Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-15 / 24. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. Az uj kereskedelmi miniszter lesújtó válasza tehát annál inkább érthetetlen s reméljük, hogy a viszonyok és érdekek kellő mérlegelése és megismerése után belátja azt, hogy a baja-bátaszéki hid kiépítése nem kicsinyes helyi érdek, hanem nagy fontosságú, országos közgazdasági kivánalom, melynek megvalósítását tovább elhalasztani nem lehet, nem szabad : A miniszternek az interpellációra adott válasza szószerint a következő: Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. Ház ! Reich Aladár képviselő ur interpellációt intézett a kereskedelemügyi és pénzügyminiszterhez az iránt, vájjon: 1. A baja-bátaszéki vasúti összeköttetés létesítése felvétetett-e azon közmunkák közé, a melyeknek legközelebb leendő végrehajtását a kormány elhatározta és mikor lesz a kereskedelemügyi miniszter azon helyzetben, hogy a vonatkozó törvényjavaslatot a képviselőház elé terjeszthesse ? 2. Ha ezen áthidalás nem vétetett fel a legközelebb végrehajtandó közmunkák közé, mely Indokok bírták rá az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat arra, hogy ezen, már évek hosszú sora óta sürgetett és országos fontosságúnak elismert közmunka létes itését ismét elhalaszt- hatónak tekinthesse? Igen röviden kívánok ebben a kérdésben úgy a magam, mint a pénzügyminiszter ur nevében nyilatkozni. (Haljuk ! Halljuk!) Én nagy rokonszenvvel kisérem azt a törekvést, hogy Baja városa hidat óhajt a Dunán. Hiszen nagyon természetes, hogy egy fejlődő város a maga további virágzásának egyik előfeltételét abban látja, hogy a Duna a város mellett áthidaltassék. Ezt a kívánságot teljesen értem, azonban, ha mindannak dacára nem vette fel azt a kormány legközelebbi programmjába, annak oka igen egyszerű és ez az, hogy ennek a hídnak építése által a vasúti összeköttetés még nincs megteremtve. Mert nem elég az, ha Bajától Bátaszékig a vasutat meg is építjük, mivel ugyanazon eset forog itt is fenn, melyet már szerencsém volt éppen előbb a székely vasutaknál említeni. Itt is hát-pályáknak kiépítéséről volna szó, a mely tetemes költségekbe kerülne. Ha méltóztatnak egy tekintetet vetni gondolatban a térképre, arról méltóztotnak meggyőződni, hogy először Szabadkától Bajáig kellene a vasutat elsőrendűvé tenni; ekkor azonban csak Bátaszékig jutunk ugyebár. Ott ismét összeköttetéseket kellene keresni egyrészt délre Fiume és másrészt Budapest felé. Ennek következtében ismét BátaszéktőJ Dombóvárig át kellene alakítani ezeket a fehérmegyei (?!) vasúti vonalakat. Mindez igen tetemes költségeket okoz és még akkor is azt mondani, hogy az által valami nagy országos előnyt értünk el, bajos dolog, mert ha ismét a mappára méltóztatnak tekinteni, azt hiszem, mindenki be fogja ismerni, hogy éppen csak a Bajától közvetlenül délre és a Bajához igen közel fekvő helyek nyernének ez által az országos összeköttetés által. Pozsgay Miklós: Az egész Alföld nyer általa ! {Ellenmondások a jobboldalon.) Az országnak az érdeke ez, nemcsak Bajáé ! Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: Méltóztassék megengedni, hogy ezzel igen behatóan és lelkiismeretesen foglalkoztam, nincsen semmi ok, hogy a kereskedelmi kormányzat körében egyik városnak előnyt adjanak a másik-felett. Pozsgay Miklós: Ezt nemcsak a város kívánja, hanem az egész Alföld! Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék a kereskedelemügyi miniszter beszédét folytonos közbeszólásokkal megszakítani. {Helyeslést) Láng Lajos kereskedelemügyi miuiszter: Mindez egészben véve nagy távolságokban egy 50 kilométernyi, utmegröviditést okoz, nagyobb nem állana elő, ez pedig nagy távolságoknál tudvalevőleg igen fontos és ezzel szemben ezek a költségek, a melyeket felhoztam, kétszeresen esnek a latba. Más szóval, nagy országos érdekkel ezt az áthidalást megindokolni igen bajos, lehet helyi érdekekből, a melyek teljesen méltányosak és jogosultak, de éppen azért, mert inkább helyi érdek szempontjából kell megítélni ennek az összeköttetésnek fontosságát, nagyon természetes, hogy egyéb fontosabb dolog miatt ma még a legközelebbi esztendőkben a programmunkba azt nem lehetett felvenni. Én azonban biztosítom a házat, hogy rokonszenvezek e javaslattal. Pozsgay Miklós: Az a baj, hogy mindig rokonszenvezünk, de nem teljesítjük az óhajokat! Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: Nagyon természetes, hogy a Dunának egészen Péterváradig áthidalatlanul való hagyása egyáltalában hosszú időn át nem lesz fentarthaió úgy, hogy azt hiszem, hogyha nem is a legközelebbi időben,, de minden esetre rá fog kerülni arra is a sor, hogy ezen kívánság kielégittessék. Kérem a. t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méllóz- tassék. CHelyeslés jobbfelől.) Tudomásul szolgált. V? VÁRMEGYE. ' 1902. junius 15. — Az egyesek közérdekben sem kötelesek vagyonukat feláldozni. Ezen általános jogelvből önként következik, hogy a magánvagyon károsi- tásáért akkor is követelhető a megfelelő kártérítés, ha a magánvagyon károsítása a közérdek előmozdítása czéljából történt. (A m. kir. Curia 1902. évi 3181. szám alatt hozott határozata.) . — Az árvaszékhez örökbefogadási ügyben' magán felek által benyújtott eredeti okiratokat az ügy befejezésekor a feleknek vissza kell adni. (M. kir. belügyminiszter 1902. évi 45535. számú határozata.) — Ha mesterségesnek nyilvánított bort bor- kereskedő hoz forgalomba, ezen cselekmény súlyosabb beszámítás alá esik és azért nem a büntetésminimumával sújtandó. (A m. kir. belügyminiszter 1901. évi 5373. sz. határozata.) — Engedélyhez kötött iparoknál az üzlet- helyiségnek ugyanazon iparhatóság területén belül való áthelyezése alkalmával ipardijak szedhetők. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1902. évi’ 21,366. sz. a. hozott határozata.] Adakozások Bezerédj István szobrára. — Bezerédj István szobrára az elmúlt héten Simontsits Elemérhez, a szobor- bizottság elnökéhez következő adományok érkeztek : Gróf Apponyi Géza 30 K. — L. Szűcs Katicza középtengeliczi tanítónő gyűjtése 3 K. 40 L Ehhez járultak: Mérey Ferencz 1 K. Huszár R. 40 f. Szüts Ferencz 30 f. Szüts M. 20 f. Angyalffy Ö. 10 f. Szibelt A. 10 f. Szászy A. 10 f. Salamon A. 20 f. Krausz' L. 10 f. Szántó I. 10 f. Kleczner P. 10 f. Pohl E. 20 f. Tanczler János varsádi tanító 4 K. — f. Pirkner János szálkai jegyző 8 K. — L gyűjtése Ehhez járultak: Borosa Aurél 2 K. Gungl Ádám 2 K. Sztanasics Adrián 3 K. B. 1 K. Krajtsik Ferencz Bpest 10 K. — f. Eddig befolyt összesen 9931 K. 77 f. Az efféle malheureuse véletlen. Fiatal emberrel megeshetik, de mindenesetre gondoskodni kell arról, hogy a leány békén legyen. Ha az ilyen ügy fölszinre jut, az rendszerint bajt okoz. És nekem úgy rémlik, hogy ön nem járt el korrektül. Sőt attól tartok, hogy . . . Lajos (leverten): Megmondom, kedves papa, az igazat ! Kendefi (földerülten) : Ah, az igazat . . . Lajos: Többet, mint amennyit ily körülmények közt szoktak . . . Kendefi : És . . , Lajos: Visszautasitotta. Nagyon gőgös, nagyon dacos. Tele van a feje regényes gondolatokkal. Kendefi : Akkor nem értem. Lajos: Nevelőnő ! Azt hiszi, hogy boszút kell neki állania