Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-01 / 22. szám
Előfizetési ár: Egész évre . -. . 12 koróna. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* ivatalon kívül elfogad Krammer Yilmos könyvkereskedése Szegzárdon. | POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeljen megállapítok árszabály szerint számíttatnak. Az érettségiről. A kaposvári érettségi vizsgálatra készülő gimnázista tanulók vakmerő csinjéről országszerte beszélnek szülők, tanárok és tanulók •egyaránt. A kaposvári tanulóknak kétségbeesett •és legkevésbbé helyeselhető furfangja már szinte a kriminálitás terére barangolt | de mindnyájan tudjuk, a tanárokat sem véve ki, hogy az érettségi vizsgálat előtt olyan lelki kínokat, testi sanyargatásokat kell ki- állani a szegény tanulóknak az esetleges megbukás félelmetes réme miatt, ami talán a siralomházi keservekhez hasonlítható. Komoly emberfővel és higgadt megfontolással visszagondolva arra a tortúrára, amit fiatal korunkban a mumussá felfújt érettségitől való rettegés miatt át kell szenvednie a szegény gimnázistának: valóban szükségesnek látjuk, hogy a német tanítási rendszernek ezt az elavult és minden komoly gondolkodó által elitéit abszurdumát végre- valahára kiküszöböljük, vagy legalább okszerűen reformáljuk. Évről - évre megismétlődnek a jogos panaszok az érettségi vizsgálat mai módja •ellen; szomorú esetek leírásával telvék a lapok, mind hangosabban nyilvánulnak meg a szülők panaszai: nem lehet tehát tovább némán eltűrni azt, hogy ezen elavult és rossznak bizonyult rendszer igája alatt tovább is görnyedjenek a vizsga félelmétől agyonsanyargatott tanulók. A nálunk dívó — kétségtelenül régi német mintákra épült — vizsgamódszernek jellemvonásai, kétséges előnyei és elvitáz- hatatlan hátrányai sokszorozódva jegecesed- nek ki a vizsgák vizsgáján, az úgynevezett érettségi vizsgálatnál. A diákság körében tudvalevőleg kegyetlen hire van ennek az érettségi vizsgának. A diák-íantázia valóságos mumusként emlegeti ezt a vizsgálatot, amelyen főigazgatók és miniszteri biztosok jelennek meg a diákság nem kis rémületére. Már hónapokkal megelőzőleg a diákhagyományok és számos esetben maguk a tanárok vállvetve riasztgatják az érettségi felé közeledő tanulókat, akiknek idegeit kétségtelenül ingerük ezek a riasztgatások, úgy hogy még az erősebb idegzetű tanulók is szinte eltikkadt idegekkel és rettegve lépnek az érettségi vizsgálatra. A mi paedagogiai mintaállamunkban, Poroszországban éppen azért már kezdenek is lemondani róla. A német paedagogusok meggyőződtek arról, hogy az intelligenciáüs pályákon levők idegessége jobbára az ilyen érettségire való készülődéssel kezdődik. Szinte mondhatni, hogy az intelligencia idegességének alapjait gyakran az érettségi vizsga veti meg. Ami utóvégre nem is csoda. Az érettségivel nyolc eszendő tanulmányait akarnák összefoglalni. Ez ugyan magában már lehetetlenség és csak külső- sőleg foglalhatni össze pár hónap alatt nyolc év tanítás eredményét. Elvégre is ha a nyolc év nem veszett el haszontala-. nul, akkor a nyolc év nevelési és tanítási eredményének élnie kell a tanulók intelligenciájában. Ha nem él benne, akkor hiábavaló a pár havi összefoglalás, ezzel az összefoglalással amúgy se táplálódik az intelligencia, hanem pusztulnak vele az idegerők. Mennyivel üdvösebb ennél a francia rendszer, amelylyel már a németek is kezdenek megbarátkozni. A francia középiskolákban nincs érettségi vizsgálat. Az utolsó osztályt éppen úgy fejezi be a diák, mint az előbbieket. Se több, se kevesebb, mint más esztendőben. Ha aztán a diák egyetemre akar jutni, fölvételre