Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-27 / 30. szám

2. TOLNAVARMEGYE. 1902. julius 27. Ámde a mit a törvényhozás igy szé­pen megalkatott írott malaszt marad a tár­sadalom közreműködése nélkül; a törvény holt betűjét élő valósággá tenni értelmisé­günknek kötelessége. Nem köthetjük eléggé a lelkűkre különösen a faluk szellemi ve­zetőinek, papoknak, tanítóknak, jegyzők­nek: oszlassák el a nép bizalmatlanságát, melylyel a saját javát akaró intézmények­kel szemben is oly gyakran viseltetik ; is­mertessék meg e törvények humánus' intéz­kedéseit ; kedveltessék meg vele a takaré­kosságot, melyre ez szoktatja; vezessék a gondoskodás, az előrelátás utján, a melyre elmaradottsága miatt — sajnos — oly ne­hezen talál rá. De különösen bizzunk földbirtokosaink önzetlenségében, — hogy a tör­vény nemes törekvéseit komolyan iparkod- kodnak megvalósítani. Sőt nemcsak nekik, a kiknek hivatásuk is kötelességévé teszi, hanem minden felvilágosult embernek köte lessége ez, hisz emberszeretetet gyakorol­nak és nemzeti ügyet szolgálnak társadal­munk e népességre, szolgálataira egyaránt nagy osztályának — védésével, istápolá- sával. Törvényhozássunk pedig, bár szeren­csétlen államjogi helyzetünk miatt ideje, ereje javarészét közjogi viszonyaink rendezé­sére kell fordítania, hisszük, nem éri be ennyivel, hanem egész sorát fogja megal­kotni a szociális törvényeknek, ezek közt is első sorban a munkás népet védő, gyá- molitó intézkedéseknek. Ha biztosítjuk ér­dekei védelmét, nehéz munkájáért tisztessé­ges keresetét, ha rávezetjük a takarékos, jövőjéről gondoskodó életre: igy és nem erőszakkal, üldözéssel álljuk útját a szociá- lismusuak, igy és nem kongresszusos ban­kettekkel, zászlókkal a kivándorlásnak. B. D. tégla falu épület mellett haladunk el : >Első szeg- zárdi papírgyár részvény társaság.« Ezzel lesz ne­kem do'gom, sajnos, ez is jó messze van a pálya­udvartól. Végre berobogunk az állomás üvegteteje alá, a hordárok megrohanják kocsinkat. — Felsálunk mind a hárman a villanyosra, mely a nagy forga­lom miatt folytonos csilingelés közt lassan halad, s igy utitársam, — nem a hadnagy, hanem az első, a ki egyébként vármegyei fogalmazó, — mindent szépen megmagyarázhat. Az útvonal bal oldalán villaszerű épületekből álló tisztviselő telep van, jobbról a muzeum, mely­nek árnyas kertjében a katona zene játszik. — Most balról az állami gymnasium, jobbról egy park közepén egy remek szobor látható, Bezerédj István szobra. Utitársam magyarázza, hogy ez a megye főnökének müve, sok pénzbe került! Most egy kis térre érünk, melyet ismét szobor diszit, Garay magyar költő-é, a ki itt élt Szegzárdon. Itt van | szállodám is s én kiszállok, első utitár­sam íolytatja útját, a hadnagy pedig átszáll egy másik kocsira. Miután a szállodában kissé rendbe tettem magamat, ismét kilépek az utcára s a Garay téren aló lovasrendőrtöl megkérdezem, merre van a Dőry-tér, a hol a papírgyár irodája van. A rendőr udvariasan és elég jó néme;séggel megmagyarázza az irányt és távolságot s kérdésemre azt feleli, hogy oda nem visz a villanyos, de szívesen sze­rez egy egyfogatut, mely a közelben állomásoz. A rendőrnek, a bérkocsisnak is nagyszerű lova van, látszik, hogy Magyarországban vagyunk. VÁRMEGYE. — A tisztviselői nyugdíj -választmány hol­nap délelőtt ülést tart. — A községi vadászterület bérbeadásánál olyan megszorító feltétel, mely szerint csak azok vehetnek részt az árverésben, a kik a községben földadót fizetnek, mint a vadászati törvény inten- tiójával ellenkező korlátozás, helyt nem fogla!hat. (A m. kir. közig, bíróság 3135/1901. k. sz. hat.) I — Községi vadászterület