Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-18 / 20. szám
1902. május 18. ________________________ TOLNA VARMEGY®. 3. is meretességgel járt el; az ő okos, mindenkor alapos és legjobb intenczióktól vehetett felszólalásai es működése a vármegye legfontosabb bizottságaiban mindenkor a közjónak váltak hasznára. Tagja volt a vármegye központi, állandó, bíráló és igazoló választmányának, a közigazgatási-bizottságnak, a fegyelmi és jegyzői nyugdij-alap választmánynak, a Styrum-Lymburggróf-féle- alap választmányának stb. A városi képviselő-testületnek, a polgári iskolaszéknek a róm. kath. hitközségi-tanácsnak, szintén évek hosszú sora óta hasznos és buzgó. tagja volt a megboldogult. Ügyvédi gyakorlatával már 15 évvel ezelőtt felhagyott, azonban a városi és megyei közügyek iránt az utolsó időkig is állandóan a legmelegebben érdeklődött. Vasszorgalmával, komoly munkásságával és szigorú takarékosságával tekintélyes vagyont gyűjtött. Nejével, Albanich Emíliával példás családi életet élt; özvegyén kívül gyermekei: Gyula gyakorló orvos Budán, Emil miniszteri segédfogalmazó és Ernő kir. járásbirósági aljegyző és több kis unokái gyászolják; Kramolin József bonyhádi gyógyszerész pedig testvérét vesztette el az elhunytban. A megboldogult magas életkora és többször kiállott súlyosabb betegségek dacára még az idei tavaszig kielégítő egészségi állapotnak örvendett. Betegeskedése ezelőtt 3—4 héttel kezdődött, ereje napról- napra hanyatlott, miglen tegnap délben ■csendesen elszenderült..-------Ny ugodtan várta halálát; aminek megható ' tanúsága az, hogy gyászjelentését «lőre megírta; rendelkezett. arról, hogy kiknek küldjenek gyászjelentést, sőt még a kondoleálóknak küldendő köszönetét is maga megfogalmazta előre. Délelőtt 11 órakor még kint üldögélt kertjében, de egyszerre ágyba kívánkozott azzal a kijelentéssel, hogy ő többé már u gy sem kel föl. Álig helyezték el az ágyban, 10 perc múlva fulladási roham érte el és csakhamar kiszenvedett. Mély részvéttel állunk közéletünk ezen jellemben és közhasznú munkásságban egyaránt kiváló, érdemes alakjának ravatala előtt és megindult szívvel mondunk neki Isten hozzádot. Becsületes munkásságban, tisztességben, az embertársak közbecsülésében eltöltött életet oltott ki a kerlelhetetlen halál társadalmunk egyik kiváló tagjának, Leopold Károlynak elhunytával. A végzet kegyelméből hosszúra terjedt életét mindenkor nemes gondolkodás, szakadatlan munka, övéi és embertársai iránt való hűsége és szeretete jellemezték. A mi neki az általános tiszteletet, hosszú betegsége alatt pedig széles körök állandó, megható érdeklődését megszerezte s utolsó útjára a barátok és tisztelők mélyen megindult, óriási tömegét egybegyüjtötte: feddhetlen, szilárd jelleme, melegen érző lelke és ama hatalmas munkakör, melyet kora ifjúságától kezdve ősz fejjel is, pihenést nem ismerve, szellemi és testi fáradalmakban mindig híven, mindig tisztesen töltött be. Csendes, de eredményekben gazdag munkában töltötte áldásos életét; a szereplés zajától, a nagyravágyás hivságaitól félrevonult, egyedül a kitartó köteles- ségteljesitésnek, szerető családja boldogitásának élve, érdemes és hasznos polgára lön a társadalomnak, melynek törekvései iránt élénk szellemmel és tetterővel érdeklődött. Maga volt a megtestesült önzetlenség és szivjóság. A mit szívós akarattal és vasszorgalommal egy nehéz élet nehéz küzdelmében szerzett, az ő áldott szive révén a szegények gyámolitásának forrása lett s mindig elöljárt azok között, a kik közéleti tevékenységökben és magánéletük zajtalanságában Istenük és szivük parancsát követve sietnek a nyomor könnyeit csendben letörölni. Családja iránt való párját ritkító szeretete a legjobb atya mintaképévé tette. Lényének értékes tulajdonai