Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-08 / 23. szám
XII. évfolyam. 23. szám. Szegzárd, 1902. junius 8. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Kraramer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERE1TCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeljen megállapítót árszabály szerint számíttatnak. Adókivetés. A múlt héten megkezdték vármegyénkben az adókivető bizottságok működésüket. Fontos, felette nehéz munka az, a melyet el kell látniok s hogy az, magában elég bizonyság az is, hogy a törvényhozás, eltérve más adók kirovásának módjától, szükségesnek látta önkormányzati alapon, szervezett bizottságoknak, maguknak az adózó polgároknak közreműködésével megállapittatni a bányának, nyilvános számadásra-kötelezett vállalatoknak adóját, és a legfontosabb, a polgároknak igen nagy osztályát érdeklő III. oszt. kereseti adót. Tette pedig ezt abból a helyes okból, hogy ezeknek az adóknak természete nem engedi meg, hogy fix tételek, adókulcs alkalmazásával, egyszerű szám- 'vető művelettel rója ki a pénzügyi közigazgatás hivatalnoka, hanem figyelembe véve az adózó polgárság változó viszonyait, fizető képességét, maguknak az adózóknak legyen szavuk a kereseti adó megállapításánál, a kiknek az életből merített tapasztalataik megmondják, hol a határa a polgárság megterhelésének s a kik másrészt az egyes adózók személyes viszonyait jobban ismerik a hivatalnoki adókivetőnél. Minthogy az adókivető polgár jobban alá van vetve a társadalmi viszonyoknak, azoknak nyomását közelebbről ismeri, jobban is számot tud vetni az egyesek helyzetével, inkább várható tőle az egyéni szempontoknak az összesség, az állam érdekével való összeegyeztetése, a méltányosság, melynek gyakorlására a leggondosabb törvény mellett is mindig szükség van. És ezzel jeleztük is mi a feladatuk az adókivető bizottságoknak, milyen irányú tevékenységet várunk tőlük. Midőn megszabják a bizottsági tagok polgártársaik megterhelésének mértékét, soha szemelől ne téveszszék a mostani válságos gazdaságiviszonyokból merített mindennapi tapasztalataikat, mert az adózóknak egyetlen csoportja sem érzi ezt oly keservesen, mint éppen a III. osztályú kereseti adó alá eső adófizetők. Azok a nehéz viszonyok, a melyek már a lemult három évi kivetési időszak elején is megvoltak, most is megvannak. A kereskedő, a ki a kivetésnél alapul venni szokott nagy házbért, segédszemélyzetet, tényleges viszonyaival gyakran arányban nem álló mértékben fizeti a kedvezőbb üzletmenet reményében; az iparos, a ki elől a gyáripar versenye egyre nagyobb tömegét vonja el az amúgy is pénzszűkében levő fogyasztóknak ; a vállalkozó, ki apró-cseprő munkálatokon kapva-kap, tengődik, a pénzintézet, mely vállalkozó kedv, befektetések sikerében való bizalom híján olcsó kamatlábon is hasztalan kínálja fölhalmozott tőkéjét : mind-mind óriási nehézségekkel harczol. De az államnak mégis megkell követelnie létének anyagi eszközét, az adót. Mégpedig — sajnos — oly mértékben, melynek évről-évre fokozódó terhe már alig van arányban az adózók fizetőképességével, társadalmunk gazdasági helyzetével. Ezen az adókivető bizottság kétségtelenül nem segíthet. De az kötelessége, hogy útját állja oly törekvésnek, mely az adó tehernek -nagyobb mértékét hárítaná a harmadik osztályú kereseti adó alá tartozó adózókra, mint-milyent a mostani sanyarú viszonyok közöt megbízhatnak. Sunt certi deniqe fines ! A kincstár képviselőinek működésére gondolunk. Nem vádoljuk őket ugyan avval, hogy a kincstár érdekeit az igazság rovására is biztosítani akarnák, de kétségtelen, hogy éppen mert az imént vázolt viszonyok őket alig érintik, az adózók helyzete