bérbeadásánál i az árverési föltételekbe olyan kikötések, melyek az árverés utjáni versenyt korlátozzák, illetőleg egyes jelentkezőket az árverésbeni részvételből kizárnak, fel nem vehetők. (A m. kir. közig. bir. 107/1901. k. sz. határozata.) — Ha törvényhatósági bizottsági tagválasz­tásnál a választási elnök a választás színhelyét elhagyja s magát távolléte alatt a választásnál az egyik bizalmi férfiú által helyettesitteti, — a vá­lasztás megsemmisítendő. (A m. k. közig, bíróság 297/1902. sz. határozata.) HÍREK. — Nász a Széchenyi-családban. Múlt ked­den fényes esküvő volt Bécsben. Gróf Széchenyi Gyula, O Felsége személye körüli magyar miniszter leányát, Paula grófnőt vezette oltárhoz báró Arenthal Lexa szentpétervári osztrák-magyar nagy­követ. Az udvari plebánia-templomban ment végbe a fényes esküvő, melyen a Széchenyi-család tagjai közül részt vettek : Melanie grófnő, Aladár, Bertalan, Domokos, Ernő, Ferenc, Frigyes, László, Manó, Miklós, Tódor és Viktor grófok, Hanna grófnő fér­jével, gróf Károlyi Lajossal, gróf Apponyi Gézáné. — Gyémántmisés áldozópap. Egész csend­ben tartotta meg a múlt héten a pécsi székesegy­ház »Corpus Christi« kápolnájában gyémántmiséjét Babócsay Pál cimz. kanonok, nyug. bodonyi esp. plébános. A gyémánt-misén manuduktor Troli Fe­renc vál. püspök, káptalani nagyprépost volt, jelen voltak jfakics Szilveszter nyug. pléb. és Dr. Igaz Béla püspöki titkár valamint a szép számú hivő közönség. Babócsay Pál 1818. évben született, Scitovszky János pécsi püspök 1842. julius 24-én szentelte fel áldozópappá a székesegyházban; theo- logiai tanulmányai előtt jdgot is tanult Budapes­ten. 1842-től 1849-ig segédlelkészkedett, majd 1849- ben Bodony községnek plébánosává nevezte kj Scitovszky püspök, mely plébániát 1899. évig, tehát teljes 50 esztendőn át vezette. Mire elvégeztem az üzleti dolgaimat, már ki is gyuladtak a villanyos lámpák, melyeknek fényé­nél egy kis ideig sétálok a pompás aszfalton. Azt mondják, mindezek a dolgok az utolsó 25 -évben keletkeztek, azelőtt Szegzárd csak egy nagy falu volt, melyben az emberek nem törődtek mással, mint a pincéjükkel és ... a viharágyukkal. Hihe­tetlen 1 Fél kilenc órakor pompásan megvacsorázom egy vendéglői kertben, a hol kitűnő cigányzene van. A c:gányt is Garaynak hivják. Úgy látszik itt minden Garay, Garay-szobor, Garay-tér, Garay- szálloda, Garay zenekar. Vacsora után egy helyi képes lapot nézege­tek, melynek szövegét persze nem értem. Most pedig nyugalomra térek; a színházba nem kaptem jegyet, mert valami helyi szerző da­rabjának a premierje van. Holnap megtekintem a város nevezetességeit, első sorban a múzeumot, melynek a katalógusát már elolvastam, különösen érdekel a volt megyei huszárok egyenruhája és a régi sárközi népviselet. Azt mondják, mindkettő hasonüt a volt horvát népviselethez, illetve dísz­ruhához. Hiszen tudod, hogy engem, mint dilletáns festőt és lön énészt mennyire érdekelnek az ilyen dolgok! Most pedig jó éjt 1 (»Bizalmas részletek« . . .) Dlel szerető férjed Milán. Horvátból fordította és a »bizalmas részletek« elhagyásával közli; Csatári Rudacs Ambrus. _Kinevezés. Gyüszü Dénes posta- és táviró­gy akornokor, Gyüszü István bataszeki postafőnök, fiát, kinevezték posta- és tavirótisztté a X. rang­osztály III. fokozatába. — Esküdtszéki tárgyalás. A folyó év har­madik negyedében az esküdtszéki tárgyalások augusztus hó 21-én kezdődnek; ekkor tárgyallak Márton Kálmán gyilkosának, Nagy Sándornak bűn­ügyét is. — Népünnepély a szegzárdi poigári olvasó­körben. A szegzárdi önkéntes tüzoltó-egyesület a polgári olvasókör nyári helyiségében augusztus hó­3-án