Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-13 / 28. szám

1902. julius 13.

í — A pinczehelyi csendőrök kitüntetése’ A király, mint említettük, kelyes fegyverhasználatért kitüntette azt a három csendőrt, aki a pinczehelyi választáson támadt zendülés alkalmával a válságos pillanatban rálőtt a tömegre. A csendőrök közül Horváth. István az első osztályú, Va*ga Gyula és Hasó Ferencz csendőrök pedig a második osztályú vitézségi ezüst érmet kapták. Az érmeket díszes ■katonai ünnepséggel adták át a kitüntetett csendőröknek. Reggel kilencz órakor a kaszárnya udvarán Nagy Béla csendőrhadnagy vezetésével egy csendőr-diszszázad és egy honvéd-diszszázad állott föl. K,özepen állották az ünnepelt csendőrök, mögöttük pedig a helyőrség tisztjei teljes díszben, élükön Rupprecht Henrik tábornok dandárparancsnokkal és Szelesztey Károly csendőrezredes kerületi parancsnokkal. A kitüntetett csendőrökhöz Szelesztey ezredes mondott beszedet. Ismertette a zendülést, amelyet— úgymond— három vitéz csendőr hidegvére ■és bátorsága fojtott el. A választáson ugyanis a rendre tizenhat csendőr és egy szakasz ulánus lovasság ügyelt föl. A csendőröket szétosztották. Horváth István harmadmagával volt, két társa az ű vezénylete alatt állott. A választás hevében fölindult és egymástól elkülönített választók egymásra akartak rohanni. Ebbe kellett beleavatkozni a három csendőrknek. Az egyik részen már véres verekedés folyt az ellenséges pártok között s a verekedés hevében azt kiáltozták a csendőrökre, hogy agyon kell őket ütni. Ekkor süiü kőzápor hullott a csendőrökre. Horváth Istvánt egy kő az arczán sebezte meg, úgy, hogy elborította a vér, a tömeg pedig egymásra akart rohanni. Ebben a pillanatban vezényelt Horváth István tüzet, A lövések dörejére a lovasság vágtatott elő és megakadályozta a további vérengzést. Ha a (ebőszült emberek akkor egymásra rohannak, annak nagyon szomorú következményei lettek volna. Ezt hárították el a csendőrgolyók, a melyeknek azonban tudvalevőleg szintén voltak áldozataik. Szelesztey ezredes beszéde végén példaképül állította föl a csendőröket ä a legénységet hazaszeretetre és vitézségre buzdította. Az ezredes után Rupprecht tábornok mondott beszédet, majd pedig az ezredessel együtt kezet szorított a kitüntetett csendőrökkel, a kik előtt a diszszázad is elvonult.

— Wosinsky Mór köszöneté. A szegzárdi kaszinó választmánya Wosinsky Mórhoz, városunk tudós apátplébánosához, akadémiai taggá történt megválasztatása alkalmából — mint annak idején megírtuk, — üdvöz’ő iratot intézett. Wosinsky Mór ezen üdvözletre igen meleg hangú köszönő levelet intézett, melyet a kaszinó múlt szerdán tartott választmányi ü'ésén mutatott be a kaszinó elnöke.

— Gyilkosság. Múlt vasárnap éjjel a szegzárdi vámhid és vámház közti országúton Márton Kálmán szegzárdi vaskereskedőt vakmerő módon meggyilkolták.

Márton Kálmán a hajósi vásárról jött haza saját kocsiján; a lovakat ő maga hajtotta, mellette ült Landauer Géza szegzárdi esernyőkészitő, hátul pedig Szönyi János nevű 14 éves kocsisa. A hosszú ut és a vásári izgalom miatt elnyomta őket

TOLNA VARMEGYE.