iránt könnyen hajlanak érzéktelenségre; másrészt az egyesek viszonyainak kisebb ismerete és talán túlságos buzgöságuk miatt is — megengedjük: egészen jóhiszemüleg — aránytalan terhet róhatnának egyesekre. A törvényhozás a független polgároknak éppen ezért adta meg az adókivetés jogát, hogy ilyen. irányzattal bátran szembe- szálljanak. TARCA. "V elencze. Hol legszebben cseng a campanille És márványlépesőt csókolgat a bab, S csudákat mível még a szerelem — Étt voltam én is tán legboldogabb! Esténként a hüs lagúnák vizén ^Daloltunk édes, röpke dalokat, És másnap reggel bágyadt-álmosan .Etettük a kis kék galambokat. Eejártuk buzgón és figyelmesen A fejedelmi doge-palotát, S úgy mentünk onnan mélán, csöndesen A piazetfcán a templomba át. Suttogva léptünk, titokzatosan, S megnéztünk mindent, amit csak lehet: Mozaikját, dús arany díszeit S a kifaragott oszlopfejeketS elnéztük, hány nö lép szerelmesen Férje karjára Simulva tova; A szent Márk-tér nagy, ives temploma, A boldogoknak szentelt csarnoka! Kéz kézben jöttünk némán kifelé, — Egy rejtett pillér árnyas oldalán Térdére rogyva halkan zokogott íZilált bajjal egy balovány leány . . M. KOMIS ARANKA. Vővadászat. D. Riche. No de inár mért ne mennél férjhez, te kis makranczos, már miért, no ? — Nincsen hozományom! — Hozmányod nincs — pattant fel Lannier asszony — ilyet mersz te mondani egy anya szemébe. — Hát a szikrázó, mélytüzü szemed, kifogástalan termeted, szamóczaajkad, ez nem hozomány ? Az a gyönyörű szép indiai shawl, amit nagyatyádtól örököltél, meg a hárompár ezüst evő-eszköz Jenő nagybátyádtól, mindez szemét ? Meg oszt ott fekszik az almáriomban a tiz méter drága selyem, hát ez nem hozomány. Ugyan a szentséges Ég szerelmére, mit szeretnél te tulajdonképpen, százezer frank évjáradékot ugy-e ? A fiatal leány, a ki kesernyés mosolylyal hallgata végig vagyonának felsorolását, lemondóan válaszolt: — Százezer frank! Bezzeg, futnának is utánam a fiatal emberek ! Lannier asszony azonban nem tágított; feszesen felpeczkelt állal úgy állt leánya előtt, mint aki ura a helyzetnek és felháborodástól izgatottan, remegő hangon jelentette ki: — Az én családomban még minden leányra jutott férj és te is fejkötő alá -kerülsz, Valentina, még ha a föld másik végéről kellene is azt a vöt előteremteni. Különben nemsokára el is dől a dolog : van egy tervem, ha az beválik . . . Néhány hónap múlva, lányom, — fejezte be mondókáját Lannier asszony — úgy fognak szólítani téged is : asszonyom . . . — Beleegyezem. No de hát mindezért nem látom be, miért kellene nekem a zongorámat elmulasztanom. Madárszökkenéssel a leány most hirtelen a tükör előtt termett, bájos mozdulattal kis kalapot tett fejére, magához vette zenemappáját és Isten , veledet lehelve, csókos bucsuzással künn termett az ajtón, még keztyüit is csak a lépcsőházban gombolta be. Lannier asszony egyedül maradva, izgatottan vetette magát a kemencze melletti ócska bőrkaros- székbe. Szemei önkénytelenül is gondolatai futamát követték. Gyors tekintettel siklott el ebédlője bútorzatán, a keskeny, ódon fiókos almáriumon, a kicsiny, kerek asztalon, mely körül hat nádfonatu szék ődöngött. A svájczi óra is arról tiltakozott, hogy nem valami nagy a jólét ebben a szerény hajlékban. Búsan sóhajtott fel merengésében. — Nagyon, nagyon szerény . . . Nem kérőt fogadni való ... De aztán újra a régi kerékvágásba zökkent : — Bah! Csak meg kell, hogy Valentina lássa, hogy mily ennivalóan aranyos teremtés! Mert a minthogy Lannier asszony Valentinának említette, tényleg volt egy sokat Ígérő ideálja, a melylyel már két nap óta járt-kelt Páris utczáin Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