tombolával egybekötött népünnepéi)t rendez. A rendező-bizottság nevében Plank Gyula vármegyei irattárros kérelmet intéz lapunk utján is a nag)- közönséghez, hogy a mindnyájunk vagyonát mentő tüzoltóegyesület iészere tombola-tárgyakat aján­dékozzanak az ünnepély sikerének előmozdítása érdekében. — Uj orvos a vidéken. Dr. Lévai Ödörr budapesti gyakorló-orvos augusztus hó elsejétől Tolna-Ozorán folytatja orvosi gyakorlatát. — Fölvétel a hadapród-iskolába. Dr. Steiner Lajos szegzárdi ügyvéd László nevű fiát fölvették a soproni katonai főreáliskolába. — Helyettes lelkész. A budai görög keleti püspök Bodies Teofán mohácsi segédlelkészt, a grábóczi zárda szerzetesét, dunaszekcsői helyettes lelkészszé nevezte ki. — Akis koczkakő burkolatra vonatkozóig lapunk múlt számában hozott megjegyzéseinket az államépitészeti hivatal ellenőrző mérnöke, Be/sz Henrik ur azon felvilágosítással kiséri, hogy a mun­kálatok további folytatásának beszüntetése kérdé­sében a minisziszter még nem döntött s az ő szak- véleménye szerint a kis koczkakő burkolat be fog válni s nem lesz ellene panasz! Adja Isten, hogy igaza legyen, habár ebben még mindig kételkedünk ; mert újra niegróbáltuk a burkolatot megbolygatni s bizony nem nagy fáradsággal könnyen ki lehet mozdítani egy-egy csempe koczkakövet, a mi aztán a többi meglazulását is maga után vonja. így aztán el lehetünk készülve arra, hogy ha egy koczkát a lovak patkója vagy a keskeny kocsi kerék kimoz­dít helyéből, ákkor örökös javítás, foltozás válik szükségessé. A koczkáknak legalább is kétszer hosszabbiknak és sima felületüeknek kellene len­niük és nem homokkal, hanem czementtel kellene a hézagokat kitölteni ; mert mai állapotában sehogy sem tudjuk elképzelni, hogy a kivánalmaknak meg­feleljen ez a kövezési kísérlet. Szeretnénk, ha a. mérnök ur véleményének lenne igaza, csak attól félünk, hogy a rosszul sikerült kísérlet utaink ro­vására fog eldülni. Ebből az ötletből újra élénkbe tárul az az óhaj, hogy legalább a Széchenyi-utczát meg kellene menteni ettől a kétes sikerűnek látszó kísérlettől és kívánatos volna a községnek és vár­megyének megkisére’ni azt, hogy talán a miniszter hajlandó lenne a Széchenyi-utczát - aszfalttal bur- koltatni. A Széchenyi utczai háztulajdonosoknak s a nagyközönségnek ez a kívánalma méltányosnak is­látszik, mert, ha ők nagy áldozattal kiaszfaltoztatták a gyalogutakat, csatornáztatták az egész utczát; nem találják túlságos követelésnek azt, hogy az állam meg a kocsi utat hozza megfelelő állapotba; ezt pedig nem kis koczkakővel, hanem csakis az aszfalttal lehet elérni. A két burkolási mód közt mutatkozó költségmegtakarítás csak lá'szólagos,. mert későbbi években fentartási költségek czimén kétszeres kiadást vesz igénybe a kis koczkakő I burkolat. Mit ér ez a megtakarítás, amikor egy napig sem leszünk olyan útburkolat birtokában, melynek külseje tetszetős, közlekedésre alkalmas és hygie- niai szempontból megfelelő volna. Az aszfaltburko­lat szép, könnyen tisztán tartható, a közlekedésre kellemes, a porképződést kizáró burkolat, s hosz- szu éveken át megkímélné az államot is a fentar- tással járó gondoktol. Most még nem volna késő- megtenni a szükséges lépéseket arra, hogy a ke­reskedelmi miniszternél legalább a Széchenyi-utcza aszfaltozásai kérjük, s reméljük, hogy a község és a váimegye ezen jogos és .méltányos kívánságát meg is hallgatná az uj kereskedelmi miniszter, kit mint legutóbbi képviselőházi beszédében kijelentette kellemes emlekek fűznek vármegyénkhez, mert itt kezdette meg politikai pályáját mint a szakcsi- kerület országgyűlési képviselője.

Next

/
Thumbnails
Contents