ! Mesélj hamar hazulról: a mamáról, a kis B őkéről ... Tud már járni ? Milyen bizonyítványa van Józsikának! Oh, ha láthatnám őket! — Vértesy (szórakozottan) Megígértem mamád, nak, hogy amint a dolgaimat ellátom, idejövök és hirt viszek rólad. Hát látom, hogy jól vagy . . . kissé halvány ... de azért nincs bajod ? Bébike | Nincs, apuska, nincs. Csak vágyódom kissé I mamuska után . . . meg a gyerekeket is szeretném már látui ... De ugy-e, apuska : — I még messze van husvét ? Vértesy: Nincs már nagyon m:ssze. Csak két hónap. Bébike: Az nagyon sok ... az borzasztó j sok ! (Szemeibe könnyek gyűlnek.) Vértesy (szigorral): Nincs Bébike ? Hát szabad ilyen nagy leánynak sírni ? Nincs jó dolgod ? — 3000 koronát fizettek érted. A minap kaptál uj ruhákat, uj ingeket, uj harisnyákat. Egész staf- firungot." Belekerült nekem vagy 4—500 koromába ... és te nem vagy megelégedve ! Bébike: De igen, drága apuskám, meg va*
