Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-13 / 28. szám
XII. évfolyam. 28. szám. Szegzárd, 1902. julius 13. Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. I Fél évre ... 6 » I Negyed évre . . 3 » | Egy szám ára . . 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FEEENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézem 6 t. Hirdetések mérsékeljen megállapít01 árszabály szerint számíttatnak. Viharágyuzás. A »Tolnamegyei Közlöny« múlt heti »>Viharágyuzás« cimii vezetőczikkelyét, bár tudom, hogy annak megszületését elősegítette az az elszigeteltség is, a melyben a dkkiró ur a viharágyuzásról szóló — külön véleményével egy nagyobb társaságban, úgyszólván teljesen magára maradt, — elég szerénytelen leszek ma egy hete ugyanitt megjelent hasonló cikkemre is válasznak tekinteni, éppen ezért felelet nélkül hagynom teljesen lehetetlen. b. úr maga is elismeri, hogy a szegváréi lakosság kilenc tized része, (biz ez tekintélyes szám !) a szerencsés eredményt, hogy t. i, a jégverést elkerültük, a körülbelül működő tiz (?) viharágyu »szereplésének« tulajdonítja, de azért nem retteg — saját szavai szerint a népszerűtlenség rémétől sem (!) s fennen hirdeti, hogy nem a viharágyuk mentettek meg, hanem a: véletlen, a szerencse, az Isteni gondviselés! Szép, nagyon szép! A szerencsének, vagy inkább én szerintem, az Isteni gondviselésnek bizonyára része van benne. De nem állította meg a cikkíró ur pennáját a véletlen szó, amikor leírta. Pedig ez az egy szó éppen olyan égi fényesség lehetett volna lelki szemei előtt, mint az a sugár kéve, amely a vágtató Saul szemét elkápráztatta és őt magát megtérésre birá. Ez az egy szó is azt kiálthatta volna, mint ama bizonyos égi szózat: »Saul, Saul miért üldözöl te engemet?« Mert a környékben mindenütt rémitő károkét okoz a jég, közvetlen szomszédjaink teljesen tönkre mennek, minket azonban legalább még eddig, csodálatos módon elkerül a veszedelem. Szegzárd kilencz-tized része látja, tapasztalja az ágyúzásnak felhőket szétszóró hatását, megerősítik ezt a kísérletezésünket megfigyelő szomszédos községek lakói közül is számosán, s hogy akkor előálljon egy magasabb műveltségű, felvilágosodott elméjű férfiú s az általános tapasztalattal szemben elkezdje hirdetni, hogy mindez semmi, puszta véletlen, ez én szerintem legalább is nem — időszerű ! Jó, mert hát legyen mindez a véletlen műve, de nem sajátságos az ilyen — véletlen ? Nem kell e gondolkodóba esnünk felette s kivált a közvélemény irányítására hivatott tényezőnek nem keli e meg fontolni minden szavát ? s olyan értelmes, higgadt megfontolásu férfiúnak, mint b. ur nem inkább oktatnia kellene bennünket — gyengébbeket, mint szánakozóan szemünkbe vágni: boldogok, a kik hisznek . . . Én p. o. az ő fölényes helyzetében a következőleg írtam volna meg cikkemet : »Az ujabbkori tudományos áramlat felvette programújába a viharágyuzással való kísérletezést. Én még nem bízom benne, de nézzétek a — véletlen megerősíteni látszik a tudósok vélekedését. Tegyünk tehát mi is kísérletet. Azokkal a másik fajta : gyilkolásra szánt ágyukkal milliókat elpuf- fugtattunk évente s kinek, mi haszna belőle ? Ennek, a mi küzdelmünknek azonban lesz eredménye. Sikertelenség esetén vagy szétoszlik az — illúzió s nem pazaroljuk tovább a puskaport, vagy ha hasznát tapasztaljuk, akkor kettőzött erővel látunk a védekezéshez. Eddig 88-an hoztak e célra áldozatot, de legyünk legalább — ezeren. Egy két — koronánk még mindég akad ilyen fontos kísérletezésére. Ekkor aztán csakugyan meglátjuk, hogy ez a most sár játságos véletlen csakugyan — véletlen-e ? avagy az Isten ujjának útmutatása, mert a Gondviselő sokszor -hasonló véletlensé- gekben szokta kimutatni az ő erejét és nagyságát. így például látjátok barátim, I egy tánczoló fedőcske'a forró vízzel telt fazék felett: égi szikra a gőz feszitő erejének felfedezésére ; a hires Edison véletlenül kalapját tartja szája elé, a mikor beszél s annak megrezzenő teteje