Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-22 / 25. szám
XII. évfolyam. 25. szám. Szegzárd, 1902. junius 22. Előfizetési ár Egész évre . Fél évre Negyed évre Egy szám ára 12 korona, fi > 3 > 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FEHENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények. valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeljen megállapító t árszabály szerint számíttatnak. kivándorlási kongresszus. Kongresszusokon tanakodnak a kivándorlás ügyéről. Minden oldalról megvilágítják legutóbb Miskolczon, legközelebb pedig Siófokon az ügyet: társadalmi szempontból, jogiból, gazdaságiból, erkölcsi és még sok más szempontokból. Hasznos eszméket vetnek fel e kongresszuson; olyan férfiak tanácskozása ez, a akiknek szivükön fekszik a magyar nemzet minden dolga s a kik közvetlen szemléletbőt ismerik a kivándorlás ügyének minden mozzanatát. . Abban nem bízunk azért mégsem, hogy a kivándorlás ügyében Jényeges fordulat fog beállani e kongresszus révén. Nálunk a társadalmi akciók nem szoktak ily közvetlen eredményt hozni. Mig az állami élet közegei kezükbe nem veszik az ilyen ügyet, addig aligha -indul meg a kivándorlás meg- gátlására törekvő akció. De arra mindenesetre jó lesz a kongresszus, hogy a kormány figyelmét felhívja & kivándorlás dolgára. Parlamentben, hírlapokban évek* óta beszélünk e kérdésről, törvényhozási akció mégse történt, talán a ■kongresszus tárgyalásai nagyobb hatással lesznek a kormányra. A kivándorlás ügyét sokan pesszimisz- tikus szemmel nézik. Vannak azonban optimisták. is. Ezek közül való volt legalább professzor korában a mostani kereskedelemügyi miniszter, Láng Lajos is. Érdemes foglalkozni az ő optimisztikus eszméivel is, amelyek szintén nem fogják pártját a ki- vándorlási mozgalomnak, de kedvezőbb színben tüntetik fel a kivándorlás hatását. Az igaz, hogy Láng Lajos inkább csak a felvidéki tótság kivándorlásával foglalkozik. És ezt a kivándorlást nem tartja veszedelmesnek. Sőt gazdaságilag még hasznosnak is véli. Mert a tót rajongója a hazai földnek, meg az ő rozoga kalibájának. Kivándorol ugyan, de csak azért, hogy idegenben nyomorogjon s a filléreket összegyűjtse. Nem tartja magánál, a mit gyűjt, hanem küldi haza a takarékpénztárának, hogy aztán mikor hazajön, földet vegyen, meg házat. Vagy még távollétében megveszi a felesége, gyereke. Idegenben a tót nem marad, soha bele dem szokik az idegen szokásokba, erkölcsökbe, se az idegen országok jólétébe. Krumpliból él a tót Amerikában is, húst ott is csak egyszer eszik a héten, megél napjában egynegyed dollárból, olcsóbban dolgozik hát s nincs ,az olcsóságban más versenytársa, mint a kínai kuli. Ezt a tótot nem veszítjük el, ha kivándorol is. Otthon nagy szükség nincs rá, bizonyítja az, hogy itthon nem fizetik meg drágán a munkáját. Az embert se veszítjük el, a munka gyümölcsét se, mert a mit keres, azt hazaküldi, csak épp a szája részére von el valamit. Meggátolni téhát a tótok kivándorlását nem kell. így Láng Lajos. Ám, a mikor ezeket igy kontemplálta a kereskedelemügyi miniszter, akkor nem volt. még olyan falu, a melyikben 400 asszonyra csak huszonöt férfi jut. Ha ennyire nagy mérvet ölt a kivándorlás, akkor mégis veszedelmes. Mert rendszerré az idegenben való munkakeresés nem válhatik. Az elv az legyen, hogy a haza maga tartja és tartsa el fiait; kivételt lehet e rendszer alól tenni, de rendszerré a kivételt nem lehet. A mai állapotok tehát még a tótságra nézve is nyilván más felfogást kelthetnek Láng