az álom s mindhárman szundikáltak. A gyilkos az országút mentén leste a vásárról haza térő kocsit, s amint közelebb ért, Mártont egy szekerce-szetü baltával hátulról fejbe vágta, majd elölről homlokára mért rá egy erős vágást, úgy hogy Márton élettelenül hátrahanyatlott. A gyilkos hirtelen elmenekült ; s a Márton jajszavára fölébredt Landauer is a sötétben már csak hátulról láthatta. Márton a két fejszecsapástól szörnyet halt; a kocsit Landauer hajtotta be a városba, s a gyilkos áldozatát a kórházba szállította, ahol az orvosok is konstatálták, hogy Márton már kiszenvedett, A gyilkosságról azonnal értesítették Márton nejét, kit mélyen alva találtak. A gyilkosság hirére a csendőrség a szegzárdi rendőrik segédlete mellett azonnal megkezdte a nyomozást és Nagy Sándort Márton Kálmán elbocsátott kocsisát keresték, mert rögtön reá irányult a gyanú, s Landauer vallomása szerint is hozzá hasonló volt az, aki a vak- inerő gyilkosság után a kocsi mellöl az árok felé futott. Nagy Sándort ugyanis Márton Kálmán egy héttel ezelőtt arcul verte és elkergette szolgálatából, mert alaposan gyanította, hogy feleségével szerelmi viszonyt folytat, s e miitt sok összeütközés is volt köztük. Az elbocsátott kocsis ettől fogva a rovott előéletű Márkus Lajos és annak rossz hirü neje Prantner Róza felső Mérey utcai házaspár lakásán tartózkodott s itt gyakran meglátogatta Márton Kálmánné, sőt vasárnap délután is ott volt náluk estész esléliz.

A csendőrök hétfőn délelőtt kézrekeritették Nagy Sándort, és szállásadóikkal, Márkus Lajossal és nejével együtt letartóztatták. Márkusék lakásán házmotozást tartottak s ott megtalálták a baltát is, melyen vérnek látszó nyomokat leltek, noha a baltával kora reggel fát vágtak, valószínűleg azért, hogy arróla vérnyomokat eltüntessék. Véres volt Nagy Sándor kabátjának ujja is, aminek elfogadható magyarázatát nem tudta adni a gyilkossággal gyanúsított kocsis, ki a csendőrség előtt a tett elkövetését megátalkodottan tagadta, de nem tudja máig sem igazolni azt, hogy a gyilkosság éjjelén hol tartózkodott; mert Márkus Lajos és neje kezdetben azt vallották, hogy otthon volt az éjjel, de később ellentmondásba keveredtek s első vallomásukat megváltoztatták. Márkus és neje hir szerint palástolói a gyilkosnak, mert nagyon jó viszonyban voltak Nagy Sándorral. Márkus életében is vannak sötét pontok, szíttá már a börtön levegőjét; nem dolgozott semmit, mert mindkét lába hibás; egész nap a Szegzárd Szálló és az Augusz-ház sarkán szokott álldogálni, erkölcstelen foglalkozású élete párjával, ki szintén nem dolgozott s mégis elég rendesen megéltek; életmódjuk is tehát már rejtélyes és érdemes volna keresetforrásukat és viselt dolgaikat kipuhatolni. Mellékesen különben megjegyezzük, hogy Márkus felesége igen jó ismeretségben volt a városi rendőrök jó részével; gyakran lehetett látni, amint elnevetgéltek és évelődtek vele a rend őrei, pedig jól tudhatták, hogy milyen kétes életű perszona, ki mint széliében beszélik — alkalomszerzéssel is foglalkozott.

3.

Ezeknek a társaságában volt Nagy Sándor s igy nehéz lesz őket terhelő vallomásra bírni, mert nekik is lehet elég takargatni valójuk.

Hétfőn és kedden a csendőrök Márton Kálmán feleségét is több ízben ki akarták hallgatni, de nem jutottak eredményhez, mert az özvegy ágyban feküdt s a csendőrök megjelenésekor mindig elájult. Kedden délután eltemették Mártont a kórházból, a temetésen részt vett az özvegy is, s ekkor gyakorta elájulni látták.

Szerdán délelőtt aztán a csendőrök végre is letartóztatták Márton feleségét, mert gyanuokok merültek fel arra, hogy neki is tudnia kellett a gyilkosságról] Ezen föltevést megerősítette az a körülmény, hogy Mártonné egy rokona megjelent Landauernál és szemrehányást tett neki, hogy miért nem vallotta ő is azt, mint a Mártonék 14 éves kocsisgyereke Szótiyi János, hogy hárman támadták meg a kocsit s nem egyedül volt a gyilkos. Amint halljuk, a kocsisgyerek is utóbb a kihallgatások alkalmival oda módosította első vallomását, hogy csak egy embert látott a kocsi körül.