legszebben a családi kör melegénél nyilatkoztak és nem veszítettek semmit őserejükből alkonyatának megtörő szenvedéseiben sem. Gyermekeit atyai szivének sírig tartó hűségével szerette s mindvégig aggódó gonddal őrködött minden lépésük felett. Példás családi élete puritán egyszerűséggel párosult. A közéletben is kivette részét a munkából. Vármegyénk törvényhatósági bizottságának s a városi képviselő testületnek tagja volt a legutóbbi évekig. Sok éven át buzgó elnöke volt a szeg- zárdi izr. hitközségnek s az izr. szent-egyletnek, városunk összes kulturális s jótékony intézményeinek pártoló vagy alapitó tagja volt. Két év előtt, mikor betegsége már megtörte életerejét, vonult vissza bornagykereskedésétől, melynek révén egy hosszú élet során, közel hatvan évig § magyar kereskedelem legelőkelőbb rétegeiben és a nagy külföldi empóriumok üzlet- világában szerzett magának számos tisztelő barátot és évtizedek munkájával járult hozzá a szegzárdi bor világhírének megerősitéséhez. Koporsóját is egyetlen pálmaág ékesité, ezt a yalics A. Ferenc budapesti bornagykereskedő cég, melylyel az elhunyt több mint ötven éven állt a legmelegebb, legbensőbb összeköttetésben, tette le a hű barát és munkatárs ravatalára. A kinos betegség megőrölte testének erejét, de nem tudta megérinteni jámbor szivének örök hitét, melyben már hónapokkal halála előtt elbúcsúzott szeretteitől. Halála múlt vasárnap este következett be és széles körökben keltett részvétet. A családi gyász- jelentés ekként szól: «Ozv. Leopold Károlyné született: Engel Jozefa úgy a maga, mint alulírott gyermekei, unokái és a többi rokonok nevében, mély fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy áldottlelkü, szeretett jó férje Leopold Károly, az önfeláldozó édesatya, legjobb nagyatya, testvér, ipa és rokon, munkás és áldásos életének 77-il?, boldog házasságuk 50-ik évében, hosszas szenvedés után folyó hó 11-én éjjeli 11 órakor kiszenvedett. Drága halottunk hült porai folyó hó 13-án délután 4 és fél órakor a halottas háznál végbemenő gyászszertartás után fognak a szegzárdi izraelita sirkertbe kisértetni és örök nyugalomra helyeztetni. »Az igaz emléke áldott!« Özv. Dr. Lévay Ignácné sz. Leopold Irma, Leopold Lajos, Dr. Leopold , Kornél, Leopold Jenny, Rácz Miksáné szül. Leopold Róza, Leopold Mihály gyermekei. Leopold Sándor, Boschán Árminná sz. Leopold Betty testvérei. Leopold La- josné szül. Leopold Janka, Dr. Leopold Kornélné szül Kornis Ilonka menyei. Rácz Miksa vője. Leopold Elemér, Erzsiké, Zoltán és Iván, Rácz Irén, Jolán és Andor, Leopold Magda, unokái. Koszorúk mellőzését kérjük. Temetésén, mely kedden délután ment végbe, óriási részvét nyilvánult. Ottláttuk többek közt az izr. hitközség képviselő-testületét, elöljáróságát és a szent egylet küldöttségét, a Jalics-\vki főnökét: yalics Ferenczet, Döry Pál alispánt, Boda Vilmos orsz. képviselőt, Selcz József törvényszéki elnököt, Ágoston István kir. táblabirót, Simontsits Elemér várm. főjegyzőt, Kurz Vilmos árvaszéki elnököt, Nun// kovich Ferenc főszolgabírót, Orjfy Lajos vezér- igazgatót, Wigand János főgímnáziumi, Krammer János polg. isk. igazgatót, dr. Hirling Ádám városi főjegyzőt, Tomcsányi Lajos közalap, felügyelőt, az ügyvédi és tisztviselői kar nagy részét és a körül, mig n^m gondolja, hogy az asszonyok java része már eltávozott. De úgy alkonyat felé aztán ugyancsak ragyogó szemekkel siet haza; képzelhető nagy örömében ugyancsak elhalmozza bajuszos csókokkal a azt csöp teremtést. így volt a csöröglő régente; az első napon megtörtént minden. — Ebből magyarázandó a meghívottak ételvivése is, — az napon még nem tudva fiú lesz-e vagy leány ? az esetleges csörög- lőre nem készültek; a család helyett azonban a nőtársak elég fogyasztani valót