jelentkezik az egyetemi hatóságnál megjelöli a fakultást, amelyre pályázik s akkor az egyetemen vizsgálják meg, bir-e egészen kellő intelligenciával, illetőleg előzetes képzettséggel, hogy a fakultásba beléphessen. Nem tankönyvek adatait faggatják ki ott a diákból, hanem általános előképzettTARCA. M e y é 1. Kisasszonyom! Uotor dolog talán Mostanság újra megzavarnom Önt; De hát egész reményünk egy talány S belém jósága bátorságot önt. Olvassa el e kis levelet bátran: Utolsó szó, Mert én felszedem sátram $ nem látjuk egymást többé tán soha. De mig az Ön bűbájos közelében Tart még a sors — ez örök mostoha — Hadd mondom el, amit felhord elébem A múltnak immár sima tengeréből A lassan haldokló emlékezet; Ha elmondtam: egy könnyet a szeméből S örök bucsuzásra hadd fogunk kezet. Emlékszik még ? Egy szép tavaszi estén Édes szerelmünk akkor született; ügy érzem most is, mintha várva- lesném Ajkán az egy szót, a feleletet. Majd megszólalt: halkan szólt, szaggatottan S én, mig hallgattam, jól emlékezem: Az akáczról virágot szakítottam .És azt tépdeste reszkető kezem. Emlékszik még? Csak az üdvöt kereste Égő szemében akkor két szemem; És mégis — ha eszembe jut ez este Lehajtott fejjel úgy megkönnyezem. Mert a szép alkony édes mámorában Sejtettem én már, bigyje el nekem, Hogy — mig azt a virágot morzsolom szót: Szép ifjúságom édes üdvösségét, Szép ifjúságom álmát temetem. KÉTHY ENDRE. Schőnbrunn. Irta: Mányoki Tamás. A jTOLN AV Á R M E G Y E« eredeti tárczája. Mintegy félszázaddal ezelőtt a Bécstől északnyugatra fekvő schőnbrunni császári kastély előtt megállóit omnibuszról egy fürge magyar ifjú ugrott le. A nehézkes jármű tovább döcögött, Máriabrunn felé, jelzett ifjú, t. i. jó magam pedig a több százados kastély széles kapuboltozata alatt átmenve megállottám az udvaron, azaz a parkban. Háromfelé ágazó utón indulhattam el onnan a nagy és szép parkba. Előttem egy nyílegyenes és széles ut húzódott jó távolba egy halomig, melynek tetején egy kerek épületecske látszott, jobbra ; balra pedig keskeny utak kígyóztak be a sűrűbe. Jobbra nem meutern, mert az ötvenes évek elején minden magyar balpárti volt, indultam hát én is balra. Sétám igen kellemes volt. Kis patakok — Ízléssel épült hidacskákkal átivezve — locsogtak minden oldalról, bennük, mellettük kecses alakú nymfák rejtőzve, fürödve. Jóval beljebb, egy sűrű, cserjésben az Apolló és Diana által gyermekétől megfosztott anya — a szomorkodó Niobe gyászszobra állott. Tovább menve — Léda, a Dioskúrok szép anyjának szobrában gyönyörködhetünk, kit hattyú alakban maga Jupiter épített meg. Ez a szerelmi kaland persze még abban a boldog korban történt, mikor nevezett szeladon még aktuális isten volt, sajnálhatják a modern Láisok, hogy az újkor szele lefújta az Olympusról ezt a szerencsés nőhóditót, mert ő olykor aranyesőben is- szokott I megjelenni. Annyi bizonyos, hogy az öreg ur nagy mester volt. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal foglalkozva, odaértem végre a halmon emelkedett körépülethez, mely előtt egy kőpadon öreg, rokkant, falábas vitéz üldögélt. Tessék besétálni — mondá I az öreg — és én beléptem, de mert a puszta falakon kívül semmit sem láttam, már éppen ki akartam jönni, midőn az egész padozat — melyen állottam — emelkedni kezd s engem felvitt a kör- falak szírijéig. Ekkor láttam, hogy mi célból épült e kis épületecske. Nem lévén t. i. az egész császári parkban — mert egyenes téren fekszik — kilátást nyújtó emelkedettebb pont, ily módon pótolta a technika, amit a természet nem adott. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