Lajosban. Hát még a keleti kivándorlás, a székelyek kivándorlása. Ez a kivándorlás nemcsak gazdasági, de nemzeti veszedelem. A székely kivándorló elvész a számunkra. Nem törekszik ide visszafelé mint a tót. Nem ideiglenesen időzik Romániában a székely, hanem letelepül. Minden nemzeti karektere mellett is, mint az egész magyar faj, nagy asszimilálódó képességgel bir. Egészen oláhvá alakul a székely, ha nem az első nemzedék, hát a második.. Elveszett a kivándorló székely a magyarságnak s nyereség az oláhságnak. S kettős veszteség neTARCA. Hóvirágok.* i. Mikor a kedves kis Hóvirágra nézek, Akkor fáj legjobban, Hogy múlnak az évek. Hófehér szirmait Szomorúság látnom, Azért mert — elmúlt már Drága ifjúságom ... II. Virágok, virágok, Hófehér virágok, Óh, van-e jogom még Mosolyogni rátok? Meggörnyezsték vállam A suhanó évek, Úgy szeretek mégis Eljárni közétek. Kopottá fakultam A bús életharezban, De a szivem mélyén — Hófehér maradtam . . . VESZELEI KÁROLY. * A korán elhunyt költő hagyatékból. 1ST erissa.. Irta: 3VErs Hungerfotd. Egy csinos, fekete szemű szőke-leány boszu- san tekintget ki a vasúti kocsi ablakán Paddington állomáson, ahol a tolongó tömeg egyszerre megrohanja a beérkező vonatot. Vele szemben egy nagyszakállu, jól megtermett ur ül, valószínűleg valami rokona, aki nagyon bizalmas viszonyban lehet vele, mert félig komolyan, félig pedig tréfálkozva már Isten tudja hányadszor, igy szól hozzá: — Tudja, Nerissa, ha húsz évvel fiatalabb volnék s az évi jövedelmem harminczezer font volna, szivemet és kezemet lábaihoz tenném, azaz csinos kis czipőihez, mert bizonyos vagyok, benne, hogy sem a maga lába, sem egy hölgynek a lába sem lehet szép, amig a szűk kis czipő a lábuk hüvelyk ujját elnyomoritja. Nézze meg például egy szobornak a lábát . . . Nerissa ilyenkor mindig ásitani szokott egyet s rendesen igy válaszolt neki: — Ugyan ne untasson a művészeti fejtegetéseivel! Talán még azt is szeretné, ha olyan széles volna a derekam, mint a miloi Venusé. . Most azonban alig figyelt valamit az unokafivérének, Dicknek a szavaira, hanem aggódva nézegetett ki az ablakon s igy szólt: — Remélen, szigorúan megmondta a kalauznak, hogy senkit be ne bocsásson. Brr ...! Rettenetes volna, ha valaki betolakodnék! Dick természetesen adott egy fél guinee-t a kalauznak, s ennek meg is volt a kívánt eredménye, mert noha az egész vonat tele volt utasokkal, — | hozzájuk nem bocsájtottak be senkit. Éles fűtyölés, a vonat lassan megindul, — s éppen ebben a pillanatban egy kalauz kinyitja az ajtót és belök egy utast, aki valósággal bezuhan a kocsi-szakaszba s majdnemNerissának az ölébe esik. Az utas végtelenül nagy zavarban van, nagy nehezen föltápászkodik s félénken, hoTDickre, hol Neris- sára tekint. — Bocsássák meg, kérem, hogy igy berohantam, de rám nézve rendkivüli fontos dolog volt, hogy le ne késsem a vonatról. . . . Mivel azonban a bocsánatkérésére ügyet sem vetettek, még egyszer alázatosan, kérőleg nézett az utitársaira s aztán ő is a vidéket bámulta. Dicknek csakhamar visszatért a jó kedve I ki akarta békiteni sorsával az unokanővérét, akinek nagyon elborult az arcza: — Igaz, Nerissa, — mi dolga van magának tulajdonkepen Revershireben ? — Még nem mondjam magának? Férjet akarok szerezni. — Igazán? — szólt Dick egyre növekvő érdeklődéssel. — Olvassa csak el ezt a levelet, — ez majd megmagyaráz mindent! S ezüsttel kivert bőr-táskájából kivett egy levelet, amelyberrtizewkét okíal -sűrűén- tele volt írva. W0T Lia.p-u.rLlc mai száma lO oldalra terjed-