vittek. Ez a szokás mai nap is megmaradt, de csak süteményfélékre apadt. — A szemverés gyógyitó- babonasága szintén innen ered, mert az a sok asz- szony népség bizonyára sorba szedegette, nézegette azt az istenadta csöppséget, hát biz’ van benne valami igazság, hogy az a sok vizsga szem erős pillantása, a napvilágra felette gyenge sze- mecskéknek megárthat. — Innen ered végül az a szemverés-gyógyitás is, hogy mikor az apa szüve úgy mógröpdós örömében, süvegjeévee takarja le háromszor a szemikeéjeét; — mert az apának csak hírül viszik a nagy eseményt és csak jó későn kerül haza örömtelt büszkeségtől ragyogó szemekkel; a férfi szeme-nézése rendesen erősebb és szúróbb, hátha még öröm dagasztja azt a széles mellet! a süveg letakarásával hamarosan sötétbe borítja a gyenge szemet, a mi a szúró nézés erejét valószínűen meggyöngiti. Későbbi időkben a csöröglőt a születés nap után néhány napra, esetleg egy-két hétre tolták el s ekkor maguk a házbeliek kérzitették a lakoma ételnemüit, hogy a meghívott komákat ilyesmivel ne terheljék. — A résztvevők ekkor csak a női nemből valók voltak. Utóbb aztán a csöröglő ezen ünnepies részét jóval későbben, gyakran fél év múltán tartották és tartják mai nap is; ebben már nemcsak az asszonykomák, hanem férfi-komák is részt vesznek. — Rendszerint az év elején történő születéseknél elhalasztják aratás utánra vagy többnyire szüret idejére — az év derekán történőket disznóölés idejére; mert ugyancsak ki tesz ám ilyenkor a fiatal családapa magáért! 'nagy ám a vendégség, egész kis lakodalom, sok helyen még muzsikusokat is fogadnak s tart a vigasság- és tánc világos virradtig. A csöröglő ünnepi részének elválasztása hazai fejlődés már. — Egyébbként meg van ugyanezen néven (csög, csöröglye, csöröglő) a Duna—Tisza közén s a Tiszántúl, az egész Kunságban s ott is ma már úgy elválasztva, mint itt a Sárközben. # * A keresztelő, a legegyszerűbb egyházi szertartás, melylyel egy újszülöttet az öt világrész nrndenféle nyelvű és nemzetiségű keresztény népeinek társaságába, tengerébe vesznek fel egy régibb tag — a keresztszülő — ajánlatára. — A milliókhoz millóegyedik, a tengerbe egy csepp kerül; a szónak értelme egy nagy világeszme, mit a milliomodik sem ért meg; világ társadalomba történő felvételi szertartás, mely családon, vérségen és nemzetségen kivül kezdődik s azon kívül ér véget ; semmi több. Nincs benne se melegség, se hő, se öröm, se gyönyör. A paszita ? vadonat idegen szó, melyhez csupán csak a keresztelő után történő vendégség fűződik. Akár a zulu-kaffer nyelvből kikapott valami vadszó, csak eszem iszomot jelentsen, tökéletesen mindegy. Micsoda más a csöröglő!! török: csörge, cserge = nemez-takaró, pakrócz ; perzsa ; csärgä — sátor; török: csöröglü — sátoros, nemez takaros. A székelységben máig is meg van csörge és cserge eredeti alakban. — A sárközi nép ősi szokása a nő lefekvése idején felhúzni a nyoszo- lyára a . . . szúnyogháló menyezetet: ime a takaró, a sátor, — ime a csöröglő eredeti alapértelme : sátoros és mint örvendezés egyúttal sátoros, sátorban született fiúgyermek örömünneplése, Tehát á szúnyoghálónak, a csörgőnek felállítása már előre is jelenti a család vérség és nemzetség várható örvendetes eseményét. Mint már fentebb említettem, csöröge-fánk is innen kapta nevét, mivel különösen ez alkalomra készítik. Az ehhez val<^ nyers tésztát tudvalevőleg olyan nemez-szőnyeg alakú lepedőféle darabkákra szokták vagdalni, mint amilyen alakú nemez-szőnyeg darabokból várják össze keleten a sátrakat, — vagyis csörge, csöröge = nemez-takaró, szőnyeg-fánk. — De most menjünk tovább. — Úgy a történet irók, mint a nyelvészek egyhangúlag egyeznek abban, hogy a honfoglaló magyarság vezető elemei török-tatár fajú nép volt; annak a nagy ujgur