adja a gondolatot a telefon, a fonográf kitalálására. Hát a villamosság, vagy a csodálatos X. sugár felfedezésése nem a. véletlenség müve-e ? Igen, igen az ilyen véletlenség egy kis fény, megvilágositó sugár, amelyet időről-időre maga az Isten vet oda az emberi agy sötétségébe. Nos nézzétek, talán ez a mostani sajátságos véletlenünk is ilyen derengő suTARCA. Szerelmi dal. Drágám mond, szememre mért veted Hogy nem is szeretlek, azt hiszed, Mert sosem daloltam még neked Lágy, szerelmi éneket, Nem érted, mit néma ajkam ad? Mért kívánsz tüzes, vágyteli dalt? A szerelmes hold a föld felett, Útját csöndben futja meg. Vagy sosem láttál még templomot, Mely aranydisztöl nem csillogott, S nem épült márványpilléreken — — Künn a tarka réteken? S azt hiszed, hogy mély felhők mögött Sincs egyéb, csak ólmos pára s köd? S ha minden borús az ég alatt, Tán nincs is helyén a nap ? És vaj, ki hitette el veled, Hogyha nagy, zsolozsmás körmenet Vonul a poros utcákon át — — Istent más nem is imád? Dús tömjént s mírrhát hintsek-e szét, Vagy kaczér rózsának levelét ? Ó, mért gyújtsak oltárunk előtt, Izzó fáklyát, perzselőt! __________ Fé lj inkább: nem gondolok veled, S ne tudd, hogy szerelmem csak tied; Mint tengerfenék örvény alatt, Medre mély és hallgatag . . , M. KOENIS ARANKA. Találkozás húsz év után. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Lélekemelő ünnepély folyt le e hó 8-án a Mecsek-menti püspöki városban, a dunántúli diákság egykori Mekkájában, Pécsett, a hol a hazafias cisztercita-rend főgimnáziumának ódon és mégis barátságos falai között erre a napra adtak egymásnak találkozót azok a diákok, kik ezelőtt húsz évvel, 1882. júniusban tettek ebben a méltán kitűnő hírnevű intézetben érettségi vizsgálatot. Az ifjúkor rohamosan elröppenő évei után, a férfi kor delén találkoztak az egykori fiatal fegyvertársak. A derűs iskolai évek után átestek immár az étel iskolájának java részén is. Az előbbi a gondtalanságnak, a rózsás reményeknek, szelíd ábrándoknak volt boldog korszaka, az utóbbi a komoly küzdelmeknek, csalódásoknak, _vivódácok- nak viszontagságokkal teli nehéz próbája. A pályaválasztás, a létfentartás, a családalapítás nagy és nehéz problémáit kellett ezen idő alatt megoldani és közben megbirkózni balszerencsével és szembeszállni az élet annyi vészes áramlatával. És ennek a legfontosabb és legnehezebb húsz esztendőnek elteltével a mostani nyugvó ponton önkénytelenül borongós gondolatok támadnak bennünk, amikor a jövőbe tekintve a bizodalom és reménység mellett a hanyatlás és az elmúlás árnyai settenkedve ólálkodnak körülöttünk ... De el veletek árnyak, komoly képek ... — Az életfilozófia, a mely ilyenkor komoly hangulatokat fakaszt az emberi lélekben, ne bolygassa meg az ő valódi vagy képzelt igazságainák kiformálásával ennek a felejthetetlenül szép napnak az emlékezetét . . . 42-en voltak ők, — mind hősök és ifjak — kik a pécsi, főgimnáziumban ezelőtt húsz esztendővel az érettségi után szent fogadást tettek, hogy minden deczennium után összejönnek abban a városban, amelyhez a pajtáskodás és az iskolaévek annyi édes emléke fűzi őket. És a mindennapi élet szürkesége közben bájos oázishez hasonlít az a nap, a melyen a második deczennium leteltével találkoztak az egykori iskolatársak. A 42 közül kettőt időközben elhantolt a halál . ! . Deli termetű volt az egyik, atléta alak, a férfiszépség minden adományával, a mellett kitűnő szónok, sokat tanult és sokat tudott. Mint jogász I szavalta el március 15-én a Petőfi-téren a »Talpra magyar»-t. 2000 kollegája közül ő reá esett a méltó választás. Neve: Tukacskdám. Mint fiatal ügyvéd lelte korai halálát a Bácska egyik kisebb városában. A másik : Eisner Zsiga, szerény, egyszerű, komoly, tisztes fiú volt, mint orvos hivatásának lett az áldozata. Vérmérgezést kapott egy betegétől, ő meghalt, a beteg pedig kigyógyult. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, liogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. 8