rajtam; azt hiszi, hogy meggátolja a házasságomat; s ha sikerül, tán kényszerből elfogom venni. Kendefi: Hm, hm ! Már most mit tegyünk ? Én nem vagyok vaskalapos ... Én ellensége vagyok az ósdi czopfnak. Önből derék, jó férj vál- hátik. Ez s amaz nem tartozik egymásra. Talán egyetlen vőlegény sincs a kerek földön, aki tisztában állana a menyasszonya előtt ! Nem mondom, j hogy valamennyiről ilyen leveleket kéne vagy lehetne írni ... Ez puszta,véletlen . . , Bizonyos csak az, hogy mindegyik ki volt téve efféle veszélynek! Erkölcsösebbé nem teszi az, hogy a véletlen kezére járt . . . Lajos: Jól mondja, kedves papa! Dobja azt a levelet a többivel együtt a levélkosárba s ne beszéljünk többé róla ! Kendefi (fejét vakarva); Ah, nem, Lajos . . . ezt nem tehetem ! Érzem, hogy ez így nem megy. Itt valamit tenni kell! ... De mit ? Mit ? Lajos (elmerül gondolataiba): Igazán nem tudom. Halvány sejtelmem sincs! . . . Kendefi: Mindjár! . . . mindjárt . . . Világos előttem, hogy Szerén utoljára is meg fogja tudni. Ezek a nevelőnők nagyon furfangosak. Fülébe fog jutni! Lehet, hogy előbb, de az sem lehetetlen, hogy csak azután ... És nem tudathatjuk, vájjon Szerén hogy gondolkozik az efféléről? . . . Lajos (lesújtva): Ez igaz ! Kendefi; Ez a leány zárdában töltött nyolcz évet. Ott pedig nagyon sajátszerü életigazságokat prédikálnak. Semmiért se állok jót. Szerén ábrándos teremtés. És én félek . . . Lajos, Lajos! ebből baj származhatik. Tanácsoljon,, mit tegyünk ! ? Lajos (elszántan): Tudja mit, papa? Kendefi (várakozásteljesen): Nos ? Lajos: Hivassa ide Szerént. Adja oda neki ezt a levelet. Mondja meg, hogy némely részben való. Talán itt maradhatok én is . . . Ha azután Szerén elfordul tőlem . . . akkor . . . nos — akkor — — Kendefi: Látja, ebben van valami. Ez a kötelességem. Csakhogy nem olyan könnyű. Ha | Szerén fölbontja az eljegyzést . . . Hiszen már az egész világ gratulált . . . Berlinből, Hamburgból, Chicagóból, sőt még Buenos-Ayresből is jött teleg- ramm ... Ez igen kellemetlen dolog ! . . . Nem is szólva az igen tisztelt atyjával már félszázad óta fennálló üzleti összeköttetésről . . . Lajos: És az egész jövőmről! Kendefi (hirtelen elhatározással): Meg kell lenni! (Csenget.) Nem marad más hátra. ("Szolga jő.) Kéretem Szerén kisasszonyt. Mondja, hogy a dolog sürgős. (Szolga el.) Szerén ebből sejteni fogja, hogy komoly ügyről van szó. (Néhány percznyi kínos pauza. Kendefi még mindig le-föl jár s szürkés szakállát simogatja. Lajos idegesen pedri kis szőke bajuszát. Mindketten váltig az ajtót nézegetik, melyen nemsokára Szerén fog belépni. Csak- ugyan jön ; nagyon'jókedvű, nagyon rózsás, nagyon szép. A zongora mellől kelt föl, ahol operettáriákat játszott. Halkan most dudol egyet.) Szerén ("körültekint, megpillantja Lajost, elpirul) : Papa, te hivattál ? Kendefi (ügyetlenül akadozva): Hivattalak .., Valami ostobaság miatt! . . . nézd csak . . . (Átadja a levelet.) Szeren (hirtelen komolyra való arczczal veszi át a levelet s átfutja. A szívébe nyilai amit olvas,, szinte elakad a lélegzete s csak annyit tud mondani) : Óh, papa I (Visszaadja a levelet s Lajost kémleli. Annak kétségbeesett ábrázata eleget mond.- Szerén mindent átért s mindent tud.) Istenem,, papa . . . Lajos előtt! (Könnyek tolulnak szemébe,, de hirtelen letörli s Lajos elé fordul, ünnepélyes pose-zal.) Én megtiltom magának, hogy erről a dologról valaha is szóljom. Érti ? Semmi közöm a maga affairjeihez ... és csöppet se vagyok azokra kiváncsi! (Atyja felé fordul egy martyr lemondásával.) Kérlek, papa, ne szólj erről a mamának .. - Jöjjön, Lajos!