A négy letartóztatott mindegyike konokul tagad mindent. A csendőri nyomozás alkalmával Nagy Sándor rokonainál 21 drb szép férfi inget is találtak, s ezekről azt hiszik, hogy vagy a Seiner-féle kereskedésből lopta azokat néhány évvel ezelőtt Nagy Sándor nővére, ki Diczenty Gyuláék- nál volt szolgáló s egy éjjel a pince raktár ablakán bemászva, többféle tárgyat lopott a Seiner- féle kereskedésből: lehet ugyan, hogy ezeket maga Nagy Sándor lopta, mert ő meg egy ideig a Pirnitzer czégnél volt házi szolga. Az ingek szerzésére vonatkozólag Nagy Sándor azt állítja, hogy azokat ajándékba kapta Márton Kálmánnétól.

Megátalkodott gonosztevőkkel van dolga a vizsgálóbírónak s igy azt hisszük, hogy ha valami véletlen nem szolgáltat közelebb eső bizonyítékokat, nehéz lesz belőlük vallomást kicsikarni.

A meggyilkolt Mártonnak a mostani már a harmadik felesége ; az első feleségétől elvált, a második meghalt, s a harmadik meg a börtönbe került. Márton Bácsmegyéből származott Szegzárdra s először az Üjvárosban nyitott üzletet. Kereskedése és sokféle vállalata nem sikerült; a maga és felesége vagyonának jó része szerencsétlen spekulációin elúszott. Halála előtt pár héttel megvette a Széchenyi-utcai Fahrnet-féle házat, s ott akart ismét üzletet nyitni, Bítaszéki-utcai házát pedig eladni készült. Mivel üzlete rosszul ment, egy idő óta vasedényekkel járt vásárra, s legutolsó útját is ilyen alkalomból tette meg. Feleségével állandóan rossz viszonyban élt, két ízben már szétváltak, és ismét kibékültek; legutóbb a felesége megint sokat panaszkodott férje tűrhetetlen magaviseleté miatt s végkép m igakart szabadulni az összeférhetetlen, házsártos természetű, indulatos és durva férjétől. Most aztán a még ki nem derített gyilkos megszabadította őt férjétől, ő maga azonban súlyos gyanú terhe alatt a börtönbe került. Bünös-e vagy nem, azt a további vizsgálatnak lesz feladata kideríteni.

valamennyi az ecclesia docens és obediensnek a hűséges szolgája.

Ez volt a gyümölcse a lelkes tanár hét évi , munkájának.

Az ilyen tanárt szivünk szentélyébe zárni és neki hálazsolozsmával adózni nem egyéb, mint rideg kötelesség.

És kedves ajándéka a sorsnak, hogy ezt a férfiút húsz hosszú, viharedzett esztendő után viszontláthattuk . . .

Siettünk is Isten házába, hálaadó istenitiszteletre. Az ódon belvárosi templomban a főoltárnál Verbőczy István, iskolatársaiuk: a villányi és tótkeszi plébánosok segédkezésével mondott misét. Az orgonán, épen úgy, mint 20 év előtt, társunk: Buday Béla, ki büszkesége volt az osztálynak és az intézetnek és hűséges barátunk maradt mindnyájunknak,. játszott ... Az egyik mellék oltárnál Kriszt, a pápai plébános, a másiknál Fent, a szegzárdi újvárosi plébános mondott misét az időközben elhalt egyik tanárunk: Fábián Sebestyén, a kitűnő görög professzorért és elhunyt iskolatársunkért : lukacs Ádámért. A mise után testületi tisztelgés következett Verbőczy nél, majd pedig az intézet mostani rokonszenves igazgatójánál: Dr. Vass Bertalannál és a régi tanárok közül a pécsi rendházban még működő egyetlen tagnál: Szegedy Fülöpnél. Az intézet uj igazgatója előtt tolmácsoltuk a régi szeretetet és hálát, mely bennünket ehhez a házhoz és ehhez az intézethez annyi kegyelettel odafűz. A kegyelet vezette további utunkat ki a temetőbe, ahol egykori nagynevű tanárunknak, az intézet későbbi igazgatójának; Inczédy Dénesnek,. a mátézis tudós professzorának, kinek

szellemi életét, hanem lelki világát is gondos figyelemmel kisérte. Tanácsadónk, barátunk volt jó és rossz sorsban. Benne tanár és pap gyönyörű összhangban egyesült — A hitélet ápolása, a valláserkölcsi nevelés állandóan komoly gondját képezte. De ezt- humánus érzéssel és felvilágosult szellemben cselek edte. Az ő működése pedig húsz év előtti időkbe esik, e tekintetben is irányt szabhatna manapság egyik^másik világi, úgynevezett állami középiskolának. Maradandó becse marad az ilyen műkő-, ■désnek. A haza és az egyhíz, a társadalom es a család, a hit és a tudomány épül általa és élvezi malaszlját. Példa rá tanítványai közül első sorban j az a tizenkét egyházi férfiú, kiknek mindegyike exp onált papi állásában a jeles mester szellemében teljesiti most a közéletben és hivatása körében kötelességeit.

íme néhány fotográfia mutatóba a volt osztálytársak köréből, kik egyházi ti ztet viselnek:

Csizmasia Alajos harczi plébános, a hit- es jogtudományok tudora. Szentéietü pap, a mellett tudósj még pedig a javából^ örökke tanul, de a politikába nem avatkozik, embertársait szereti min- -den különbség nélkül.

Dr. Fent Ferenc a Szegzárd-ujvárosi plébános a másik. Zajtalan, feltűnés nélkül való, de eredményes munkát végez hívei között. Mint lelkész szigorú és fegyelmezett, komoly es határozott. Maga a kötelességteljesités. A közéletben, ha szerepel, -csak hasznosat cselekszik, a mások meggyőződését tiszteletben tartja, nem erőszakos, nem hatalmaskodó, békés és türelmes, mint igazi paphoz illő.

Kriszt Jenő Pápa város plébánosa a harmadik. Tízezer léleknél több a hívője. Nagy műveltségű ember, szeretetreméltó modorral, nyájas, csupa szívjóság. Tisztelik és nagyrabecsülik városszerte, a többi, számra nézve is igen tekintélyes felekezet tagjai épúgy, mint a saját hívei, mert a felebaráti szeretet7iek hirdetője és követője, úgy mint azt szent hitvallásának magasztos alapdogmája követeli.

OJfe7imüller Zsigmond tótkeszi plébános a negyedik. Sehol az országban nem volt képviselő- választás, a hol a pártoskodás tűzben lobogó erőmérkőzése hevesebb lett'-volna és a népszenvedély mérges felkorbácsolása annyi emberéletbe került volna, mint éppen abban a kerületben, a melybe a mi jókedélyü barátunknak parókiája esik. Nemcsak néppárti volt az egyik jelölt, hanem lelkésztársa is az Úrban. — A tótkeszi plébános azonban, mint szikla a háborgó tenger hullámverései közben, távol maradt a politikai pártoskodástól.

Dr. Greksa Kázmár pécsi főgimnáziumi cisztercita tanár, az ötödik. Modern és művelt, nyájas és udvarias, tudós és szerény. Minden tanítványa kivétel nélkül tiszteli és szereti. — Buzgó tanár és | lelkes pap. Szóval a Verbőczy iskolájából való.

Hofmeiszter Ferenc plébános a hatodik. Mikor a pécsi főgimnáziumba belépett, a magyar nyelv idegen volt előtte. Németbolyi származású, német * anyanyelvű volt. Ma a magyarságnak apostola az ő hívei között. Lelkes soviniszta, testestül-lelkestől, magyar érzésű pap. Ez is a Verbőczy műve, ki hazafiságot és emberszeretetet oltott tanítványaiba.

De nem folytatjuk a példázást. Egytől-egyig átvitték ezek a tanulók a tanárnak szellemét az életbe és egyik sem az ecrlesia militansnak, hanem